Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
[34-15] [14-1]
Anastia Woodsman
- Ne vigyorogj, különben kénytelen leszek letörölni saját kezüleg a képedröl - mordultam rá mert tudtam, hogy vette a lapot, és már csak azért se azt csinálta, amit én mondtam neki, mint valami értetlen kisgyerek.
De nekem pedig bőven elég volt ennyi belőle. Még sok is, és nagyon mehetnékem támadt hirtelen. Persze ő még fel akart könyörögni az idióta motorára, nekem meg eszem ágában sem volt felülni rá. Így inkább hátatfordultam, és köszönés nélkül szándékoztam távozni, mint valmi felsöblényű lény, akinek az illemszabályok nem írják elő a köszönést, de aztán megint megszólalt. Mostmár csak éppen hátrapillantottam.
- A nevemet sem tudod, nem ismersz - feleltem könnyedén, majd mintha felhkön sétáltam volna, olyan könnyedén lépkedtem el magassarkúmban, bár ez nehezemre esett a macskakövek miatt. Egyenesen az intézetbe vettem az irányt. |
- Ezt is bóknak veszem - mosolyodtam el szélesebben. Tetszett, hogy idegesíti a vigyorom és ez természetesen okot adott arra, hogy még jobban mosolyogjak - Még csak ma találkoztunk, de máris elárasztasz a bókjaiddal, hát nem aranyos?
Elgondolkodtam ajánlatán. Kezemmel az államat simogattam és a távolba meredtem, mintha gondolkodnék. Aztán persze arcomra visszakúszott az árnyvadász által idiótának nevezett mosolyom. És természetesen néha idiótának is éreztem magam miatta, de nem nagyon érdekelt. Keresztbe fontam a karjaimat mellkasom előtt és úgy pillantottam a lányra.
- És ha mondjuk teljesen véletlenül összefutunk, akkor ne is köszönjek? - húztam fel az egyik szemöldököm, arcomra tettetett szomorúság ült. Tudtam, hogy hülye egy kérdést ejtettem ki a számon, de csak azért tettem hátha jobban felcukkolom. Elindultam a motorom felé és felpattantam rá. Kérdően néztem a lányra, hogy végül miként is dönt. Felszáll-e vagy nem. |
Anastia Woodsman
Csak a szememet tudtam forgatni, persze ki nem hagyhattam a lehetőséget, hogy megjegyzést tegyek arra, hogy mennyire túlbecsüli saját magát.
- Valószínűleg, aki csak tehetné kiverné belőled a szuszt is, hogy azt az idióta vigyorodat ne kellejen többet látnia - mosolyogtam rá egészen kedvesen. Persze a hangomból kiérződött az él, és hogy teljesen őszintén gondolom a dolgot. Mert tagadhatatlanul idegesített a vigyora, és hogy a világ közép pontja érztetet akarja magáról keltetni, de én ezzel nem tudtam kiegyezni. Mindig úgy voltam vele, hogy csak és kizárólag én lehetek a legfényesebb csillag az égen, és engem ne próbáljanak meg eloltani, mert kitörk, és addigra igazán kezdtem pislákolni, ami eléggé feldühített. Ő csak egy alvilági, én meg árnyavdász, teljesen egyértelmű, hogy melyikünk áll magasabb szinten. Közben a farkasok is elmentek, még csak egy pillantást se vesztegeltem rájuk. Tudtam, hogy nem jönnek vissza, annál okosabb volt a falkavezér.
A kérdésre összevontam a szemem. Kezdtem úgy hinni, hogy nem ért a szóból, hogy én nem ülök fel egy démonenergiával hajtott motorra. Sőt, semmien motorra ha tehetem. De mégis dühített, hogy azt képzeli félek, méghogy én félek! Ugyanmár!
- Ha azt mondom, hogy felülök mögéd békén hagysz egy életre? - próbáltam alkudozni. |
Azt hittem az árnyvadászt bántani fogja a farkas alakba változó falkavezér, de nem tette. Inkább csak figyelmeztette, meg rólam hadovált valamit emberek alakban, meg a Szövetségről. Rám persze elég szúrós szemekkel, amolyan "Még találkozunk kishaver" tekintet volt, ami miatt szívesen a képébe röhögtem volna. Még mindig butának tartottam a vérfarkasokat, de azért valamennyire megnyugtatott, hogy ehhez volt annyi eszük, legalábbis a vezérnek, hogy ne csapjon ki nagy balhé.
- Oh, ugyan, egyszerűen csak imádnak... - mondtam nagyképűen, majd elröhögtem magam - ... ütni.
A pincsi-farkasok szép lassan eltávoztak tőlünk, végignéztem, ahogy elballagnak, nehogy a végén négyszeresen jöjjenek vissza, ami kétség kívül nem történhetett volna meg. Úgy gondoltam, hogy itt elválnak útjaink az árnyvadásszal, de aztán a motoromra néztem és eszembe jutott a beszélgetés, amit még az előtt folytattunk, hogy a vérfarkasok megzavartak volna.
- Na és még mindig félsz felülni mögém? - kérdeztem felé fordulva, egyik szemöldököm felhúztam és játékosan rámosolyogtam. Közben a verekedésben szerzett harci sebeimet vizsgálgattam, de legtöbb, amit szereztem már szinte el is múlt. |
Anastia Woodsman
Nem igazán figyeltem a vámpír fiúra, épen lekötött a hegyomlás, akinek nem igazán tetszett, hogy csak így feldöntöttem. nekem akart estni, miután feltápászkodott ezzel, csak az volt a probléma, hogy nem volt olyan könnyű dolga a felállással, így el tudtam kerülni, hogy belém jöjjön. De aztán mikor talponvolt elég gyors lett, engem meg lassított a csoda topámkám, így lerúgtam magamról, de addig leterített a földre. nem volt a világ legkellemesebb érzése, hogy egy mostrum fekszikrajtam. Végül saját csodálkozásomra sikerüolt megmozdítanom a kezem, és odébb lökni, hogy ne nyomja ki belőlem az utolsó életjeleimet is. Ám ekkor farkasá változotozott, és vigyoriogva magasodott fölém. a nyála tökéletsen az arcomba fröcsögöt, amit nem is kell tagadnom, elég gusztustalan volt. Ráadásul a vicsora sem volt a legszebb látvány, és nem hazudott a vámpír fiúcska, tényleg ismerhetnék a szájvizet, mert kishián döltem ki a romlott nyers hús lehelletétől. Mereven, néztem a szemébe, amíg a tőrömért matattam, amit csak nem sikerültt megtalálnom. A vicsora így visszagondolva volt inkább figyelmeztető,. mintszem megfélemlítő. Végül visszaváltozott szerencsémre,, ám ekkor már állásban volt, és én maradttam a földön. Elég nagy csodálkozással töltött el, hogy még kezet is nyújtott, azután, hogy így nekiestem. Aztán valamit magyarázni kezdte, hogy nincs ideje gyerekes játékokra, és hogy nem ér meg egy vámpír sem annyit, hogy a Szövetség felbomoljon. Ezt mondhatni, hogy még tetszett is. aztán leállította a farkaskákat, hogy ne nyírják ki teljesen a szőkeséget.
- Látom imádod magad megveretni - vágtam egy fancsali képet. |
Mondhatni enyhén meglepődtem mikor a kis csaj arcon vágott. Kezemet egyből az ütés helyére kaptam és úgy néztem tovább, ahogy a vérfarkast is elpáholta picit.
- Ejha, van ám benned erő - vigyorogtam cinikusan lányra.
A többi pincsi vérfarkas elég feszülten nézte azt, ahogyan megütöttük párszor a vezérüket, ám arra, hogy a lány földre küldte sokan megugrottak. Rögtön harci módba váltottam, mikor megláttam az egyiket felénk rohanni. Engem vett célba ugyan is a lány mellett nekem rohant. Teljes erejéből nekem csapódott, így sikeresen fellökött ő pedig rám esett. Már kezdtek idegesíteni, szóval akárhányszor meg akart ütni simán elrántottam onnan a fejem, így a vérfarkas ökle a betonnal találkozott. Első két alkalommal még tiszta erőből ütött, aztán észrevette, hogy csak magán árt. Saját bevallásom szerint a vérfarkasok elég sutácska lények. Mindent elhisznek és hát egyszerűen buták. Persze semmi bajom velük mert vannak normálisak, de mint ezek...
A földön fekve megragadtam a grabancát és fordítottunk a helyzetünkön. Most én voltam felül és én voltam az aki püfölte őt. Persze ehhez is buta volt, hogy csak egyszerűen kitérjen előle. Hátulról egy elég erős rántást éreztem, felnéztem és két másik pincsi-farkast láttam kik leszedtek a társukról. Egy harmadik pincsi keze épp ütésre lendült, mikor a falkavezér leállította. |
| Amint rám támaszkodott le is ráztam a vállamról. Rám csak ne támaszkodjon senki. A tíz méteres körzetemben egyedül én támaszkodhatok rá bárkire is. Éppen el voltam fogalva a helyzet mérlegelésével, ezért sem vettem észre a felém közeledő vaskos tenyeret. Csak akkor tűnt fel, mikor már egészen behatol az urámba, de ekkor már időm se lett volna odébb ugrani, úgyhogy inkább megküzdöttem azzal a pofonnal. Ahogy a virsli ujjak a bőröm közelébe értek a szemem automatikusan lehunytam. Az ütés telibe talált, még azt is megkockáztattam volna, hogy a helye megmarad, ugyanis még meg is ingottam. Nem nyitottam ki a szemem, csak a belső hangom nyugattgatott, hogy nyugalom. Végül elszámoltam háromig. És lendületből kevertem le egyet a ficsúr vámpír gyereknek, aki helyett én kaptam az ütést. Ebből is látszik, hogy a férfiak milyen gyávák. Utána pillantottam a falka vezérre, aki éppen lábadozott fel, de egészen dühösnek tűnt, hisz a vámpír gyerek adott neki, míg én magammal voltam elfoglalva. Felsőbb rendűen szólaltam meg, ahogy az már megszokott volt tőlem - ezzel a húzásoddal farkas megszegted Szövetségnek tett ígéreted. Azzal, hogy egy ujjal is hozzámértél, már nem köt az eskü - morogtam, és az éppen talpra álló farkas alól kirúgtam a lábát. Eléggé figyeltem ahozz anatómia órán, hogy pontosam tudjam hol van az ilyen monstrumok súlypontja. Így már csak löknöm kellett rajta egy nagyobbat, aztán már magától dölt. |
Láttam a lányon, hogy élvezte azt, amit velem tettek és őszintén bevallva kiröhögtem volna, hogyha őt is megtámadják. Persze segítettem volna neki, de amilyen nagy szája volt, hogy elbírna velük meg is mutathatná mire is képes. Elkezdett valamit összehordani a vezérnek, aki volt olyan szerencsétlen és még hitt is neki. Szívem szerint az arcába vihogtam volna, hogy mekkora egy béna. Aztán előhívta azt az 5 tagot, akikkel nem rég elbántam és megszidta őket mint egy apa. Nagy nehezen feltápászkodtam, oda léptem az árnyvadász csajhoz és rákönyököltem a vállára.
- Ehw - nyújtottam ki a nyelvem fintorogva - Tényleg olyan vagy mint egy apuci.
Erre a mondatomra a falkavezér ismét nekem indult, de most kitértem ütése elől. De ahogy elhajoltam ütése elől a mellettem álló lányt találta arcon. Szám elé kaptam a kezem és egy hosszú aztát mondtam - Öcsém, ezt nem kellett volna - csóváltam a fejem szúrósan nézve a fickóra. Ismét nekem támadt, de most lefogtam vállánál fogva és gyomron térdeltem vagy kétszer. Ezek után visszalöktem a falkájához. |
Anastia Woodsman
Őszintén egyetértettem a kutyussal, hogy behúzott neki, csak azt sajnáltam, hogy nem én tettem meg előbb. Fél szemem azért továbbra is kisebb seregen tartottam, akik mintha már vágytak volna egy jó kis bunyóra. Bár akiket az első körben megcsonkítottunk azok a hátsó sorban maradtak, és inkább a többiekre hagyták a kötegetést, mintha ezzel arra szerettek volna utalni, hogy köszönik nekik elég volt az első menet. Persze nem csodálkoztam. Bár az meglepett, hogy nekem még nem estek nekem. Meglehet, hogy a szövetség miatt. Egészen elméláztam. Egy pufanás ébresztett fel, egyből a hang irányába kaptam a fejem. Éppen a földre került a vámpírfiú, és mintha nekem beszélt volna, de nem voltam benne teljesen biztos. Végülis végig a vérfarkasokat provokálta. De úgy döntöttem, hogy akkor most beleszólnék a dologba.
- Hé, ugye te vagy a falka vezér? - kérdeztem, mint valami hüje. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő az. Csak bólintott - Akkor pont téged kerestelek - örültem meg hamiskásan, mert igazából nem kerestem senkit - A Klavéból küldtek - kezdtem el magyarázni kézzel lábbal. Erre már édeklődni kezdett. Úgy döntöttem a kisujjam sem mozdítom, hogy nyerjek - De csak ezt a félnótást találtam - biccentettem a nevető vámpírra - Erre jöttek az alkoholtól bűzlő vérfarkasok. Én mondtam, hogy szóljanak neked, de erre inkább csak letaperoltak - sóhajtottam fel nehezen - Én mondtam nekik, hogy ez nem fog neked tetszeni. De erre ők csak, annyit feletek, hogy te nem parancsolhatsz nekik - meséltem a saját verziómat - Én nem akartam balhét, ők provokáltak - sütöttem le a szemem, mint aki teljes mértékben szégyenli magát, hogy a szövetség megszegésére kényszeredett. A főnök összevonta a szemöldökét, és előhívatta az ötöst. Ők magyarázkodtak, hogy ez nem így volt, meg hogy hazudok, de falkavezér mégiscsak nekem hitt. Én mindadig, azt hittem, hogy nagyobb az összetartás a falkákban. Bár a farkasok is csak olyan sügérek, mint a többi alvilági. Valami büntetésről magyarázott a nagykutya, de nem különösebben figyeltem rá, mert közben hátrafordultam a vámpír fiúhoz, és az ajkaim négy szót formáltak meg: Na, ezt csináld utánam! Persze mind ezt teljesen némán. |
- Ha annyira szeretnéd tiéd a szerep - mutattam az épp megálló vérfarkas falkára. Egyet hátrébb léptem, hogy öve legyen a szerep, de ehelyett a falkavezér nekem kezdett el magyarázni. Valami olyasmit magyarázhatott, hogy ezt most megszívtam, meg a vámpírokat ócsárolta és ehhez hasonló dolgokat hadovált, viszont engem ez annyira nem érdekelt, így ásítottam egyet, jelezve, hogy nagyon nem izgat a magyarázása. Egyből vette a lapot és elém lépett és a pólómnál fogva felemelt. Jóval magasabb volt tőlem, ugyanis az én magasságommal nem egyszerű felemelni úgy, hogy ne érjem el a földet. Mérges pofával nézett rám.
- Öcsém, ti vérfarkasok ismertek olyat, hogy szájápolás? - szólaltam meg. Tudtam, hogy nem kéne beszólogatnom nekik, de egyszerűen nem bírtam ki. Meg is kapta érte a magamért, ugyanis egy erős jobb horgost kaptam. Még mindig a levegőben tartott, mikor jött a második jobb horog. Kicsit bele is szédültem, egy jó magas, kigyúrt vérfarkastól nem a legkellemesebb kapni. Végre leengedett a földre, de a pólómat még mindig fogta. Az ütések után egy elég kellemetlen gyomron rúgást kaptam.
- Úgy látszik mégsem lesz gondod a tömeggel, apuci minden elsimít - fordítottam a fejem az árnyvadász lány felé. Erre a megjegyzésemre lelökött a földre és egy jó nagyon belém rúgott. Halkan feljajdultam a tettére és magzatpózban köhögtem ismét. Végül a hátamra gördültem és elröhögtem magam. |
Anastia Woodsman
- Mint te is látthattad a helyzet magaslatán voltam, amíg bele nem szóltál - ellenkeztem továbbra is. A következőre nem szólatma semmi, mmert lekötött, hogy egy seregnyi vérfarkas közeledik, akik nem éppen édes pincsikutyáknak tűnnek.
- Szeretnéd látni, hogy mit művelek magánakció címen, nem de bár? - pislogtam idiótán rá - Szívesen bemutatom, bár nekem nehzített körülményeim lesznek a mennyiség miatt, de ezt elnézem annak, hogy én már sokéve csinálom - jelentettem be, majd kivettem a helyéröl az ostorom, és a hátamögött fogtam össze a két kezemben, hogy ne legyen olyan feltűnő. Mindenestre kiropogtattam a nyakamat, és én csak vártam a pillantra, hogy neki essenek valamelyikünknek, és akkor indokkal ejthetek rajtuk sebet.
Csak morogtam a vámpírfiú mondatára, kell neki hergelnie tovább őket, mert amúgy nem dagadtak eléggé az ereik ki. A falkavaezér a tisztes távolságot tartva állt meg előttünk, és én már kíváncsi voltam, hogy mit fog tenni. Végigmért, amit annak tudtam be, hogy rám voltak rajzolva a rúnák, amiket nem takargattam túlzottan. És vártam, hogy mi töténik, de a továbbiakban, mintha én ott se lettem volna, magyarázni kezdett a falkavezér valamit a vámpír fiúnak, bár nem nagyon figyeltem, hogy mit hor össze. Lekötöttm, hogy gyanúsan támadó pózba álltak be mindanyian. |
- Oh igen? - akadt fel a hangom - Akkor legközelebb én csak elhajtok és hagyom had taperoljanak - rántottam meg a vállam - És persze nehogy elhidd, hogy védeni akartalak, egyszerűen csak zavart, hogy megzavarták a társalgásunkat - mosolyodtam el. Majd következő válaszára csak megfogadtam a szemem. Nem értettem miért kell magassarkút hordani a harcokhoz vagy ilyesmikhez.
Meghallottam a csoportos lépések zaját mire a hang forrása felé fordultam. Szemeim kikerekedtek, mikor megpillantottam a farkasok, csak most kétszer annyian.
- Fogalmam sincs, elvette a figyelmemet az, hogy a csodás cipődet figyeljem - válaszoltam cinikusan - Mellesleg most megmutathatod milyen tökös kis árnyvadász vagy.
Nem tagadom megfordult a fejemben, hogy csak simán elhajtok, de tudtam, hogy a vérfarkasok inkább engem akarnak, mint őt. Meg amúgy is milyen dolog lenne már, ha csak úgy hagynám a nőt egyedül harcolni. Ismét leszálltam a motoromról és a lány mellé sétáltam, megálltam mellette szemben a vérfarkasokkal. Vártam, hogy valamelyik elinduljon, viszont mindegyik izomagy csak az inge ujját gyűrögette. Aztán az egyik - tippelésemre falkavezérféle - elindult felénk, a többi mint valami pincsi követte őt.
- Nocsak, mentetek apucinak árulkodni? - röhögtem fel. Hogy jobban elérjem a hatást kezemet a szám elé raktam és úgy röhögtem tovább. Olyan hatást kelthetett, hogy "Oh, anyám ez nagyon cink". |
Anastia Woodsman
- Ne hidd el nem volt ez olyan nagy szám, mint hiszed - billentettem szánakozóan félre a fejem - Egy igazi árnyvadász, ezt kisujjból oldja meg, ezért sem értem minek szóltál bele - mondtam el az első gondolataimat - Mellesleg ez egy hímsoviniszta húzás volt - mérlegeltem magamban a helyzetet, mert igenis ez az volt. Milyen lejárt dolog már megvédeni a lányt. Persze megérteném, ha egy törékeny mondi lányka lettem volna, akit a szél is elfúj. Szóval fogalmam sem volt arról, hogy mit akart ezzel a megmozdulásával ábrázolni. Persze sejtettem, de nem voltam benne biztos, hogy mindenképp tudni szeretném.
- Elárulok egy titkot - csavartam le a hangerőmet - Nincsen a lábamhoz ragasztva - sose voltam az a finjás fajta. szóval bármikor kilépek a cipőmből, akár mezitláb, ha úgy hozza a helyzet. Még ott is hagyom, ha úgyesik.
Halk dübörgést hallolttam magm mögül, mintha sok ezer láb toporgott volna a macskaköveken. Így gyanakodva pillantottam magam mögé. Tágra nyitottam a szemeim, mintha nem akrnék hinni a látványnak. Ugyanis ismét az idétlen farkasok érkeztek meg, akikkel összetűzésbe keveredtünk, ámde most már többen voltak. Úgy túnik, hogy a falkának nem igazán tetszett, hogy így elbántak velük. Szóal mostmár vagy kétszer annyian voltak, és nem éppen nyeszlet formájuak. Egy-kető legalább két méter magas volt, és gyakran járhattak kondizni, ugyanis úgy néztek ki, mint valami hegyomlás.
- Mit mondtak, amikor elmentek a vérfarkasok? - kérdezősködtem, mert láttam, hogy mozog a szájuk, de nem hallottam, hogy mit mondanak. Abban reménykedtem, hogy majd ő tudja, hátha csak alkudozni szeretnének. Bár ezt még magamnak sem hittem el. |
- Tudom, hogy teljesen oda vagy azért, hogy így elbántam velük - húztam az agyát tovább. Beletúrtam a hajamba, ezzel visszaigazítva minden tincset a pontos helyére. A szám már úgy ahogy be is forrt, de a vég még mindig ott volt rajta. Egy laza kézmozdulattal letöröltem onnan, de így a kezem lett olyan, azt pedig a felsőmbe töröltem. A vérfarkas barátaim szép lassan felsegítették egymást és utoljára még magyaráztak valamit, mire nagyon nem figyeltem, aztán távoztak. Kezeimet a csípőmre tettem, testsúlyomat pedig a bal lábamra tettem, majd utánuk néztem. Így töltődtem fel újra energiával, hogy tovább tudjam piszkálni az árnyvadász lányt.
- Látom, nagyon szupcsi - mutattam fel a hüvelykujjamat, számat pedig elismerően összeszorítottam, de hangszínem tele volt gúnnyal -, viszont megnézném, hogy hogyan menekülnél benne - vihogtam fel. Visszasétáltam a motoromhoz és felültem rá, tekintetemet végig a lányon tartottam. |
Anastia Woodsman
Elnéztem volna egy darabig, ahogyan szórakozik velük. De sajnos kezdet unalmassá válni, nekem meg menhetnékem volt. Amikor lefogták meg már úgy voltam vele, hogy ez el fog húzódni. Igazából ott is hagytam volna őket, legalább a vámpír is leszál rólam, és a kutyusoknak is akadt volna szórakozásuk estére. De aztán már vér is folyt, amit azért nem néztem túl jó szemmel el. Szóval már épp indultam meg, de elém lökte az egyiket. Így egy várándítással megondoltam magam - Szíesen máskor is, ha csak ennyi kell - végülis ez az ennyi, hogy karbatett kézzel néztem a verekedést. Lett volna pár ötletem, hogy hogyan lehetne könnyen kiütni őket, de persze közbe szólt, és én így feladtam, hogy oldja meg egyedül. Akkor is csak az elöttem fekvő farkasra raktam az egyik lábam, majd rákönyököltem a térdemre. Éreztem ahogyan megrezzen alattam a vérfarkas - Fáj? - pillantottam le rá. Végülis a cipőmk srka valahol a gyomrában lehetett. De csak bólohgatott válasz képpen - Másnak is - közöltem vele, majd tovább néztem, ahogy a vámpír viaskodik az utolsó talpon maradtal. És mikor végül kitötte, hálát adtam az istenek, hogy végre vége van, az időtelenek tűnő verekedésnek.
- Van hova fejlődnöd. De mondjuk azt, hogy elment - rántottam meg a vállam lustán. Még megforgattam a a cipőm srakát a vérfarkasban, aki erre felnyögött, majd ezze leléptem róla. Tudtam, hogy engem bámult, ezért is kapata a ráasást - Perverz - vetettem oda, hisz leglább hét-nyolc évvel idősebb lehett nálam, ha nem tízzel.
- Aha nekem meg van szuper magasarkúm - céloztam rá, hogy igen is hasznos a cipőm, és biztos nem szállok fel a démon meghajtásos motorára. |
Még mindig a nyakánál fogva tartottam a vérfarkast, mikor az árnyvadász elkezdett magyarázkodni. Úgy állt ott mint valami meccsbíró, ki elmondja a szabályokat. Azzal, hogy ezt az egyet így fogtam a többi picit megtántorodott, de a csaj azzal, hogy beszélt csak adta nekik az ötleteket. Míg ezt az egyet fogtam a többi hátulról próbált megtámadni, de mivel tudtam mire készülnek, így a kezem ügyében lévőt elengedtem és egy jó nagy rúgással a földre küldtem. Egy kiütve. A többi felé fordultam, felmértem, hogy melyik mennyire lerészegedve és mennyire erős. Nem gondoltam valami nagy ellenfélnek őket, tehát nem sérülhettem volna meg könnyedét.
Az öt közül az egyik nekem rontott a többi négy pedig követte. Védekezően felemeltem a karjaimat, de ott ütöttek ahol csak értek. Velem szemben lévő vérfarkast vállánál fogva megfogtam és gyomron térdeltem, az rögtön odakapta karjait és hanyatt esett. Közben volt amelyik meglendítette karjait, hogy behúzzon, de sikeresen kitértem előle.
- Nem unjátok már? - kérdeztem idegesen, mert én már nagyon untam. A jobb oldalamon lévő fickónak behúztam egyet és bele is rúgtam, úgy, hogy az árnyvadász elé esett. - Köszönöm, hogy segítesz! - mondtam gúnyosan a lányra nézve. Míg a lánnyal voltam elfoglalva addig valamelyik elkapott hátulról másik pedig szemből ütött. Kezdetnek csak gyomron ütött utána pedig áttért az arcomra. Egyik ütése elég erősnek bizonyult, erős fájdalmat éreztem az államban. Éreztem, ahogy felszakadt a szám és vér folyt le róla. Amennyire szabadok voltak a karjaim megragadtam, úgymond már átöleltem azt a tagot, amelyik tartott. Izmaimat megfeszítettem és mind két lábammal elrugaszkodtam a földről. Gyomron rúgtam azt amelyik ütött, ezzel kiütve őt is. Végül csak az maradt, amelyik fogott. Karjaimat leengedtem és megfordultam a vérfarkas karjai között, fejemet hátra feszítettem, majd hirtelen előre lendítettem, ezzel lefejelve azt. Miután az is hátrébb botorkált, fájó homlokkal fordultam újra a lány felé.
- Legalább tetszett? - emeltem fel a karjaimat, ilyen "hát tessék" mozdulattal - Amúgy tényleg tud repülni, démonenergiával meghajtott - közöltem vele egyszerűen, utalva a motoros témára. |
Anastia Woodsman
Tekintetem lomhán ingázott a két fél között. Sose láttam még igazi vámpír-vérfarkas viadalt, így talán még éveztem is egy kicsit. Engem különösebben már nem környékeztek meg, túlságosan lekötötte a figyelmüket, hogy sok az egy ellen bunyó megy. Kettő ez alól kivétel volt, akiket nekem sikerült megrokkantanom. Tekintetükkel képesek lettek volna kinyírni. Az egyik sántikálva dölöngélt, a másik meg összeszorított lábakkal andalgott felé. Egy nehéz sóhajjal vettem tudomásul, hogy most ezek ki akarnak nyírni.Nem mintha megijedtem volna, csak az volt a bajom, hogy ezek is csak egy újabb púp a hátamon. amikor már egészen közel értek, egy-egy kezem jutott rájuk, ís így löktem őket vissza a verekedők közé, egy kihívó mosoly keretébe - Nono, most én nem játszok - montam felsőbséges hangon, és ők pedig szinte bedöltek a társaik közé, majd beszálltak a bunyóba. Hittem, hogy kitart a kis vámpír fiú, de amint földre került. Elgondolkoztam, hogy talán most kéne beleszólnom az egészbe. Így elővettem a korbácsom, hogy majd azzal rendetteszek itt. De olyan sokáig tűnődtem, hogy bírja-e míg végül felkószálódott a földről. Kapott nyéhány ütést nem tűntek súlyosnak, így még ekkor se avatkoztam a dolgok lefolyásába, bár biztonság kedvéért a korbácsot továbbra is a markom őrizte meg tettre késszen. Aztán lefogott egyet, de a többi továbbra is ott maradt.
- Szerintem ez egy kezdő hiba - próbáltam kifejteni, hogy megértse miről is beszélek - Oké lefogtál egyet nagyszerű.... de még mardt vagy öt - mutattam körbe a tántorgó vérfarkasokon - És míg te eggyel törődsz, addig a többi öt hátba támad - fejtettem ki. És végülis igazam volt. Bár nagy valószínűséggel én adtam meg az ötletet a vérfarkasoknak, mert nem hiszem, hogy eddig eljutott a tudatuk, hogy itt a pillanat. Így sóhajtva engedtem le a karom, majd hagytam, hogy a kezemben csak a korbács markolata mardjon. Kékes fénnyel ragyogott az elektromossággal töltve. A földhöz csaptam néhányszor, amitől némileg megtántorodtak, de nem mentek el, csak eltávolodtak pár lépésnyire.
- Amúgy meg, ne öld meg - jelentettem ki szimplán, mintha nem is egy élőlény túléléséről lenne szó - Csak részeg, bódult, nincs tudatánál, és még sorolhatnám - sóhajtottam, mint akinek fáj, hogy ezt magyarázni kell - Viszont sürgősen engedd el, ha nem akarod, hogy a kezedben változzon át - adtam az ötletet, mert azt mindenki tudja a vérfarkasokról, hogy akkor változnak át ha veszélyben vannak, vagy túlságosan hergelik őket, estleg a saját szándékukból. Nem hittem volna, hogy ezt pont egy alvilági nem fogja tudni. Ezzel én úgy döntöttem befejztem. Mindent elmondtam amit akartam, így eltettem a fegyverem, és tovább indultam, aznap már sokadjára. |
A Nephilim csaj elég szépen elintézett párat, így megmutathatta, hogy mikre is képes a csodás kis topánkája. Szívem szerint fogtam volna a fejem, mikor azok a kutyaszagúak elindultak felém. Leszálltam a motoromról és én is elindultam feléjük.
- Ugyan skacok, most tényleg verekedni akartok? - kérdeztem cinikusan. Mi vámpírok valahogy sosem jöttünk ki rendesen a vérfarkasokkal. Az egyik a vállamnál fogva lökött rajtam egyet, így neki lökve egy autónak, mi rögtön hangos vinnyogásba kezdett. Lesújtóan sóhajtottam egyet, majd mielőtt neki ronthattam volna az egyiknek, addig a másik beakart húzni egyet, de sikeresen kitértem előle és jól gyomron vágtam. Míg az megtántorodott egy rúgással távolabb löktem magamtól. Közben a többi sem volt valami lassú részegségük miatt, de elég lassúak voltak, ahhoz, hogy elbírjak velük. Volt amelyiktől kaptam pár ütést, főleg mikor egyszerre támadtak. Nem akartam akkora balhét csinálni mert tudtam, hogy a klánom és a falkájuk között ez még jobban növelné a feszültséget. Valamelyik a sok közül megfogta a tarkóm és úgy lökött le a betonra, hol a fejem hangos koppanással ért földet. Kicsit bele is szédültem, de nem hagyhattam, hogy megrugdossanak, mert ez volt a tervük. Gyorsan felpattantam a földről és elkaptam az egyiket. Háttal rántottam magamhoz és átfogtam a nyakát úgy, hogy egy apróbb rántással is kitudnám törni a nyakát. Ránéztem az árnyvadászra, ki karba tett kezekkel figyelte a kis akciónkat.
- Szerinted? - néztem rá. Tőle vártam a kérdést, hogy megtegyem-e vagy ne. Szörnyűnek tartottam azt, hogy megmentem a sok részeg kéztől erre ő mosolyogva nézi végig a kisebb csatánkat. |
Anastia Woodsman
Úgy voltam vele, hogy törheti magát, de én már nem fogom bezúzni az önbecsülésem csak az ő szórakoztatására. Így továbbra is felszegett álltam minden egyes megszólalását.
- Valami problémád van vele? - kérdeztem vissza, mert nem értettem egyet a feltevésével. elég sok éve topogtam már efajta holmikban, és még nem törtem ki a nyakam - Nem hinnéd, de a magassarkú több mindenre jó, mind azt egy férfi agy el tudná képzelni - keztem bele a kis monológomba a magasarkú használatáról, de végül ezt se sikerült befejeznem, mert ismét a motorára próbált invitálni.
- Repülni? Azt meghiszem - nevettem fel kis gúnnyal a hangomban - Eddig nem mondtad, hogy madár... - és ezzel ismét megszakítottak. Utáltam ha a szavamba vágnak, de egy részeges vérfarkascsapat közeledett felénk. Nagyívben kerültem volna ki őket, de jobb dolg jutott eszükbe, méghozzá, hogy engem zaklassanak. A cigarettától kisrgult ujjuk cikáztak rajtam, és ezt talán mind egy másodpercig bírtam, míg feleszméltem az émelyítő tömény pia szagból, ami belőlük áradt. Ekkor felrántottam a lábam, és a mögöttem álló lábába döftem a cipőm sarkát. - Nincs egy kicsit korán az iváshoz? - kérdeztem ironikusan, majd a hátra húzott lábamat felrántottam, így ágyéktájon kapva az elöttem állot, így az összegörnyedt elöttem. A mögöttem lévő pedig a lábujjait sajnálta, de könnyedén eldőlét, ahogyan felemelt a fájó lábát, hisz amúgy is alig áltak a lábukon ebben az állapotban. Azonban még mindig voltak vagy hárman, négyen. Igazából nem számoltam, csak el akartam őket tűntetni minél előbb. Már éppen löktem volna odébb a fegyverfogó kezem felőli vérfarkast, amikor a vámpírsrác közbeszólt. Kérdően néztem rá, hogy mért szólt bele. Megoldottam volna. Árnyvadász vagyok, ennyit csak meg tudtam volna tenni, hogy pár részeg vérfarkast pedlóra küldök, hogy aztán reggel sajogó végtagokkal ébredjenek, és megtanulják, hogy a józanság jobb választás. Bár tény és való, hogy nem csak én fordítottam felé a tekintetem mikor megszólalt. a vérfarkasokat is igazán érdekelte, hogy mért szól bele a srác a dolgukba. íagy eléptek tőlem, és most a motoros vámpírt közelítették meg. Én pedig csak egy elégedett mosollyal, és karbafont kézzel figyeltem az eseményket. Nem szándékoztam bármit is tenni, ha már beleszólt, oldja meg egyedül. Most legyen nagylegény. |
Cinikusan megforgattam a szemeimet majd az égre emeltem a tekintetem. Tetszett, hogy mindig mindenre van valami frappáns válasza, amik még meg is nevettetnek. A kíváncsiság hajtott tovább, hogy mikor jön el az a pont, mikor kiakad.Felfedezéses mondatára nem feleltem semmit. Összeszorított ajkakkal bólintottam egyet második mondatára, majd végigmértem lábbelijét.
- Magassarkú plusz macskakövek? Szívesen megnézném hány méter után töröd ki a lábad. - jegyeztem meg semlegesen. Sosem értettem meg azokat az árnyvadász csajokat, kik ilyesféle lábbelikben mennek démont vadászni.
Utolsó mondatára megint csak elmosolyogtam. - Ezt is bóknak veszem. Na? Tudod ez a csodajárgány még repülni is tud - kacsintottam rá.
Nagy hangzavarra lettem figyelmes. Nevetgélés és hangos beszéd ütöttem meg a fülemet egy közelebbi sikátorból. Egy csapat vérfarkas jött ki a mellettünk lévő épület sarkánál elhelyezkedő kis utcából. Első ránézésre ittasnak néztek ki és ez be is bizonyosodott, mihelyst megcsapta az orromat a jellegzetes pia szag. Ahogy elhaladtak az árnyvadász csaj mellett megfogdosták és majdnem fel is lökték. Nem bírtam megjegyzés nélkül hagyni.
- Hé - "kiáltottam" el magam, mire a vérfarkasok megfordultak - Nem látjátok, hogy mi épp társalgunk? - kérdeztem tőlük kicsit dühösen, miközben jobb kezemmel a csajra és magamra mutattam. |
[34-15] [14-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
