Isaak Volkov

  2015.06.27. 11:24

Név: Isaak Volkov

 

Nem: férfi (nemi beállítottság: homoszexuális)

 

Faj: vámpír

 

Születési hely és kor: Szentpétervár, Oroszország, 1892. január 17.  (123 éves)

 

Klán: nem tartozik hozzá

 

Édesanyja: Inga Lagunov

 

Édesapja: Nikolay Volkov

 

Testvére(i):

 

Személyiség: Isaak Volkov, az intelligens, és a csendes. Legalábbis nagyon sokat ezt gondolják róla. Habár azt nem mondanám, hogy azért nem beszél sokat, mert mások véleményétől fél, inkább néha csak túlságosan is elfelejti, hogy vannak személyek, akiket érdekli, amit mond, így megtartja magának. Egyébként meg tényleg egy nagyon magának való személy. Az idejét rajzolással tölti el, legalább megmutatkozik a kreativitása is. Nem foglalkozik másokkal, hogy az emberek hogyan döntenek, hogy mit éreznek, nem segít nekik, csak csöndben néz. Tipikusan az a személy, aki inkább megfigyel, mintsem, hogy hozzászólna a történésekhez, de éppen ezért a megfigyelő és az emberismerő képessége szinte tökéletes. Ellenben a szociális készsége valami csapnivaló, néha pedig szinte elmarja magától az embereket, akik megakarják őt ismerni. Van amikor gúnyos, szarkasztikus, néha viszont egészen kellemes társaság tud lenni, ha nem úgy dönt, hogy inkább a vázlatfüzetébe bújik. Alapjába véve egyébként kedves, figyelmes, nem utolsó sorban megfontolt, viszont meglepő módon hihetetlenül makacs tud lenni, és olykor annyira határozottan cseng a hangja, mintha kicserélték volna. Meg persze néha eléggé ellentétes a személyisége, de ez teszi őt azzá, aki.

 

Kinézet: Sötét, szinte már fekete, általában kócos hajjal, és az éjszakát jellemző, mélysötét szemekkel rendelkezik, amelyeket szinte mindenki megcsodál. Az álla kicsit éles, az orra hosszúkás, a szeme formája kissé az ázsiaikra jellemző. A bőre, vámpír létéhez híven sápadt, de életében sem volt sokkal több színe. Általában sötét, vagy fehér ruhákat hord, szűk farmert, és többnyire platformos cipőket, ami egy kicsit dob a magasságán, amit valljunk be, még így sem túl nehéz lekőrözni. Vékony testalkata van, viszont meglepő módon az izmai ki vannak dolgozva, így ha csak szimplán az emberi önmagával találkoznánk, akkor is sikerülne megvédenie magát. Körübelül olyan 172 cm magas lehet, a cipővel együtt is maximum csak 178, de tökéletesen ki van békülve azzal, hogy alacsony, köszöni szépen. Testartásán gyakran megnyilvánul a hangulata, de többnyire kihúzza magát, nem büszkeségből, szimplán csak megszokásból. Járársára leginkább azt a szót lehetne használni, hogy kecses, és férfiakra egyáltalán nem jellemző. Viszont nem túlzottan ad magára, hiszen hiába hord többnyire divatos dolgokat, és legyen bármennyire is tiszta, mert hát, azért ez eléggé alap, nagyon nem érdekli, hogy hogy néz ki. Ezért leginkább kócos hajjal, hosszú pulcsiban, és egy egyszerű nadrágban rohangál, szinte mindig. Olvasáshoz meg már csak megszokásból is szemüveget használ, holott semmi szüksége rá, az évek során ezt nem tudta elhagyni. 

 

Előélet: Az 1800-as évek végén született, az akkori Oroszországban. A második ipari forradalom idején született, így az alapból beteges fiú, aki évtizedekkel ezelőtt nem élte volna túl a kort, most a vegyipar fejlődésének köszönhetően megmarad. A szülei nemesi családból származtak, semmiből sem voltak híján, így a gyógyszerekre, és az ellátásra is tellett bőven pénz, viszont kortársaitól teljesen lemaradt. Beszélni, írni és olvasni tudott, de nagyon sok mindenben hátrányos helyzetű volt. Az öccsére pedig végletekig féltékeny volt néhanapján, amikor néhány barátjával találkozott, de nem szólt egy szót sem, valamennyire mindig is az a tipikus "csendben tűrős" tipus volt.
Miután az immunrendszere kezdett megerősödni, az iskolában már nem tudott volna felzárkózni, így magántanárok jártak hozzá, hogy tanítsák őt, habár nagyon sok tantárgyból gyenge volt, az irodalommal, a festészettel és a zenével ki volt békülve. Nem várt fejlődést mutatott ezekben az ágakban, és eléggé hamar kitűnt az eféle tehetségével, habár máshoz a mai napig nem ért. Egyébként mindent összevetve az élete szokásos volt, a szülei jól bántak vele, a testvérével jól kijött, Isaakre is egy egészen hosszú és boldog élet várhatott volna, a végén kecsegtető, öregkori halálall, amit hamarabb azonosítanék egy mély, örökké tartó alvással, mint sem a halállal. Mivel nem sokat élt, és olyan tizennégy-tizenhat éves korára érte el azt, hogy már nem annyira beteges, ezért mindig is kicsit visszafogottabb volt, és hihetetlenül naiv. Ezt pedig 23 éves korára is megőrizte, így aznap éjjel, amikor megharapta egy vámpír, valójában egyáltalán nem volt meglepő, hogy feltétlenül megbízott a vámpírban. 
Későre járt már, az utcán kevés lámpa égett, és minnél hamarabb haza akart jutni, bánta is, hogy nem hozta el a kocsit otthonról, hanem gyalog indult el. Aztán megállt mellette egy régi, Henderson márkájú motorbicikli, rajta egy magas, fekete hajú, sápadt bőrű férfi. A szemeiben különleges villogást lehetett felfedezni, valószínűleg már innen tudni lehetett, hogy nem pusztán a jó szándék vezérli. Felajánlotta a fuvart, Isaak elfogadta. Onnantól kezdve a fiú számára egy új élet kezdődött. A családját meghagyta abban a hitben, hogy elveszett, és soha többet nem ment haza, tulajdonképpen a szemükbe sem mert nézni. Ellenben elkezdődött egy jellemváltozás, ami a mostani énjére is kihat. Úgy nagyjából száz év alatt bejárta Európát, és végül Angliában, Londonban telepedett le, néhány éve. Egyelőre maradni szándékozik.

 

Foglalkozása: Tulajdonképpen festő, de csak saját szórakozásra szokott festeni, rajzolni. Amióta pedig digitális fényképezőgépek léteznek, a fényképezés rabja, néha van egy-egy kiállítása, de ritka eset.

 

Képességei: Ha a vámpírok képességeiről beszélünk, semmiben sem emelkedik ki közülük. Ugyanolyan erős és gyors, akár az átlagos vámpírok, ellenben nagyon ért a rajzoláshoz, és annak ellenére, hogy nem tud hangszeren játszani, nagyon jó füle van a zenéhez.

 

---

 

Felhasználónév: Pepii