Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.25. 20:26 - |
Anna Lydia Henderson & Nash Merrick |
[32-13] [12-1]
Anna Lydia Henderson
Éreztem, hogy szavaim hallattán Nash csak még szorosabban kezd el ölelni, amiből arra következtettem, hogy jól estek neki szavaim. Ahogy pedig erre rájöttem, halvány mosoly jelent meg az arcomon, miközben bensőmet melegség öntötte el, és engedelmesen simultam bele karjaiba. Tényleg szerettem volna minél több időt vele tölteni, minél több helyre elmenni vele, vagy ha mást nme is, akkor csak egyszerűen mellette lenni. Úgy éreztem, hogy minden pillanat, amit vele töltök, egy kincs, ezt pedig minden áron meg szerettem volna őrizni. Az viszont még mindig furcsa volt a számomra, hogy habár még csak ma ismertem meg őt, már ilyen érzéseket tápláltam iránta. Talán emiatt, talán más okból, de olyan álomszerűnek tűnt ez az egész, hogy attól féltem, bármelyik pillanatban felébredhetek, és vége szakad neki, csak a keserűséget hátra hagyva. Ám mikor Nash kissé oldalra helyezkdett, és fejét felém fordította, majd arcomat két keze közé vette, és egy olyan csókkal illetett, mint én nemrég, rájöttem, hogy ez tényleg a valóság, és hogy Nash is ugyanúgy érez irántam, mint én őiránta, és habár ez a gondolat feltüzelt kissé, a csók olyan lágy és érzelmektől telitett volt, hogy ez hamar alább hagyott is, és átvette a helyét a hála és szeretet.
Lehunytam szemeimet, és kezeimet Nash mellkasára csúsztattam , és így viszonoztam a csókját. Közben azt hittem, mentem elolvadok a karjaiban, a csókjától, azt szerettem volna, ha soha nem ér véget a pillanat, megint teljesen mohó lettem, annyira megrészegített Nash minden egyes érintése, minden egyes csókja. Viszont nem éreztem elégedetlenséget akkor sem, mikor elváltak ajkaink egymástól, mert ez enneél tökéletesebb nem is lehetett volna. Aztán a köszönömét és lágy hangját hallva hálásan elmosolyodtam én is.
- Én is köszönöm, hogy itt vagy, és megismerhettelek - feleltem szemeibe nézve, miközben végigsimítottam arcán. Mindez olyan ösztönösen jött, hogy mikor rájöttem arra, mit is csináltam, megint zavarba jöttem. Kezemet rögtön visszahúztam, ám nem bírtam ki az érintése nélkül, ezért karjaimat az övéi alá csúsztattam, majd így öleltem át mellkasát, miközben arcomat a vizes fölsőjébe fúrtam. Egy ideig csak így hütöttem az arcomat, majd elfordítottam a fejemet, így már csak jobb oldali orcám volt az, ami hozzért Nash pólójához.
- Akkor lassan elkezdhetjük összeállítani a listát, amire azt írjük fel, hogy hova akarunk elmenni - kuncogtam fel, majd még közelebb húzodtam hozzá. |
Nash Merrick
"Minden napomat szívesen töltöm veled"
A szavai hallatán egy pillanatra elfeleljtettem levegőt venni. Öt szótól meglódult a szívverésem, és még inkább magamhoz szorítottam Annát. Minden szavából, minden mozdulatából sütött az őszinte szeretet, amiért nem tudtam eléggé hálát adni. Ez hiányzott eddig nekem: valaki, akinek már a jelenlététől is életrevalóbbnak érzem magam. Azokban a percekben nem éreztem a hiányát semminek. Egyszerűen csak megtöltött az őszinte hála és szeretet, amit iránta éreztem, de nem tudtam hogyan kimutatni. Mindig az jutott az eszembe, hogy minden csókkal és érintéssel bemocskolom a belső fényét, ezért távolódni akartam. Csak aztán azon kaptam magam, hogy nem megy. Anna annyira kiegészített, hogy képtelen voltam arra, hogy faképnél hagyjam. Nem akartam elengedni. Önző módon azt akartam, hogy minden nap ő csókoljón meg, ő öleljen. Mellette nem éreztem rá vágyat, hogy legurítsak néhány sört, mellette nem kellett más. Csak ő, és mindig csak ő.
Kicsit oldalra helyezkedtem, hogy kényelmesen felé tudjam fordítani a fejem. Megvártam, míg rám nézett, aztán az arcára simítottam a kezem és habozás nélkül az ajkaira hajoltam. hasonlóan mint ő az előbb, igyekeztem mindent belesűríteni a csókba. Az iránta érzett szeretetemet, és az őszinte hálámat. Annyira nem érdemeltem meg őt, és mégis itt volt.
- Köszönöm - suttogtam, mikor nagy nehezen elszakadtam tőle. A hangom ismét lágyan csengett, ami nekem megint idegenen hantott. Eddig sosem beszéltem így, de vele sosem beszéltem volna máshogy.- Hidd el, ez fordítva is igaz. |
Anna Lydia Henderson
Valahogy úgy éreztem, hogy Nash életéből nagyon is hiányzik a szeretet, nemcsak most, de véleményem szerint korábban se kapott abból túl sokat, holott már 25 éves volt. Ezt pedig nem igazán tudtam megérteni, elvégre én egy szerető családban nőttem fel, középső gyerekként, tehát bőven volt alkalmam szeretet kapni és adni egyaránt. Ez viszont arra ösztönzött, hogy én pótoljam be Nashnek mind a huszonöt évét, hogy minél több szeretettel elárasszam, és megmutassam neki, hogy nekem mennyire fontos, és hogy ne érezze úgy, senki se szereti őt. Persze nem tudhattam, hogy voltak-e neki valaha is iylen érzései, mert nem tűnt túl depisfajtának, de reméltem, hogy erről szó sem volt.
Halkan felnevettem, amikor elkezdte meghálálni nekem, amiért vele szeretném tölteni a szülinapját. Igazából, kissé felháborodottnak kellett volna lennem, amiért egyáltalán megfordult a fejében olyasmi, hogy ez nekem akkora áldozat lenne, de a gyengéd hangját hallva nem voltam képes erre. Teljesen meglágyította a szívemet ez a gyengédsége, és igazából el tudtam volna viselni többször is. Emellett persze szerettem azt is, amikor aranyos, esetleg vicces vagy szenvedélyes... Mikor szerettem én bele Nashbe ennyire?
- Ugyan már - kuncogtam még mindig halkan. - Ez egyáltalán nem áldozat nekem - húztam halvány mosolyra ajkaimat, miközben szórakozott pillantással figyeltem a Temze vizét. - Minden napomat szívesen töltöm veled - feleltem. Talán túl érzelgősre sikerült most ez, de én egyáltalán nem bántam. Azt sem, hogy ezzel ismét kimutattam szeretetemet Nash felé. Csak azt reméltem, hogy ezzel nem fogom teljesen az őrületbe kergetni, ha minden egyes alkalommal így viselkedek. |
Nash Merrick
Az érintésére ismét megborzongtam. Nem tudtam betelni az érzéssel, mikor a bőre a bőrömhöz ért, és úgy néz ki, ő is élvezte. Főleg, hogy a hideg és a víz ellenére is melegítettük egymást. Csak a hátamon éreztem az enyhe hüvös szellőt, de nem tudtam arra gondolni, mikor Anna itt volt a karjaim között.
- Tényleg nincs - biccentettem. Furcsa volt belegondolni, hogy tényleg hamarosan betöltöm a huszonhatot. Régen annyira messzinek tűnt az a kor, és lám, szinte pillanatok alatt itt van. Hirtelen nagyon öregnek éreztem magam. Eddig könnyű volt fiatalnak és gondtalannak lenni, mivel közelebb voltam a fiatalabb éveimhez, de most a harmadik x került a közelembe. Ha tükörbe néztem, még nem láttam magamon az öregedést, de egyre jobban éreztem a kor súlyát magamon. Már kezdtem félni az elhalványulástól, pedig még rengeteg időm volt hátra.
A nevetése bennem is végigrezgett, mosolygásra késztetett. A felajánlásától hevesebben dobogott a szívem. Az elmúlt körülbelül öt évben a születésnapom mindig ugyanúgy telt: a haverommal leugrottunk a közeli bárba, a srága földig ittuk magunkat, majd haza vonszoltuk magunkat. Néha fölcsíptem egy-egy nőt, a magányos szülinapozás dumával, de ennyi. Sokszor inkább csak feküdtem az ágyamban és küzdöttem a gondolattal, hogy igen, ismét eltelt egy év.
- Én... Én igazán megköszönöm, ha arra áldozol egy napot az életedből, hogy velem legyél a szülinapomon - suttogtam gyengéd hangon, ami még engem is meglepett. - És természetesen az a minimum, hogy a tiédet is megünnepeljük utólag. - Persze, fogalmam nem volt, mit lehetne csinálni egy születésnapon. Reméltem, hogy neki van valami ötlete, mert nekem kicsit sokáig kellett volna gondolkodnom valami ötletesen. |
Anna Lydia Henderson
Már épp sikerült rendeznem a szívverésemet és légzésemet az előbbi csók után, amikor megéreztem, hogy Nash apró puszikkal lepi el nyakamat. Ajka érintésétől még a hideg is kirázott, de nagyon is élveztem eme cselekedetét. Észre se vettem, teljesen ösztönösen döntöttem oldalra a fejem, hogy ő jobban a nyakamhoz férhessen. Eközben én ismét a karjára helyeztem tenyeremet, és lágyan simogatni kezdtem a bőrét, ami még mindig kissé vizes volt. Csak most tűnt fel, a Nash karján lévő vízcseppeket kitapintva, hogy már nem is érzem a este hidegét, a szél hüvösét, annyira felmelegített az ölelése és közelsége. Reméltem, hogy ő is hasonlóan érez, mert tényleg nem szerettem volna, ha esetleg megfázik, és beteg lesz. Igaz, hogy akkor ápolhattam volna, de akkor is jobb, ha egészséges.
- Akkor az már nincs is olyan messze - feleltem egy halvány mosollyal az arcomon. Augusztus 18.-a tényleg nem volt már messze, durván egy hónap és egy hét, de akkor hány éves is lesz? 26? A fenébe is, tényleg sokkal idősebb volt nálam Nash, és habár nekem ez nem volt gond, de vajon a szüleim mit szóltak volna hozzá? Megengedték volna, hogy továbbra is vele legyek, vagy mondván, hogy ő nem megfelelő a számomra, elkergették volna? - futott át a gondolat a fejemen, és már pont aggódni kezdtem, amikor rájöttem, hogy a szüleim nincsenek itt, hogy már négy éve nem láttam őket, még csak hírüket se hallottam, és hogy valószínűleg többet nem is fogok velük találkozni, tehát nem tudnak beleavatkozni az életembe. Ennek nem is tudtam, hogy örülnöm kellett volna-e, vagy nem? Kétségtelenül hiányoztak, de mégis boldog voltam, hogy így alakult az életem, mert ha nem változtam volna át akkor vérfarkassá, akkor most nem lennék itt, és soha nem ismertem volna meg Nasht. Ennek pedig már csak a gondolata is elszomorított, mert most már nem tudtam volna elviselni, ha ő nem az életem része.
- Az enyém bezzeg még elég messze van - nevettem fel. - De ha nincs ellenedre, szeretném megünnepelni veled nemcsak a te szülinapodat, hanem az enyémet is - mondtam, miközben kezdtem ismét elpirulni, ahogy tudatosult bennem, hogy mit is jelent pontosan az, amit most az előbb kijelentettem. Nekem tényleg ez volt a vágyam, és csak attól tartottam, hogy Nash másképp van ezzel, ezért akaratlanul is, de visszafojtottam a lélegzetemet, miközben Nash válaszára, avagy reakciójára vártam. |
Nash Merrick
Az érintése nyomán bizseregni kezdett a bőröm, egy pillanatra lehunytam a szemem, és úgy élveztem a tenyerének a melegét. Mikor meglepetten hátrafordult félve hátrébb hajoltam, hogy kényelmes egymás szemébe tudjunk nézni.A széles mosolyát látva hatalmas kő gurult le a szívemről.
- Teljesen komoly - biccentettem mosolyogva. Örültem, hogy újabb dolog derült ki róla, miszerint van egy bátyja. Fölírtam magamban azokhoz a dolgokhoz, amiket már tudtam róla. Rajta is látszott, hogy megkönnyebbült, mikor elmondtam, hogy engem végképp nem zavar a korkülönbség. A boldog mosolyától hevesen dobogott a szívem.
Hagytam, hogy megforduljon a karjaim között, hiszen már tudtam, hogy nem menekül. Izgatottan felsóhajtottam, mikor a két keze közé fogta az arcomat és az ajkaimra hajolt. A csókjától megrészegültem. Elszédültem mindattól, amit kaptam ebben a csókban, igyekeztem hasonló hevességgel és izgalommal viszonozni. Hálás voltam, mert a kor tisztázása után sem nézett rám máshogy, még mindig meg tudott csókolni mindenféle undor vagy félelem nélkül. A derekára simítottam a kezeimet,úgy húztam magamhoz közelebb, az érzéstól móhó lettem és legszívesebben egész éjszaka így csókolóztam volna vele. Anna aztán persze lassan megszakította az egészet, majd visszahelyezkedett az eőbbi pozicióba. Lehunytam a szemeimet, hogy könnyebben egyenletessé tegyem a légzésemet, hiszen teljesen felpörögtem Anna egyetlen csókjától. Éreztem, hogy a szívverésem lassan nekiállt a lassabb dobogásnak és már nem kapkodtam annyira a levegőt sem.
Apró puszikat nyomtam a vállára. - Augusztus 18-án - válaszoltam, a bőrébe mormogva.Igyekeztem arra gondolni, hogy ez azt jelenti, hogy nemsokára betöltöm a 26-ot. |
Anna Lydia Henderson
Nem igazán értettem, hogy hirtelen miért ölelt még szorosabban magához, de egyáltalán nem volt ellenemre. Habár izmaim nem lazultak el, de ettől függetlenül jól esett ez a gesztus, és lehunyva szemeimet, kezeimet Nash karjára helyezve élveztem a pillanatot, miközben halk szavait hallgattam. Egyáltalán nem állt szándékomban elmenekülni, nekem aztán végképp nem volt akadály a korkülönbség, csak attól féltem, hogy neki az lesz. Viszont amikor kijelentette, hogy már 25 éves, meglepetten fordultam meg kissé, hogy jobban a szemébe tudjak nézni.
- Ez komoly? Már 25 éves vagy? - hitetlenkedtem, miközben ajkaimon egy meglepett, mégis széles mosoly virított. - Még a bátyámnál is idősebb vagy - kuncogtam fel, miközben visszafészkeltem magam az öelésébe. Számítottam arra, hogy Nash idősebb lesz nálam, na de hogy hét évvel... Ez még engem is meglepett, de tényleg nem volt ellenemre a dolog. Attól viszont még mindig féltem, hogy neki igenis akadály, ám mikor kijelentette, hogy neki sem gond, azt hittem, mentem elolvadok. Közben a szívem is hevesebben kezdett el dobogni, ami örömömet és izgatottságomat is kifejezte. Örültem, amiért ez nem állhat kettőnk közé, és izgatott voltam, hogy esetleg lehet több is közöttünk. Ezt pedig szerettem volna megmutatni Nashnek is, ezért most teljes testemmel megfordultam, miközben térdeimen támaszkodtam, így tökéletesen szemtől szemben voltam vele.
- Ennek nagyon örülök, nem is tudod, mennyire - húztam halvány, de örömteli mosolyra számat, miközben végig Nash szép barna szemeibe néztem, majd két kezem közé vettem az arcát ismét, és lehunyva pilláimat szenvedélyesen megcsókoltam. Megpróbáltam minden érzésemet belevinni, az örömömet, az izgatottságomat, a szeretetemet és hálámat. Teljesen az eszemet vesztettem csók közben, csak arra tudtam gondolni, hogy még és még többet szeretnék belőle. Emellett szerettem volna jobban is megismerni, ezért nagy nehezen elváltam ajkaitól, majd egy halvány mosollyal az arcomon helyezkedtem vissza abba a pozícióba, amiben az előbb ültünk.
- És a szülinapod mikor van? - kérdeztem tőle, elkezdve véghez vinni a tervemet. Persze nem szerettem volna, ha ilyen kérdez-felelek jellegű lenne ez a mostani beszélgetésünk, de jelenleg tényleg minél többet szerettem volna megtudni róla. |
Nash Merrick
Anna édesen mosolyogva bújt az ölelésemben, köré fontam a karjaimat. Ahogy hozzám bújt, elégedetten felsóhajtottam. Mintha végre megtaláltam volna egy apró darabkát magamból, ami hiányzott eddig belőlem. Anna tökéletesen beleillett a karjaimban, az ujjai tökéletesen passzoltak az ujjaimhoz, és csókolózni vele maga volt a tökély. Jó érzés volt a hangját hallani, érezni a bőre melegét. Azon kaptam magam, hogy minél jobban ismerni akarom. Tudni akartam mitől fél a legjobban, mi a kedvenc filme, mi történt vele. Vele akartam lenni, hogy megvédjem őt a csalódásoktól. Inkáb az én kezeimben törjön össze, mint máséban. De nem akartam csalódást okozni neki. nem akartam, hogy lássa, milyen vagyok mikor az a Nash vagyok, akit mindenki ismer. Nem engedhettem, hogy megtudja, milyen, amikor végigbulizok egy ééjszakát, majd a másik napot a wc fölé görnyedve töltöm. Úgy éreztem, meg akarok változni a kedvéért. Az a Nash akartam lenni, aki neki jár. De sajnos egyik ének sem ért fel ahhoz a magas mércéhez, ami Annának járt.
A válaszát hallva felkuncogtam, de aztán eszembe jutott, mit mondott a rendőrségen. Egy éve él itt, négy évet lehúzott a Preatornál. A fenébe is. Ez a kicsilány körülbelül tizenhárom éves kora óta farkas. Hirtelen megértettem a törékenysége mivoltát, és ezután csak még jobban öleltem magamhoz. Persze nem hagytam, hogy ez elrontsa a hangulatot, meg amúgyis észrevettem rajta, hogy fél az én válaszomtól. Én is izgulni kezdtem, vajon ő mit fog szólni. Nekem eszem ágában nem volt elhagyni nyavalyás hét év miatt. Hülye is lettem volna.
- Ne menekülj el - kértem halkan. - Én már 25 vagyok - suttogtam mosolyogva, majd nyomtam egy puszit a halántékára. - Nekem nem akadály - tettem még hozzá, mert úgy éreztem, szükség van rá. Izgatott lettem, a félelem szorítani kezdte a szívemet. Nem akartam elengedni csak néhány év miatt. Végre az enyém volt, és már nem akartam, hogy másé legyen. Nem hagyhattam elmenni. |
Anna Lydia Henderson
Csak édesen elmosolyodtam azt látva, ahogy kitárta karjait, ezzel jelezve, hogy szívesen melenget tovább, én pedig hülye lettem volna visszautasítani gesztusát. Ismét befészkeltem magamat Nash két lába közé - mint ahogy előtte is ültünk -, ő pedig szorosan átölelt. Úgy helyezkedtem karjai között, hogy minél jobban hozzásimulhassak, fejemet pedig nekidöntöttem a mellkasának. Amikor pedig kijelentette, hogy ő sem szívesen engedett volna el így, csak halkan felkuncogtam. Viszont ha arra gondoltam, hogy őt vajon hány csaj bámulta volna meg így, ilyen szexin, rájöttem, hogy én ezt nagyon szeretném. Lehet, hogy önzőség volt tőlem, elvégre Nash nem tartozott hozzám, de akor se szerettem volna, hogy más lányok is meglássák, még akkor se, hogy tudtam, valószínűleg már nem egy csaj kerütl vele sokkal intimebb kapcsolata. Mégis úgy éreztem, hogy más az, ami most kettőnk között folyt. Valahogy sokkal igazibbnak éreztem, és lehet, hogy csak képzelődtem, vagy magamnak akartam bemesélni mindezt, de szerintem Nash nem csupán egy éjszakára akartmegkapni. Ezért meg se érte volna ez a sok fáradozás, amit irányomban mutatott.
A következő kérdése viszont nagyon meglepett. Perszeén is gondolkoztam azon, hogy ő vajon hány éves lehet, elvégrejócskán idősebbnek tűnt nálam, de ettől függetlenül nem számítottam arra, hogy ilyen hirtelen felteszi ezt a kérdést. Aztán még a végén tényleg kiderül, hogy egy kislány agyok hozzá képest. Csak annyiban reménykedtem, hogy a korkülönbség nem fogja elriasztani tőlem.
- Márciusban lettem 18 - válaszoltam a kérdésére óvatosan, miközben a reakciójára figyeltem. Tényleg reménykedtem abban, hogy nem fog túl kislánynak tartani hozzáképest, és hogy nem fog emiatt itt hagyni. Valahogy az sokkal jobban fájt volna, mintha csupán egy futókaland lettem volna a számára. - És te? - kérdeztem vissza én is, miközben szívem hevesebben kezdett el dobogni a félelem miatt. |
Nash Merrick
Még mindig aranyosnak tartottam a zavarát. Már egészen ügyesen figyelmen kívül hagyta a pirulásait, bár most az arca egy újabb vörös árnyalatban játszott, ahogy tudatosult benne a ruhájának az átlátszósága. Őszintén, én nem haragudtam a látványért. Minden pénzt megért. Ráadásul tangát látni rajta? Maga a mennyország.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy megborzongott, mikor a szél fújni kezdett. Erre természetesen még jobban öleltem magamhoz, igyekeztem teljesen körbeölelni őt a karjaimmal, ami nem is volt nehéz, tekintve apró, de hihetetlenül cuki termetét. De aztán nem hagyta magát sokáig ölelni, és nem tudtam visszafojtani egy csalódott nyögést. Ritkán ölelgettem az embereket, és Anna lassan már direkt menekült az érintésem elől.
Leültem mellé a fűbe, és ismét kitártam a karjaimat, jelezve, hogy szívesen melengetem tovább. Amennyiben elfogadta, szorosan átöleltem ismét, amennyiben nem, leengedtem a karjaimat, és csak a kisujjamat fontam össze az övével.
- Megértem - kuncogtam. - Én sem szívesen engedlek el így. - Dehogy engedtem volna. Nem tetszett a szorongató érzés a mellkasomban, amit akkor éreztem, mikor arra gondoltam, hogy vajon hány hülyegyerek nézné meg magának jobban így, vizesen. Egytől-egyig leverném az összeset. Néhánynak talán a fejét is letépném. Szó szerint. Anna fenekét csak én nézhetem meg, és punktum.
- Egyébként.. nos... tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni... de... öhm... megmondod, hány éves vagy? Csak kíváncsi vagyok- böktem ki a kérdést egy kis szünet után. A dolog már egy ideje furta az oldalamat, hiszen Anna nem nézett ki többnek húsznál, és azért tisztában akartam lenni azzal, hogy mennyire kell cukrosbácsinak éreznem magam amellett, hogy legszívesebben minden másodpercben csak csókolóznék vele. Arra is felkészültem, hogy ezután ő fog feltenni valami olyan kérdést, ami velem kapcsolatban keltette fel a kíváncsiságát, így hát igyekeztem felkészülni minden esedleges témára, ami felmerülhet. |
Anna Lydia Henderson
Amikor Nash összefűzte ujjainkat, halvány mosoly jelent meg ajkaimon, miközben én is jobban megfogtam az ő kezét. Kellemes érzés volt, ahogy bőrünk egymáshoz ért, és az is tetszett, hogy a kezem mennyire beleillett az övébe, és őszintén szólva, nem szívesen engedtem el, ám mikor kiértünk a partra, muszáj volt. Folyt mindenemről a víz, a ruhám pedig annyit szívott magába, hogy miközben kicsavartam azt, olyan volt, mintha dézsából öntötték volna. Szemem sarkából láttam , ahogy Nash is kirázza magából a vizet. A nedves tincseket látva pedig ismét kedvem támadt beletúrni azokba, de tudtam, erre még várnom kell. Tényleg nem akartam elsietni semmit. Viszont igazán most, a parton, teljesen átázott ruhában, ami miatt olyan volt, mintha semmi nem lett volna rajtam, kezdtem el szidni magam, amiért voltam olyan okos tojás, hogy belemenjek a vízbe. Persze Nash látványáért megérte, de az felettébb zavart, hogy az én testem teljesen látható volt. Menjen a fenébe a fehér is és a szoknya is, meg én is, amiért tangát húztam pont ma...
Kicsit arrébb álltam Nashtől, amíg ő is kifacsarta magából a vizet, nehogy még jobban összevizezzen engem is - bár a helyzeten már nem tudott volna jobban rontani - eközben pedig feltámadt kicsit a szél is, engem pedig rögtön kirázott a hideg, és teljesen libabőrös lettem. Hiába, a nap is lement már, és kezdett egyre hüvősebb lenni, ahogy egyre jobban beköszöntött az éjszaka.
Kissé gondolataimba feledkeztem, így meglepődtem, amikor Nash hirtelen magához ölelt, és miközben a fülembe suttogott, végigsimított a karomon és hátamon is. Érintése hatására bizseregni kezdett a bőröm, és egy pillanatra el is feledkeztem a hidegről.
- Nyugi, nem megyek sehova - kuncogtam fel halkan. - Melletted maradok, csak üljünk le a fűbe, úgy kényelmesebb lesz - pillantottam fel Nash arcára egy halvány mosoly kíséretében, majd kibontakoztam az öleléséből, és le is telepedtem a földre. Szoknyámat a fenekem alá tűrtem, majd egy várakozó mosollyal az arcomon néztem fel a fiúra. - Jó lenne, ha kicsit megszáradnánk, mielőtt haza megyünk. Valahogy nem szeretnék így végigmenni az egész városon - nevettem fel zavartan, miközben a fülem mögé tűrtem egy tincset. |
Nash Merrick
Látva Anna tekintetét, hálát adtam az égnek, amiért nyolc éve a hosszú hajnál döntöttem, és hagytam göndörödni a tincseimet. Akkoriban kezdtünk el edzőterembe járni a haverokkal. Emlékszem, az első edzések után szörnyű izomláz gyötört, de a sok munka meghozta a gyümölcsét, legalábbis a nők véleménye erről árulkodott. Nem kellett lenéznem magamra ahhoz, hogy tudjam, mennyire rámtapadt a felsőm, így is éreztem éppen eléggé. Elégedettség töltött el, mikor végignézett rajtam.
Úgy néz ki, neki sem volt az ellenére a csók, rögtön reagált az érintésemre. Amikor hevesen viszonozta a csókot, minden gondolat kirepült a fejemből. Ilyenkor egyszerűen nem tudtam nem rá gondolni, a csókjára, a bőre forróságára, a szívének ritmusos dobogására. Annával való csókolózás több adrenalinnal töltött el, mint akármelyik drog. Megállíthatatlan éreztem magam, és mindezt egyetlen csókkal elérte.
Mikor a pólómnak nyomta az arcát, köré fonva akarjaimat szorosan magamhoz öleltem. Természetesen hallottam a helyeslését, amitől rögtön vigyorognom kellett. Ezek szerint nem csak én voltam oda teljesen azért, mikor csókolóztunk.
- Igaz. Menjünk - mosolyodtam el, és az ujjai közé fűztem az ujjaimat. Ahogy kijjebb sétáltunk, a szoknya teljesen rátapadt a lábaira és a fenekére, és én észrevettem... a fenébe is. Egyszerűen nem hittem el, hogy tanga van rajta. Nyeltem egyet, és gyorsan elkaptam a fenekéről a tekintetem.
A parton leráztam a lábam, hogy kirázzak annyi vizet a nadrágomból, amennyit csak tudok. Komolyan, már csak a fejemet kellett volna megráznom, és teljesen átmentem volna egy kutyába. Ezután ismét Anna után nyúltam és magamhoz öleltem.
- Ne menj messzire - suttogtam a fülébe, miközben magamhoz szorítottam, végigsimítottam a karjain és a hátán. Remélni tudtam cska, hogy a bőröm elég meleget ad. - Meg fogsz fázni. |
Anna Lydia Henderson
Amikor megláttam Nasht vizesen, akaratlanul is, de elállt egy pillanatra a lélegzetem. A vizes tincsei, a totálisan elázott fölsője, ami tökéletesen simult mellkasára, egyszerűen túl szexi volt nekem. A pír az arcomon ismét felélénkült, én pedig zavartan sütöttem le a szemeimet. Nem is az zavart a legjobban, ahogy Nash kinézett,hanem az, amilyen reakciót ez kiváltott bennem. Végigszerettem volna simítani mellkasán, beletúrni hajába, és minél közelebb tudni magamhoz őt.A szivem pedig olyan hevesen vert, hogy attól tartottam, Nash is meghallja. Eddig pedig egy fiú se volt, aki ilyen reakciót váltott volna ki belőlem, ez pedig zavarttá tett, és őszintén szólva, nem igazán tudtam mihez kezdeni az érzéseimmel. Egyet tudtam csak biztosra: hogy szeretnék még több időt vele tölteni, és jobban megismerni. Ez már csak nem lehet olyan nagy kérés!
Szemeimmel végig a Temze vizét figyeltem, miközben Nash felállt, majd tekintetemet felkaptam rá, amikor megragadta a derekamat, és még közelebb húzott magához. Aztán mikor ismét a jutalomról kezdett beszélni, szívem még hevesebben kezdett el verni, és hirtelen nagyon izgatott lettem. Ajkaim issé elnyíltak egymástól, miközben Nash elkezdett lehajolni hozzám, és kissé meg is emelt, hogy közelebb legyek hozzá. Ez persze nem volt az én ellenemre, ezért karomat nyaka köré fonva nyújtozkodtam meg, hogy ajkaink minél előbb összeforrhassanak. Ahogy ez megtörtént, ismét színre lépett az a bizonyos melegség, miközben hevesen csókoloztunk. Minden egyes porcikámat még jobban Nashhez nyomtam, hogy minél közelebb lehessek hozzá. Még és még többet szerettem volna belőle kapni, a hevessége pedig engem is arra ösztönzött, ám mikor gyengédbe ment át a csók, azt hittem, helyben elolvadok. Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna, csupán egy dolgot bántam: hogy ilyen hamar vége lett. Viszont ahogy erre rájöttem, ismét megjelent arcomon az a bzionyos pír, de nem szerettem volna, hogy Nash ezt észrevegye, ezért arcomat a vizes pólójába fúrtam. A hideg, nedves póló lehűtötte valamelyest az arcom, de éreztem, hogy még mindig ég, a fenébe is!
- Tagadhatatlan - válszoltam halkan Nash megszólalására, miszerint ez volt az igazi jutalom, de tényleg csak halkan mondtam, mert ezzel még jobban zavarba ejtettem saját magamat. Sejtésem szerint, már ha Nash meghallotta válaszomat, tutira elvigyorodott, ám én nem néztem fel az arcára, csak gyorsan hátat fordítottam neki, és megragadva csuklóját elkezdtem kifelé húzni a vízből.
- Azt hiszem, eleget fürödtünk. Ideje megszáradni kissé - magyaráztam neki, de hangomból sajnos túlságosan is érződött, hogy mennyire zavarban vagyok, már csak azért is, mert tudtam, hogy a szoknyám tökéletesen rásimul nemcsak combomra, de fenekemre is, Nash pedig mögöttem ment... Azzal nyugtattam magam, hogy már úgyis látott az előbb, valamint azzal, hogy ez semmi ahhoz képest, ami majd a parton lesz. |
Nash Merrick
A pír fokozatosan jelent meg az arcán, ahogy tudatosult benne, hogy hogyan is nézhet ki most. Persze már mindegy volt, láttam, amit látni kellett. Kár is lett volna takargatnia magát, a fehér ruha alatt ugyanis gyönyörűen nézett ki. A tetsére tapadó vizes ruháról persze eszembe jutott, hogy lassan lehül az idő. A fogócska eléggé felmelegített mindkettőnket, de vajon mennyire fogja bírni a további hideget ebben a vizes göncben?
Csak egy apró érintés volt, ahogy az ajka az ajkamhoz ért, de máris hevesebben kezdett dobogni a szívem. Többet akartam, de Anna már hátrébb is húzódott, hogy aztán egy mondattal megvigasztaljon.
- Ilyen jutalomért érdemes dolgozni - mormogtam. Felsóhajtottam, mikor Anna a két keze közé vette az arcomat, szinte magamtól hajoltam le a csókért. Épp elmélyítettem volna, mikor megéreztem, hogy lök, aztán már zuhantam is hátra. Annyira meglepődtem, hogy egy pillanatra meg sem tudtam szólalni. A víz teljesne eláztatta a nadrágomat és a pólómat, a hajam nagyrésze is csuron vizes lett. A kacsintását látva mosolyognom kellett. Túl aranyos volt már ahhoz, hogy ne tudjak ránézni vigyorgás nélkül.
Lassan felálltam, a víz végigcsurgott a lábamon és a hátamon. Visszaléptem Anna elé, és a dereka köré fonva a karomat, ismét közel húztam magamhoz.
- Nos, most már mindketten elég vizesek vagyunk. Úgyhogy talán igazi jutalmat is adhatnánk egymásnak... - kicsit megemeltem, hogy ne csak én hajoljak le, majd rendesen, hevesen megcsókoltam. Kicsit félredöntöttem a fejemet, hogy jobban az ajkaira tudjak hajolni. Nem tartott sokáig a heves kezdés, fokozatosan belassítottam, a szenvedélyes kezdésbő, gyengéd véget csináltam. Befejzve egy puszit nyomtam a szájára, majd egy lehelletnyit hátrébb húzódtam. - Na, ez az igazi jutalom. |
Anna Lydia Henderson
Csak most jutott el az agyamig, hogy hogyan is nézhettem ki, hogy már olyan volt, mintha semmi se lett volna rajta, annyira átlászott minden egyes porcikám. Ahogy erre rájöttem, arcom rögtön égni kezdett, főleg, hogy tudtam, Nash valószínűleg már rengetegszer végignézett rajtam, jól szemügyre véve testemet. Ezen nem lepődtem meg, elvégre az lett volna megdöbbentő, ha férfi létére nem tesz így, de ettől függetlenül nagyon is zavarban voltam. Legszívesebben eltakartam volna kezemmel magamat, de az előbb felsoroltak miatt már úgyis mnidegy lett volna neki. A fogócskánk során amúgyis biztosan jól az elméjébe vésett mindent. Ahogy erre rájöttem, egy halk sóhaj hagyta el ajkaimat, arcom viszont még mindig a piros egyik élénk, világos színében tündökölt. Legszívesebben hajammal eltakartam volna megint arcomat, ám ahogy felpillantottam Nashre, a tincseim a vállaim mögé hullottak, tehát felesleges lett volna takargatni magam, legyen bármelyik testrészemről szó.
- Meg - mosolyodtam el édesen, miközben megragadtam a felém nyújtott kezét, amit jól megszorítva segített felállni a vízből. Ezt követően kezét rögtön a derekamra csúsztatta, és egy apró csókot kaptam ajkaimra. Habár csak egy pillanatra éreztem meg az ő ajkait az enyémeken, de még így is fellángolt bennem as vágy, hogy még többet akarok. Nem akartam viszont mohó lenni, és hiába éreztem most úgy, hogy Nashből soha nem elég, de féltem attól, hogy ha túl sokat akarok most belőle, akkor hamar rám un. Ezt pedig nem szerettem volna. Minden egyes vele töltött pillanatot kiszerettem volna élvezni addig, amíg alkalmam van rá.
- Ez pedig a jutalmad, lovagom, amiért ilyen ügyes voltál - pillantottam fel Nash arcára, majd két kezem közé fogva az arcát, elkezdtem a fejét magamhoz lehúzni, közben pedig én is felnyújtozkodtam, és most rajtam volt a sor, hogy lágy csókot leheljek ajkaira. Amíg még számat az övéhez préseltem, kezeimet levezettem a vállára, majd azokat jól megszorítva ellöktem magamtól Nasht - ezáltal megszakítva a csókot -, aki tökéletesen belepottyant a vízbe.
- Ezt pedig azért kaptad, mert te még nem vagy elég vizes - kacsintottam rá, majd huncut mosolyra húzva az ajkaimat figyeltem, ahogy végre az ő ruhája is teljesen átázik, és nem csak az enyém. Valahogy kissé elégtételt éreztem most, mert így legalább én is megbámulhatom kissé őt, és nem csak ő engem. Ez így igazságos. |
Nash Merrick
A víz terjedése már felhívta magára a figyelmemet. Igyekeztem úgy bámulni, hogy az ne legyen feltűnő, hiszen tudtam, hogy ha rajtakap, amint szenvtelenül őt bámulom, biztos visszahúzódik a csigaházába. Ezt pedig egyáltalán nem akartam, hiszen végre megnyílt nekem.
- Igaz - hagytam rá, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire melegem lett a mosolyától. Óvatosan mentem utána, igyekeztem nem az átlátszó ruhájára figyelni. Inkább az lebegett a szemem előtt, hogy amint elkapom, magamhoz tudom ölelni és meg tudom végre csókolni.
Válaszolni sem maradt időm, mikor kicsúszott a lába alól a talaj, ahhoz pedig túl messze voltam, hogy oda ugorva elkapjam. Néhány lépéssel előtte termettem, és mosolyogva néztem le rá. A ruhája már teljesen átázott, igazából már túl sok mindent engedett megmutatni, persze nekem ez semmi rosszat nem jelentett. Mosolyogva néztem a szerencsétlenkedését, majd a kezemet nyújtottam.
- Hercegnő - amennyiben a kezemet megfogva megengedi, hogy felhúzzam, rögtön a derekára simítottam a kezem, és lágy csókot nyomtam a vizes ajkaira. Ha nem fogadja el a kezemet, akkor a derekát megragadva állítottam talpra, és magamhoz szorítva csókoltam meg. - Meg vagy - suttogtam az ajkai közé. |
Anna Lydia Henderson
Észre se vettem, hogy a szoknyám egyre jobban nedves lett, és hogy a víz már felszökött a ruhám felső részéhez is, holott mégcsak bele se merültem a Temzébe, de olyan sok vizet szívott már magába alul az anyag, hogy az egy-kettőre továbbterjedt, így fehér,csipkés melltartóm is egyre láthatóbbá vált, ahogy a textíl melleimre simult. Emellett ahogy egyre kijjebb értem a vízből, úgy vált emelkedtem ki én is a felszínre, így a szoknya teljesen a lábaimhoz simult, és fehér tangám is látható lett. Mindez pedig nekem fel se tűnt, és nem is törődtem ezzel, csak vigyorogva hallgattam, ahogy Nash azt magyarázza, nem volt tőlem szép húzás a csikizés.
- Szerelemben és háborúban mindent szabad - válaszoltam rá még mindig játékos mosollyal az arcomon, de egy pillanatra se álltam meg, csak óvatosan távolodtam tőle, miközben Nash is lassú léptekkel közeledett felém. Tudtam, hogy meg fogom kapni a büntetésem ezért - bár ki tudja, hogy az mennyire lett volna büntetés -, épp ezért nem terveztem megállni, mert akkor Nash tuti utolért volna, és vége lett volna a játéknak. Most még viszont tudtam kicsit húzni az agyát ezzel.
- És ha nem állok meg? - vontam fel szemöldökömet kihívóan, miközben arcomon még mindig ott virított a pajkos mosoly. Viszont ahogy ezt kimondtam, egy rossz lépés következtében megbotlottam a saját lábamban, és tökéletesen fenékre estem, bele a vízbe. Szerencsére az már nem volt túl magas, így ülve a mellemig ért, ezzel viszont sikerült elérnem, hogy ruhám tényleg teljesen átázzon, és azt is, hogy Nash utolérhessen. Egy kínos mosollyal az arcomon pillantottam fel rá, mikör már fölém tornyosult. Megpróbáltam még így is kissé távolabb tolni magam tőle, de ennek is az lett az eredménye, hogy bal kezemet megcsúszott, és majdnem el is feküdtem a vízben. Szerencsére még időben sikerült visszanyernem egyensúlyomat, így nem dőltem el, de arról már csak álmodni tudtam, hogy elmenekülök Nash elől. |
Nash Merrick
Nevetve fogadtam, ahogy kézzel-lábbal rámcsipaszkodott, mint valami kismajom. Nem mondom, jó érzés volt, és természetesen én nem akartam beledobni. Aztán feltette a kérdést, ami után olyan gondolataim támadtak, a vizes ruháját illetően, amik nem igazán a nyílt vízhez illettek. Sietve kiűztem a fejemből a gondolatokat, hiszen egy pillanattal később már csak az ajkaira tudtam koncentrálni. Már hajoltam is közelebb, a szánk egy pillanatra találkozott, de aztán Anna a világ leggonoszabb megoldását használva szabadult. A hirtelen ingerre reflexből öszébb húztam magam, ezáltal enyhült a szorítás, és Anna kicsúszott a karjaim közül.
- Hé! Ez nem volt fair! - szóltam rá, de a feléig sem bírtam komolyan, a vigyor szétterült az arcomon. Hagytam neki egy kis egérutat, aztán komótosan indultam utána. Mint a vadászat. Már becserkésztem, szóval nem menekülhet.
Amíg menekült, a lábához tapadt vizes szoknyára villant a tekintetem, de sokkal jobban felkeltette a kíváncsiságomat a szemében felcsillanó játékos fény. Lassan közelítettem meg, és amint közelebb értem kicsit megnyújtottam a lépteimet.
- Úgy sem menekülsz örökké, hercegnő - vigyorogtam rá. A fenébe is, meg akartam végre csókolni. - Egyszer megállsz, és megvársz - vontam vállat, de közben nyugodt léptekkel mentem tovább utána, a szórakozott mosolyt le sem lehetett törölni az arcomról. |
Anna Lydia Henderson
Egyáltalán nem lepődtem meg a visszavágásán, és azon se, hogy két lépéssel már előttem is termett. A vigyorgó arcát pedig már biztos is voltam abban, hogy tényleg nem úszom meg az előbbi kis fröcskölésemet. Nash megragadta a derekamat, majd a fenekemnél alátámasztva felemelt a levegőbe, én pedig automatikusan átöleltem a derekát lábammal, kezemmel pedig vállát karoltam át, és jó szorosan mellkasához simultam, nehogy elengedjen - véletlen vagy direkt, nem számít -, majd így haladtunk egyre beljebb a vízben. Szívem hevesebben vert, ahogy minden egyes porcikám hozzásimult Nashhez, ez pedig ismét zavart keltett bennem. Még akkor is, hogy most indokolt volt ez a testi kontaktus, de még mindig nem voltam hozzászokva ehhez teljesen, bár Nash mellett már tényleg megszokhattam volna. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem töltött el kellemes érzés Nashhez simulva, de ez a pár órás ismerettség még kevés ahhoz, hogy teljesen megváltoztassa a berögzült szokásaimat.
Addig haladtunk a vízben, amíg az el nem érte Nash combját, mindeközben olyan szorosan tartott, hogy lehetetlen lett volna, hogy szabaduljak - még ha szándékomban is állt volna. Nem igazán szerettem volna teljesen megmártózni a vízben, mert tudtam, hogy akkor a fehér ruhám teljesen átázott vlna, felfedve ezzel a fehérneműmet, ezt pedig még elszerettem volna kerülni. Arról pedig akkor nem is beszélve, hogy hiába nem volt hideg, de ilyen időben, a Nap meleg sugarai nélkül csak nehezen száradt volna meg. Tehát, én sehogy se jöttem volna ki jól ebből. De ahogy a mondás is tartja, aki másnak vermet ás, maga esik bele - ez pedig rám még a végén tényleg igaz lesz.
Amikor Nash megkérdezte viccelődve, hogy szeretnék-e fürdeni egyet vagy sem, csak halkan felnevettem, bár kissé megijedtem, amikor hirtelen kicsit lejjebb engedett, és a lábam a vízbe ért. Én pedig automatikusan kezdtem el jobban szorítani a fiút, nehogy leessek. Viszont amikor felajánlotta a másik lehetőséget, csak huncutul elmosolyodtam. Tudtam, hogy mire ment ki a játék, de a fenébe is, nem volt ellenemre, ezt pedig a puszija által kiváltott bizsergés is alátámasztotta.
- És a lovag minek örülne jobban? Ha látná vizesen a hercegnőjét, vagy talán a másiknak? - kérdeztem tőle kissé kihívó hangnemben - amin magam is meglepődtem, hogy tudok ilyet -, miközben olyan közel hajoltam hozzá, hogy szánk már-már összeért. Mielőtt azonban Nash válaszolni tudott volna, ajkaimra ismét visszatért a huncut mosoly, és megcsikiztem az oldalát. Reménykedtem abban, hogy csikis lesz, legalább annyira, hgoy kicsit lazuljon a szorítása. Szerencsére így is történt, én pedig kihasználtam Nash pillanatnyi gyengeségét, és leugrottam róla.Ahogy belecsobbantam a vízbe, kissé meglepődtem, hogy az szinte a köldökömig ért, így a ruhám gyorsan kezdett átázni, de most ezzel inkább nem törődtem, csak olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam, messzebb szaladtam Nashtől, majd tisztes távolságban megálltam tőle, és visszafordultam.
- Kapj el, ha tudsz - nyújtottam ki a nyelvemet, majd pajkos mosolyra húzva ajkaimat ismét távolodni kezdtem tőle, elvégre ő sokkal könnebben mozgott ekkora vízben, mint én, és nem szerettem volna, ha olyan hamar elkap. Emiatt is kezdtem kifelé menni a vízből, hogy annak magassága csökkenjen, és nekem is könnyebb dolgom legyen. |
Nash Merrick
A víz felkészületlenül ért, meglepedten pillantottam le az egyre terjedő vízfoltra a pólómon. Persze nem kerülte el a figyelmemet, hogy hova villant a tekintete, mielőtt félve hátrálni kezdett volna. Volt is rá oka. Két lépéssel utolértem, vigyorogva elkaptam a derekát, nem hagytam menekülni. A fenekénél alátámasztva felkaptam a levegőbe, és beljebb lépkedtem vele, mígnem a víz fel nem ért a combom közepéig. Közben szorosan tartottam, hogy ne tudjon kitekeredni a fogásból, menekülés reményében. Nem kerülte el a figyelmemet a szinte pehelykönnyű súlya. Jól esett a hozzám simuló testének a melege, az érzés, ahogy nekem feszült.
- Nos, hercegnő, mennyire szeretnél megmártózni? - kérdeztem viccelődve. - Kicsit, vagy nagyon? - hogy megerősítsem a szavaimat, kicsit lejjebb engedtem, hogy a lába éppen beleérjen a vízbe. Aztán kihívó pillantást vetettem rá.
- De ha nem akarod, akkor annak tudod, hogy mi az ára... - vigyorogtam rá őszintén, és nyomtam egy puszit az arcélére. A fenébe is, nem is emlékszem, mikor vigyorogtam utoljára ennyire őszintén. Anna kihozta belőlem a legjobbat. |
[32-13] [12-1]
| |
|
|