FrissítésSúgó

Electra	2015.05.26. 19:48 -
	Damien Myhr & Emily Clara Rudd & Emilia St. Clair

[12-1]

suzuna

Előzmény | 2015.08.08. 09:36 - #12

- kör lezárva -

suzuna

Előzmény | 2015.06.11. 10:36 - #11

Damien Myhr Az évek során volt alkalmam találkozni mindenféle embertípussal, így mondhatni, már senki nem tud túl nagy meglepetést okozni, és viszonylag jó emberismerő is lettem. Erről a lányról itt mellettem pedig ordított, hogy mennyire nem szokott idejárni, és hogy mennyire ártatlan még, úgymond. Visszahúzódó is volt, ezek miatt pedig tuti ragadni fognak rá a férfiak itt, mint a legyek. Érdemes tudni ugyanis, hogy sokan szeretik a kihívásokat, és ha egy csaj ennyire elüt azoktól, akik általában ide szoktak járni, akkor mindenki meg akarja majd őt törni és rontani. A szemem sarkából így is láttam, hogy azok a vámpírok is szemet vetettek rá, de mivel eddig nem léptek semmit, én se figyelmeztettem őket. De ha bármit is tenni fognak, akkor velem gyűlik meg a bajuk, és abban semmi köszönet nem lesz, erre mérget vehetnek.  - Nos, ez igaz - vontam vállat a lány ama megnyílvánulására, hogy ha van valahol szabad hely, akkor oda bárki leülhet. Hozzátenni viszont nem tettem semmit, habár majdnem kicsúszott a számon, hogy csak nem akarom zavarni, mert ez valahogy - véleményem szerint - elárult volna egy keveset a szándékomról. Egyelőre csak kicsit meg akartam ismerni, ezért nem szerettem volna, ha túl nyomulósnak gondol, ami által könnyeddén elijeszthetem magamtól, valamint még jobban arra sarkalnám, hogy elutasító és visszahúzódó legyen. Így is éreztem a beszédstílusán, hogy le akar koptatni, bár ez nem igazán fog összejönni neki. Én nem az a típus voltam, akit ennyivel le lehetne rázni, illetve nem is olyan üresfejű idióta voltam, aki az első meglátott széplánynak mindenféle hülye, csajozós dumát benyom, vagy csak mindenféle hülyeségről kérdezgeti. Messze áll ez a szint tőlem, én már sokkal fejlettebb vagyok, ha lehet ezt így mondani. - Ja, vágom - válaszoltam, miközben az á betűt kicsit elnyújtottam. - Mondjuk, ez nem feltétlenül rossz - rántottam egyet vállamon. - Mármint, hogy nem terveztél sokat inni - pillantottam rá a szemem sarkából, miközben ujjammal a poharam oldalát ütögettem. - A többség nő, aki itt van - magyaráztam a lánynak, miközben feléfordultam -, mind egy kurva - feleltem, bár a kurva csak tátogtam neki, nem ejtettem ki. Mondatomat befejezve egyfajta cinkos mosolyra húztam ajkaim, majd visszafordultam a pult felé. - Tehát ritkaság itt olyat találni, aki egy kicsit is normális - rántottam ismét egyet vállamon, majd belekortyoltam a vodkámba.  Ezzel, amit mondtam, nem is hazudtam egyébként. Azok a lányok, akik akarva-akaratlanul is kurvák lettek, azokból én se kérek. Nem szerettem azt, ha könnyű dolgom van, és én nemcsak az efajta élvezetekre hajtottam. Sokkal jobban szerettem magát a folyamatot, amíg elérek addig a szintig, hogy sikerül a nőket az ágyamba csábítani. És persze nem szabad arról se megfeledkezni, hogy milyen az áldozataim reakciója, amikor meglátják lehullanni arcomról az álarcot, és szembesülnek valódi személyiségemmel. Az aztán az élvezet! De a kurvák, azokat még én se dugnám meg - még emberként se nyúltam hozzájuk, elvégre, ki tudja, hogy kik jártak már bennük, és én soha nem akartam semmilyen betegséget összeszedni tőlük. Ez még ma is igaz, bár vámpírként valószínűleg már nem is tudnék semmit elkapni tőlük, de azért még így se környékezem meg őket.  - Amúgy, én Damien vagyok, Damien Myhr - mutatkoztam be neki, majd féloldalast felé fordulva kinyújtottam a kezem, ezzel jelezve neki, hogy fogja meg, amíg ő is bemutatkozik - legalábbis reméltem, hogy így fog tenni, ezért se kérdeztem rá az ő nevére. Talán nem bunkó annyira, hogy ne árulja el.

Blacky

Előzmény | 2015.06.07. 16:50 - #10

Emily Clara Rudd Kissé meglepő dolognak találtam, hogy tanácsot adtak abban, hogyan fogyasszam el az italomat, bár ezekszerint látszott, hogy nem ittam épp sokat. Ez valóban igaz volt, csupán egy-két ritka alkalom volt, hogy úgy ittam alkoholt, hogy nem emlékeztem az estémre, de akkor még a barátaimmal voltam és a családom is otthon várt haza aggódva. Ez már megváltozott... társaságkerülő voltam, és otthon sem vártak az aggódó szüleim vagy a bosszantó bátyám, aki idegesített ugyan, de nagyon imádtam. A tanácsát megfogadtam, lassan ittam de amúgy sem terveztem túl sok alkohotl fogyasztani a mai este folyamán hiszen ilyen környezetben most ne meltt volna szerencsés, ennyi eszem nekem is volt. A szemem sarkából láttam, hogy az a lány aki kiszolgált boszorkánymester volt. Nemsok boszorkánymesterrel futottam eddig össze, de az erejüket mindig is csodáltam. Ahogy ittam nyugodtan az italomat, gondolkodtam pár dolgon, közben továbbra is a táncoló emberek felé bambultam.Kicsit meglepődtem mikor valaki megszólalt mellettem, és azt tudakolta, hogy leülhet-e mellém. Fél szemmel pillantottam az idegenre, már láttam itt, csak kicsit odább a pult másik részénél mikor bejöttem. Őszintén, nemtudtam, hogy most tényleg csak úgy ideült pár percre csevegni vagy valami hátsó szándéka is volt, de nemis érdekelt, tudtam, hogy itt úgyse mcsinálhat semmit ahhoz túl sokan voltak. Habár én is vámpír voltam meg ő is, attól még tudtam h ha oda kerülne sor, nem nyerhettem volna ellene, hiszen nem használtam egyáltalán a "vámpír erőmet", igyekeztem úgy élni mint egy ember. -Nem gond, ha szabad egy hely, oda ül valaki ahova akar-vettem el ról a tekintetem pár másodperc után inkább, felőlem csak csendben maradtam volna továbbra is, de mivel ismét kérdezgetett, inkább jobbnak láttam válaszolni, meg bunkónak sem akartam tűnni sose. -Nem terveztem túl sokat inni, én holnap is dolgozni fogok, de igen a piát nem birom túl jól-válaszoltam mindkét kérdésre egy rövid mondatban, hogy ezzel is megkönnyítsem a dolgom, egy idő után ilyenkor az ember kifogy a kérdésekből és tovább áll, elgalábbis mindig ezt tapasztaltam, ha valaki odajött hozzám és kérdezgetett, vagy társalogni próbált.

suzuna

Előzmény | 2015.06.05. 20:16 - #9

Damien Myhr Ahogy a boszorkánymester kiöntötte nekem a vodkát, halkan megköszöntem neki, majd rögtön bele is kortyoltam. Ahogy az alkohol végigfolyt a nyelőcsövemen, rögtön éreztem azt a rá oly jellemző égető érzést, ami miatt eleinte nem is igazán szerettem a piát. Persze, ezzel nem voltam sokáig így - csak úgy, mint a legtöbb ember -, nagyon hamar megszoktam és rá is szoktam. Túlzásba viszont soha nem estem, mert tudtam, hogy milyen vagyok részegen. Egyszer fordult csak elő, hogy kicsit többet ittam a kelleténél, és akkor olyan dolgok történtek, amiknek nem kellett volna. Teljesen megmutatkozott az igazi személyiségem, nagyon erőszakos lettem, olyan dolgokat követtem el mindenkivel szemben, amit csak az áldozataimmal szoktam. Nem mondom, hogy nem volt nehéz ez után tisztázni a nevemet, de azért csak sikerült. Azóta viszont mindig ügyeltem arra, hogy ne vessem el a súlykot, ha alkoholról volt szó. Ez pedig azután sem változott, hogy vámpír lettem. Nem akartam tönkre tenni a jó hírnevemet, amit sikerült kialakítanom, mert ezáltal sokkal könnyebben a bizalmába fogad minket, és könnyű célponttá válnak.  A vodkás pohárral a kezemben szemléltem a táncparkettet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve odaültem az a fiatal vámpír mellé, mert felszabadult egy hely. Nem akartam túl nyomulós lenni, mert azzal tuti csak elijesztettem volna, de egy kis beszélgetésbe senki nem fog belehalni. Na meg, ahogy figyeltem, a boszorkánymester pultos csaj is egyik szemét mindig a lányon tartotta, ez rögtön feltűnt, miközben azt néztem, hogyan végzi a munkáját. Bármit csinált, bármi történt, egy futó pillantást mindig vetett a vámpírcsajra. Ötletem sincs, hogy mi volt ez nála, valami anyai ösztön vagy tudja a fene, de valamiért volt egy olyan érzésem, ha valami rossz dolog történik a vámpírlánnyal miattam, akkor sikerül tökéletesen szembe kerülnöm a haragjával és a varázslataival, ezt pedig egyértelműen nem akartam. Jobbnak láttam ezért, ha visszafogom magam. Na meg, azokról a vámpírokról se feledkeztem meg, akik szintén itt voltak, de nem kellett volna. Csak nekem ne tegyenek keresztbe, különben esküszöm, hogy megbánják még azt is, hogy a világra jöttek. - Nem gond, ha ide ülök? - kérdeztem a vámpírlánytól egy barátságos mosollyal az arcomon, miközben leültem mellé. Csak egy pillanatra néztem rá egyenesen, mert nem akartam zavarba hozni bámulásommal. Persze, nem lehettem biztos abban, hogy zavarná, de valahogy olyan lánynak tűnt, aki pontosan így tenne. Volt már szerencsém hasonlóhoz, emiatt persze tudtam azt is, hogyan férkőzzek a bizalmába. Ha rendesnek, kedvesnek és segítőkésznek tűnök, mint a szőke herceg a fehér lován - ami egyértelműen nem voltam -, akkor elkezd majd bízni bennem, és nyert ügyem van. De addig is még hosszú út áll előttem. A poharat a pultlapra helyeztem, és úgy pillantottam előre. A pultos csaj pont egy levert poharat varázsolt össze, és ahogy a szilánkok újra összeállását figyeltem, ismét elcsodálkoztam azon, hogy a boszorkánymesterek mikre nem képesek, és hogy nagyon nem akarok eggyel se szembe kerülni. És nem azért, mert gyáva voltam, egyszerűen, még szerettem volna élni, és biztos voltam abban, hogy nem úsznám meg épen, ha egy boszorkánymestert nagyon magamra haragítanék. Mert, hiába legyen cuki arcom, őket nem hatja ez meg... Egyszer láttam életemben egy boszorkánymestert dühösen, azóta nem, de nem is bánom. Elég volt ahhoz, hogy egy életre megjegyezzem, nem érdemes velük összeakasztani a bajuszunkat.  Belekortyoltam a vodkámba, majd ahogy a poharat ismét a pultlapra tettem, a szemem sarkából a lány italára pillantottam. Volt egy sejtésem, hogy mi van benne, valami a víz alkohol szintjétől nem sokkal magasabb lötty, amit csoda egyáltalán, hogy adnak. Mindig is úgy gondoltam, hogy aki nem bírja a piát, az ne is jöjjön ilyen helyre, főleg ne inni, ezért ha én lettem volna a főnök, minden ilyen italt dobtam volna a kukába, de persze nem volt beleszólásom se abba, hogy más mit iszik, se abba, hogy mit adnak itt. Bele kellett hát törődnöm ebbe a ténybe, de azért elhatároztam, hogy valami komolyabbat megkóstoltatok vele majd később. - Miért csak ezt iszod? - kérdeztem tőle barátságos, egyáltalán nem tolakodó hangnemben. - Nem bírod a piát, vagy csak nem volt más? - tudakoltam, miközben ismét belekortyoltam a saját italomba. Reméltem, hogy nem ijesztem el rögtön a csajt, mert akkor bizony más áldozat után kellene néznem. De volt ennek egy másik oka is. Ez a lány olyan volt ezen a helyen, mint a fehér bárány a sok fekete között. Egyáltalán nem illett ide, ártatlannak is tűnt, pontosan olyannak, akivel majd minden második részeg ki fog kezdeni. Valamiért pedig én nem akartam ezt, de nem arról volt szó, hogy bejött nekem vagy bármi hasonló baromság, egyszerűen túl rendes voltam, hiába. Csal tudnám, hogy mikor lettem én olyan, aki a gyenge virágszálakat megvédi. Azokat eltiporni szoktam, nem megvédeni. Damien, mi a fene ütött beléd? Magadnál vagy egyáltalán? Ha nem csak azért akarod ezt tenni, hogy a bizalmába férkőzz, akkor nagy baj van. Ugyanis ez egyáltalán nem jellemző rád.

Electra

Előzmény | 2015.05.30. 22:00 - #8

Viszonozva a mosolyt gyorsan kiöntöttem a vodkát é selé raktam.    - Egészségedre - biccentettem, majd a vállamra dobva a törlőkendőt elővettem az egyik legalacsonybab alkoholtartalommal rendelkező sörünket, és a lány elé raktam.    - Lassan idd, hogy szokd - tanácsoltam mosolyogva. Szegény lány, szinte ordított róla, hogy nemrég változtatták csak át. Eléggé könnyű prédának számított itt, ezért úgy döntöttem, rajta tartom a szemem. Hmm... mostanában valahogy mindenkit meg akarok védeni. Képtelen vagyok eldönteni, hogy ez hülyeség vagy egy szörnyű anyai ösztön.    Nem is emlékeztem, mikor védtek meg engem utoljára. Amióta ott hagytam Dublint, tényleg csak önmagamra számíthattam.  Egy évet lehúztam Idrisben, ahol azért nem volt sok gond, de amint beléptem a bárba, a sebhelyeim és a problémáim megsokszorozódtak. Két hónapot a főboszorkánymesternél csöveztem, és cska utána találtam magamnak egy kis lakást a negyedben. Amióta itt dolgoztam, eltört két bordám, megrepedt az egyik csigolyám, szétzúzták a bokámat, szinte leszakították a bőrt a combomról és legutóbb egy kést hajítottak a vállamba. Azért meglehetősen hasznos, ha az ember meg tudja magát gyógyítani. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a gyógyítás éppen olyan fájdalmas tud lenni, mint maga a sérülés.     Dudorászva és a csípőmet ringatva a pult végébe táncoltam, mikor az egyik vámpír fizetett, aztán tovább sürögtem-forogtam. Megint tele volt a pult pohárnyomokkal, nagyrészt azokat sikáltam.    Üvegcsörömpölésre kaptam fel a fejem. Egy farkas megtántorodott és lelökte a poharát, most tanácstalanul bámulta a darabokra tört korsót. Sóhajtva intettem a kezemmel, kiélveztem a pillanatnyi bizsergést a kezemben, amit a varázslat és a kék szikrák okoztak, majd a szilánkok visszaugrottak az asztalra és összeálltak eredeti formájukra. A sört már nem tudtam visszavarázsolni belé, a folyadékot sokkal nehezebb volt felszívni a földről, és nekem még néhány vendégem sorba állt. A sörfolt ráért, így hát sietve magam elé varázsoltam két poharat, hogy kiszolgáljak egy vámpírt, aki a képembe kiabálta a kívánságát.

Blacky

Előzmény | 2015.05.28. 19:38 - #7

Emily Clara Rudd Nemigazán vettem figyelembe a melelttem lévő "embereket", nem volt újdonság az ilyesféle viselkedés itt, megszokható volt épp ezért nem mondtam semmit. Türelmes voltam, és vitába se akartam senkivel szállni, főleg, hogy mindegyik bűzlött már az alkohol mocskos szagától. Miután mindegyik megkapta az italát, még úgyis, hogy ugyebár én voltam ott előbb végre énis tudtam rendelni valamit, bár nemis bántam ezt, hiszen nemtudtam mit kéne innom. -Az egyik leggyengébb italból kérek, teljesen mindegy mi az-közöltem amilyen gyorsan tudtam a dolgot, majd míg az italomra vártam a többiek felé pislogtam akik mögöttem voltak és épp táncoltak. Ezekkel ellentétben nekem a tánc egyáltalán nem volt olya természetes dolog, tudtam, hogy nem az erősséggem épp ezért semmilyen körülmény között nem mentem volna oda és táncoltam volna. Ez a világ teljesen más volt mint az én kis képzeletbeli, tökéletes világom ahol csak én voltam és nem zavart semmi és senki. Na igen, viszont tudtam, hogy mióta nem voltam ember ide kéne beilleszkednem, és találni valamilyen társaságot magamnak. Régebben mindigis próbáltam ezt tenni, de ma már úgy véltem, mindennek eljön az ideje és nem sietettem semmit. Inkább haltam volna meg, hogy most odamenjek valakihez és tegyem a jópofit, vagy egy olyan személyt színleljek aki nem én voltam...bár ezzel meghazudtoltam magam mivel sokszor csináltam ezt ha oda került sor. Most viszont csak a fejemet támasztottam, és a már megkapott italomból iszogattam néha egy kicsit. Szerettem megfigyelni a körülöttem lévőket, legalább volt honnan ihletet nyernem a rajzaimhoz, ennyi előnye volt ennek az egésznek, bár már megbántam, hogy eljöttem...pihenhettem volna inkább otthon a munka után.

suzuna

Előzmény | 2015.05.28. 18:10 - #6

Damien Myhr Barátságos tekintettel az arcomon vártam a boszorkánymester válaszára. Ismét - csak úgy, mint mindig - felvettem azt az oly jól ismert álarcot,de most biztosra is mentem, hogy senki ne láthasson át rajta. Persze, a pultos csajnak nem volt mitől félnie - legalábbis egyelőre -, mert őt nem szemeltem ki elsődleges célpontnak. Így tehát annyira nem is volt nehéz megtartani a látszatot, bár azért ez a folyamatos mosolygás, jópofizás és bájcsevely nagyon nem az én kenyerem volt. Viszont az évek során már teljesen hozzám nőttek, ezért nem esett nehezemre egyik sem, de mint korábban is mondtam, nem ez volt a kedvencem időtöltésem. Én sokkal jobban szerettem, ha a tetteim beszélnek helyettem, ezzel is megmutatva azt, hogy amit én mondok, az nemcsak üres beszéd, hanem tényleg halál komolyan is gondolom azt. Az emberek bizalmába viszont ezek által lehet a legkönnyebben beférkőzni, így kénytelen voltam én is beletanulni a szakmába, úgymond. Annyi szerencsém volt, hogy apámnak köszönhetően volt érzékem ehhez, ezért nem esett soha nehezemre másokkal megtalálni a közös hangot. Kíváncsi voltam, hogy az alvilágiakkal mi a helyzet, őket mennyire könnyen fogom tudni behálózni. A feladat tehát megvolt a ma estére is. Ahogy a pultos felsorolta, hogy mit ajánl, már épp visszakérdeztem volna, hogy ő a helyemben melyiket választaná, amikor megjelent még egy pár vámpír, akiket szintén ki kellett szolgálnia. Ezen persze nem sértődtem meg, illetve meg se lepődtem. Magam is beugrok néha ebbe posztba dolgozni, és már én is tapasztaltam, hogy mennyire kimerítő tud lenni, ha az embernek egész éjjel a szórakozókat kell kiszolgálnia. Az embernek pedig még gondolkodni sincs ideje, nemhogy másokkal beszélgetni, így türelmesen vártam arra, hogy újból rám figyeljen. Közben persze azért szemmel tartottam azokat a vámpírokat is, akik most jöttek. Hallottam róluk egy-két érdekességet, és tudtam, hogy veszélyesek. Én persze nem féltem tőlük, de biztosra akartam menni, hogy nem fogják az én jövendő célpontomat kiszemelni maguknak, ezért jobbnak láttam, ha félszememet mindig rajtuk tartom. Egyik szemem tehát rajtuk volt, míg a másikkal a boszorkánymestert követtem. Láttam, ahogy egy fiatalnak tűnő vámpírlányt kiszolgál épp, és hát, ő még az én érdeklődésemet is felkeltette. Viszont látszott rajta, hogy kicsit félénk, én pedig nem akartam rögtön betámadni, ezért a helyemen maradtam, és onnét figyeltem őket. Miután végeztek a rendeléssel, úgy gondoltam, én is leadhatom végre az enyémet.  - Vodkát kérnék akkor - feleltem egy széles mosoly kíséretében, majd kissé oldalra fordultam, hogy jobban szemügyre tudjam venni a táncolókat.

Electra

Előzmény | 2015.05.26. 22:07 - #5

A bár a szokás szerint lassan kezdett megtelni élettel, hiszen nemrég ment le a nap és a vámpírok ilyenkor kezdték az uralmuk alá venni az utcákat. Előbb a kaja, aztán a pia. Gondolom. Bár, ki vagyok én, hogy a vámpírlogikát kövessem?    Próbáltam mindenkire kedvesen mosolyogni és mindnekinek udvariasan válaszolni, mikor a pénzt kértem vagy odaadtam nekik a kért italt. Hiszen senki nem akar botrányt, nem igaz? Igyekeztem nem az arcokra fókuszálni, féltem, hogy felfedezek valakit, akit múltkor a sarokba hajítottunk. A falon a horpadás újra meg újra visszazökkentett, mikor kicsit csípősebben akartam visszaszólni egy-egy vendégnek.     Mikor épp nem volt semmi dolgom, az új poharakat fényesítettem és a zenére ringattam a csípőm. Általában rock dalokat játszottunk, és eddig még senki nem panaszkodott. Egyáltalán, van aki nem szereti a Guns 'n' Roses-t, vagy a Rolling Stones-t? A zenei ipar remekei azok a bandák.     Egy idő után persze kevésbé figyelhettem a zenére. Egy vámpír leült elém a pulthoz, rajtam legeltette a tekintetét és kibökte.    - Valami erőset kérek.    Mennyiszer hallottam már ezt a mondatot? Szerelmi bánat, szomorúság, gyász, düh. Ezernyi érzelem vezette ide az alvilágiakat ( és mostanában az árnyvadászokat), hogy az italok enyhítsék a fájdalmaikat amiket magukban őríztek.     Fejből tudva a kínálatot kérdeztem vissza.    - A vodkából most érkezett új szállítmány. De tudom ajánlani a rumot is, bár nem a legminőségibb, de azért finom - a második felét nem szívesen tettem hozzá, hiszen az egész bárból a rumot ittam a legszívesebben. Régi ital, de imádtam, és mikor kevés fogyott belőle, a főnök adott ajándékba egy-egy üveggel. Maga a mennyország. Persze a vendég az első, és ha rumot kér, adok.    Közben újabb vámpírok jöttek, sorba kiáltva mit akarnak. Felmordulva kiszolgáltam őket. Egy pillantás elég volt a szemben lévő falra, hogy visszafogjam a sértő szavaimat. Közben persze észrevettem a vámpír lányt, aki csak egy szabad pillanatomra várt.    - Mit adhatok? - kérdeztem tőle, de közben egy vérfarkas tódult elém és összeakadó nyelvvel kért egy újabb korsó sört. Kelletlenül adtam neki. Közben persze figyeltem a lányra, meg a korábbi vámpírra is. Itt megtanulja az ember a többfókuszú figyelmet.

Blacky

Előzmény | 2015.05.26. 21:43 - #4

Emily Clara Rudd   Egy ideje, már nem mozdultam ki a munkahelyemen kívül más helyre, mivel otthon elvoltam magamban,a saját világomban ahol rajzolhattam és festhettem a magam csendességében ahol senki nem zavart.Nekem ez volt a lehető legjobb "kiruccanás" ha ezt annak hívhattam, de most a munkahelyemről nemrég értem vissza, hogy átöltözhessek és elmehessek egy kicsit a bárba ahol még egyszer fordultam meg életemben.Egy kis társasági életbe gondotlam belecsöppenek, hátha megihlet az a sok beképzelt ember ott. Kicsit öltöztem csupán ki, de nem úgy mint a legtöbb nő, én sosem szerettem magamat mutogatni, most is viszonylag szolidan öltöztem.Hajamat is leengedtem, hogy ha kell akkor az arcomat azzal eltudjam rejteni, ahogy azt mindig is szoktam. Beérve a bárba, máris rossz érzéseim voltak, nem féltem vagy ilyesmi hanem a tömegtől vagy ha már csak egy kisebb csoport elment mellettem, akkoris feszült voltam, habár ez egész eddigi életemben így volt és nem máshogy.Körbetekintettem, és mielőtt még bárki odajöhetett volna, hogy beszéljen velem ,vagy bármi más, a pulthoz mentem, arra a részre ahol épp nem állt senki a közelben.Elgondolkodva nézegettem a polcon sorakozó italokat, egyelőre nem terveztem inni, mivel nemigazán bírtam a piát.Végül úgy döntöttem, hogy valami nagyon gyenge italt kérek, vártam, hogy a pultos csaj ráérjen mivel, épp italt készített, így vártam még egy kicsit, ahelyett, hogy kiabáltam volna hogy na mit kérek.

suzuna

Előzmény | 2015.05.26. 21:15 - #3

Damien Myhr Már jó pár nap eltelt azóta, hogy Denisevel találkoztam, de hogy őszinte legyek, még mindig elképzelhetetlen düh lesz urrá rajtam, ha eszembe jut az a nő. A sérüléseim sikeresen meggyógyultak, és azóta volt már pár játékszerem is, tehát tényleg megvolt minden, hogy kiverjem a fejemből őt, de hosszú idő óta ő volt az első, aki ennyire ki tudott hozni a sodromból. Én viszont nem is ezt sajnáltam, hanem azt, hogy nem sikerült megkínoznom őt. Néhány unalmas percemben - amiből nincs sok - még mindig azon fantáziálok, hogy hogyan tudtam volna megkínozni őt, hogy a legjobban fájjon neki. Na meg persze, egyáltalán nem állt szándékomban életben hagyni őt azután, hogy annyira megsebezte fenséges testemet, amit a nők olyannyira szeretnek. Ezt senkitől se tűrtem el, pláne nem egy nőtől! A hibát viszont tényleg ott követtem el, hogy alábecsültem. Idős vámpír volt, nálam sokkal idősebb, így annyira nem meglepő, hogy érezte, valami nincs velem rendben, na meg persze erős is volt - de ez nem jelenti azt, hogy le tudott volna gyűrni. Ebből is látszott az, hogy általában ritkán kezdek ki vámpírokkal. Az okom erre nem az, hogy félnék tőlük, egyszerűen ők nem tudnak olyan látványosan szenvedni, mint az emberek. A legtöbbünk már majdhogynem a poklot is megjárta, így a vámpírokat nehéz úgy bántani, hogy én igazán élvezni tudjam. Bezzeg az emberek! Azok aztán a finom falatok - minden tekintetben. Néha viszont már kissé unalmassá válnak, mert a legtöbbjüknek ugyanaz a reakciója. Ritkán sikerül kifognom olyat, aki még meglepetést tud okozni, és ez ilyenkor nagyon lázba tud hozni. Sajnos, ennek már megint egy jó ideje, ezért az igalmak miatt és a változatosság kedvéért úgy döntöttem, hogy ma megint egy alvilági lesz a célpontom. A legjobb hely pedig, ahol őket meg lehet találni, az alvilági bár.  Barátságos tekintettel az arcomon léptem be az épületbe, majd mielőtt beljebb léptem volna, pár pillanatra körbetekintettem a jelenlévőkön. Még alig voltak páran, ami azt jelentette, hogy sikerült eléggé a nyitásra betoppannom. Nem mintha ezt bántam volna, mert így legalább lesz alkalmam jól szemügyre venni minden újonnan érkezőt, hogy kiszemelhessem a legtökéletesebb áldozatot. Addig viszont a bárpult felé vettem az irányt, ahonnét be lehetett látni az egész helyiséget nagyjából. Levágódtam az egyik székre, és egy barátságos mosolyt villantottam a pultos csaj felé. - Valami erőset kérek - adtam le a rendelést, miközben végig szemmel tartottam a csajt. Ahogy elnéztem munka közben, rögtön kiszúrtam a kék kis szikrákat, majd a repülő poharakat, így nem volt nehéz rájönnöm, hogy boszorkánymester. Egyébként, egész jó nő volt, és szívesen meghúztam volna, viszont annyira még én se őrültem meg, hogy egy boszorkánymesterrel kikezdjek. Elég kellemetlen helyzetet tudnak létrehozni a varázslataiknak hála, de ez azért attól nem tartott vissza, hogy ne ismerkedjek meg vele jobban, elvégre, az ismeretség a boszorkánymesterekkel soha nem hátrány. Na meg, még talán sikerül annyira behálóznom, hogy tényleg magamévá tehessem, de ezt csak akkor tenném meg, ha más, tökéletesebb célpontom nem lesz.

Electra

Előzmény | 2015.05.26. 20:10 - #2

Egy egész délutános, intenzív varázslás a helyi főboszorkánymesterrel igazán kimerítő, főleg, mikor utána mennem kell dolgozni. Csodával határos módon nem rúgtak ki a múltkori csete-paté után, de büntetésül mágia használata nélkül kellett kitakarítanom a bárt. Tudja valaki, milyen nehezen jön ki a vér a padlóból? Eddig én sem tudtam.    Próbáltam tudomást sem venni arról, hogy zsibbad a karom és hogy ha időm engedte volna ott helyben, állva el tudtam volna aludni, de hívott a munka, és mivel szerettem volna nem mostanában közel kerülni a kirúgáshoz, a legpontosabban érkeztem a műszakom kezdetére a legnagyobb mosollyal az arcomon. A főnök mindig beveszi.    A dolgozóknak fenntartott hátsó helyiségben ledobtam magamról a farmert és felkaptam egy fekete sortot. Nemrég szereztem be, miután az előző munkaalsómat csupa véresen szedtem le magamról. A rövidnadrág nem zavart annyira a gyors mozgásban, mint a farmer, bár a kedvenc nadrágomtól mindig érzékeny búcsút vettem, mikor az élére hajtogatva eltettem. A világ egyik legkényelmesebb nadrágja, ezért nagyon vigyáztam rá, nehogy valami baja legyen.    Leváltottam a vámpír munkatársamat, aki a múltkori említett balhé óta szóba sem állt velem. Nem nagy kunszt, úgy sem figyeltem rá sosem.     Amint beléptem a pult mögé, rögtön jöttek a rendelések. Még annyi időm volt, hogy gyorsan kontyba kötöttem a hajam, aztán mit sem törődve a fáradt szívemmel, nekikezdtem a munkának. Igenis, van előnye annak, ha az ember boszorkánymester. Miközben kitöltöttem egy korsó sört, kék szikrák pattantak elő az ujjaim közül, hátulról előröppent néhány felespohár és a kívánt ital. Tádám! Ki végezhetné nálam jobban a munkáját?

Electra

Előzmény | 2015.05.26. 19:48 - #1

Damien Myhr & Emily Clara Rudd & Emilia St. Clair

[12-1]