FrissítésSúgó

Bobo	2015.05.22. 16:07 -
	Lia Adelaide Thunderstrom & Noel Moonlight

[7-1]

suzuna

Előzmény | 2015.07.13. 15:28 - #8

Lia Adelaide Thunderstorm Te jóságos ég - ez volt az első gondolatom a fiú válaszait hallva, és már komolyan fontolgatni kezdtem azt, hogy belészúrok egy szeráfpengét - mint ahogy azt ő is mondta. Viszont én tényleg nem akartam még vele is balhét keverni, de minden egyes megszólalása csak még jobban felhúzott. Nem is arról volt szó, hogy nem értettem a poénokat, vagy hogy annyira utáltam őket, egyszerűen úgy éreztem, hogy ez a gyerek minden egyes "viccével" gúnyt űz belőlem, ezt pedig soha nem tudtam sokáig tolerálni. Nem szerettem, ha szórakoznak velem, ha hülyének néznek - mindezt én szoktam megtenni másokkal, és nagyon szúrta a szememet ez a fordított helyzet. A tenyerem is viszketni kezdett, és egyre nagyobb késztetést éreztem ahhoz, hogy letöröljem a képéről azt a vigyort. Egyelőre viszont még tűrtem, de már egyre jobban fogytán volt a türelmem és a kedvem is, hogy a hülyeségeit hallgassam. - A szeráfpenge eszembe se jutott, de ez egy jó ötlet, úgyhogy kösz érte - biccentettem fejemmel felé, miközben hangom enyhe gúnytól csöpögött. Megpróbáltam, én tényleg megpróbáltam visszafogni magam, de egyszerűen lehetetlen volt kibirnom, hogy ne szóljak vissza. Meg amúgyis, nem arról voltam híres, hogy én nyelek le minden beszólást, hogy én engedem el a fülem mellett őket. - Ha pedig tényleg téged keresnek, akkor ajánlanám, hogy ne mások házának ajtaja előtt várakozz, mert ha eddig nem tűnt volna fel, akkor itt, lent a földön tuti nem találnak meg. Ha pedig elszeretnél bújni előlük, akkor is ajánlatosabb lenne, ha nem itt dekkolnál a város közepén, hanem mondjuk elmennél keresni egy búvóhelyet az erdőben, vagy bánom is én, hogy hol - magyaráztam neki teljesen unalmas, ám mégis kissé kioktató hangnemben. Mondamdómat pedig egy szemforgatással fejeztem be, miközben abban reménykedtem, hogy ez a gyerek venni fogja a burkolt célzásomat, miszerint jó lenne, ha végre elhúzná a csíkot innen. Azt megtudnám neki köszönni, vagyis csak vicceltem. Neki ezt nem köszönném meg soha, mert ez az én szememben a normális cselekedet lenne.

Bobo	Előzmény | 2015.07.09. 23:01 - #7

A lány egy kissé mintha inegrült lett volna, de csak tippeltem. Viszont az arcán ránduló izmocska nagyonncsak arra utalt. De nem akrtam itélkezni, lehet, hogy egyszerűen csak én láttam rosszúl a dolgot. Viszont azt nem tudtam megérteni, hogymért enegm akar éppen felrúgni dühében. Én csak ültem egy lépcsőn, aztán elesett bennem, és még ő huzza fel magát. Mindenestre úgy csináltam mintha, ez teljesen leperegett volna rólam, és csak egy mosoly ült ki az arcomra, hogy idegesítsem... Nem akartam idegsíteni, csak eyszerűen viccesnek találtam a helyzetet, és hangosan nem akrtam nevetni - Kedves tőled, hogy nem döfsz belém egy szerafátpengét - bólintottam elismerően, és hangom olyan hálálkodó jellegű volt. Nem szándékoztam félrerakni a poénkodós oldalamat, mert akkor komolynak kellett volna lennem, amit kevésbé szerettem, hiaz ilyenkor olyan is látszott belőlem, ami erdetioleg jól titkoltam - Már csak úgy nem is üldögélehet az ember más lépcsőjén? - ironizáltam túl a dolgot, de a mosoly továbbra is ott ült a mosoly az arcomon, csak nemtudtam levakarani - De komolyra fordítva a szót - ismételetem el az ő mondtát - én nem kersek senkit, enegem kersnek - rántottam meg a vállamat elégedtetten, de a komolyság jele nem látszott rajtam, habár eredetileg fel kellet volna vennem azt a formát.

suzuna

Előzmény | 2015.06.05. 13:56 - #6

Lia Adelaide Thunderstorm Teljesen rezzenéstelen arccal figyeltem a fiút, miközben kérdéseimre válaszolt - megjegyezném, hogy még arra is, amire választ egyáltalán nem vártam, emiatt pedig arra következtettem, hogy normális biztosan nem lehet. És mivel épp nem a legjobb kedvemben voltam, ezért valahogy nem tudtam értékelni poénjait. Arcomon viszont ez nem látszott meg, csak egy izom rándult meg az első válaszát hallva, utána emellé ajkaimra egy halvány, de felsőbbrendű mosoly telepedett, ahogy figyeltem a fiú vonásait beszédje alatt. Közben már lelkiekben felkészültem arra, hogy jól bemossak neki, de amikor kicsit normálisabban kezdett el viselkedni, egy lemondó sóhaj kíséretében inkább hagytam az egészet. Normál esetben nem hagytam volna ennyiben ezt a húzását, de nem akartam ismét veszekedni. Elég volt abból otthon, nem akartam még itt is azt csinálni, mert akkor tuti egész nap ilyen nyomott kedvem lenne, ezt pedig nem akartam. Reggel még tényleg azt hittem, hogy semmi nem tudja majd elrontani a kedvem, erre tessék. Kilépek a házból, és rögtön valaki teljesen felhúz. Ilyen kedvvel pedig kirándulni se volt kedvem menni, ezért akartam most elsősorban lenyugtatni az idegeimet. Csak ne piszkálódjon majd tovább ez a gyerek, különben nagyon meg fogja járni... - Szerencséd van, hogy nem akarok balhét, ezért most ennyiben hagyom ezt az ügyet, mert ellenkező esetben nagyon megjárnád - feleltem továbbra is rezzenéstelenül. Semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni arcomról, de hangomból hallani lehetett, hogy nem viccelek, és hogy nem tűrök ellenkezést. Reméltem, hogy ő is veszi az adást, különben elkerülhetetlen lesz, hogy jól bemossak neki egyet vagy kettőt, rosszabb esetben még ennél többet is. - A viccet pedig félre téve, mi vezetett ide, miért üldögéltél ilyen magányosan más házánál? Talán keresel valakit? - kérdeztem tőle teljesen figyelmen kívül hagyva köszönését, miközben jobban szemügyre vettem, hátha ismerem valahonnét, de látásból biztosan nem. A családnevét - bármi is az - persze ettől függetlenül lehet, hogy ismertem, de a fiúval még tutira nem találkoztam, ezért engem biztosan nem kereshetett. Chadnak a barátait pedig jól ismertem, és ez a gyerek nem tartozott közéjük, ebben biztos voltam. Így már csak Celia maradt, akit esetleg látni akarhatott, mert azt nem tartottam valószínűnek, hogy egy ilyen fiatal gyerek a szüleimet keresse, elvégre, mit akarhatna tőlük? Mindenesetre, bármiről is volt szó, én kíváncsian figyeltem a fiút válaszára várva.

Bobo	Előzmény | 2015.05.31. 00:08 - #4

Noel Moonlight Egészen jól elszórakoztam a gondolataimba merülve. Eszembe jutottak azok az árnyvadászok, akik az életüket áldozták egy-egy démon eltovolításának érdekében. És mikor a megfelelő módon elbúcsúztak tölük, elégették testüket. Eszembe jutott, hogy a szobám ablakából, milyen jól látszottak a mágjákról felszálló füst. Mindig dicső halált akartam halni, hogy aztán az anyalok földjén találjam meg a békét.A gondolataim meszi repítettek, így teljesen elmerültem azokban. Észre se vettem amikor a barátaim könnyedén elszaladtak mellettem, és a járókelők lábainál észre se vettek. A tőr monoton forgott a kezemben, aztán valaki lábait éreztem a hátamban. Nem számítottam a hátulütésre, így előre bicsaklottam. A tőr kicsúszott a kezemből és a macskakövek meszire sodorták a lábak milliói alatt. Valamiféle káromkodást hallattam, mikor utána akrtam kapni, de reménytelennek bizonyukt a dolog, ezért inkább felegyenesedtem összekuporodott helyzetemből, és felnéztem "támadómra". Egy lány magasodott felém, és úgy találtam nem a legjobb kedvében csíptem el, pontosabban botlott belém, de ez már csak részlet kérdése volt. Feláltam, és valamiféle toroköszörülést hallattam - Teljesen normális vagyok - feleltem az első kérdésre, ami valószínüleg költői volt, de ez engem egy cseppet se tudott felzaklatni - Mert éppen nem akadt hobb dolgom, minthogy itt ükdögéljek - mosolyodtam el hamiskásan, de ez közel sem én voltam, így inkább helyesbítettem, ahogy az illem megkívánta - Bocsáss meg ha felzaklattalak, nem állt szándékomban - valamin megbánás féle hallatszott a hangomon, de arcomon nem jelnetkeztek a meghunyászkodás jelei - Amúgy, szia - próbáltam oldani a kezdeti feszültséget.

suzuna

Előzmény | 2015.05.24. 12:56 - #3

Lia Adelaide Thunderstorm Reggel, amikor felébredtem, az első, ami fogadott, a napsütés volt. Ahogy az ablakon kinéztem, úgy tűnt, mintha nagyon jó idő lenne, ez pedig nekem is jó kedvet varázsolt. Nem terveztem sokat otthon, bent a szobában lenni, hanem más nagy terveim voltak. Szerettem volna elmenni ide-oda, ha nem is Chaddal vagy Celiaval, akkor egyedül. Kedvem volt ugyanis kirándulni úgymond, és kicsit elszakadni ettől az egész árnyvadászos cucctól. Persze, szerettem én azt csinálni, amit kellett, de az utóbbi időben már teljesen az agyamra ment az, amit anyáék műveltek. Folyton nyaggattak minden hülyeséggel, és már nem győztem kifogásokat kitalálni, hogy miért nem fogom megcsinálni azt, amit mondanak. Ők viszont hajthatatlanok voltak, és már azon a szinten voltam tegnap is, hogy mindjárt világgá megyek, ha nem fogják be. Egyedül a testvéreim miatt maradtam, és végül késő estére le is nyugodtak a kedélyek egészen. Ma pedig úgy döntöttem, hogy semmi sem fogja tudni tönkretenni felhőtlen jókedvemet, se a szüleim, se senki más. Ez az elhatározás azonban nem tartott sokáig. Ma ugyanis Celian volt a sor, hogy szüleim piszkálják. Ő meg persze nem volt olyan hidegvérű, mint én, rögtön felkapta a vizet, és olyan cirkuszt csinált, hogy csak na. Aztán rövid időn belül becsatlakozott Chad és apám is, pártatlanként pedig nekem kellett volna, hogy rendet tegyek, viszont közbeszólásommal csak annyit értem el, hogy nekem is jól nekem esett mindenki. Megunva ezt az egész banzájt csak fogtam magam, és dúlva-fúlva ott hagytam őket, hadd csináljanak azt, amit akarnak, mert engem ugyan már az sem érdekel, ha szét is szedik egymást. Az ember csak jót akar, aztán ezt kapja cserébe... Szép, mondhatom. Jó erősen vágtam be a bejárati ajtót, majd egyáltalán nem figyelve másokra, vágtattam le a lépcsőn. Azzal viszont nem számoltam, hogy valaki itt fog kucorogni, így jó erősen nekimentem, ezzel tökéletesen fellökve az illetőt. Én is előrebuktam picit, de szerencsére gyorsan visszanyertem egyensúlyomat, így nem zúgtam előre.  - Normális vagy? - förmedtem az idegenre, akit az előbb sikeresen fellöktem. - Mi a fenének kell neked is más háza előtt csövelned?! - magyaráztam neki, de hangomat csak kissé emeltem meg, épp annyira, hogy még jól kivehető legyen, nem épp a legjobb kedvemben talált rám.

Bobo	Előzmény | 2015.05.22. 16:30 - #2

Mint mindig a szüleim otthon maradtak a semmitevés gyönyörében, amit én ki nem állhattam. Évek óta ezt csinálták, csendben ültek, és újságot olvastak. Apa néha hozzászolt annyához, de az is csak annyi volt, hogy hozzon neki valamit enni. Anyában méga nyni volt a jó, hogy ő néha felált, és a virágoskertet rendezgette dalolászva. Persze ez is ritkaság volt. Álltalában mind a kettejük a kanapéhoz ragadva töltötték napjaikat. Bár nem értettem azt, hogy az lehetséges, hogy sosem fogynak el az újságcikek. Mindenestre már nem voltak árnyvadásznak nevezhetők, sokkal inkább napilapvadászok, ha egyáltalán létezik olyan. És mivel én inkább tartottam magam árnyvadásznak, mint napilapvadásznak, ezért szükségem volt egy kis kimozdulásra. A havreokkal szórakoztunk az utcán, amit az öregebbek, akik valanmi csoda módján megérték ezt a kort, vagy hangos nevetéssel, vagy kemény pillantásokkal fogadtak. Lehet, hogy apám már megöregedett, és egy otthon ülő fazon lett, de ettől még mindent tőle tanultam meg. És a tanulmányaimat ezeknél a baráti játékoknál is szívesen alkalmaztam. Persze nem olyan jellegűt, hogy társaimba szúrtam egy szeráfpengát. Sokkal inkább a mozgáskordinációmra fektettem a hangsúlyt.Végugrohantam a főutcán, nyomomban társaimmal, bár könnyen lehagytam őket, ugyanis talán a futás volt, amiben nem igazán tudtak lehagyni. Hátra se néztem csak egyszerűen szaladtam előre az árnyvadászok rengetegét keülgetve, akik az utcákon jártak. Végül teljesen elveszítettem a fonalat, és nem láttam a tömegen keresztül a többieket. Így sikeresen megtorpantam pont az utca közepén. Néhányan csak odébb löktek szitkozódtak. Mások pedig "kölyöknek" hívtak, és közölték, hogy iskolában volna a helyem nem az utca közepén. Az ötödik lökdösődőnél elégeltem meg, és kegyesen kidáradtam az út szélére, és ott nyujtogattam a nyakam, hogy megtaláljam őket. Persze ők nem voltak sehol, én meg meguntam a keresgélést, így leültem egy ház tövébe. Úgy döntöttem, majd ők rámtalálnak ha akarnak. Néhányan majdnem rámléptek, de végül sértetlenül megúsztam. Elővettem a tőrömet, ami álandóan ott lapult nadrágtartómba biztonsági célokból, és szórakozottan forgattam kezemben. Elméláztam, hogy tizenhét éves létemre, még sosem láttam démont. Apám szerint ezzel semmi baj, de én persze szivesen megmérkőztem volna egy falánkal.

Bobo	Előzmény | 2015.05.22. 16:07 - #1

Lia Adelaide Thunderstrom & Noel Moonlight

[7-1]