FrissítésSúgó

suzuna	2015.05.20. 23:27 -
	- képek, leírás később -

[4-1]

suzuna

Előzmény | 2015.05.22. 19:19 - #4

Szemforgatva fordítottam hátat Mattnak, ahogy az úriemberhez méltatlan módon ledobta magáról a függönyt, ezáltal anyaszült meztelenüll állva előttem. Vele ellentétben viszont én úrihölgy voltam - najó, annyira talán mégsem -, ezért nem néztem oda egyetlen másodpercre sem, sőt! Még kísértést sem éreztem, hogy meglessem, csak figyelmen kívül hagyva a jelenlétét fogtam magam, és leültem a kanapéra, majd itt vártam arra, hogy mikor jelenik meg. Közben persze kicsit körbe néztem a fiú lakásán, de különösebb figyelmet nem szenteltem a berendezésnek. Sokkal inkább az érdekelt, hogy felfedezzem, mit hol találok, mert nem akartam bénázni akkor, amikor valamit meg kellene találjak gyorsan. Azt terveztem ugyanis, hogy egy pár napig Matt nyakán lógok még, hogy biztosra menjek, pihenni fog, nem erőlteti meg magát, és hagyja, hogy a sebe szépen begyógyuljon. Ezt persze nem azért tettem, mert annyira a szívemre vettem volna a fiú sorsát - vagyis de, egy picit igen -, sokkal inkább azért döntöttem így, mert rossz maradna a lelkiismeretem azután, ha ilyen állapotban magára hagynám. Tehát, ezt tűztem ki most célul, és makacsul ragaszkodtam is hozzá. Ha tetszeni fog Mattnak, ha nem, én akkor is itt maradok. Pár perc múlva megjelent Matt is immáron egy köntös kíséretében, és leült velem szembe. Ahogy megérkezett, tekintetemet rá kaptam, de kizárólag csak a szemeibe néztem, és ellenálltam a kísértésnek, hogy végignézzek a köntösből kikandikáló mellkasán, és tényleg csak a kék szemeire fókuszáltam. A szemkontaktust azonban nem bírtam pár másodpercnél tovább, rögtön elkaptam inkább szemeimet róla, és a fülem mögé tűrtem egy tincseit, azon agyalva, hogy hogyan is közöljem neki szándékomat. Mielőtt azonban bármit is lépni tudtam volna, megszólalt a fiú telefonja. Karba tett kézzel vártam arra, hogy végezzen, majd mikor végre kinyomta a készüléket, be akartam támadni a mondandómmal, de ő szó szerint belém fojtotta a szót. Ahogy kijelentette, holnap húzzak el, csak felvontam a szemöldökömet. Mint korábban is mondtam, makacsul ragaszkodtam ahhoz, amit elterveztem, és ennyi nem volt még elég ahhoz, hogy elhúzzak innen.  - Nem - vágtam rá kapásból, miközben határozott tekintettel meredtem a fiúra. Reméltem, hogy elég lesz annyi a fiú meggyőzéséhez, ha látja, mennyire elszánt vagyok, de igazából valahogy éreztem, hogy nem így lesz, ezért már lelkiekben felkészültem arra, hogy vissza tudjak neki majd vágni.

Neko Hana

Előzmény | 2015.05.21. 20:03 - #3

Matteo Scuro Amint megérkeztünk elengedtem a lány kezét, és levettem magamról a függönyt. Nem zavartattam magam saját kis otthonomba, szóval elindultam a fürdőbe, és magamra kaptam egy köntöst, majd visszamentem a lányhoz. Épphogy leültem nyögve-nyelősen a kanapéra már szólt a telefonom. Nem tudtam, hogy melyik idióta kereshet késő éjjel engem, de már teljesen ki voltam bukva. Felkaptam a telefont, és majdnem beleordítottam, mert hidegvérűségem most eltűnt. Ekkor meghallottam egy ismerős hangot. Megszólalni nem mertem, és leültem a kanapéra. Végig hallgattam őt, és nyeltem egy nagyot. Fejemet fogtam, majd gondolkozni kezdtem. Most mi a faszt csináljak? Tanácstalan voltam. Hogy oldjam meg ezt? Ez jutott végül eszembe. Felnéztem Evelyn-re. Egy darabig hezitáltam, végül nehezen megszólaltam. - Holnap lelépsz tőlem! Elválnak útjaink! Te jobbra, én balra! Érthető voltam? - húztam fel a szemöldököm. Nem akartam magyarázkodni se az árnyvadásznak, se neki... Két tűz közé kerültem! Már nem akartam senkitől semmit, csakhogy visszarázódjak normális életembe és kezdjek valamit a jelenlegi helyzetemmel, ami most alakul ki körülöttem. Hogy nekem sosem lesz nyugtom!

suzuna

Előzmény | 2015.05.21. 18:58 - #2

Ahogy megpillantottam Mattot kimászni az ablakon, egy szórakozott mosoly jelent meg az arcomon, amit még tetézett az is, amit mondott. Eléggé viccesen festett egy függönnyel a dereka körül, teljesen úgy nézett ki, mint a nem is tudom. Mintha az őrültek házából szabadult volna. Nem mellesleg az arca enyhe bosszúságot tükrözött, bár ezt valamilyen szinten meg is tudtam érteni. Már amikor találkoztunk, kiderült számomra, hogy nem tud túl sokat az árnyvadászokról, tehát teljesen normálisan él, azt leszámítva, hogy vérfarkas. Ebből kifolyólag pedig nem csodálkoztam azon, hogy ennyire megviselték ezek az események. Nekünk, árnyvadászoknak ez egy teljesen átlagos napnak számít, sőt! Sokan még annak örülnének, ha így telne minden napjuk. Nagyon sokan vannak, akik már fiatalon meghalnak egy démonnal folytatott küzdelem során, és csoda, ha élve visszatérnek abból. A szüleim nem voltak ilyen szerencsések... Gyorsan elhessegettem a szüleim gondolatát a fejemből, mert nem akartam most elkezdeni depizni itt a fiúnak. Szerencsétlennek elég volt biztosan az, ahogy nemrég kitört belőlem minden, plusz még a mai események. Nem akartam még jobban megterhelni Mattot lelkileg, ezért inkább el is űztem a szüleimet a fejemből, és csak arra koncentráltam, amit most tennem kellett. Elég nagy feladatnak bizonyult amúgy is az, amit elterveztem, és csak remélni tudtam, hogy Mattnak nem lett túlságosan elege belőlem. Bár, mindegy, hogy mit gondol, mert úgyis véghez viszem azt, amit elterveztem, nem számít, hogy ő mennyire ellenkezik majd.  Amikor kijelentette, hogy menjünk hozzá, bólintottam egyet, mert tényleg ez volt a legjobb hely, ahová most mehettünk, elvégre az Intézetbe alvilágiak nem léphetnek be, viszont egyedül se akartam még hagyni. Még szerencse, hogy egyedül lakik, különben elég kellemetlen lenne magyarázkodni a családjának, hogy szeretett fiúknak hova tűnt a ruhája, miért csak egy függöny takarja ágyékát, mi az a seb a mellkasán, és nem utolsó sorban, ki ez az idegen lány, akit olyan nagy sebbel-lobbal, kézen fogva (!!) ráncigál maga után. Már ha csak belegondoltam ebbe, kirázott a hideg, de igazából jól elszórakoztam ezzel a szituációval, ahogy Matt különböző reakcióit találtam ki, így fel se tűnt, hogy egy percig se engedte el a kezem. Normáls esetben feszélyezve és kellemetlenül éreztem volna magam, de mint mondtam, most sikerült jól lekötnöm a gondolataimat, így ez már fel se tűnt. Meg amúgyis, Matt mellett lassan hozzászokhattam volna, hogy kihasznál minden adandó alkalmat, hogy a kezemet fogdossa. Csak tudnám, hogy miért.... Vagyis, lehet inkább még se akarom tudni.  Szerencsésen és épségben érkeztünk meg a fiú lakásához, ahol úriember módjára engem engedett be előre. Kicsit zavarban voltam, hogy egy vadidegen pasi házába csak így beállítok az éjjel kellős közepén, de hát nem volt mit tenni. Attól mindenesetre nem féltem, hogy ha a szükség úgy hozza, nem fogom tudni magam megvédeni. Egyrészt azért, mert elég erős voltam, másrészt azért, mert a fiú jelenleg nem volt olyan állapotban, hogy bármi komolyabbat tenni tudjon, így hát kissé naivan álltam hozzá a dolgokhoz. - És most? - kérdeztem tőle, ahogy beljebb léptem, ezzel utat és helyet engedve Mattnak is.

suzuna

Előzmény | 2015.05.20. 23:27 - #1

- képek, leírás később -

[4-1]