FrissítésSúgó

suzuna	2015.05.19. 21:47 -
	Evelyn Heallight & Matteo Scuro

[9-1]

Neko Hana

Előzmény | 2015.05.21. 00:05 - #9

Matteo Scuro Egyre jobb lett a helyzet, amikor a nővér fenyegetőzni kezdett... A tetőpont a picsa leütésénél és az ablak kimászásnál volt. Komolyan nem értettem, hogy mi a francba keveredtem. Eddig olyan jól elvoltam... Éltem szürke hétköznapjaim, mint fotográfus. Molesztáltam csajokat, akiket jól megdugtam. Pátyolgattam a húgomat és minden udvarlóját elkergettem. Minden olyan megszokott volt... Most meg megismerem ezt a csajt, és majdnem megmurdeltam, most megmásszak ki az ablakon, de előtte még guberáljak ruhát. Az meg megint egy másik dolog, hogy ezt a nyomorult kórházat elkerülhetem nagy ívben. Letéptem a függőnyt és magamra tekertem. Morgolódva, de leértem normálisan a földre, és a lányra néztem. - Nekem ez sokk! - ennyit böktem ki, majd megfogtam a lány kezét. - Menjünk hozzánk! Jókora kecó, elfogunk férni, és az is biztos, hogy én ki nem mozdulok a házból! Nekem ennyi elég volt egy életre! - morgolódtam. Teljesen áttértékeltem az életem. Félni fogok a nőktől és mindig az lesz az első kérdésem mától: Te ugye nem vagy árnyvadász?! Szóval, minden fasza. Lassan végül eltaláltunk a kisbirodalmamig. Azt már meg sem említettem, hogy konkrétan Tarzannak éreztem magam, míg végig trapoltam az utcákon mellkasomon egy tántogó sebbel és egy függönnyel a derekamon... Szerencse, hogy nem fényes nappal volt, hanem éjszaka, mert így is legszívesebben elásnám magam! Nézzük a jó oldalát, ha netán bekattannék lenne rá okom! Meg tudok, majd mit mesélni a kölkeimnek és unokáimnak... Meg talán egyszer a húgomnak! Lehet akkor jönnének értem kényszerzubbonnyal, de mindegy! Pár sor morgás után végül kinyitottam az ajtót, és előre engedtem Evelyn-t. /folyt.köv. Matt lakása/

suzuna

Előzmény | 2015.05.20. 23:23 - #8

Ahogy Matt elkezdte elkezdte a hajamat simogatni, lassan kezdtem én is megnyugodni. Tényleg örültem annak, hogy sikerült megmenteni őt, még akkor is, ha ő egy alvilági volt, és gyakorlatilag ellenségek voltunk - pont, ahogy ő is mondta. De nem minden árnyvadász tekint olyan ellenségesen az alvilágiakra, én pedig hozzájuk tartoztam. Meg, fajtól függetlenül, ő is élőlény volt, csak úgy, mint én, én pedig szerettem mindenkit megvédeni, akit csak tudok. Ez alól ő sem volt kivétel.  Amikor a fiú eltolt magától, már csak halkan szipogtam, így végre olyan állapotba kerültem, hogy normálisan tudjak beszélni is. Mattot pedig látszólag sikerült jól összezavarnom viselkedésemmel, erre utalt az is, amennyi kérdést hirtelen feltett nekem. Én közben csak a szememet törölgettem, hogy minden könnyet eltüntessek véglegesen, majd már épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor hirtelen megjelent egy nővér. Őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy a történések ilyen fordulatot vesznek, sőt, igazóbál bele se gondoltam abba, hogy milyen következményekkel fog járni az, amit csináltam. Nos, meggondolatlanságomnak most meg lett az eredménye, bár igazából egy cseppet sem érdekelt az, hogy hazudtam. Normál esetben ki nem állhattam a hazugságot, ám jelen esetben ez eltörpült az a tény mellett, hogy annak segítségével sikerült Matt-ot megmentenem. Ösztöneim azonban jól működtek még, és amikor a nővérke azzal kezdett fenyegetőzni, hogy hívja a biztonságait, pár másodperc alatt talpra álltam, és egy jól irányzott ütéssel a tarkójára le is ütöttem.  - Igazából, azt mondtam, hogy vagy cirkuszból vagy állatkertből szöktél, konkrétumot nem mondtam - feleltem egészen normális hangon, bár azért még hallatszódott rajta, hogy az előbb mennyit sírtam. - Viszont most el kell mennünk innen - magyaráztam, bár gondolom ezzel a fiú is tisztában volt, de hogy hova tudtunk volna menni, arról fogalmam se volt. Mattot viszont még nem akartam egyedül hagyni, mert a műtétje elég friss volt, és még pihennie kellett, nem megerőltetni magát. Akár egy hirtelen mozdulat elég lehet ahhoz, hogy felszakítsa a sebet. De ezzel jelen pillanatban nem igazán törődhettem. Még annyi szerencsénk volt, hogy az első emeleten voltunk, így nem kell majd nagyot ugrani.  - Kapj magadra valamit, és gyere - mondtam neki, miközben odaléptem az ablakhoz, és könyökömmel kitörtem az üveget. Csináltam egy viszonylag nagy lyukat, amin még Matt is kényelmesen átférhet, majd kibújtam azon, és ott vártam a fiúra, hogy jöjjön ő is.

Neko Hana

Előzmény | 2015.05.20. 22:42 - #7

Matteo Scuro Kissé fájt, amikor átölelt engem, de eltűrtem. Az összesírásra meg már végképp nem reagáltam. Belesimítottam a hajába, majd az egész fejét kezdtem el cirógatni, hogy lenyugodjon a felzaklatott lány. Nem értettem miért aggódott ennyire értem. Nem is ismer és eleve félig-meddig démon vagyok. Végül sóhajtottam egyet, és eltoltam magamtól a lányt, hogy szemeibe tudjak nézni. - Miért féltél attól, hogy meghalok? - húztam fel a szemöldököm. - Egyáltalán miért féltesz egymagam fajtát? Valamilyen szinten ellenségek vagyunk! - sóhajtottam megint. Nem értettem a lányt. Ennyire szarultam néztem ki? Egyáltalán miért törődik velem ennyire? - Amúgy jól elbasztam a vidámparkos cuccot! - morgolódtam, de ekkor bejött egy nővér. Az csak pislogott párat és konkrétan a farkast kereste, és pofázni kezdett, hogy hova tűnt meg, hogy én kivagyok! - Evelyn, monddcsak! Miről maradtam le? - kérdeztem iróniával és szarkazmussal a hangomban. - Szóval állatkerti vagy cirkuszi farkast hoztak be? - néztem rá felvont szemöldökkel hitetlenkedve. Nem hittem volna, hogy kajak ezt a szöveget fogja betolni, de már lassan semmin sem lepődök meg! Tény, azért kiégtem... Egyáltalán mit fog kezdeni a dokikkal meg a nővérekkel? Talán elfogja varázsolni, hogy csiribi-csiribá és bumm szenilisek lesznek? Eskü nem értem az árnyvadászokat. Nem mintha olyan sokkal találkoztam volna!

suzuna

Előzmény | 2015.05.20. 21:32 - #6

Reméltem, hogy a fiú nem fogja észrevenni, hogy sírok, bár ez lehetetlen volt, tekintve, hogy választ várt tőlem a kérdéseire, de mivel azt nem kapott, természetesen megnézte, hogy mit csinálok. Először csak megbökte a kezemet, de nem reagáltam rá semmit. Matt persze nem elégedett meg ennyivel, mert utána rögtön elhúzta kezeimet az arcomból, amit bármiféle ellenállás nélkül hagytam neki. Tudom, hogy nagyon szép lehettem szétsírt szemekkel, körülbelül mint valami bányarém, úgy nézhettem ki, de Matt-ot sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy tényleg sírtam. Én mindenesetre nem néztem rá, kerültem a tekintetét, és megpróbáltam arcomat hajzuhatagom mögé rejteni, de mielőtt sikerrel jártam volna, Matt minden fájdalma ellenére magához húzott és megölelt. Ezzel a gesztusával csak azt érte el, hogy még jobban sírni kezdtem, hiába akartam abbahagyni, mert most már tényleg olyan voltam, mint egy bőgőmasina. Kezeimmel átöltem a fiú hátát, fejemet pedig a nyakába fúrtam, ezzel tökéletesen elérve azt, hogy jól összekönnyezzem a fiú vállát. Reméltem, hogy nem veszi majd nagyon zokon.  - Csak mert - kezdtem bele végül nagy nehezen, hogy válaszoljak a fiú egyik kérdésére -, úgy megijedtem, hogy meghalsz - feleltem elfuló hangon. Hangom meg-megremegett, és reméltem, hogy Matt érti azt, amit mondok. Nekem mindenesetre elég nehezemre esett ilyen állapotban bármit is kinyögni, ezért inkább csendben maradtam, és megpróbáltam abbahagyni végre a sírást, hogy ne adjak Mattnak egy egész zuhanyt könnyeimmel.

Neko Hana

Előzmény | 2015.05.20. 20:11 - #5

Matteo Scuro Kikerekedett szemekkel figyeltem Evelyn-re, aki nem válaszolt semmit sem. Oldalra fordultam ismét nyögve-nyelősen, és megbökdöstem a kezét. - Te most sírsz? - húztam fel a szemöldököm. - Jól vagy? - vettem el arcából kezeit. Látni akartam, hogy mit is alkot valójában, de valóban sírt. Megfogtam kezeit és úgy néztem bele abba a könnyes szempárba. - Miért sírsz? Nem értelek... Ennyire aggódtál értem? Egy korcsért? - néztem rá hitetlenkedve. Most minden árnyvadász ilyen, vagy szimplán csak ez a lány? Egyáltalán ez tud ölni? Mindenesetre biztos, hisz akkor nem lehetnénk itt félig- meddig épen. Ezen gondolkoztam, majd mit sem törődve a fájdalommal magamhoz húztam és megöleltem őt. - Nyugi, jól vagyok! - pirultam el enyhén, de ezt nem valószínű, hogy Eve észrevette, hisz így is könnyeivel küszködik. Nem épp erre számítottam, hogy öszetalálkozok egy csajjal, akit megvédek, majd randiféleségre megyek vele é démonok támadnak ránk és ebbe én konkrétan bele is murdelhettem volna, majd kórházba kötök ki és egy árnyvadászt vigasztalok vagy mi a szösz.. Máskor felveszem a telefont és inkább megyek bulizni! Jó lecke volt ez is! Sose nyomd ki a legjobb haverod, mégha szófosó is, mert szívni fogsz és olykor ne a farkadra hallgass, mert könnyedén meghalhatsz... Mindig tanulok valamit!

suzuna

Előzmény | 2015.05.20. 19:39 - #4

A fiú testét bámultam arra várva, hogy mikor ébred fel. Az orvosok azt mondták, hogy stabil az állapota, de mi van, ha mégis valami balul sül el, és nem ébred fel? Mit fogok én akkor csinálni, elvégre, miattam történt ez az egész, a fenébe is. És nem csak a lelkiismeretem miatt nem szerettem volna, hogy ne haljon meg, volt egy másik oka is, de azt nem tudtam volna megmondani. Egyszerűen csak nem akartam, hogy kipurcanjon itt nekem.  A szám szélét rágcsáltam, miközben a fiú testét bámuiltam. A gondolataim pedig csak úgy repkedtek, egyre rosszabb és rosszabb képet lefestve arról, hogy mi fog történni ezek után. Amikor azonban kinyitotta Matt a szemeit, olyan szintű megkönnyebbülés lett urrá rajtam. Tényleg olyan volt, mintha egy nagy, nehéz kő esett volna le a szívemről, és ez elég volt arra, hogy ismét elkezdjenek folyni a könnyeim. Nem akartam Matt előtt ilyen gyengének tűnni, ezért szemeimmel feltekintettem a plafonra, így tökéletesen lemaradtam arról, ahogy átváltozott. Milyen kár. Hallottam, ahogy mindenféle kérdést feltesz nekem Matt, de igazából egyiket se fogtam fel. Halványan eljutottak ugyan az agyamhoz, de képtelen voltam válaszolni rá, mert akkor csak még jobban elkezdtem volna zokogni. Így is alig bírtam visszafogni, hogy ne adjak ki semmilyen hangot, de percről percre egyre megkönnyebbültebb lettem, és ezzel párhuzamosan kezdett el még több könnyem folyni.  Térdeimre támasztottam könyökömet, majd tenyerembe temettem az arcomat, hogy Matt tényleg ne lássa, mit csinálok, mert ha megkérdezi, miért sírok, nem fogok tudni rá normálisan válaszolni. Magam sem tudtam, hogy miért vettem ennyire a szívemre a fiú sorsát, de ez így volt. Nem tudtam változtatni ellene.

Neko Hana

Előzmény | 2015.05.20. 18:51 - #3

Matteo Scuro Miután elájultam nem tudtam mi folyik körülöttem. Nem tudtam, hogy hány órán keresztül voltam eszméletlen, de egyből húgom jutott eszembe, Kinyitottam lassan szemeim, és ekkor megpillantottam Evelyn-t. Gőzöm nem volt arra, hogy mégis hol vagyok. Végül akart-akaratlanul is visszaváltoztam, és magamra húztam a takarót, majd megigazítottam a kötést. Legalább látta valamennyire Eve, hogy mivel is büszkélkedhetek és még sérülten is szexi vagyok! A lényegre térve...  Annyi szerencsém volt, hogy varratt nem szakadt fel, és az is velem együtt maradt a helyén. Nehézkesen oldalra fordultam, és a lányra néztem. - Most mi a franc van? Komolyan kórházba hoztál, ahol emberek vannak? - kezdtem masszírozni orrnyergem. - Egyáltalán ki olyan idióta, aki egy túl méretezett farkast megműt?! - tettem fel színpadiasan a kérdést, majd sóhajtottam egyet. - Meddig kell itt maradnom? Egyáltalán mindig vissza kell, majd változnom farkassá vagy mi? - húztam fel a szemöldököm. Kínos volt a szitu, mert nem tudtam mit beszélt be itt az orvosoknak és nővéreknek, hogy így elláttak. Valamiért úgy éreztem, hogy cirkuszi állatnak lettem titulálva.. Ez nagyon jó, de tényleg! - Meddig voltam kiütve? - ültem fel hirtelen, és jutott eszembe megint a húgom. Mivel meggondolatlanul mozdultam felsziszentem a fájdalomra, és inkább visszadőltem hullamódjára az ágyba. Mégis mit fogok mondani neki? Szia, húgi! Bocsi, hogy nem jöttem hozzád, csak vérfarkas vagyok és pár démon megtámadott, majd farkasként megműtöttek és egy árnyvadász ápolt! Hehe... Jézusom! Egyből ezen kezdtem el filózni, hogy mégis mit mondjam neki. Nem akartam, hogy aggódjon értem, azt meg pláne nem, hogy elmondjam a titkom!

suzuna

Előzmény | 2015.05.20. 14:34 - #2

A percek kínkeservesen teltek, amíg meg nem érkeztek a mentősök. A vérzés csillapodott ugyan valamelyest, de az a mennyiség igazán elenyésző volt. Egyre kétségbeesettebb lettem, nagyon féltem attól, hogy a fiú el fog vérezni itt nekem, de mielőtt ez megtörténhetett volna, megérkeztek a mentősök, és rögtön kezelésbe is vették a fiút. Láttam arcukon, hogy kissé meglepődtek a farkas nagy méretén, de a sok vért látva rájöttek, hogy nincs idejük. Engem eltessékeltek a fiú közeléből, majd egy hordágyra fektették a fiú testét, azt pedig betették a mentősautóba. Természetesen én is mentem utánuk, bár sok mindent nem tehettem Mattért innentől kezdve, csak reménykedhettem abban, hogy még nem túl késő. Szerencsémre azonban nem kérdeztek tőlem semmit, csak tették a dolgukat, amit a kórházba beérve folytattak is. A fiút rögtön a műtőbe vitték, ahová már nem kísérhettem.  Az ajtó előtt üldögéltem vagy éppen járkáltam, annyira aggódtam Matt hogyléte miatt. Amíg a műtét folyt, addig hozzám is odajött egy nővér eredetileg azzal a céllal, hogy valamilyen adatokat vegyen fel, de amikor meglátta a hátamon lévő sérülést, betessékelt engem is egy kórterembe, ahol ellátta a sebemet, bármennyire is tiltakoztam ellene. Ezt követően el kellett neki mondanom mindent, amit tudtam a farkasról, így megint jöhettem a hazugságaimmal. Azt mondtam, hogy biztos az állatkertből vagy cirkuszból szökött meg, és a szökés közben sérülhetett valahogy meg. Így találtam rá én a vidámparkban, de az kérdéses, hogy hogyan került oda. Látszólag a nővérke el is hitte mindezt,  majd a "vallatás" befejeztével visszamentem a műtőhöz, és ott vártam arra, hogy végezzenek. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, mire kijöttek egy megkönnyebbült mosoly kíséretében az orvosok. Azt mondták, hogy sikerült stabilizálni a farkas állapotát, de még pihenésre van szüksége. Egyetértően bólintottam, majd megkerestem azt a kórtermet, ahová a fiút helyezték. Teljesen úgy kezelték, mintha egy ember lett volna, amit eléggé viccesnek találtam, tekintve, hogy Matt jelenleg farkas alakban volt, de igazából ez a gondolat elenyésző volt az aggodalom, a félelem, az öröm és megkönnyebbülés keveréke mellett.  Leültem a fiú ágya mellé, és onnét figyeltem a még mindig eszméletlen testét, arra várva, mikor ébred fel.

suzuna

Előzmény | 2015.05.19. 21:47 - #1

Evelyn Heallight & Matteo Scuro

[9-1]