Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.16. 20:40 - |
Aneurin Youngwood & Cain Rammsteiner |
[16-1]
Nem volt túl kellemes érzés találkozni az öklével, megszédültem és el is estem volna, ha nem vesz fel a hátára. Legalábbis, úgy éreztem hogy nem a földön voltam és a talaj mozgott alattam. Nem voltam teljesen magamnál, a szemeim résnyire voltak nyitva és úgy néztem magam elé a homályos útra. Éreztem, hogy a vér folyik az orromból és ahogy a szemem alatti terület lüktet. Biztos voltam benne, hogy lesz egy szép monoklim ennek az egésznek a végére.. márha vége lesz egyáltalán.
Nem tudtam felfogni azt amit mondott, csak a szemeim hunytam le és amennyire a helyzetem engedte összegörnyedtem behajlítva a hátam. Hazavisz... Ennyit fogtam fel a szavaiból, de már ez is elég volt arra, hogy ne gondoljak semmi jóra. |
Hallva, hogy nagyon nincs kedve velem játszani így kicsit új értelmet nyert a dolog. Haza cipelem és akkor majd szépen dalolni fog mint valami kis madárka és meg élvezni fogom hátradőlve a kanapéban. Ezzel a lendülettem érzelem mentes arkcifejezéssel úgy pofán vertem, hogy kidőlt mint egy darab fa. Azonnal felemeltem és vállamra csapva indúltam meg vele haza. Nem érdekelt, hogy még józan-e. Hall-e vagy nem .... Hazaviszem és teszek róla, hogy ténylegesen jól érezzem magamat több szempontból is. - Akkor azzal se lesz goondod ha haza viszlek! -jelentettem ki rá pillantva hiszen a válaszára is kiváncsi voltam ha már így magyarázott. Bár ha nem tetszik neki nem érdekel. Puszta kiváncsiság volt. |
Sziszegve álltam a tekintetét és azt hogy a csuklóm szorítja. Nem is vártam azt, hogy el tudom találni, tudtam hogy el fogja kapni a kezem. De itt kifújtam, a fejem leírhatatlanul fájt és kettőt láttam a vámpírból is. Ilyenkor örültem volna annak, ha jobban érdekelne a hivatásom. Tudnám mit kell tennem. Át is futattam az agyamon mindent amit tudtam és rá is jöttem, hogy szabadulhatnék ki a "kelepcéből". De azzal csak újabb macskaegér játékot indítottam volna el, mert elfutni nem tudtam volna. Ő pedig csak játszott velem. Semmi értelme nem lett volna menekülnöm, vagy megütnöm... A felismerés hatására halkan felröhögtem és a föld felé fordítottam a fejem. - Nem mindegy mit csinálok...? Így is, úgy is ugyanott végzem, valami elhagyott ház padlóján rohadva. - montam felnézve a vámpír arcára. - Éhes vagy? Csak tessék. Nem fogok vele játszadozni... Ha akarod kínozz meg, csak vessünk ennek véget mert engem is untat... - mondtam felvonva mindkét szemöldököm és a keserű nevetésemből származó vigyor még mindig ott volt az arcomon. |
Felvontam szemöldökömet számat elhúzva kikerekedett szemekkel ahogy közölte, hogy dölögljek meg. Megvontam vállamat, majd elvigyorodtam gúnyosan. - Ha az olyan egyszerű volna...- Tettem fel kétoldalr akezeimet, majd rántottam meg vállamat mintha még sajnálnám is. Ekkor érkezett az öklös ami majdnem eltalált, csakhogy a rexlexeim annál sokalta jobbak voltak, hogy hozzám tudjon érni ha látom az ütést. Egyszerűen elléptem és megragadva karját átrántottam másik odlalamra. Végig talpon volt és csak néztem rá miközben alkarját szorítottam erősen. - Kezdek éhes lenni... és unatkozok is.- fenyegettem meg, hogy kapcsoljon rá vagy szarúl fog járni nagyon. |
Hát ez komolyan nem hiszem el... Miután teljesen betört a telefonom képernyője és ezzel együtt teljesen tropára ment csak fogtam és elhajítottam a fenébe. Már nem volt rá szükségem. Egy pillanatra a ruhám anyaga megfeszült a nyakamon és már megint a földön voltam, a fejemet belevágva a földbe. Jó nagyot koppant én pedig jó hangosan felnyögtem fájdalmamban. Homályosan láttam a vámpír alakját, de még így is láttam a körvonalait. - Dögölj már meg... - morogtam halkan és először az oldalamra fordultam majd onnan feltoltam magam négykézlábra és kiköptem egy adag vért a földre. Lassan már nem volt egy testrészem ami ne fájt volna és az enyhe szédülésem miatt a föld is mozgott. Sok időbe telt, mire az eredeti, álló testhelyzetembe vergődtem magam és tettem hátra két imbolygó lépést, majd lendületet véve próbáltam behúzni egyet a vámpírnak. |
Mikor kicsavarta a karomat meglepetten pillogtam párat és felszisszentem fájdalmas arckifejezéssel ami hamar váltott át egy elégedett vigyorba, majd harsány kacajba. - Ezt már szeretem! - feleltem, majd mikor eleresztett és futásnak eredt vissza húztam kezemet és megmozgatva tornáztattam be. Lehajoltam egy kődarabért, majd egyszerűen utána hajítottam nagy lendületet véve vele. A kő egyenesen a világító képernyő közepébe szállt feltőrve azt. Elégedetten vigyorodtam el, majd nekiiramodtam és már futottam is utána. Mikor beértem elkaptam a ruhájának nyakánál hátúl és vissza rántva terítettem le a földre. Zsebre vágott kézzel néztem le rá és szinte kacaghatnékom volt rajta...- Lassú vagy... erre még gyúrjál! - mondtam neki önelégűlt módon. Így már érdekesebbnek tűnt a dolog elvégre ő ellenkezett és meg játszhattam a szokásos vadászosdit. Ha elégjól elszórakoztat még meg is tartom a kicsikét... |
Mikor felrántott a földről csak kiköptem még egy adag vért oldalra a földre és a vámpír szemeibe néztem. nem láttam mást benne, csak az undort amire hamarosan a megszólalásával magyarázatot is adott. Nem szóltam egy szót sem, csak mentem utána az utat figyelve és számolva az eltelt időt. Mivel igencsak magával volt elfoglalva és azzal, hogy engem ráncigáljon esélyt láttam arra, hogy valahogy meglógjak. Megvetettem a lábaim, pillanatnyi előnyöm pedig kihasználva megragadtam a kezét, majd olyan helyzetbe csavartam, hogy már csak kisebb erőhatás kellett ahhoz, hogy el tudjam törni a kezét. És ezzel végre hasznát is láttam a közelharci edzéseknek, mert nyertem vele még egy kis időt és futni kezdtem. Megint. De most reméltem is, hogy el tudok futni előle. A zsebembe nyúltam és elővettem a telefonom. Futás közben ugyan nehéz volt kezelni, de próbáltam kikeresni egy embert a telefonomból akit felhívhatok. |
Nem tetszett... nagyon nem tetszett a srác hozzáállása. Miért adja fel ilyen könnyen? Felhúzott. Nem kicsit... Elundorodva néztem rá, majd ruháját megragadva rántottam fel a talajról egyenesen talpra. Haza fogom vinni és adddig terrorizálom míg ki nem verem belőle ezt a feladom az életemet stílust. Az isten szeremére. Élvezheti a napfényt! Feladná az emberi élvezeteket csak azért, mert kilátástalan a helyzete. Morogtam rá, majd ruhájának nyakánál rángattam magam után puffogva. Nem üvöltöttem le de igencsak fogatcsikorgattam, hogy kibírjam, hogy ne most tépjem szét. - Ha ilyen könnyen feladod esküszöm szétverlek. Letépem a körmeidet és a beleiddel folytalak meg...-morogtam neki miközben végig előre tekintettem és ráncigáltam magam után mint valami kutyát. Lassan pórázt kell szereznem hozzá....
Úgy terveztem becipelem a tanyára, de nem... az lenne az első dolga a kis szarháziknak, hogy rácuppannak a friss husimra. Haza viszem! Nem messze lakok innen és garantálom, hogy azért fog majd sírni, hogy amíg volt esélye futni nem tette meg.... |
Nekem az égadta világon semmi bajom nem lett volna azzal, ha a mai napot megúszom bárminemü sérülés nélkül, viszont hallgatva a szavait erre nem sok esélyt láttam. Mikor pofán rúgott megtántorodotam és éreztem a számban a véres vasas ízét - felszakadhatott az ajkam - és még csak elfutni sem tudtam.
- Fogd már be a pofádat...! - morogtam az egyik kezemmel letörölve a vért az arcomról, és felvéve valamiféle védekezése testhelyzetet, viszont így is a földre kerültem. Nem tudtam semmit tenni, ha meg akartam volna ütni elcsapta a kezeim vagy elhajolt a védekezéssel pedig nem sok mindenre mentem volna. A légzésem még akkor sem állt be a rendesre, zihálva néztem fel a vámpír alakjára, majd lehunytam a szemeim. - Csak csináld már. - mondtam halkan és teljesen beletörődve a dolgokba. Nem tudtam volna ellenkezni, azzal lehet csak rosszabbá tettem volna magamnak a dolgokat. Bár.. ennél rosszabbá? Nehéz lenne. Elforditottam a fejem oldalra és kiköptem a földre a számban összegyűlt vért. |
Ahogy leugrott a padról azonnal elégedetten vigyorodtam el. Habár azért egy visítást igazán megérdemeltem volna de ha nem hát nem. Teszek róla, hogy egy olyan jó pasi mint én kapjon egy kis édes sikolyt ettől a malactól... - Disznóvágás lesz szóval próbálj meg többet visítani kisfiú. - szóltam fel önelégűlt módon, majd felegyenesedtem a padon kezeimet térdemre téve, kitoltam felső testemet. - Tudtad, hogy a kínaiak mielőtt megeszik a kutyákat megverik őket, hogy porhanyósabbak legyenek? Szerinted igaz? - kérdeztem tőle elgondolkodóan, majd vontam meg vállamat biggyesztve alsó ajkamat és oldalra billentve fejemet egy pillanatra. - Kipróbáljuk! - jelentettem ki, majd lábamat lendítve akkorát rúgtam a képébe, hogy a srác azonnal behajolt egy kicsit és megtántorodott. Vissza húzva lábamat leléptem a padról, majd néztem rá sátáni vigyorral képemen- Rosszkor rossz helyen árnyvadász - mondtam neki kissé lenézően és mintha sajnáltam volna, majd egyszerűen akkora sallert kapott tőlem, hogy földet fogott. Amennyiben valamivel próbálkozott csak elcsaptam a kezét vagy szimplán elhajoltam előle. Felé álltam mikor a földre került és zsebre vágtam kezemet. Ha meg mer futtatni esküszöm, hogy nem csak vérétől fogom megfosztani... |
Mondhatjuk, hogy az ösztöneim teljes csődöt mondtak akkor és ott, mert egészen addig nem vettem észre a vámpírt amíg le nem szorította a fejem és nem éreztem a lehelletét a nyakamon. Nem mondom, hogy nem riadtam meg ez pedig abban fejeződött ki, hogy a lélegzésem teljesen felgyorsult. Lett volna időm megsebesíteni addig, míg a nyakamnál volt, viszont nem volt nálam a tőröm és mire a kezemet emeltem volna már elhajolt.
Azonnal felegyenesdtem ahogy engedett és leugortam a padról és egy pillanatra sem vettem le a vámpírról a tekintetem. Nem volt nálam semmi, ami segíthetett volna ellen és tudtam hogy anélkül meg vagyok lőve. Egy vámpír gyorsabb és erősebb nálam, puszta kézzel nem tudnék versenybe szállni ellene.
Így az első dolgot választottam ami az eszembe jutott: hátráltam néhány lépést, majd ahogy a lábam bírta rohanni kezdtem. Ez tűnt a leglogikusabbnak, mert még mindig többre megyek vele mintha ökölpárbajba kezdenék vele. |
Már melette gugoltam a padon miközben ő az ellenkező irányba feszítgette tekintetét és a telefonjával világított. Nem igazán tudtam mit figyel még mindíg arra hiszen én már itt vagyok közvetlen melette. A kis husi vörös nagy szarban volt, habár ekkor még nem sejtette milyen célok vezérelnek. Hazaviszem és megeszem....Elvigyorodtam valami aljas módon hisze a gyomrom vezérelt. Megragadtam teli kézzel a fejét és elhajtottam oldalra, majd bele szagoltam nyakába. Hamar elhajoltam hiszen ha ütni akar had ne nyaljak már be már most párat. - Elég gáz, hogy fújod magad...- szólaltam fel rideg hangomon unott arckifejezéssel - Elnyomja a természetes illatokat. - mondtam neki, majd fejemet támszastva a lábamon, gugoltam a padon és néztem rá. Felvontam a szemöldökömet hiszen ideig nem tudott mit reagálni a dologra... Na lessz már valami? Visíts már vagy mi... |
Annyiban mindig is szerencsém volt, hogy egyszerre több dologra tudtam figyelni és a telefon sem kötötte le teljesen a figyelmem. Soha nem voltam az a műszaki buzi, így azon kívül hogy a Facebookos értesítéseim és üzeneteim böngésztem át nem tettem semmit. Azon a területen kívül amit a telefonom és az utcai lámpák bevilágítottak nem sok mindent láttam, viszont mintha neszeket hallottam volna a hátam mögül. Kissé leeresztettem a telefonom, így az nagyobb részt világított be, viszont nem tettem semmi hirtelen mozdulatot. Úgy tettem, mintha csak valamit távolabbról kellett volna szemügyre vennem a kijelzőn. A fejemet sem fordítottam el oldalra, csak a szemem sarkából figyeltem a halk zajok irányába. Nem démon lehetett, mert annak a jelenlétét már réges-régen felfedeztem volna, viszont nem is ember lehetett, azok nem tudnak ilyen halkan járni. Így csakis egy Alvilági lehetett, de nem tudtam mi. Vámpírra, esetleg vérfarkasra tippeltem, de nem gondoltam volna, hogy akármelyik is olyan merész lett volna hogy egy Árnyvadászra támad. A bal kezemben tartottam a telefonom, a jobbal pedig a zsebembe nyúltam mintha csak cigit kerestem volna. Nagyon reméltem, hogy nem épp ma hagytam bent az Intézetben a tőrömet. |
Ohh, ugyan... Jobb dolgom ennél nem volt. Az egyetlen dolog az volt, hogy korgot a gyomrom de mintha csak valamit telefont nyeltem volna le. Izegett bizegett ezzel jelezve: Éhezem te balfasz. Az egyik utcai lámpa tetején ülltem és támasztottam a fejemet a sötétben miközben alattam a napfény sugárzott. Sokat nem lehetett belőlem látni hiszen a fény ami szét áradt alattam sokakat elvakított mikor feltekintettek. De nem is érdekelt. Vacsorára vágytam és nem valami olcsó kis kerti sütödés részeg palira aki épp az imént tébolgyott el előttem. Megvetően enyhe fintorral képemen, figyeltem ahogy tovább áll, majd megáll az egyik falnál és a falat támasztva adja ki gyomrának tartalmát. - Ugh...- fintorodtam el rendesen, majd előre néztem amikor észre vettem a part melett sétáló kis vöröst. - Hoppáré...- vigyorodtam el gonosz mosolyal arcomon. - Egy árnyvadász rendel...- magyaráztam sunyin, majd a tőlem 10 méterre lévő férfi felé indúltam le leugorva a talajra. Látszólag le volt foglalva a telefonjával ami mint csillag a kezében világította be arcát a sötétben miközben a temze zaja csobogva tőrte meg a csöndet. |
Az elmúlt napokban semmi dolgom nem volt és már ráuntam az Intézet áporodott levegőjének szagára. Úgy döntöttem kiszellőztetem a fejem, így sétára indultam a Temze partján, de csak addig jutottam hogy leültem az egyik padra és elmélázva bámultam a vizet. Semmi kedvem nem volt sem felállni és elindulni hazafelé, vagy tovább sétálni, csak ültem a támlán, lábamat az ülőhelyen tartogatva. A hátam görnyedt volt, mert a térdeimre támaszkodva ültem. Előhalásztam a telefonom a nadrágom zsebéből - ami egyébként legalább a térdemig leért - és azt kezdtem nyomkodni jobb dolog híján. |
Aneurin Youngwood & Cain Rammsteiner |
[16-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
