Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.13. 22:04 - |
| Christian Deciso & Margaret Katelyn Heavenly |
[45-26] [25-6] [5-1]
Christian Deciso
- Ohoho, a végén Rómeó leszek, cseszem! - nevettem.
- És oké! - vártam meg az intézet előtt.
Zsebemből előhalásztam egy szál cigit, amire rá is gyújtottam. Lassan szívtam meg a csikket, és fújtam ki a füstöt ajkaim közül. Néztem egy darabig, a füst oszlopot, ami a cigaretta által jöttlétre. Mikor már eléggé leégett a cigi csak lehamuztam a földre, majd biccentettem egyet a fejemmel, hogy kövessen engem a lány.
- Remélem mindened megvan! - sóhajtotta.
Egész úton nem igazán koptatam a szám, mert nem láttam értelmét. Gondolataimba mélyedtem jó időre és a múlton elmélkedtem. Túl sok minden kavargott most a fejemben. Lassan, viszont megérkeztünk a házamhoz. |
| -Nagyon halas vagyok, hogy ilyen kedvesen felajanlod a szolgalataidat, detenyleg. Ennyi onzetlenseget egy verfarkastol.-szipogtam kicsit ra jatszva.-gondoltam nem art, ha egy kis hulyulessel elterelem a figyelmem.-Okes, de te varj meg kint. Nekem be kell szaladnom, szoval nem lenne szep, ha eppen rajtakapnanak, amint eppen hosszerelmes modjara megszoktetsz elvetemult csaladomtol, akik elakarnak toled valasztani.-rohogtem fejemet csovalva.-Oh...josz te meg hozzam kutyuli.-mondtam kacsintva, hiszen eleget kacsingatott mar o, most en voltam a soron.-Jojo ne reszletezd-mwletem fel vedekezoen a kezeimet.-Hat nem vagyok valami nagy mestere, de amennyire kell tudok fozni... hiaba elunk egy ilyen szabad vilagban, nalunk a noket meg mindig inkabb fognak be hazvezeto nonek, mint vadaszatra, anya ezert nem tanitott meg a kelletenel jobban semmire, mert nem vehetnek reszt semmi akcioban.-vontam vallat, mikozben az emlekek miat gomboc nott a torkomra. Rwmeltem, hogy anya megbocsajt, bar nem sok eselyt lattam ra a mai utan.-Bakker...pedig mar tervezgettem, hogy atalakitom a hazad.-huzam el a szamat csalodottan.-Hoho nem kell felteni.-mondtam gonoszkas vigyorral a kepemen.-Iiiggen.-bolintottam.-Na akkor kint varj.-szoltam hatra mivel idokozben elindultam az intezetbe. |
Christian Deciso
Nyújtóztam egyet, és megropogtattam elgémberedett végtagjaim. Nem mondtam most sem semmit sem a témával kapcsolatban igazán, de azért kacsintottam egyet, majd elvigyorodtam.
- Ahogy gondolod, de én állok szolgálatodra bármikor! - nevettem fel halkan.
Zsebre vágtam kezeim végül, és úgy néztem rá.
- Gyere, menjünk! Keress magadnak cuccot és jössz akkor hozzám! Fura, hogy nem a kistutát kell befogadni, hanem egy árnyvadászt! - cukkoltam kicsit, de megköszörültem végül a torkom.
- Amúgy nem fogok ribiket felvinni a lakásomra vagy max máshol csinálom! Szóval no para... - rántottam meg a vállam.
- Viszont nekem ugyanúgy melóznom kell, szóval délelőtt val'szeg egyedül leszel a lakásomon, de nem szeretném, ha mindenhol ruhák, meg csajos cuccok lennének... Ha tudsz főzni használhatod, majd a konyhát, de ha nem, akkor kérlek kerüld el és ne robbants fel semmit! - sóhajtottam.
- Emellett a szomszédommal ne foglalkozz! Tipikusan egy bunkó paraszt és szeret beszólogatni. - vakargattam tarkóm.
- Nálam is rosszabb! - nevettem halkan megint.
- Ennyi lenne a kikötés! Érthető volt minden? - vontam fel szemöldököm. |
| Magasba szalado szemoldokkel neztem ra, mand elmosolyodtam vevul halkan felnevettem.-Nem fogok sirni.-mondtam megcsovalva a fejem.-Nem szeret sirni es kulonosebben nem is szoktam, ha meg megis akkor nem masok elott. Nem vagyok olyan, aki a sajat nyugjet elbombolne minden vele szembe jovo embernek.-vontam vallat.-De azett kosz, hog, felajanlottad-kuncogtam, majd eltunodve neztem ra-Hat... nem tudom. Nem akarok belekveredni egy olyan helyzetbe, mikor eppen reszegen cipelsz fel noket a lakasba, bar ha par napig kibirod ilyen nelkul, hat legyen.-mondtam szorakozottan.-Meg jo. Szinte sehol se birjak az olyanokat, mint en, bar talan kis kivetwlt elvezek ott, ahol ismernek.-fintorodtam el.-Uhuum, megyek hozzad, de elotte kene par cuccot ossze szednem.-sohajtottam es felrebillentettem a fejem.-Ne aggodj, nem fogom igenybe venni a szokgalataidat.-nevettem fel utana halas tekintettel neztem ra, mikozben hagytam hogy felhuzzon.-Ez miatt nem kene aggodnod. Magamnak koszonhetem, te nem tehetsz rola. |
Christian Deciso
Csak hümmögtem egy sort, amikor válaszolt. Látszott rajta, hogy jelenleg egyenlő egy jó nagy rakat mosott szarral, főleg érzelmileg, de inkább nem firtattam a dolgot. A továbbiakat hallva csak sóhajtottam egyet, majd kiböktem.
- Minimum kibőgheted magad vállamon, amit most ajánlok fel, illetve lakhatsz nálam! - fontam össze karjaim a mellkasomnál félig felvont szemöldökkel.
- Nos? Neked megfelel? - kérdeztem halványan elmosolyodva.
- Nyugi, nem falkába viszlek, ahol szétcincálhatnak... Nálunk sem szívlelik az árnyvadászok képét! Velem az élen, de most kivátelt teszek... - forgattam meg szemeim.
- Szóval laksz nálam, amíg nem nyugszik le? - álltam fel tőle, majd felhúztam.
- Nem fogok semmi olyat csinálni veled, ha nem akarod.. - vontam meg a vállam.
- Nem szeretném, hogy csöves legyél miattam! - morgolódta.
Jelenpillanatban jobb nem jutott eszembe csak ez! Nem tudtam mit válaszol rá, viszont én a helyében elfogadtam volna, ha már valaki miatt ennyit szívtam. Én nem fogok közbeszólni az is biztos. Én csak felajánlottam és rajta áll a döntés! |
| -Hum?..Na, persze nincs semmi bajom.-feleltem mosolyt eroktetve a kepemre, bar cseppet se alltam annyira a helyzet magaslatan, hogy barmi okom is legyen az idiota vigyorgasra. Leginkabb csak azert csinaltam, hogy Chris ne aggodjon. Azzal nem megy egyikunk se semmire, ha most itt kifakadok. Ilyenkor jo volt igazan, hogy megtanitottak, hogy hogyan tartsuk kordaban az erzelmeinket.-Hiaba lett volna a magyarazkodas csak ugy vagtaban. Mevoltek egy arnyvadayzt, amit minden keppen meg akarnak torolni, esszeru bizonyitekok bijan, ami artatlansagodat igazolna, teged vettek volna elo, hogy lezarjak az ugyet. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de szerintem egy elet tobbet er, mint hogy rolam eppen ki mit gondol.-mondtam hatarozottan szemebe nezve, hogy nyomatekot adjak szavaimnak.-Na, de mindegy is. Menjunk, kell egy kis ido mire leulepszik a dolog es vissza johetek. Te menj haza pihenj le, en pedig felkeresek valakit, akinel elcsovezhetek par napot.-mosolyodtam el nagyot nyujtozva.-Ami apat illeti, ne foglalkozz azzal, hogy mit gondol rolam.-mondtam megdorzsolve ovatosan ego arcom egyik felet, ahova a pofont kaptam nem is olyan regen. |
Christian Deciso
Hidegvérrel nézelődtem jobbra-balra figyelmen kívül hagyva a nagykutyákat, de amikor kérdésekkel kezdtek dobálódzni már végképp elvesztettem a fonalat. Nem nagyon akartam elhinni, hogy mindenkivel beszéltek, hisz mások is láttak csajjal szórakozni, emellett a szomszéd is hallhatta, hogy milyen jó is volt nekem az az éjszaka... Még jött is dörömbölni az ajtómon, viszont mindegy. Mit érnék el azzal, ha poresz napot tartanék ezeknek a nagytudásúaknak! Sóhajtottam egyet én is lemondóan, hogy ezt már baszhatom, de ekkor mellém lépett a csaj. Pislogtam párat, mert halvány lila gőzöm sem volt, hogy mire készül. Erre meghallottam, hogy mit is mondott... Pontosabban nem akartam elhinni, hogy mit pofázik itt. Konkrétan az állam is leszakadt és kikerekedtek szemeim. Végül úgy voltam vele, inkább sodródom az árral és a fenyegető pillantások is hatottak rám. Körbenéztem ismét, de most szó szerint mindenki ribinek nézte a csajt... Emellett abban tutira biztos voltam, hogy az apja legszívesebben megölne, viszont előtte jól megkínozna. Lehet Maggie-t is, de ez már másik dolog. Ekkor továbbra is némán követtem az eseményeket, és nem sok hiányzott, hogy neki menjek az apjának.. Kénytelen voltam tűrtőztetni magam, viszont az igazságtalanság nagyon feltudott húzni. Egyszerűen felhúzott, hogy konkrétan így megalázta a lányát... Az a pofon szinte már nekem is fájt! Ennek az egész történetnek rajtam kívül még két áldozata lett. Maggie és az anyja. Rohadtul sajnáltam az egészet! Megint pislogtam párat, amikor szó nélkül elengedett.
- Jól vagy? - tettem fel reflexszerűen a kérdést, de nem csoda, hisz mintmár mondtam nem semmi pofont kapott olyan miatt, ami nem is történt meg.
- Miért tetted? Ennyit nem ért az egész! Most még jobban elástad magad előtte! - sóhajtottam.
Eszembe jutott az esti civakodásunk, hogy a fejéhez vágtam újra a ribanc jelzőt. Az apja tényleg nem nézi semmibe sem őt! Nem tévedtem túl sok mindent, sőt... Telibe találtam ezt illetően! Szinte most már csak arra vártam, hogy mikor törik el nála megint a mécses... Kivételesen hagytam volna magam zsebinek használni, és az ölelgetést is eltűrtem volna. Ennyit ezután igazán megérdemel... Valahogy valóban viszonoznom kell ezt a dolgot! Sosem hittem volna, hogy bárki is képes ilyenre. Nem volt reményem, és azok után, ami történt velem.. A sok megalázás és lenézés után végre kiépítettem ezt az énem, és pont most botlok bele valakibe, aki más! Másabb, mint az összes többi. Lehet ribancos kicsit, ellenben egyáltalán nem rossz. |
Kezdett elegem lenni. Nyiván való volt, hogy ha nem lesz egyértelmű a helyzet, akkor órákig is nyúzni fogják, amin nem lepődnék meg. Legrosszabb esetben pedig még a nématestvéreket is hívnák. Idegesen pislantottam és már lassan engem levert a víz. Látszott a többiek arcán, hogy egyáltalán nincsenek megelégedve a válasszal és mivel még nem mind tudtak túllépni a rasszizmuson, így nyilván sokak a halálát kívánták.- Mondtam már, hogy minden személlyel beszéltünk, aki bármit is tudhat.-sóhajtott fel apa fáradtan. Esküdni mertem volna, hogy ez alatt a kis idő alatt több lett az ősz hajszála, mint amennyi amúgy volt neki. Ezek után már egyből jött a mormogás és jó pár kérdés hangzott el össze vissza mindeki felől, néhány tag között kisebb vita is kerekedett, mire én bosszankodva túrtam ahajamba és hatalmasat sóhajtottam.-Most, vagy soha...-mormoltam, majd Chris mellé léptem.-Velem volt.-mondtam nem túl hangosan, de elég határozottan és fagyosan ahhoz, hogy mindenki elhalgasson és rám emelje tekintetét.-Hogy mi?-kérdezte az eddig csendben háttérbehúzodó anyám, kissé hitetlenkedve.-Mondtam már. Velem volt.-vontam vállat nem törődöm stílusban.-Nem akart beköpni, de én nem bírom, ha azokkat nyaggatják, akikel kavarok.-vágtam egy fintort, közben figyelmeztető pillantást küldtem Chris felé, hogy meg ne merjen mukkani, mert ha valami olyat mond, akkor én fojtom meg itt mindenki előtt. Ahogy elnéztem döbbent csend telepedett a társaságra, mindenki meglepett képet vágott kivéve apámat, aki úgy meredt rám, mintha azt várná, hogy mikor áll bele végre egy nyílvessző a homlokomba. Senki nem mert most megszólalni, de annyi biztos volt, hogy nem kételkedtek a szavaimban. Tettem egy lépést hátra, amint megindult apa felém, nem volt semmi bizalomgerjesztő abban, ahogy közeledett és hát nem is alaptalanul éreztem így, mivel a következő pillanatban akkora pofon csattant az arcomon, hogy fejem is oldalra csuklott. Nem mondom, hogy nem lepett meg, de azért még is volt benne valami, amire semmi nem tudott volna felkészíteni. Idáig még sose pofozott meg, szóval össze kellett préselnem az ajkaim, hogy ne könnyezzek ki.-Takarodj el a kutyával együtt.-mordult fel.-Tovább keressük a gyilkost, most pedig nyomás, ki innen mindenki.-szólt a tömegnek, mire azok csendben sutyorogva távoztak, apámmal együtt. Amikor anya elhaladt mellettem kerültem a tekintetét és ő nem is mondott semmit, csak elment. Nagy levegőt vettem, majd egy szó nélkül eloldoztam Christ. |
Christian Deciso
Én sem lepődtem meg nagyon, amikor tovább nyaggattak, de az én türelmem is véges és rohadtul nincs kedvem ezt a kikötözősdit játszani.
- Nem emlékszem a nevére. Nehéz sok-sok csaj nevét megjegyezni. Tudja volt egy pár az ágyamba... Így is egyszer beégtem, hogy rossz néven szólítottam. - rántottam meg a vállam.
- A főnököm kérdezze meg, habár a nemi életem ő sem tudja! A haverokra meg ilyenkor nem számíthatok, mert mindig be vannak állva. Kicsit túl lőnnek a célon mindig. - sóhajtottam.
- Amúgy ha kell utána nézek, hogy ki volt az, akit megdugtam, viszont ember... Mégis mit vág a fejéhez, hogy vérfarkas vagyok és egy árnyvadász megölésével gyanúsítanak? A főnököm egyáltalán kérdezte? - kérdeztem kíváncsian.
Ez tényleg érdekelt. Egyre kellemetlenebb volt a szitu számomra, de ahogy elnézem a csaj sem bírja sokáig... Biztos ő is agykuksit kapott ettől a sok marhaságtól. |
Idegesen harapdáltam a szám szélét és apámra néztem. Volt egy olyan érzésem,hogy ennyi magyarázat édes kevés lesz neki és mint jól sejtettem igazam is lett.-Megkérdeztünk másokat is, de semmilyen nőről nem tudunk.-mondta magasba szaladó szemöldökkel meredve rá.-íesetleg elmondaná a nevét, mert mindenkit ki kell hallgatnunk az üggyel kapcsolatban.-mondtam türelmesebben kicsit, bár arcára volt rva, hogy attól még mindig elege van. Közben rám meg rám tört a migrén és azt hittem menten szét hasad a fejem, ami hát nem a legkellemesebb érzés valljuk be. |
Christian Deciso
Ásítozva hallgattam végig a sok rizsát és némelyikre bólintottam, hogy ezzel is jelezzem azt, hogy felfogtam... Habár még így sem érdekelt! Unott pofát vágtam, amikor rákérdezett az öreg tatuska, hogy hol voltam. Elgondolkoztam kis időre, majd belekezdtem a szövegelésbe.
- Hát, melóztam szoksásosan. Mivel úszómester vagyok embereken segítek, hogy ne fulladjanak bele a tetves vízbe, viszont felcsaltam egy csajt, avagy áldozatot a szobámra és azt döngettem az nap este. Magyarán vele votlam. Ettől őszintébb nem tudok lenni, de másokat is megkérdezhet. A főnökömet is! - jelentettem ki határozottan, majd a lányra néztem.
- Ez az igazság! - sóhajtottam.
- Egyéb kérdés? - néztem végül a nagykutyákra felváltva.
Ettől több nem tellett tőlem. Maximum, ha kérdeznek még tőlem valamit, akkor válaszolok rá. |
Még bőven tudtam volna aludni, ha éppen nem kelt fel Chris. Egy darabig kómásan pislogtam rá, mikor lesett, hogy már itt vannak a többiek és nekem intézkednem kell.-Uh, persze...-mondtam feltápászkodva öléből. Szerencsére csak savanyú képén látszott, hogy mennyire nem akarja ezt a kikötözősdit, de amúgy meg se szólalt. Én csendesen végeztem a dolgom, majd beengedtem apámékat. Nem szóltam semmit csak biccentettem felé, miközben jó páran bevonultak. Nem kellett sok és kezdetét is vette az egész. Elhadarták az unalomig ismételt szövegüket, hogy törvényszegés te és te blabla, aztán ismertették a helyzetet végül feltették a kérdést.-Hol tartózkodott a gyilkosság idején?-viszhagnozták a falak apám hangját, amint türelmetlenül várja a választ. Nem volt elragadtatva a helyzettől, minnél előbb túl akart esni rajta. Én eközben Chris tekintetét kerestem és amikor megtaláltam haloványan biccentettem, hogy mondja azt amit megbeszéltünk én igazolni fogom. |
Christian Deciso
Átöleltem jobban a lányt, és vállára helyeztem fejem. Beszívtam kellemes illatát, majd engem is újra elnyomott az álom, de most sokkal békésebb voltam. Egyszer csak, viszont zajokra lettem figyelmes. Riadtan ébredtem fel és már az ajtón dörömböltek. Elkezdem bökdösni a csajt, hogy ébredjen fel.
- Hahó! Ki kéne kötnöd vagy mi! - mordultam rá.
Már kezdtem kicsit beparázni, amikor végre magához tért és hagytam neki, hogy kikössön a fenébe, mint valami rühes kutyát. Ezután csak figyeltem az eseményeket, de nem szóltam most egy szót sem. Nem akartam bajt a fejemre és minél hamarább akartam túl esni ezen az egészen vér ontás nélkül. Rizikós meg nem is volt kifejezetten ehhez türelmem, viszont kénytelen voltam nyelni, mint a torkos borz. Reméltem, hogy így tényleg könnyen szabadulok, ha ennyit szívok már egyszer más hülyesége miatt! |
Értetlenkedve pislogtam és hagytam, hogy vezessen. Nem nagyon akart leesni, hogy most mire készül, vagy hogy egyáltalán mit szándékozik tenni. Nem tartott szorosan, de attól még hagytam, hogy rángasson mint valami rongy babát. Amikor felemelte a plédet komolyan megfordult a fejemben, hogy megelégelte szerény személyemet és most készül megfojtani vele, hogy aztán ebbe csavarva hajítson a temzébe.-Hu?-nyögtem fel meglepetten ölébe huppanva. Enyhén elpirultam.-Oké, de még időbe fel kell kelnünk.-mondtam csendesen, miközben ellazítva magam nekidőltem. Fura volt így, de korán sem rossz. Lehunyva a szemem mellkasára hajtottam a fejemet.-Ne aggódj.. ki fogom.-mosolyodtam el rajta, mielőtt elnyomott volna az álom. |
Christian Deciso
Amikor nem értette, hogy mire gondoltam a hasonlítós dolognál csak sóhajtottam egyet. Talán egyszer rájön. Mivel a csaj eleve melegebb éghajlatra küldött már indultam is volna ki, amikor elkapta a karomat. Szemöldököm felvontam értetlenkedve. Sóhajtottam egyet, majd lefejtettem ujjait kezemről és elindultam a cuccok felé, miközben fogtam a lány kezét és hőztam magam után. Nem erősen fogtam kezeit, mert semmiféle erőszakot nem akartam MÉG alkalmazni. Miután megtaláltam a plédet azt is megfogtam, majd leültem a földre... Ezután könnyedén az ölembe húztam a csajt. Végül betakartam magunkat a pléddel.
- Pofa lapos és pihenj! - morogtam és parancsoltam rá.
- Most cuki vagyok, szóval élvezd ki! Láttam, hogy álmos vagy és a rúna sem ér túl sok mindent, ha kimerült az ember! - sóhajtottam.
Egy kis röpke gesztus, hogy ne depizzen annyira. Köcsög voltam ez tény, de igazam volt... Ez valamelyest megnyugtatott, hisz akkor nem reagálta volna így le az egészet. Hamar kitudtam ismerni mások személyiségét... Legalább is én így gondoltam! |
Mozdulatlanná merevedtem, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Azt hittem apámék jöttek be, de mint kiderült tévedtem. Felpillantottam rá eléggé kérdő tekintettel, hiszen nem gondoltam volna, hogy egy ilyen monológ után még vissza jön. Elhúztam a számat és lesütöttem a tekintetemet. Ha ezt tudom még ezt a pár könnyet se engedem meg magamnak. Mindegy beégtem előtte, bónagy cucc...-Köszönöm..-mormoltam elvéve tőle a zsepit és megtörölve a szemem.-Értem... nos akkor esetleg megpróbálok kevésbé harapós lenni... Senki se érdemli meg, hogy így rá förmedjek.-szipogtam még párat.-Viszont nem tudom mennyire vagyunk hasonlóak... én valahogy nem érzem ezt.-mondtam magasba szaladó szemöldökkel.-Mindegy is...-sóhajtottam. Láttam, hogy indulni készülne, szóval inkább elkaptam gyorsan a karját és megállítottam, miközben talpra kászálódtam.-Ne menj... ideje lezárnunk ezt az egészet. Fel ébresztjük apámat.-mondtam határozottan, majd elengedve várakozóan pillantottam rá. Ha beleegyezett, akko az intézetre nyló ajtó felé indultam, hogy beváltsam ígéretem, ha nem, akkor tehetetlenül vártam, hogy történjen valami. |
Christian Deciso
Percekig a padon ültem és cigarettáztam. Már idegesített, hogy nem jött utánam. Morgolódva végül felálltam, majd elpöcköltem a csikket. Laza léptekkel indultam vissza, viszont ekkor megpillantottam, hogy sír. Rezzenéstelen arccal néztem rá. Nem hatott meg különösebben.
- Ismerem a fajtád, és nyugi.. Mindketten egy csapdába estünk! - sóhajtottam.
- Értelmetlen álarcot felvenned, de akkor ne csodálkozz, hogy valaki elítél. Én már nem lepődöm meg, de idegesít akkor, ha a másikfél nincs tisztában, hogy konkrétan ugyanazt csinálja, mint én! Ezért pofáztam arról, hogy nem ismersz.. - haraptam el a mondatom végét, és tekintetem a plafonra emeltem.
- Azért veszekszünk állandóan, mert hasonlóak vagyunk! - mondtam unottan.
- Majd te is rájössz! - kotorásztam a zsebembe, majd orra előtt lebegtettem meg a zsebkendőt.
- Egyelőre erre, viszont szükséged lesz! - adtam a kezébe.
- Nekem is változnom kéne, ez tény.. Majd talán idővel! - sóhajtottam.
Ezzel visszaindultam az ajtófelé és ki is nyitottam már. Hátra pillantva néztem még a csajt. Én már csak ilyen vagyok... |
Nem mondtam semmit egész végig, de amikor az utolsó mondatainál járt éreztem, amint könnyek gyűlnek a szemembe. Nem szoktam sírni és utáltam is, de amit mondtott nagyon fájt. Még ő magyarázott arről, hogy én mondog úgy dolgokat, miközben nem ismerem. Hisz ő se jobb. Pont most bizonyította be. Még hogy úgy állnék hozzá, egész eddig azon strapáltam magam, hogy kicsit is jó legyen neki ebben a helyzetben, de leginkább csak bántó szavakat kaptam és akkor még elvárja, hogy mindezek után le is nyeljem azokat? Úgy tűnik ő teljesen önálló gondalatra képtelen nőkre van szakosodva. Én ki állok magamért, lehet nem a legjobb módon, de megteszem, ő az aki ezt nem képes elfogadni. Miután pacsapódott az ajtó ellépkedtem a szökőkútig, ahol meg mostam az arcom, de hiába így is folytak a könnyeim. Meg se próbáltam vissza tartani őket. Ezúttal ki adtam minden eddigi évek alatt össze gyűlt keserű fájdalmamat. Honnan is tudná az a barom, hogy csak azért közelítek mindenkihez ennyire felszínesen, mert pont ettől félek. A fájdalomtól, amit okozni tudnak és okoznak is. Lehet tényleg változnom kéne, de nem csak nem akarok, hanem nem tudok. Már rég nincs rá motivációm, senkise jelent már számomra annyit, hogy érdemesnek tartsam arra, hogy miatta változzak meg. Nem fogok kelleni senkinek? Túl fogom élni, sose hittem a szerelemben és ezután se fogok. |
Christian Deciso
A csaj kiakadása rohadtul nem kellett volna. Komolyan úgy váltakozik a hangulata, mint egy klimaxolós vén kurvának. Sóhajtottam egyet, de már az én agyamat is kezdte elönteni a szar. Felhúzott szemöldökkel figyeltem végül, amit művel. Már nekem volt kínos, hogy mit össze nem pofázik. Amikor megindult velem az ajtón rámordultam és elrántottam a kezem.
- Komolyan mit vársz tőlem? - léptem ki az ajtón.
- Nem ismersz és jogtalanul pofázol össze minden faszságot! - morogtam.
- Miért most mit csináljak? Lelkizzem ki magam? A nagy lófaszt! - intett be neki.
- Megbeszéltük... A magadfajták nem fogják megérteni, amit érzek. Ennyi! És tudod mit... Azt is leszarom, hogy kiakarnak csinálni oknélkül. Ez is csak a hanyag munkátokat mutatja! - fakadtam ki és emeltem fel a hangom.
- Hogy miért néz mindenki ribinek? Mert kurvára nem akarsz változni és csak nyávogsz, hogy nincs tekintélyed! Csinálj! Érd el, hogy felnézzenek rád! Mindenki érdemel második esélyt, de még megpróbálni se akarod.. Beletörődtél, hogy ribancnak néznek, de így nem fogsz kelleni senkinek sem és az apád is csak szégyelni fog mindenki előtt, hogy egy büdös szajha lett élete végig a lánya! - nem érdekelt, hogy a porig aláztam.
- Ha te is úgy állnál hozzám talán nem egy utolsó geci lennék! Nyelsz egyet, ha úgy szólok és talán visszarázódom, viszont ilyenkor elönti az agyam a szar! Pá... - sóhajtottam, és csaptam be az ajtót.
Magasról leszartam, hogy mi vár rám. Már elhatároztam magam, hogy megoldom a ribivel vagy anélkül. Mindig egyedül voltam most is megoldom, ha ennek a szerencsétlennek megjött a havija. Morgolódva vettem elő nehézkesen a cigim, amire rá is gyújtottam, majd leültem egy padra. Alig néztem ki hülyén félmeztelenül egy padon, miközben cigizek az éj közepén. Teljesen normális.... |
Le pillantottam rá, mikor megszólalt és megráztam a fejem.-Annyira nem.-feleltem türelmesen és inkább csendben állva figyeltem, hogy mit csinál.Nyilván való volt, hogy rossz kedve van, szóval elhúztam a számat és neki álltam össze pakolni magunk után a dolgokat, anég ő el volt. Mindent össze fogva oda dobtam le, ahol nm rég ültem, kivéve a magmaradt kaját. Felé indulva le akartam neki passzolni, hogy egyen előtte, de ahogy rám mordult és egész idegen hangsúllyal feltette a kérdést össze préselt ajkakkal oda vágtam mellé.-Nem tudom és nem is érdekel, de tudod mit? Takarodj ki inkább innen, menj csak el majd én rendezek mindent. Szerintem én megpróbáltam normális lenni, de egy "jaj majd ha kellek segíteket" kaptam. Nem kell a segítséged, nem kell tőled semmi. Tudod én annyival is meg elégszem, ha nem úgy szólsz hozzám minden második alkalommal, mint egy kivert kutyához, csak mert hirtelen szar kedved lett.-vágtam oda dühösen, majd az ajtó felé mutattam, ahol bejöttünk.-Ki találsz nem?-kérdeztem, de továbbiakban nem törődve vele megindultam az intézetbe vezető ajtó felé. Elegem volt belőle és a stílusából is. |
[45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
