Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.13. 19:02 - |
Nyugodt léptek vezettek az város széli utcákra. Ruhám ujja fel volt húzva karom közepére. Tenyeremhez vér tapadt mint aki dinsznóvbágáson a belsőségekből épített volna várat. Ruházatom azonban teljesen makulátlan volt és tiszta. A magyarázat igencsak egyszerű volt. Miután megöltem az egyik sikátorban a vörös hajú középkorú fószert - aki úgy nézett ki akár egy tűzoltós - kénytelen voltam felnyitni a mellkasát, hogy kiszedjem a szívét. Abban rejtette el amit én kerestem. Csak egy aprócska kristály volt amit a démon relytegetett magában. Foggalmam sincs mit akart vele tenni, de a főnökúrnak szüksége volt rá. Tehát ily módon festettem vörösre kezeimet. Szemeimmel vízet kerestem, hogy lemoshassam kezeimet. Idegesített ahogy ujjaim egymáshoz tapadtak a vértől. Márészről egy démon vére sosem volt igéretes test festék ebben a világban. Bármelyik pillanatban betalálhat valami démon és a semminél is kevesebb kedvem van összeverekedni eggyel.Sóhajtottam egy mélyet, majd tovább kerestem valami kutat ahol vízhez juthatok. |
[6-1]
Janna Amara Spero
Nem tartott túl sokáig a pocskolás, és láttam, hogy indulni készül. Sóhajtottam egyet és eldobtam a cigim, majd követni kezdtem őt... Nem igazán ez volt a célom, hisz én is eleve errefelé lakom, de most már nem érdekes. Mikor útjaink elakartak válni én csak bunkón, lenézően és szórakozottan néztem rá.
- Ismertem a tagot, és unatkozom! - mondtam.
- Ha nemsokára meglátogat pár démon, akkor jó szórakozást! - utaltam arra, hogy nem hagyom szó nélkül az egészet.
- Na pápá antiszociális bunkó hentes! - öltöttem ki a nyelvem gúnyosan.
Most tértem át arra a szintre, hogy én is visszaadom, ahogy bántak velem. Lehet nem épp így kellett volna viselkedni! Ezután hajamba túrtam és kecses léptekkel haladtam otthonom felé. Amikor megérkeztem lassan kinyitottam az ajtót, majd azt követően megnyitottam a kádba a meleg vizet. Pár perc múlva tele is lett, amibe habtestemet megmártóztattam benne. Végül puha ágyamba dőltem és nemsokára rám talált az álom manó! |
Egy szó nélkül minden továbbit elhagyva hozzám dobta a vízes flakont. Egyik kezemmel körűl fogva a vízes Pet palackot kaptam el amitől rá tapadt a vér. - Kösz. - feleltem neki, majd lecsavartam róla a kupakot és megdöntve az üveget kezdtem el lelocsolni kezemet annak tartalmával. Az átlátszó folyadék kezemen átlahadva mosta le róla a vért és mint vörös festék csattant le a kikövezett talajon. Mindkét kezemmel eljátszottam ugyanezt míg az üveg már csak a negyedéig lehetett. Talán addig sem. Vissza csavartam nedves kezemmel a tetejét, majd vissza dobtam a lánynak. Amit vagy elkapott vagy az ölében landolt hasáról lepattanva. Az üveg oldala véres és vízes volt kezem által. Nem érdekelt hogy esetleg problémái lesznek-e a dologgal. Kezeimről elkezdtem lerázni oldalra a vízet, majd gatyámba töröltem a nedvességet ami rajta maradt. Az este hideg levegője csípte a börömet egy kicsit így libabőrös lett végig a karom. Ennyire volt szükségem tőle így tovább állva kezdtem el sétálni. Nem terveztem leállni beszélgetni vele hiszen tudtam mi ő. Mit is akarhatnék egy boszorkánymestertől. Az aura ami kölbelengte minden elárúl. A kérdés már csak az volt, hogy mi az a külső jellemző ami ezt elárúlja mások számára. Azonban nekem nem volt rá szükségem, hogy ígyis tudjam. - Viszlát - vetettem oda neki, majd indúltam tovább. Át kellet még adnom a csöpp kis kristályt a megbízómnak. Talán energiát tartalmazott. Elvégre ha főnök akarja lehet üzletelni kíván vele. Minnél kisebb a kristály, gyakran annák több energiát tartalmaz. Bár a lány számára is elárúlhatott egy két dolgot a vér ami korábban a kezemet fedte mint olcsó vöröslő kesztyű. Elvégre egy démon leölése nem jár ennyi vérrel, legalábbis nem azzal, hogy a vér áztassa kezeimet ilyen mértékben. |
Janna Amara Spero
Ahhoz képest még szépen is reagálta le a dolgot. Durvább válaszra számítottam, szóval ez semmiség volt. Nem válaszoltam rá semmit sem csak figyeltem, hogy min ügyködik. Leültem nőiesen a padra, és előszedtem egy üveg vizet, amit odadobtam neki. Semmit sem mondtam neki. Ha antiszoc, akkor én is ilyet játszok! Kénytelen lesz úgyis megszólalni. A vizet is azért adtam neki, hogy még mielőtt ez a nagyokos lebukna takarítsa le magát. Azért veszélyes játékot űz! Keresztbe tettem lábaim és lehúztam a szoknyát, hisz kicsit kilátszott eleinte a fehérneműm... Na meg nem akartam, hogy a farkincám is előtűnjön, de sajnos éltem-haltam az ilyen cuccokért. Szoknya, blúz, harisnya, magassarkú és sorolhatnám. Egyszerűen ilyennek születtem! Néztem ezután a csillagos eget és csak néha-néha pillantottam rá a férfira. Abban biztos voltam, hogyha nekem támadna ő járna porul! Bíztam képességeimbe, és hittem magamba.. Lehet szörnynek számítok a világban, de legalább akkor kihasználom erőm. Beletúrtam játékosan a hajamba, majd megint táskámba kotorásztam és elővettem egy doboz női cigit (ami vékonyabb), és kirúzsozott ajkaim közé helyeztem. Lassan meggyújtottam, és szívtam belőle egy nagyot, majd kiengetem ajkaim közül a füst oszlopot. A cigaretta szűrőjénél, látszódott a rúzsom foltja is. Végül két ujjam közé helyeztem, és lepergettem a keletkezett hamut a földre. Végül mégis csak az árnyvadászra terelődött tekintetem elgondolkozva. |
Nyugodt léptek vezettek utamon miközben tudtam jól, hogy valaki leskelődik utánam. Először nem tudtam eldönteni, hogy egy démon-e vagy csak egy emberrel találkozok, amjd a közetjövőben. Habár az engem követő tipegős topogós hang hamar arra engedett következtetni, hogy nagy problémám nem lehet a dologból. Mikor megálltam egy egyik nyilvános csapnál azonnal megragadtam a vizsugarat szabályzó fogót és máris nyomtam le. De semmi. Köhögött kettőt a kút és szárazon, majd vettem egy mély sóhajt és felegyenesedtem. Mikor kihúztam gerincemet egy lány termett előttem ében fekete hajjal. Rendesen kicsípte magát...
- Úgy gondolod, hogy ez a te problémád? - vontam fel szemöldökömet és válaszoltam neki kicsit félvállról mély és férdias hangomon. Vetettem rá néhány rosszalló pillantást, majd kikerülve őt tovább sétáltam. De mégis megálltam. Ugyanis ha már ennyire készségesnek érzi magát, hogy úton útfélen megállítgat minden véres kezü férfit akkor már miért ne éljek a lehetőséggel? Mégis megállva felé fordúltam és felvonz szemöldökkel kérdeztem. - Működő csapot keresek... - vágtom hozzá ezzel kicsit lealacsonyodva hozzá hiszen nem a társaságára volt szükségem. Mindössze egy apró kis segítségre... Utálom ha véres a kezem. |
(Kicsit elrontottam. Ez a jó reag! >.<)
Javítás:
Épp végeztem a bárban és indultam meg otthon felé. Szokásos kecses mozgásommal, és igazítottam meg szoknyám rojtjait szolidan, miközben neccharisnyám kicsit kilátszott. Nyugodtan sétálgattam, amikor megpillantottam egy férfit, aki nem is kicsit volt véres. Megbújtam az egyik kirakat mögött és néztem rajta végig. Nem nagyon tetszett, amit láttam. Kissé féltem attól is, hogy észrevett, hisz magassarkú cipőben vagyok, ami természetesen minden lépéskor koppan Nem tudtam mitévő legyek... Egy darabig táskámba kotorásztam, míg végül előléptem, és követni kezdtem őt. Amikor tovább keresgélt valamit, amivel lemoshatja magáról a mocskot megszólaltam félve.
- Árnyvadász! - vágtam rá reflexszerűen, amikor tudatosult bennem, hogy ki is volt, vagyis mi is volt a tetem. Természetesen egy démon.
- Talán tévednék? Ez nem kicsit vakmerő, amit csinálsz? - igazgattam vállamon a táskát és méregettem tekintetemmel a férfit.
Szinte a hidegkirázott tőle, hisz rendesen éreztem ridegségét és messziről éreztem egyben bunkóságát is. Ránézek és egy hidegvérű gyilkost látok, de mégis van benne valami, ami mégis emberivé teszi... Talán képes érezni és ezáltal szeretni is. |
Nyugodt léptek vezettek az város széli utcákra. Ruhám ujja fel volt húzva karom közepére. Tenyeremhez vér tapadt mint aki dinsznóvbágáson a belsőségekből épített volna várat. Ruházatom azonban teljesen makulátlan volt és tiszta. A magyarázat igencsak egyszerű volt. Miután megöltem az egyik sikátorban a vörös hajú középkorú fószert - aki úgy nézett ki akár egy tűzoltós - kénytelen voltam felnyitni a mellkasát, hogy kiszedjem a szívét. Abban rejtette el amit én kerestem. Csak egy aprócska kristály volt amit a démon relytegetett magában. Foggalmam sincs mit akart vele tenni, de a főnökúrnak szüksége volt rá. Tehát ily módon festettem vörösre kezeimet. Szemeimmel vízet kerestem, hogy lemoshassam kezeimet. Idegesített ahogy ujjaim egymáshoz tapadtak a vértől. Márészről egy démon vére sosem volt igéretes test festék ebben a világban. Bármelyik pillanatban betalálhat valami démon és a semminél is kevesebb kedvem van összeverekedni eggyel.Sóhajtottam egy mélyet, majd tovább kerestem valami kutat ahol vízhez juthatok. |
[6-1]
| |
|
|