Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.10. 20:07 - |
Evelyn Heallight & Matteo Scuro |
[18-1]
Matteo Scuro
Már fel sem tűnt Evelyn zavar, hisz mindig elpirul a legkisebb megmozdulásomra is. Vajon szűz még? Egyből ez fordult meg a fejembe, mert általában azok ilyen gyámoltalanok és ártatlanok. Mint aki még nem látott férfit.. Igaz, én nem egy férfi vagyok, hanem a férfi ideál! Mindvégig éreztem tekintetét magamon, amire akaratlanul is elvigyorodtam elégedetten. Nagyon kiszámítható lett számomra a lány főleg mikor elakart menekülni előlem.
- Csak egy haver! - karoltam át vállait.
- Nem fontos! - néztem le rá.
Végül vállairól áttértem a kezére és azt fogtam meg. Én már csak ilyen voltam. Nem tudtam, hogy a lány minek is fogja tartani ezt a kis közös együttlétett, de ha randinak, akkor akar tőlem valamit, ha szimplán csak egy kisszórakozás, akkor maximum összespannolok vele és később veszem le a lábáról teljesen.
- Már tudom is, hogy hova menjünk! - mosolyogtam és vezettem a lányt oda, ahova gondoltam, hogy szórakozhatnánk.
Mivel nem akartam túl rámenős lenni és nem akartam, hogy teljesen félreértse az egészet és itt agyvérzésben meghaljon, mert állandóan elpirul, ezért...
/Folyt. köv. vidámpark./ |
Kissé belefeledkeztem a fiú szemeinek tanulmányozásába, amiből az ő - számomra - hirtelen megszólalása rántott ki. Valószínűleg elég feltűnő lehetett, ami miatt csak még jobban zavarba jöttem, és enyhe pír költözött az arcomra. Te jó ég Ev, hányszor akarod még beégetni magad Matt előtt? - szidtam magam, de szerencsére ő, ha észre is vette, nem tette szóvá, ezáltal megkímélt egy újabb kínos szituációtól. Bár az is előfordulhat, hogy neki már fel se tűnt, hogy még valaki jól megbámulta, annyira hozzá volt szokva ehhez. Lehet, hogy az jobban feltűnt volna neki, ha nem bámulom meg, és teljesen figyelmen kívül hagyom kinézetét. Bár ez elég nehéz lett volna, tekintve, hogy elég markáns vonásai voltak, amik csak úgy vonzották a figyelmet. Jobb lesz azonban visszafognom magam, különben még a végén félreérti Matt a cselekedeteimet, és azt hiszi, akarok tőle valamit.
Az árnyvadász kisasszony megnevezésre csak elmosolyodtam, de azért reméltem, hogy nem fog szokást csinálni abból, hogy így hív. Viszont ötletem se volt, hogy hova menjünk, így pont kapóra jött a telefoncsörgése. Azt hittem, hogy amíg beszél, addig lesz időm kitalálni valamit, de a hívást csak kinyomta, és nem törődött vele, tehát ez az esélyem kiesett.
- Ha ennyire elfoglalt vagy, akkor hagyjuk inkább - ajánlottam fel neki, mert tényleg nem akartam zavarni. Az egy dolog volt, hogy én ráértem, de ő nem biztos, és nem akartam az idejét lopni. Meg, talán túlélem azt, ha most elválnak az útjaink, és nem megyünk el közösen sehova. |
Matteo Scuro
Kifújtam lassan a füstöt, majd halkan felnevettem a lány zavarán. Ilyeneken annyira jól tudtam szórakozni. Tény és való, hogy a mai csjaok többsége ki van éhezve egy jó kis elgyápálásra, de volt dolgom szűzzel is. Kis naivok! Végül miután elszívtam a cigit elpöcköltem és eltapostam azt. Zsebre vágtam kezeim és hagytam, hogy szemeimet stírölje. Nem nagyon zavart, hisz általában ez is egy olyan dolog, amire büszke vagyok... Észre sem veszi az ember, de már behálóztam, mert elveszett a szemeimbe. Ez rohadt nyálasan hangzott, viszont a lányok többsége ezt mondta. Kellett régebben egy kis közvélemény kutatás.
- Nekem mindegy! Válassz te, hogy merre menjünk, árnyvadász kisasszony! - vigyorogtam, erre megszólalt a másik telefonom.
Ilyenkor elgondolkozom, hogy minek nekem három.. Jó, most már kettő. Kikotortam a zsebemből és kinyomtam. Csak egy haverom volt ő meg tud várni.
- Hol is jártunk? Ja, megvan! Vezess! Jó kiskutya leszek. - vigyorogtam magabiztosan és önelégülten.
Kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből a helyzetből, viszont volt egy-két tervem. Ellenben kicsit jobban megdolgoztatva az agytekervényeim nem olyan biztos, hogy ki kéne kezdenem egy árnyvadásszal. Még eldől mi lesz... Vagy épp, hogy kidől el és adja be a derekát... |
Csak még jobban zavarba jöttem a fiú reakcióját látva. Olyan volt ez az egész szituáció, mintha én akarnék Matt-tól valamit, azért mondtam példuál azt, hogy kárpótolnia kell. Az igazság azonban nem ez volt, de most már késő bánat. Ha sikerült ismét ilyen helyzetbe hoznom magam, akkor viselnem kell a következményeket is. Nem mintha annyira ellenem lett volna, hogy egy ilyen helyes sráccal töltsek egy kevés időt, de többet nem akartam tőle. Láttam rajta, hogy ő az a típus, aki csak szórakozik a nőkkel, és én nem akartam beállni a sorba. De mivel már annyira "beleélte" magát a gondolatba, hogy kárpótoljon, nem akartam bunkó lenni, és visszautasítani. Amúgyis ráértem, nem volt semmi különös dolgom se az Intézetben, se azon kívül, így miért ne szórakozhattam volna én is egy kicsit? Különösebb veszteni valóm nincs azzal, ha most elmegyek vele.
- Haza nem kell kísérned - sóhajtottam fel megadóan, miközben megcsóváltam a fejem. - De ha szeretnéd, akkor felőlem elmehetünk valamerre - mosolyodtam el kedvesen, és így pillantottam fel a fiú zafír kék szemeibe, amik kétségkívül gyönyörűek voltak. Ez volt az, ami a leginkább megfogott a kinézetében. Persze, nagyon jól nézett ki arcra is, de a szemei mindent felül múltak.
Matt közben pedig elkezdett cigizni, aminek szagát megérezve elhúztam kissé számat. Nem igazán bírtam a cigit, ezért hálás voltam neki, amiért volt olyan rendes, hogy ne rám fújja a füstöt. |
Matteo Scuro
Halványan elmosolyodtam, amikor mentegetőzni kezdett Evelyn. Annyira tudtam, hogy ez lesz! Megköszörültem a torkom és úgy néztem rá végül.
- Én nem mondtam semmit sem! - emeltem fel megadóan kezeimet megint.
- Na majd kárpótollak ettől függetlenül valahogy! - mosolyodtam el kisfiúsan és néztem rá zafír kék szemeimmel.
Nem nagyon akartam volna még megdönteni a lányt.. Mindent csak idővel! Pont én mondom ezt, aki két-három naponta ment bele egyéjszakás kalandokba. Na mindegy!
- Most merre? Hazakísérjelek? - fontam össze mellkasom előtt karjaim.
- Netán menjünk valamerre, hisz úgyis szerény büszkeségedbe tapostam és kárpótolnom kell téged a te elved szerint! - vigyorogtam.
Végül kikotortam a zsebemből megint egy cigarettát és lazán meggyújtottam és pöfékelni kezdtem. Mivel hamár ennyire úriember üzemmódba kapcsoltam így nem a lányra fújtam a füstöt. |
- Akkor most már ezt is tudod - biccentettem felé. Kicsit meglepődtem azon, hogy ezt nem tudta, de hát biztosan valami friss vérfarkas volt, de legalább még elég korán megtudta, hogy hogyan megy ez nálunk, árnyvadászoknál. Ha mással találkozott volna, például Liával, akkor ő már rég minimum betörte volna Matt orrát azért, amiért leütötte, és nem hagyta verekedni. Bennem szerencsére azért nem tombolt ennyire a Thunderstorm vér, így én még el tudtam tekintetni efelett.
Aztán amikor kinyújtottam a kezem felé, ő olyat tett, amire abszolút nem számítottam. Én csak kezet akartam fogni vele, de ő ehelyett kezet csókolt, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Zavarba hozott vele, nem tagadom, amit utána még tetézett azzal is, hogy beleszagolt. Másrészről viszont kicsit hülyének néztem miatta, elvégre... a mai világban ki csinál még ilyet? Mindenesetre a zavarom dominált, így miután visszahúztam a kezem, zavartan a fülem mögé tűrtem egy tincset. Valahogy éreztem, hogy Matt élvezi azt látni, amikor a nők zavarban vannak mellette, de a fenébe is, csak sikerült elérnie, hogy én is úgy érezzem magam. Pedig én tényleg nem akartam semmi rosszat, nem gondoltam semmi rosszra egy pillanatra sem, de ahogy visszakérdezett arra, hogy mit értettem pontosan a kárpótlás alatt, rájöttem, hogy eléggé félreérthető volt. Ő pedig pontosan olyannak tűnt, aki benne van egy éjszakás kalandokban, sőt! Pont hogy azokra utazik, én meg az ilyenből nem kérek.
- Semmire igazából, csak úgy mondtam. Ne is törődj vele - legyintettem. Megpróbáltam tiszázni a helyzetet, és Matt tudtára adni, hogy tényleg semmit nem várok el tőle. Nagy valószínűséggel amúgy sem találkoznánk többet, tehát tényleg nem volt fontos ez. |
Matteo Scuro
Zavartan kezdtem vakargatni a tarkóm, amikor felvilágosított a lány. Mégis ezt honnan kellett volna tudnom? Amint tudtam visszatértem rendes életemhez, és hátam mögött hagytam ezt a vérfarkasodist, mert teljesen hidegen hagy! Én csak a húgomra akarok vigyázni, hogy megtudjam védeni és támasza legyek! Semmi más nem vezérel... Sóhajtottam egyet, majd megadóan felemeltem kezeim.
- Bocs, még nem találkoztam igazán árnyvadásszal! - morogtam elfordítva a fejem.
- Mindenesetre megjegyeztem, habár nem tervezek ebből rendszert csinálni! - sóhajtottam lemondóan.
Értetlenkedve pillantottam a csajra, amikor kezét nyújtotta felém. Eleinte nem is értettem mit akar... Azon viszont nem lepődtem meg, hogy jól megnézett magának. Tisztában voltam azzal, hogy milyen jó pali is vagyok, amit előszeretettel szeretek kihasználni nőnemű egyedeknél! Visszatérve a kéznyújtásra csak szemeimet forgattam és legszívesebben ellöktem volna a mancsát, de mivel szorult belém már megint az a nyamvadt illem így megfogtam a kacsóját, és egy csókot leheltem rá.
- Szintúgy! - néztem fel, és szimatoltam bele a gyengéd kézbe, majd kiegyenesedtem rendesen.
Ezután így néztema lányra le, hisz kicsit magasabb voltam nála. Ennek a kézcsóknak is egy értelme volt nálam. Az pedig a zavarba ejtés, és a látszólagos úriember felállítása. Tudtam jól, hogy a lányok szeretik az ilyet... Mondjuk most nem igazán vezérelt semmi sem. Végül gúnyosan elvigyorodtam és zsebre vágtam kezeim.
- Milyen kárpotlásra gondolsz, úgy mellesleg? - próbáltam feszegetni a lány zavarát. Nem igazán tudtam, hogy mire számíthatok tőle! |
Nem igazán esett le a srácnak, hogy mire akartam azzal utalni, hogy árnyvadász vagyok, de végülis mindegy volt. Tényleg nem akartam balhét, és mivel alapból kedves vagyok, ezért nem is akartam komolyabban elmélyedni ebben a témában, hanem csak továbblépni. Elvégre, én is szemet tudok hunyni ez az eset fölött, meg amúgyis, tényleg csak a jó szándék - vagy inkább az illedelem - vezérelte, tehát nem állt jogomban haragudni érte. Jobb azonban tisztázni még most, hogy tudja, legközelebb ha árnyvadásszal találkozik, mit ne csináljon. Nem mindenki olyan elnéző, mint én.
- Mindegy - csóváltam meg a fejem. - Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy megsértetted az árnyvadász büszkeségemet azzal, hogy leütöttél. Tudom, hogy csak a jó szándék vezérelt, de egy árnyvadásszal ilyet soha ne csinálj. A csatatéren a démonok sem fognak azzal törődni, hogy éppen nő-e az ellenfele. Más kiverné a balhét, de én annyiban hagyom. Azt azonban jobb, ha tudod, hogy kárpótolnod kell érte - fejeztem be a fiú már-már kioktatását, bár sokkal inkább egy felvilágosításhoz hasonlított. Hangnemem egyáltalán nem volt kioktató, semmi lenézés vagy bármi hasonló negatív érzés nem volt benne, teljesen semleges maradt az, csak az utolsó mondatra változott meg, és vált viccelődövé, hogy a fiú is érezze, nem gondoltam olyan komolyan azt, amit mondtam. Természetesen nem vártam el semmit egy vadidegentől, csak mondtam, hogy kicsit oldjam a feszültséget. Bár így jobban megnézve, elég jó képű vérfarkas volt - mint azt ahogy egyből levágtam mondandójából -, tehát szívesen eltöltöttem volna vele még egy kis időt.
- Egyébként Evelny Heallight a nevem - mosolyogtam rá kedvesen, miközben készségesen kinyújtottam a kezem felé. - Örvendek. |
Matteo Scuro
Észrevettem hamarosan, hogy nagyon nem tetszett neki a gesztus. Elébb lebunkóz, most meg az zavarja, ha élek az etikettel. Fene se tud elmenni a nőkön! Letettem óvatosan a lányt, majd belenéztem kék szemeimmel az övébe.
- Árnyvadász, és? - húztam fel a szemöldököm, mint aki mindvégig tudta. Igazából csak sejtettem, de az is több, mint a semmi!
- Attól még nő vagy én meg férfi, és ösztönszerűen cselekedtem! Már-Már állatias ösztönnel! - utaltam arra nehézkesen, hogy vérfarkas vagyok, majd zsebre vágtam kezeim.
- Matteo Scuro, te ki vagy? - kérdeztem rá lazán. Nem igazán zavart, hogy vadásszal van dolgom. Ő sem különb tőlem!
Azért kicsit gáz volt, hogy nem vettem észre az aurájából, hogy árnyvadásszal van dolgom, viszont most már mindegy. Azért látszik, hogy emberből lettem szörnyeteg, mert még az aurákat nem igazán tudom még felismerni! |
Kezdett nagyon elegem lenni abból a négyből ott hátul, ezért én magam akartam már móresre tanítani őket, de még mielőtt akár egyet lépni tudtam volna, a mögöttem álló srác egy határozott és erős ütéssel leütött. Még megnyikkanni se tudtam, már eszméletlenül rogytam össze. Legközelebb, amikor felébredtem, a srác a hátán cipelt, és már rég magunk mögött hagytuk a sikátort. Nem kellett túl sokat agyalnom azon, hogy vajon mi történhetett, mert elég egyértelmű volt. Oké,hálásnak kellett volna lennem, amiért megmentett, tudtam ezt én is jól, de kezdett tényleg elegem lenni abból, hogy holmi gyenge kis fruskának nézett. Árnyvadász voltam, a fenébe is! Sértette a büszkeségemet, hogy úgy viselkedett velem, mintha egy mondén lennék. Egy bizonyos szintig még eltűrtem ezt, de most már kezdett kicsit sok lenni. De nem akartam bajt keverni, ezért sóhajtottam egyet, hogy kicsit lenyugtassam idegeimet, mielőtt megszólalok.
- Kérlek tegyél le - szólaltam meg, teljesen figyelmen kívül hagyva kérdését, majd mikor a fiú megállt, leugrottam annak hátáról, és elé álltam, hogy így szemeibe tudjak nézni. - Tudod, hogy mi vagyok én? - kérdeztem teljesen komoly arccal tőle, arra várva, hogy kicsit jobban szemügyre vegyen, és leessen neki a tantusz a fehér hegeket látva. |
Matteo Scuro
Amikor lebunkózott csak halkan felnevettem. Hányszor kaptam már ezt a jelzőt? Már megszámolni sem tudom. Ekkor ugyanúgy jött utánam, ami nem zavart, hisz nem szólt hozzám. Végül egyik pillanatról, a másikra visszakaptam a telefonom, ami a fejem találta el. Csak higgadtan tűrtem az egészet. Morgolódva néztem rájuk, majd a lány háta mögé léptem és leütöttem. Megfogtam a csajt, aki konkrétan összerogyott az ütés hatására, majd letettem óvatosan a földre.
- Szar emberrel kezdtetek ki! Ha egyszer úgy csinálom, akkor ti elkotródtok vagy aludtok még egy sort! - morogtam.
- Már nincs kedvem hozzátok! - vigyorodtam el és csillogtattam meg szemfogaim, amik a vadállatéhoz voltak hasonlóak. Vicsorítottam kicsit, majd megragadtam a csávó kezét és kicsavartam.. Ezután annak hátára helyeztem lábát, miközben mindkét kezét húztam magam felé és lábammal egyre jobban nyomtam le. Ennek a vége egy jókora reccsenés lett. Szegény fővezérkével elbántam megfélemlítésképp, majd a többi tagra néztem.
- Még mindig baszakodni akartok velem? - néztem rájuk vészjóslóan kék szemeimmel, amire az volt a válasz, hogy elmenekültem, majd a tagra néztem, aki a földön hevert és nem érezte egyik kezét sem, hisz annak a hátárán voltam, hogy kitépem és a seggébe dugom fel azt a két végtagot. Végül csak gyomorszájba rúgtam, hogy kómáljon be teljesen. Ezután visszamentem az ismeretlen csajhoz és hátamra vettem. Amikor ébredezni kezdett már kint voltunk a sikátorból, és rekedtes hangon megszólaltam.
- Merre laksz? Hazaviszlek! - jelentettem ki nagyokat sóhajtva.
Nem akartam magyarázkodni, hogy miért ütöttem le, de egyszerűen nem akartam, hogy lásson féig-meddig vérszomjas dögként! Milyen lett volna már? Első dolga az lett volna, hogy elmenekül én meg baszhatom! |
A srác, aki megmentett - habár arra semmi szükségem nem volt -, elég antiszocnak bizonyult. Bár ezt a viselkedését valamilyen szinten meg tudtam érteni, mert fordított esetben valószínűleg én sem álltam volna le csak úgy egy vadidegennel beszélgetni, vagy bármi hasonló. De én ennek ellenére se lettem volna olyan, mint ő volt. Egyáltalán nem volt kedves, sőt! Valamilyen szinten bunkónak éreztem, ami nem csak a válaszában mutatkozott meg, hanem a viselkedésében is. Én a helyében megálltam és megvártam volna a másikat, ha az már méltóztatott utánam szólni, és nem mentem volna tovább, mintha mi sem történt volna - ahogy ő is tette. A vicc mégis csak az volt, hogy még meg sem köszöntem neki semmit, de ő már mondta, hogy nincs mit. Tudtam, hogy ezáltal csak azt akarta a tudtomra adni, hogy kopjak le, mert nem érdeklem se én, se az, amit mondani akarok, felőle akár fel is fordulhatnék. Én pedig nem kértem ebből, köszönöm. Azért annyira hálás nem voltam, hogy azzal a világ végéig üldözzem. Meg amúgyis, volt jobb dolgom is, minthogy utána koslassak arra várva, hogy mikor hallgat már meg. Ennyire azért nem ereszkedek le senki előtt.
- Bunkó - vágtam rá kapásból a fiú válaszára. - Pedig még csak meg sem köszöntem - csóváltam a fejem, de tovább nem is akartam ezzel a témával foglalkozni. Részemről le volt tudva, és kész.
Én is megindultam a sikátor bejárata és egyben kijárata felé, pont amerre a fiú is ment. Éreztem, hogy ez kissé olyan, mintha továbbra is követném őt, de nem érdekelt. Gondoljon csak azt, amit akar.
Már nem voltunk olyan messze a sikátor bejáratától, amikor hátulról hirtelen valami zajt hallottam, és automatikusan lebuktam, ezáltal viszont valami repülő tárgy - egy mobiltelefon talán? - tarkón találta a fiút. Hálát adtam az égnek, amiért ilyen jó reflexeim voltak, így sikerült kikerülnöm azt a valamit. Az azonban nagyon nem tetszett, hogy nekem szánták azt a dobást, engem akartak megdobni vele, de mivel sikeresen kikerültem azt, az előttem haladó fiú kapott belőle. Na, nem mintha ez egyébként túlzottan érdekelt volna, az azonban annál inkább, hogy engem is bántani akartak. Dühös tekintettel néztem rá, miután felálltam, így szembetalálkoztam a négy immáron talpon álló fiúval, akik cseppet sem néztek ki túl jó kedvűnek. Ebből pedig semmi jó nem fog kisülni. |
Matteo Scuro
Lazán lépkedtem előre, mintsem törődve, hogy a lány követ. Nem akartam megvárni, de végül így is-úgy is beért. Mentem előre végül gyorsabban kicsit lehagyva a lányt, majd a köszönetre megálltam és neki jött a hátamnak. Szembefordultam vele és végig pásztáztam tekintetemmel őt. Nem szóltam egy rossz szót sem.
- Nincs mit! - motyogtam rezzenéstelen arccal, majd rágyújtottam.
Nem nagyon zavartattam magam. Nem is arról voltam híres. Ezzel tovább is haladtam. Nem szándékoztam beszélgetni vele. Nem lett volna semmi értelme az egésznek és jópofizni meg nincs kedvem. Amúgysem vagyok egy túl nagy társasági lény... Mondjuk ez is hangulatomtól függ. Most pedig nem vagyok a toppon, szóval lehet ő is jobban fog járni, ha nem próbál velem kommunikálni. Mondjuk engem nem izgat, ha netán beszélgetni támad kedve és tovább követ, majd kitalálok valamit, amivel letudom rázni, hisz ehhez tudtam, hogy értek nem is kicsit! Én a lerázás nagymestere vagyok! |
Már teljesen felkészültem arra, ahogy jól kiüssem azt a férfit, aki a hajamat és a fenekemet markolászta, de mielőtt ez megtörténhetett volna, megjelent egy másik alak, és az jól helyre tette őket. Nem mintha én nem boldogultam volna el velük, elvégre mégis csak mondénok voltak, én meg árnyvadász, tehát gáz is lett volna, ha nem bírok el velük. Azzal viszont, hogy ez az alak "megmentett", megspórolta nekem a fáradtságot, hogy megverjem őket. Ennek valamilyen szinten örültem, de sokkal inkább ingerültebb lettem miatta, mert ezáltal olyan volt, mintha én képtelen lennék megvédeni magamat, és mások segítségére szorulnék rá. Ehhez pedig akkor még hozzá jön az is, hogy egy alvilági segített rajtam - mint azt ahogy később megéreztem "megmentőm"-ről. Mindezen érzéseim ellenére se akartam olyan bunkó lenni, hogy ne köszönjem meg a segítségét, emiatt miután átléptem a födön heverő testek felett, a fiú után indultam, akit látszólag egyáltalán nem érdekelt, hogy a továbbiakban mi történik velem.
- Hé várjál már! - kiáltottam neki, miközben sietős léptekkel utána indultam. - Legalább hadd köszönjem meg a segítséged - magyaráztam neki tovább, miután sikeresen utolértem, és felvettem a tempóját. |
Matteo Scuro
Végig morgolódva válaszoltam az összes bugyuta kérdésre, amit feltettek nekem. Már lassam azon a szinten voltam, hogy földhöz vágom az IPhone-om. Miközben jobban haladtam előre dulakodásra lettem figyelmes és félfüllel hallottam mi megy. Előléptem és végig néztem a tagokon, akik a kiscsaj terrorizálták. Elköszöntem az ügyfelemtől, majd fejbe dobtam a telefonommal azt, aki a csaj seggét markolászta.
- Legalább leütnétek és kikötöznétek egy retkes ágyhoz és megkímélnétek ettől a kínlódástól, hogy baszhatnékotok van! - morogtam, majd elővettem még egyszál cigit és rágyújtottam. Nem igazán tetszett nekik a dolog, hogy beleszóltam, de nem érdekelt. Volt egy érzésem, hogy buzi gyereknek tartottak, de ettől független okoztam egy kis meglepetést! Egyik alól simán kirúgtam a lábát, majd gyomorszájba rúgtam. Marad kettő és egy benga állat. Mivel volt némi fogalmam a küzdősportokról az egyiket egy jobb egyenessel ütöttem ki, a másikat pedig ballal. Végül maradt a benga, aki alól kirúgtam a lábát. Nem volt nehéz küzdelem és hozzám nem tudtak érni. Kicsit droidnak is éreztem magam, hisz még vérem se folyt és fogamba sem került. Néhány puhány pöcs volt, akik ehhez értenek, hogy a gyengébbel kitolnak. Miután a cigim megint elégett csak elnyomtam a benga pofáján, aki teljesen bekómált és ráültem. Egy darabig néztem telefonom maradványait, majd felálltam és kivettem belőle a SIM-kártyám. Zsebre vágtam ezután kezeim és elindultam vissza. Nem érdekelt a csaj sorsa innét! Megmentettem és ennyi... |
Nem volt különösebben semmi dolgom az Intézetben, ezért úgy döntöttem, hogy egy rövid sétára indulok. Nem igazán volt úticélom, csak mentem, amerre a lábam vitt, és mivel teljesen belefeledkeztem a gondolataimba, nem is figyeltem, hogy merre mentem. Épp egy utca előtt haladtam el, amikor egy kisebb dulakodás zaja ütötte meg a fülem. Rossz szokásom, hogy szeretem mindenbe beleütni az orromat, így elképzelhetetlen lett volna, hogy ne forduljak be a sikátorba, és nézzem meg, hogy mi folyik ott. Nem kellett túl messzire mennem ahhoz, hogy megpillantsak öt alakot. Négy férfi körülvett egy lányt, és látszólag zaklatták őt. De mivel a négy férfi háttal állt nekem, és a lány alakját szinte teljesen eltakarták, így nem igazán láttam, hogy mi is történik pontosan ott. Na, nem mintha szükségem lett volna többre ahhoz, hogy odamenjek azzal a céllal, hogy jól rendbe teszem azt a négy alakot. Még szerencse, hogy nincs rajtam az álca, különben eléggé vicces lenne az, amit most tenni készülök.
- Hé! - kiáltottam oda nekik, miközben magabiztos léptekkel közelítettem feléjük. - Mi folyik itt? - kérdeztem, mire a négy alak hátrafordult felém, majd elég feltűnően végigmértek. Én ezzel mit sem törődtem, csak odaléptem közéjük és a lány közé, amit azok minden további nélkül hagytak. Biztos arra gondoltak, hogy én egyedül semmit nem tehetek négyük ellen, de ha ebbe a tévhitbe ringatják magukat, akkor nagyot fognak koppani. - Jól vagy? - kérdeztem barátságos hangon a lánytól, aki könnyes szemekkel ugyan, de bólintott egy aprót. Nem kellett kérdeznem semmit ahhoz, hogy tudjam, mit akartak azok négyen tenni vele. A mocskok! Ezért most megfizetnek!
- Menj csak, ezt én elrendezem - mondtam a lánynak biztatóan, mire az bólintott egy aprót, majd bármiféle hezitálás nélkül el is szaladt. Nos, azt én sem gondoltam volna, hogy ennyire szófogadó lesz, de gondolom alig várta már, hogy el tudjon innen szabadulni. Engem pedig nem kell félteni, mert az biztos, hogy nem négy mondén fog tudni legyőzni.
Miután eltűnt a lány alakja, keményen a másik négyre pillantottam, akik egyáltalán nem barátságos tekintettel pillantottak vissza rám. Kissé dühösek voltak látszólag, de sokkal inkább a kéjvágy tükröződött arcukról. Valószínűleg megelégedtek a kinézetemmel, mert nem akadályozták meg azt, hogy az a másik lány elszaladjon. Ez viszont nekem kedvezett.
- Majd te elrendezed? - kérdezte gúnyosan az egyik, mire csak felvontam a szemöldököm. Félelem egy csepp sem látszódott az arcvonásaimon, ez viszont valószínűleg nem tetszett az előbbinek - aki a főnök lehetett -, ezért megragadta a hajamat, és annál fogva hátrarántotta fejem, majd közel hajolva hozzám kezdett el beszélni. - Biztos vagy te abban, hogy elég leszel négyünk ellen? - kérdezte, miközben másik kezével végig simított a hátamon, majd megmarkolta a fenekem, ami miatt legszívesebben képen köptem volna, de visszafogtam ezt az ingert. |
Matteo Scuro
Épp húgomtól jöttem szokásomhoz híven. Mindig örömmel töltött el, ha láthattam őt, habár még mindig zavart, hogy nem mondtam el mi is lettem valójában. Szerencsémre nem volt még olyan helyzet, hogy látnia kellett volna vérfarkasként, viszont nem tudom, hogy egyáltalán én, miként viselném, ha ez megtörténne... Látna vérszomjas fenevadként! Zsebemből előkaptam doboz cigim és rágyújtottam, majd laza léptekkel indultam meg a sikátor felé, hogy levágjam az utam otthonom felé. Útközben, mint mindig találkoztam néhány haverral lepacsiztam vele, majd mentem is tovább. Mondhatni, hogy igen szép baráti köröm volt... Legalább nem vagyok teljesen magamba fordult. Miután lassan elszívtam a cigit elpöcköltem és eltapostam, de ekkor megszólalt a telefonom. Morgolódva előkaptam és tempómon lassítottam úgy kezdtem el beszélni a vonol másik végén lévővel. Kellett nekem a fotós szakmát választani hobbi szinten. |
Evelyn Heallight & Matteo Scuro |
[18-1]
| |
|
|