FrissítésSúgó

suzuna	2015.05.08. 15:51 -
	Joshua Heallight & Damien Myhr & Denise Mackenzie Davis - zárva

[33-14] [13-1]

suzuna

Előzmény | 2015.05.17. 19:39 - #33

Denise & Damien kör zárva

suzuna

Előzmény | 2015.05.17. 19:32 - #32

Damien Myhr Denise sokkal gyorsabban szedte össze magát, mint amire számítottam, így kissé meglepődtem hirtelen ellentámadásán, ami egy elég érzékeny pontomat érte. Összegörnyedtem fájdalmamban, majd amíg még férfiasságomat fájlaltam, Denise talpra állt, és többször is gyomorszájon térdelt, csakhogy visszaadja azt, amit kapott tőlem, végezetül pedig behúzott egyet. Mindenem sajgott, de az adrenalin és a gyilkolni vágyás annyira hajtott, hogy szinte meg se éreztem már a fájdalmat. Annyira feldühített Denise, hogy tényleg ki akartam nyírni, miután jól megkínoztam. Le akartam tépni minden egyes körmét egyesével, aztán eltörni az ujjait egyesével, utána a csuklóját, végül a karját, ezt pedig minden végtagjával meg akartam ismételni. Aztán meg akartam csonkítani, minden egyes végtagját letépni, de az ajkait is, az orrát, a füleit. Kinyomni a szemeit, lenyúzni a bőrét, leskalpolni, és azt kitűzni a falamra dísznek. Mindezt pedig képes is lettem volna megtenni, főleg miután hallottam Denise felsőbbrendű, beképzelt mondatát, miszerint szívesen megöl, ha még van kedvem folytatni a harcot. Elégedetten elmosolyodtam, mert ezzel elismerte a lány, hogy megijedt, és azt is, hogy erősebb vagyok nála, és simán meg tudnám ölni. Ez nem csillapított eleget dühömön, és neki támadtam volna ismét, ha nem látom meg, hogy hamarosan feljön a Nap. Ennyi szerencséje volt Denisenek, ha ez most nem jött volna közbe, akkor nem élné meg a reggelt.  - Ó, megnézném én azt - válaszoltam neki egy gúnyos mosoly kíséretében, miközben letöröltem a számról a vért. - De úgy néz ki, most minden melletted szól - utaltam arra, hogy a Nap és reggel menti meg. - Emiatt most megkegyelmezek neked, de számíthatsz arra, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor végzek veled - ígértem meg neki teljesen komolyan, majd hátat fordítottam neki, és gyorsan leléptem.

RenRena

Előzmény | 2015.05.17. 13:01 - #31

Az a rohadf kis tegu folyton ostromozott a tamadasaival es eselyem se volt vedekezni. Fajt es sajgott mindenem, legszivesebben kikonyeztem volna, de nem akartam ezt tenni. Nem csak buszeksegbol, hanem meg kozre jatszott , hog, a fajtam csak vert tud konnyezni, a verveszteseget meg nem engedhetem meg magamnak egy ilyen szorult helyzetben. Miutan alaposan a foldbe verte a fejem kise elhomajosult a latasom es ereztem, hogy folyamatosan vert vesztek. Mikor felhagyott a tamadasok sorozataval eljott az en idom. A kis hulye elfelejtette, hogy nem eberrel kuzd. A vampirok ennel sokkal szivosabbak. Mivel ugy allty ahogy nekem jol jott erobol labakoze rugtam, amitol termeszetesen meggornyedt es en ezt kihasznalva talpra alltam, bar kozel se alltam ilysn biztosan. Kda lepve hozza tobbszor is gyomorszajon terdeltem, csak hogy vissza adjam az elobbieket, majd behuztam neki egyet. Nem voltam hulye, jol tudtam, hogy nem erdemes tovabb harcba bonyolodni vele. Szoval elhatraltam es komor tekintettel neztem ra.-Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem ennyi eleg volt, esetleg ha kedved tamadna folytatni, akkor megollek nagyon szivesen.

suzuna

Előzmény | 2015.05.16. 12:31 - #30

Damien Myhr Nem tagadom, hiba volt kissé alábecsülni Deniset, de meg is jártam. Ugyanis amikor elgondolkoztam, nem figyeltem a lányra, és ő azt ki is használta. Egyik kezével megragadta a tarkómat, és lehúzott magához, majd egy jókora darabot tépett ki torkomból, ami nem mondom, hogy nem fájt, mert nem lenne igaz. Fájdalmasan felnyögtem, és kezdett nagyon betelni a pohár nálam. Már felkészültem arra, hogy visszavágjak, de mielőtt bármit tenni tudtam volna, a lány talpra ugrott, és úgy vállon rúgott, hogy még a csontom is eltört. Aztán hajamnál fogva cibált fel.  Engem tényleg nehéz volt kihozni a béketűrésből, és nagyon sokáig jól tartom magam, de ez már több volt a soknál. Nem tűröm, hogy így bánjanak velem, hogy ilyen sérüléseket okozzanak. Eddig nem sok nő volt, aki így felmert lépni ellenem, de garantálni fogom Denisenek, hogy még azt is megfogja bánni, hogy megszületett. Most majd megtanulja, hogy hogyan kell bánni velem, és hogy félelmet kell tanúsítania velem szemben. Mert eddig csak jól megdugni akartam, de most már más terveim voltak, és elhiheti, hogy az előbbivel sokkal jobban járt volna.  - Kinyírlak te rohadt ribanc - szűrtem a fogaim közül, figyelmen kívül hagyva azt, amit  ő akart tenni velem, ugyanis arra nem fog sor kerülni. Bal kezemmel megragadtam a csuklóját, amivel a hajamat fogta, majd olyan erővel szorítottam azt meg, hogy hallani lehetett a csont reccsenését, ez által pedig gyengült a szorítása, és ezt kihasználva csuklójánál fogva repítettem át magam fölött, de csuklóját továbbra se engedtem el, így eléggé megrántottam a lány karját. Ennyivel azonban még nem fejeztem be. Ismét átléptem a teste fölött, majd háromszor egymás után teljes erőből gyomorszájon vágtam, majd a ruháját a nyakánál megragadtam, és úgy rántottam fel felső testét, majd rávicsorítottam, kivillantva szemfogaimat, de Denise nem sokáig szemezhetett ezzel, mert úgy döntöttem, hogy visszaadom neki azt, amit nekem adott. Fogaimat a torkába mélyesztettem, és most én téptem ki az övéből egy jókora darabot, hogy ő is megtapasztalja, mekkora fájdalommal jár az. Mert bizony még mindig annyira sajgott a torkom, hogy legszívesebben ordítani tudtam volna, de annyira ideges voltam, hogy ez az érzés minden mást elnyomott.  A kitépett kis darabkát kiköptem oldalra, majd újra Denise felé fordítottam tekintetemet. Elégedettséggel töltött el a látványa, de persze amit most kapott tőlem, még közel sem volt elég ahhoz, hogy enyhítsem dühömet. Még mindig ruhájánál fogva tartottam bal kezemmel, mivel a másikat nem igazán tudtam használni a törött vállam miatt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy a bal kezemmel szétverjem a lányt. Teljes erőmmel a földbe döngöltem a fejét, de olyan erővel, hogy még a beton is megrepedt kissé. Ezt megismételtem még egyszer, csakhogy teljesen biztos legyek abban, hogy minimum egy agyrázkódást kapott.

RenRena

Előzmény | 2015.05.16. 11:48 - #29

Nem gondoltam volna, hogy igy le fog tudni fejteni magarol es arra meg inkabb nem, hogy ugy elhajit mint egy darab kavicsot. Hangos puffanassal erkeztem meg a talajra. Ha lett volna egy kis levegois a tudomben, akkor az valoszinuleg kiszorul, de hat mar jo ideje nem volt, igy ez nem tudott hatraltatni, de persze megereztem. Eppen felpattantam volna, mikor o helyet foglalt a csipomon. Kiakartam karmolni a szemet. Csak ugy viszketett a tenyerem azutan, hogy a nyamvad vere poritsa be, de ekkor ugy gyomorszajon utott, hogy teljesen osszegornyedt a testem tole.-Te rohadek kis takony. Ki tepem a torkod.-vigyoritottam fajdalmasan. Amint ossze szedtem magam, lattam hogy elegge elgondolkodott. Nem haboztam tarkojara teve egyik kezem lehuztam magamhoz es fogaimat torkaba melyesztve teptem ki egy jokara darabot, majd kiszabadulva talpra ugrottam es vqllon rugtam teljes erombol. Hallani pehetett a csontok toreset. Hajanal fogva cibaltam fel, hogy aztan fejet egy sirkobe epitsem bele.-Komolyan azt hitted ilyen egyszeru lesz?-rohogtem fel.-Le fogom tepni a fejed es kiakasztom a szobam falara.-mordultam fel.

suzuna

Előzmény | 2015.05.16. 10:18 - #28

Damien Myhr Amikor Denise lábát csípőm köré fonta, és így fordított a helyzeten, hagytam, hadd csináljon azt, amit akar. Lehet, hogy ő idősebb volt, de azért engem se becsüljön alá. Nem ma kezdtem a "szakmámat", pontosan tudtam, hogy hogyan tudnék felül kerekedni rajta. Viszont jobbnak láttam, ha most egy kicsit hagyom őt érvényesülni, annál édesebb lesz a győzelem íze. Fenyegetésével pedig semmit nem ért el, még csak felhúzni se tudott egy cseppet sem. Ajkaimon továbbra is ott virított az a gúnyos, önelégült mosoly, és így néztem farkasszemet a lánnyal.  - Állok elébe, Denise - válaszoltam a lány fenyegetésére egy csepp félelem nélkül. Tényleg nem tudott meghatni azzal, hogy azt mondta, tönkre tesz. Azért elég szép hírnévre tettem én is szert, és egyáltalán nem lesz olyan könnyű az, amit ő véghez akart vinni. De hagytam, hadd gondoljon azt, amit akar, de azért azt nem bírtam ki, hogy ne gúnyolódjak rajta. A nevét olyan gúnyosan és megvetően ejtettem ki, amennyira csak tudtam. A célom ezzel az volt, hogy felidegesítsem, és elveszítse a fejét. Alig vártam már, hogy szenvedni lássam. Ez pedig Denisere nézve elég kellemetlen volt, főleg hogy kezdett elfogyni a türelmem is. Nem szerettem, ha szórakoznak velem, mert azt csak én tehettem meg másokkal. A legrosszabb pedig az volt, ha a nőnemű egyed akart irányítani. Nem, azt én nem hagyom. Teljes erőmből lefejeltem Deniset, aminek hatására kissé gyengült szorítása, így könnyű szerrel ki tudtam szabadítani kezeimet, amikkel nem is tétlenkedtem. Megragadtam a lány vállát, és úgy dobtam át magam fölött, mindezt persze teljes erőmből. Le akartam törni az ellenállását, hogy aztán azt csinálhassak vele, amit akarok. Azzal persze én is tisztában voltam, hogy ennyi még nem lesz elég ehhez, ezért nem is tétlenkedtem tovább. Felhúztam térdeimet, majd egy lendülettel felugrottam, és odamentem Denisehez. Egyik lábammal átléptem testén, és ültem rá a csípőjére.  - Lássuk csak, mivel is kezdjem a kínzásodat? - kezdtem el tanakodni, majd mielőtt még Denise tudott volna akármit is tenni, teljes erőmből gyomorszájon vágtam, hogy biztos legyek abban, nem kezd el ellenkezni, különben ha megteszi, sokkal rosszabbul fog járni. Olyan sok mindent tudtam volna kezdeni vele, és nem tudtam eldönteni, hogy mivel kezdjek. Mijét törjem el először? A lábát, a karját? Vagy esetleg szépen egyesével az ujjait? Vajon melyik csalna legelőször könnyet a szemébe? Vajon melyik fájna neki a legjobban?

RenRena

Előzmény | 2015.05.14. 22:30 - #27

Komor tekintettel figyeltemy ahogy egy sokkal oszintebb kifejezes veszi at a cuki fiusat. Sejtettem, hogy nem oke vele valami, hat tessek most lathatom is. Mar eppen mondtam volna valamit, mikor fordult a kocka es en kerultem a foldre o oedig ram. Szorosan tartotta a mezem kozben probaltam szabadulni.-Mar eleget mutattal te rohadek-szurtem fogaim kozott a szavakat. Szerencsere ugy tunt rendesen felulbecsuli erejet, ezert konnyeden labaimat csipojenek feszitve gorditettem a hatara es kozben kiszabaditottam kezeimet. Ismet lefogtam es fole tamaszkodva kivillantott fogakkal szinte vicsorogtam ra.-Elegge hulye vagy, ha azt hitted olyan konnyen legyurhetsz. Lehet hogy eros vagy kolyok, de egy idosebb vampirral hiaba kezdesz ki, mert o foled kerekedeik. Mellesleg hiaba a cukipofid, elegge nagy befolyasom van es siman tonkre tudlak tenni meg csak meg se kell hozza eroltetnem magam.-vagtam oda duhosen.

suzuna

Előzmény | 2015.05.14. 21:57 - #26

Damien Myhr Egy váratlan fordulat történt, amire igazán nem számítottam, de őszintén szólva a legkevésbé se bántam. Egyáltalán nem esett nehezemre fenntartani azt az álcát, amit magam alakítottam ki, és mindig is élveztem azt látni, hogyan csavarok az ujjaim köré mindenkit. De mindent az ért meg, amikor láthattam az áldozataim arcára kiülő kifejezést, miután rájöttek, hogy milyen is vagyok valójában. Az egésznek, amit csináltam, ez volt a legjobb része, ezt élveztem a legjobban. Most azonban már nekem sem volt kedvem tovább játszani ezt a színjátékot, elvégre az előbb már megtudtam róla, hogy egyáltalán nem az a típusú nő, akivel szeretek szórakozni. Egyszer-kétszer oké, de most már komolyabb kihívásra vágytam.  Ahogy Denise befejezte mondandóját, rögtön lehullott arcomról az álarc, és egy gúnyos kifejezés költözött oda. Ahogy kérte, kimutattam fogam fehérét, csak nehogy ő megbánja azt, mert legyen bármilyen erős, bármennyire tapasztalt, bármennyire idősebb nálam, én még emberként is elég erős voltam, a vámpíri képességek pedig ezt csak felerősítették. Ebből kifolyólag nem esett nehezemre kitépnem kezemet az övéi közül, és fordult a kocka, mert most én voltam az, aki az övéit összefogta. Ám ezt olyan lendülettel csináltam, hogy Denisét még hátra is löktem, aki így elterült a földön, kezeit pedig vasmarokkal szorítottam a feje fölé.  - Biztos vagy te abban, hogy szeretnéd látni, milyen is vagyok valójában? - kérdeztem tőle gúnyosan és olyan közel hajolva, hogy orrunk már szinte össze is ért.

RenRena

Előzmény | 2015.05.14. 19:21 - #25

Ahogy figyeltem nagyon nem tetszett, amit eloadott nekem. Ido kozben ugyan nem adtam jelet, de igen is at utott rajta, hogy meg van a maga rosszindulatu hatso szandeka. En egesz turelmes lelek tudok lenni, de valamikor nekem is elegem lesz. A szavaitol csak haragosan villant a szemem es egy mozdulattal az egyik sirkohoz vagtam, majd lefogtam a kezeit es gyilkos pillantasomat az o tekintetebe furtam-Na jo kolyok. Eddig turtem az ostoba kis jatekaidat es szinjatszasodat. Komolyan aht hitted, hogy egy ketszazeves not olyan konyen at lehet cseszni?!-rohogtem fel, majd ismet ra figyeltem.-Nem birom az ilyen alakokat, szoval akar ki is mutathatnad a fogad feherjet, mielott nagyon rad unok.-mordultam ra. Nos igen. Ez van, ha elvesztem a turelmemet. Altalaban jol birtam, de ha valaki velem probalt szorakozni es hulyenek nezni, azt nem bkrtam sokaig soha se.

suzuna

Előzmény | 2015.05.14. 18:30 - #24

Damien Myhr Denise múltját hallva szomorkás mosolyra húztam ajkaim, de igazából ez csak a látszat volt. Valójában egyáltalán nem sajnáltam vagy éreztem együtt vele a szörnyű múltja miatt. Nem foglalkoztatott igazán, hogy mi történt vele, csak megkérdeztem, hogy többet megtudjak róla. Hogy ki tudjam ismerni. Amit pedig akartam, azt meg is tudtam. Kíváncsi voltam, hogy Denise melyik csoporthoz tartozik: a könnyű vagy nehezen megtörhetők közé, de hallottak alapján egyértelműen az előbbihez. Egy szóval kurva volt, és valószínűleg ez azóta se igen változtatott. Ez a tény pedig kissé kedvemet szegte. Azt hittem, hogy most igazán bevethetem minden képességemet, de úgy tűnik, tévedtem. Valószínűleg csak amiatt volt az elején olyan távolságtartó, mert én is vámpír vagyok, és nem bízott bennem. Na, mindenesetre még ha egy gyors menet is lesz, én nem fogom elutasítani.  - Akkor nem lehetett egy könnyű életed - jegyeztem meg együttérző hangon, bár tényleg minden, csak ez az érzés nem volt bennem, de a látszatot fent kellett tartani, különben soha nem tudnék a bizalmába férkőzni. Habár éreztem, hogy most már kicsit felengedett, de ez még édeskevés volt nekem. - És hogy viselted a vámpírlétet eleinte? - kérdeztem továbbra is fenntartva a beszélgetést köztünk.

RenRena

Előzmény | 2015.05.13. 18:25 - #23

Feloldalas mosolyra gorbult a szam es szorakozottan neztem a fiut-Ah, meg jo, hogy ennyire tisztaba vagy vele.-kuncogtam engedve, hogy eltoljon es fel alljon. Volt egy olyan megerzesem, hogy nem lenne vele nehez dolgom, es en ezt szepen ki is hasznalnam, ha biznek is benne. Valami nem volt oke a gyerekkel, hiszen erezhetoen sunyisag is keveredett a szemelyisegebe, de gondoltam majd ugyis meglatom. Meg egyenlore ra erek. Mikor elindult felegyenesedtem es utana sietve lefekeztem mellette, majd az o tempojat felveve ballagtam tovabb. Nem szamitottam erre a kerdesre, szoval ajkamba harapva elforditottam a fejem es erosen eltunodtem. Sose szerettem errol beszelni, de kivetelt tehetek, vegulis erosebb vagyok en annal. Hulyeseg egy ilyen miat ugy beparazni, hogy ne beszeljek rola, ez csak gyenge es buta libava tesz, marpedig en jo ideje nem vagyok az hal isten.-Hosszu tortenet...-mondtam lassan ra pillantva.-Mint emlitettem apam elcserelt es egy boszorkanymesterhez kerultem 17-tol 20 eves koromig. Meg eber voltam ugy ismerkedtem meg az alvilaggal. Sose artott nekem senki, mivel egy szeretokent tartottak szamon, ami igaz is volt.-vontam vallat- Mivel a dragasagom nem valami torvenyesen uzte mesterseget az arnyvadaszok elinteztek, en pedig utcara kerultem. Egy vampir talalt ram. Azt mondta ismerte es jo baratsagban volt a szeretommel, ezert partfogasaba vesz. Jol tudtam, hogy nem lehet bizni az alvilagiakban, de en meg is vele mentem, hisz ugyis mindegy volt mar. Mikor a klanjahoz ertunk ram tamadtak.-mondtam. Kicsit meg kellett koszorulnom a torkomat mondandom kozben.-Nem sok valasztott el a halaltol, de egy vampirno a veret adta es megmentett. Ennyi-fejeztem be vegul elhuzva a szamat.

suzuna

Előzmény | 2015.05.12. 22:37 - #22

Damien Myhr Szórakozottan elmosolyodtam Denise ama kijelentésére, hogy szereti nézni, ahogy elmúlnak a körülötte lévők. Én ezen soha nem gondolkoztam el, de nem is igazán foglalkoztatott a dolog, elvégre nem alakítottam ki senkivel olyan szoros kapcsolatot, hogy bánjam, ha az meghal. Sőt, egészen biztos voltam abban, hogy sokaknak sokszor megfordult a fejében a velem töltött idő alatt, hogy jobb lenne meghalni. Természetesen egyiknek sem hagytam, hogy véget vessen az életének. bár magam sem tudom, hogy miért. Túlnyomó részt azért, mert akkor nem lett volna mivel szórakoznom, de valahogy feleslegesnek is éreztem, hogy valaki csak amiatt eldobja magától az életét, elvégre nem csináltam velük semmi olyat, ami komolyabban maradandó sérülést okozott volna. Másrészről pedig elgé hamar ráuntam mindenkire, egy-két hétnél tovább csak ritkán tartottam meg bármelyiket is.  Egy barátságos mosollyal az arcomon bólintottam Denise felvetésére, hogy sétáljunk, majd már épp megragadtam volna a kezét, amit felajánlott nekem, amikor hirtelen oda hajolt hozzám.  - Igen jó génekkel áldottak meg - mosolyodtam el még szélesebben. Hát igen, magam is tudtam, hogy elég jól nézek ki, és nehéz ellenállni nekem, de azért nem mondom, hogy nem emelt az egómon az, hogy ő is elismerte azt, hogy jól nézek ki. Na, nem mintha sokkal nagyobb egóm lehetett volna, mint amekkora már amúgy is volt.  Mivel alapból sétálni akartunk indulni, és nekem még fel kellett volna állnom, mutatóujjamat a lány homlokára helyeztem, és úgy toltam el magamtól, hogy fel tudjak állni. Mikor ezzel megvolt, azt feltételezve, hogy Denise követni fogja, megindult egy tetszőleges irányba.  - Visszatérve a múltra, ha szabad megtudnom, akkor hogyan lettél vámpír? - kérdeztem tőle, miközben szemem sarkából hátrapillantottam azt ellenőrízve, hogy jön-e.

RenRena

Előzmény | 2015.05.12. 19:42 - #21

-Furcsanak tartod?-kerdeztem szorakozottan magamele nyujtva a kezemet, hogy kitakarjam a felhok mogul elokandikalo holdat. Amint szettartam ujjaim kis resekben aradt arcomra a holdfeny. Ritkan szoktam ilyesmivel foglalkozni, hiszen lattam eleg sok ejszakat ahhoz, hogy megunjam a dolgot.-Sose gondoltam ra, hogy elmenjek innen. Valqhogy nem tudnam magam mashol elkepzelni, na meg olyan furaan morbid nezegetni, ahogy minden ismeros dolog valtozik korulotted, de te maradsz ugyan olyan. Engem szorakoztat az ilyesmi.-mondtam es ra pillantottam.-Ertem... hat en se apoltam a legjobb kapcsolatot apammal. O miatta lettem az aki, vagyishat ra segitett azzal, mikor elcserelt.-magyaraztam felpattanva.-Setaljunk. Nem birok egyhelyben maradni.-nyujtoztam es kezemet fele nyujtottam. Nyilvan nem biztam benne, de gondoltam ne csak o villogjon a szineszi kepessegeivel. Mielott meg elfogadhatta volna felkinalt kezem egesz kozel hajoltam hozza.-Koreai....-mondtam egesz csendesen,majd ra vigyorogtam.-Nem sokszor latni jokepu felvereket erre.

suzuna

Előzmény | 2015.05.12. 19:25 - #20

Damien Myhr Csendben hallgattam a lány mondanivalóját, miközben arcát tanulmányoztam. Nem tagadom, tényleg elég jó nőt sikerült itt összeszednem, magam sem számítottam erre. Na de nem csak az arca volt szép, hanem az alakja is eléggé szemrevaló volt. Találkoztam már nagyobb idomokkal is, de azért ezek miatt sem panaszkodhattam. Mindezt persze úgy vettem szemügyre, hogy Denise ne vegye észre. Nem akartam lebuktatni magam, bár igazából mindegy is volt. Ha idő előtt lebukok, akkor erőszakhoz folyamodok, de mindenképpen megszerzem azt, amit akarok. Ha benne van a lány, ha nincs. Soha nem érdekelt, hogy a másik mit akart. Egy nő vesse magát alá egy férfinak, és teljesítse annak minden kívánságát. Más pedig nem számít.  - Ez furcsa egyébként - válaszoltam -, hogy el szoktál jönni a sírodhoz. Eléggé ironikus szerintem. Én amióta eljöttem hazulról, nem is jártam ott. Hogy apámmal mi történt, hogyan halt meg, azt sem tudom - csóváltam a fejem. - De az az igazság, hogy soha nem is érdekelt.  A kapcsolatunk nem igazán volt fényes, én meg még azt is kétlem, hogy neki feltűnt, hogy egyszer csak eltűntem - nevettem fel. Eléggé fura volt a múltról beszélni most így hirtelen, mert eddig eszembe se jutott. 135 év, és egyszer nem tűnödtem még el azon, hogy apámmal mi történhetett, még az ötlött fel bennem, hogy esetleg visszamehetnék megnézni, mi lett a házunkkal, esetleg a sírunkat meglátogatni. De az a helyzet, hogy hiába jutott most mindez eszembe, még mindig nem éreztem késztetést ahhoz, hogy Norvégiába utazzak.

RenRena

Előzmény | 2015.05.11. 22:06 - #19

Elgondolkodva neztem a fiut. Erezheto volt, hogy valami nem oke vele, de nem tudtam, hogy mirol lehet szo. Csak tippelni tudtam, de az meg nem eleg. Muszaj kesz rajonnom, bar szeretem a veszelyt, de csak ha az iranyitasom alatt tudhatom. Maskulonben nem nagyon vonz a dolog.-Igen, errol lehet szo.-valaszoltam hatul megtamasztva a kezemmel magamat, mikozben az eg fele forditottam tekintetem. Mar 225 eve csak a holdfenyben furdozhetek. Sok ido, nagyon sok. Vettem egy mely levegot, bar szuksegem nem volt ra.-A siromhoz jottem.-feleltem elvigyorodva a sir fele bokve.-kb 200 eve nyilvanitottak halottnak es meg is itt vagyok, bar teny hogy elonek eppen nem vagyok elo.-nevettem fel.-Neha jo dolog vissza gondolni a szanalmas kis emberi eletemre-mondtam szorakozottan.-Viszont faraszto dolog. Foleg ,ha kozben egy nyuszi arnyvadasz is megzavar.-huztam el a szamat, mikozben eldolve kinyultam a siron.-Regen mindig utaltam az ilyen helyeket, de most valahogy egesz megnyugtato.-mondtam eltunodve.

suzuna

Előzmény | 2015.05.11. 21:48 - #18

Damien Myhr Amikor Denise azt mondta, hogy a klán idősebb tagjaihoz tartozik, már megértettem, hogy mire fel van az a nagy felsőbbrendűsége, de ettől függetlenül nem tetszett. Nem tudom, hogy mennyire lehetett idős, de azért én sem panaszkodhattam 135 évemmel, ami valljuk be, elég szép kor. Tehát elég tapasztalt voltam már, és bőven volt időm tökélyre fejleszteni a színészi képességeimet, így továbbra is barátságos kifejezés ült az arcomon, miközben gondolatban teljesen más volt a reakcióm mindarra, amit a lány mondott. Például amikor azt mondta, hogy mindenki tudja, hol a helye vele szembe, én gúnyos félmosolyra húztam ajkamat, majd amikor odasétált a sírkőhöz, elég jól megbámultam, de természetesen ebből sem lehetett semmit sem észrevenni. Ennek hála  pedig kissé elkalandoztam gondolatban, de mielőtt túlságosan belemélyedtem volna azokba a dolgokba, inkább a külvilágra figyeltem. Aztán ahogyan a lány viselkedését figyeltem, az az érzésem támadt, hogy egyáltalán nem lesz olyan nehéz megtörni, mint gondoltam. Persze még mindig láttam rajta a tartózkodást, de volt az egész lényében valami, ami ezt súgta. Én pedig nem éppen egy ilyen játékra számítottam, de az biztos, hogy teljesen ki fogom élvezni, legyen bármiről szó. - Elég jól ismerem az idősebb vámpírokat is, de gondolom akkor az önállóságod miatt nem láttalak még - reagáltam arra, amit ő mondott egy barátságos mosoly kíséretében. Próbáltam behálózni azáltal, hogy elismertem erejét, de természetesen ez még csak a kezdet volt. Jómagam is tisztában voltam azzal, hogy ez még édes kevés ahhoz, hogy teljesen megnyerjem magamnak. - Semmi különös igazából - vontam vállat, miközben leültem mellé a sírkőre, ha már olyan szépen felajánlotta. - Csak egy kis esti sétára indultam, és itt kötöttem ki - feleltem, miközben kezeimet a combomon támasztottam meg, majd így kissé előrehajolva pillantottam oldalra Denise-re. - Na és te? Nem hinném, hogy túl gyakori lenne, hogy vámpírok temetőkbe járnak - kérdeztem tőle továbbra is arcát fürkészve.

RenRena

Előzmény | 2015.05.11. 21:27 - #17

Volt valami a fiuban, amitol meg a hatamon is vegig futott a borzongas valamennyire. Volt idom megismerni az embertipusokat es altalaban sikerult felismernem az olyanokat, akikkel jobb ha vigyaz az ember. Nekem ugy tunt, hogy a cukipofi egy hozzam egesz hasonlo szemelyiseget rejt. Na majd meglatjuk, hogy mejikunk gyoz, mert harc nelkul nem adom fel..-Erten, nos en a klan egyik idosebb tagja vagyok es elegge onnalo. Mondhatni nem szorulok ra senkire, de jobb a klanban mint egyedul. Kenyszer kapcsolat ez, de mindenki tudja hol a helye velem szemben.-mormoltam athato tekintettel furkeszve az arcat.-Denise Mackenzie Davis.-mutatkoztam be en is.-Orvendek.-tettem meg hozza, mikozben korbe pillantottam. Oda setaltam egy hozza kozeli sirhoz es elkenyelmesedve ultem le ra. Na nem mintha szuksegem lett volna a pihenesre, egyszeruen csak jobb volt igy. Allamat a kezemnel tamasztottam meg,amit a terdemen pihwntettem, ugy neztem fel ra.-Mellesleg mi jaratban erre fele?-kerdeztem megpaskolva a mellettem levo helyet igy invitalva, hogy uljon le mellem. Meg volt a magam kis terve, hogy kideritsem mifele alak is o valojaban...es ki tudja... lehet jol fogok szorakozni melle.

suzuna

Előzmény | 2015.05.11. 21:08 - #16

Damien Myhr Nagyon nem tetszett, ahogy a vámpírlány viselkedett velem. Mindig is utáltam, ha a nők irányítanak, ez meg még itt az orrom alá is dörgölte felsőbbrendűségét. Szívesen megbűntettem volna ezért valamivel, hogy megtanulja, hol a helye, de még nem tartottunk ott. Még nem sikerült behálóznom, ez pedig a másik viselkedésén is teljesen egyértelmű volt. Barátságtalan és tartózkodó volt, de engem ez egy cseppet sem zavart. Minél tovább tart megtörni, annál jobb. Annál nagyobb élvezet lesz megszégyeníteni. De mint már korábban is mondtam, még nagyon nem tartunk ott. Még hosszú út áll előttem, és én nem terveztem semmit se elsietni. Mindent jó alaposan ki akartam élvezni. - Nos - kezdtem bele tök normálisan, mintha észre se vettem volna a másik viselkedését -, ez fordítva is igaz. Itt vagyok Londonban már egy ideje a klánnal, de még soha nem láttalak - Pedig ha láttalak volna már, akkor tuti rég az ágyamban kötöttél volna ki. - Egyébként Damien a nevem, Damien Myhr, és szabad tudnom, hogy téged hogy hívnak? - kérdeztem tőle barátságosan, teljesen elrejtve minden sötét gondolatomat, amik a fejemben voltak. Különböző módokat találtam ki, hogy itt a temetőben hogyan tudnám őt jól megkínozni, és bizony eléggé csábító volt mindegyik. Azt hiszem, a legnagyobb problémám a döntés lesz közöttük.

RenRena

Előzmény | 2015.05.11. 20:01 - #15

Nem sok kellett, hogy magambol kikelve elkuldjem a francba a kolykot, de vissza fogtam magam, hiszen csak egy artatlan gyerek. Nem hibaztathatom, hogy ekkora egy nyul.-Emberek...-sohajtottam fel a fejemet fogva es azt rosszaloan csovalva. Ha hajlamks lennek a migrenre most biztos, hogy a fejembe allna. Mogottem megszolalt valaki, mire azonnal megpordultem es ellensegesen meregedtem az uj alakot, aki ugy tunt, hogy egy vampir. Kicsit felengedve sohajtottam es arra pillantottam, emerre az arnyvadasz tavozott.-Semmi emlitesre melto.-feleltem ismet az idegen fele forditva erdeklodo tekintetem. Nem remlett az arca, nyilvan most lathattam eloszor, akarcsak o engem. Nem voltam elragadtatva az idegen fajtambeliektol, ezert nem terveztem egykonnyen felengedni. Az evtizedek alatt jol begyakorolt felsobrendu kifejezes koltozott az arcomra, mikozben megemeltem egyik szemoldokom.-Nem ismerlek.-mondtam ki az elegge egyertelmu megallapitast ezzel utalva arra, hogy esetleg be is mutatkozhatna.

suzuna

Előzmény | 2015.05.11. 19:40 - #14

Hogy pontosan mi ütött belém az előbb, arról fogalmam sem volt. Viszont ahogy visszafordult a lány, rájöttem, hogy teljesen hülyeség az, amit csinálok. Már meg is bántam azt, amit mondtam, mert nem is gondoltam olyan komolyan. Valamint a lány visszautasító és kemény hangneme is ráébresztett arra, hogy én tényleg nem akarok rossz kisfiú lenni - ha az ő szavaival akarnék élni -, ezért égő arccal megcsóváltam a fejem. Annyira szégyelltem magam, mint még életemben soha, de megérdemeltem. Saját magamat hoztam ilyen helyzetbe a hülyeségem miatt, a következményekkel pedig nekem kell számolnom. - Igazad van - bólintottam. - Tényleg nem akarok semmit, erre most sikeresen ráébresztettél, köszönöm - biccentettem a fejemmel felé. - Most pedig ha megbocsátasz - feleltem, majd bármiféle elköszönés nélkül ott hagytam a lányt. /Josh el/ Damien Myhr Hogy pontosan mit is kerestem a temetőben, az egy igen jó kérdés, és valószínűleg csak a jó ég tudja rá a választ - vagy még az sem. Mindenesetre nem is az volt a lényeg, hogy miért itt lyukadtam ki, miután elindultam egy kis esti sétára. A tényen nem változtatott, hogy most itt voltam, és szégyent nem hozva magamra emberi vagy bármiféle jelenlét után kutattam egy kis szórakozás reményében. Rég volt már, hogy utoljára tényleg jól szórakoztam volna. A tegnapi eset is csak arra volt jó, hogy csillapítsam vágyaim, de igazán szórakoztató nem volt. Erre pedig már vágytam volna, bár elég valószínűtlen volt, hogy pont egy temetőben találkozok valakivel. Mindenesetre a remény hal meg utoljára, én pedig tovább kerestem. Már messziről hangokat hallottam jó hallásomnak köszönhetően, amik egy fiútól és egy lánytól származtak. Úgy éreztem, hogy megütött a főnyeremény, amiért itt sikerült összefutnom egy nőnemű illetővel. Ajkaimra is rögtön kiült egy elégedett, ravaszkás mosoly, majd így közelítettem meg a két személyt. A hangok alapján a fiú pont lelépett, nekem pedig ez eléggé kedvezett, mert nem igazán szeretek osztozkodni, még ha nyomhattuk volna gruppenben is. Nem szeretem a prédáimat másnak is odaadni az előtt, hogy én teljesen kiéltem volna magam. Nem sokára oda is értem a nőnemű egyénhez, akit szememmel jól végigmértem, de közben arcomon már nem virított az az előbbi mosoly. Magam sem gondoltam volna, hogy egy ilyen jó csajt sikerült itt, ilyen időben kifognom, de úgy tűnik, az ég is azt akarta, hogy én őt ma megtaláljam.  - Történt valami? - kérdeztem tőle barátságos hangnemben, elrejtve minden sötét gondolatomat. A színészkedés nagymestere voltam, egész életemben ezt csináltam, így egyáltalán nem esett nehezemre most is a kialakított álarc mögé bújni.

[33-14] [13-1]