FrissítésSúgó

suzuna	2015.05.06. 17:16 -
	Evelyn Heallight & Emília St. Clair - zárva

[27-8] [7-1]

suzuna

Előzmény | 2015.05.08. 18:46 - #44

- Evelyn & Emily kör zárva -

Electra

Előzmény | 2015.05.08. 18:35 - #43

Elragadtatva hallgattam az árnyvadászt. Te jó ég, hallottam valaha, hogy egy nephilim köszönő beszédet mond nekem? Miután hazaértem, feltétlenül be kell írnom a naplómba.     - Én sem nagyon így terveztem - értettem egyet vele mosolyogva. De hogy bántam-e? Azt hiszem, nem. Évek óta csak gyakorlásra használtam a mágiát, ezer éve nem kerültem életveszélybe, és már el is felejtettem, milyen, mikor eltölt az adrenalin. Most, hogy jobban belegondoltam, a Declantől tanult védővarázslatokat már majdnem száz éve nem használtam. Elavultak mondta a mesterem, és nem hagyta, hogy használjam őket. Nos, tessék, ennyit az elavultságról.    Mosolyogva megráztam a fejem.    - Én köszönöm, hogy engedted, hogy segítsek. És talán egyszer majd ledolgozod szívességként. - Elgondolkodva megráztam a fejem. - Á, dehogyis. Örülök, hogy megtehettem.    - Szintúgy - mosolyogva megfogtam a kezét. - Igyekezz épségben hazaérni, és ma már ne keveredj bajba! Jó éjszakát, Evelyn.    Egy utolsó mosoly után hátat fordítottam az árnyvadásznak és a bárnak és hazaindultam.

suzuna

Előzmény | 2015.05.08. 18:04 - #42

Próbáltam minden gondolatot kizárni a fejemből, mert nem akartam lelkileg most összetörni. Na jó, ez egy enyhe túlzás, hogy ennyitől összetörtem volna lelkileg, de akkor sem éreztem magam túl fényesen attól, amit tettem. Nem tagadom, megérdemelte azt a verést az a vérfarkas, és azt egyáltalán nem bántam meg. Csakhogy ott volt az a bizonyos "de" szavacska. Annyira elvesztettem a fejem, hogy képes lettem volna meg is ölni azt a pasast, és ez bizony túl sok volt. Nem néztem le az alvilágiakat, nem gyűlöltem és vetettem meg őket, a többségüket elfogadtam, és szívesen barátkoztam is velük, és most mégis olyanra vetemedtem volna, amit más körülmények között soha nem tettem volna meg. Majdnem megöltem, meggyilkoltam valakit. És a hangsúly itt nem az alvilágin volt, mert azok is ugyanúgy élőlények, mint bárki mások, hanem azon, hogy képes lettem volna megtenni. Nem vagyok gyilkos, egy percig se voltam az, és soha nem is válok azzá - mindig is ez az elv szerint éltem, most mégis képes lettem volna megszegni ezt csak a bosszú kedvéért. Olyan bolond vagy, Ev! Most aztán szégyelheted magad. És ezek után hogy fogsz bárkinek is a szemébe nézni? Miután a pultos csaj felkapta a dzsekijét, elhagytuk az épületet anélkül, hogy visszanéztem volna. Nem akartam látni a kárt, amit okoztam, a szétvert testeket, semmit. Csak el akartam tűnni innen minél előbb. Haza akartam menni, és lezuhanyozni, hogy lemossam magamról bűnöm mocskát, habár tudtam, hogy az segíteni nem fog, mert nem a testem volt koszos, hanem a lelkem. De szerettem volna azt hinni, hogy attól jobban fogom magam érezni. Annyira belevesztem a gondolataimba, hogy kissé megijedtem, amikor a pultos csaj megszólalt. Már-már meg is feledkeztem arról, hogy hol vagyok, így az pláne eszembe se jutott, hogy még be se mutatkoztunk egymásnak. De neki igen, ami nem is volt baj, mert amúgyis volt mondandóm a számára. - Evelyn Heallight - mutatkoztam be én is neki, miközben megragadtam a kezét, megszorítottam azt, majd miután elengedtem, ugyan azzal a kezemmel zavartan a fülem mögé tűrtem egy hajtincset. Nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele abba, amit mondani akartam, bár igazából nem is számítottam. Sóhajtottam egyet, majd belekezdtem. - Figyelj, sajnálom, ami bent történt. Én sem így terveztem ezt az estét, képzelheted - nevettem fel kínosan, miközben továbbra is hajamat piszkáltam. - És köszönök mindent. Köszönöm, hogy segítettél nekem, és köszönöm, hogy leállítottál. Azt hiszem, soha nem fogom tudni ezt meghálálni neked - csóváltam meg a fejem, majd mivel éreztem, hogy ez nagyon a búcsú ideje, próbáltam inkább nem szomorú arcot vágni. Halvány mosolyra húztam az ajkaim, és ezúttal én voltam az, aki kinyújtotta a kezét. - Örültem a találkozásnak!

Electra

Előzmény | 2015.05.08. 17:29 - #41

Addig szoratottam, amíg teljesen le nem nyugodott. Nem tagadom, én is kicsit kétségbeesetten vártam a farkas lélegzetvételére, hiszen annyi vér volt rajta és körülötte, hogy egy pillanatra megijedtem, talán későn érkeztem. De egy keserves másodperc után megemelkedtt a férfi mellkasa. Azt hiszem, egyszerre könnyebbültem meg a lánnyal.    - Csak egy pillanat - remegve hátrébb lépegettem a testek és a szilánkok között, majd benyúltam a pult mögé a dzsekimért. Leellenőriztem, hogy meg van-e még a kulcsom, aztán felvettem, és igyekeztem nem törődni a rám tapadó véres ruhákkal, meg a sajgó sebemre. Otthon első dolgom lesz, hogy meggyógyítsam magam, utána pedig egy doboznyi csokifagyival fogom boldogítani magam. Az tuti. Sajnáltam, hogy összevérezem a kedvenc dzsekimet, de hát mégsem mászkálhattam csak így a negyedünkben.     Még utoljára körbenéztem, utoljára felmérve a károkat, utoljára néztem ra a vérében fekvő farkasra, bár tudtam, hogy a kép beleégett az agyamba. Vérfarkast látni egy vértócsában, még akkor is, ha él, nem olyan dolog, amit könnyen elfelejt az ember. Mint például az első szó, az első lépések, vagy az, hogy látjuk meghalni az anyánkat. Ezek mindig velünk maradnak, és egy életen át cipeljük.    Sóhajtva megindultam a kijárat felé, és kinyitottam az ajtót, az éjszakai levegő megcsapott. Megvártam, hogy a lány is kilépjen, majd sietve becsuktam. Azzal már tényleg nem jártam volna valami jól, ha hagyom a vértől bűzleni az utcát. Eszembe jutott, hogy nem mutatkoztam be.    - Mellesleg, Emily vagyok. Emily St. Clair - nyújtottam felé a kezem. - Örülök, hogy segíthettem.

suzuna

Előzmény | 2015.05.07. 17:24 - #40

Teljesen belevesztem a dühömbe, és mivel egyáltalán nem éreztem magam megkönnyebbültebbnek vagy kevésbé mérgesnek, nem is hagytam abba a vérfarkas verését. Az már szinte félholt volt, de ez nem jutott el a tudatomig. Még az sem tudott foglalkoztatni, hogy ha megölöm, akkor megszegem a Törvényt és a Szövetséget, és nemhogy engem megfosztanak a rúnáktól, de még az egész fegyverszünet az árnyvadászok és alvilágiak között bizonytalanná fog válni. Tisztában voltam ezzel, de mindezen gondolatokat a düh teljesen kiszorította. Csak emeltem a karomat, majd lecsaptam, újból és újból. Egyre fáradtabb lettem én magam is, az öklöm is fájt már, és véres is volt, de hogy az a saját vagy a vérfarkas vére volt, arról fogalmam sem volt. Még a környezetemmel sem foglalkoztam, így ha egy másik alvilági meg akart volna támadni, simán meg tudta volna tenni, de még sem történt semmi. Semmi, ami leállíthatott volna, én pedig magamtól képtelen voltam rá. Egyszer csak két kezet éreztem meg az enyémek körül, ahogy karjaimat leszorítják, majd felrántanak a vérfarkasról. Automatikusan ellenkezni kezdtem, ki akartam szabadulni, mert még nem éreztem úgy, hogy végeztem volna, de amikor megszólalt a boszorkánymester, ledermedtem. Tévedés, hogy teljesen lenyugodtam volna, de felnyiltak a szemeim. Az agyam kezdett kitisztulni, így végre rájöttem, hogy mit tettem. Ezen pedig egyáltalán nem segített a vérfarkas jól szétvert látványa sem. Csak reménykedni tudtam abban, hogy még él, és habár most rögtön le kellett volna lépnünk, én képtelen voltam elmenni innen addig, amíg nem bizonyosodtam meg abban, hogy még életben van a vérfarkas. Egyre csak a testét figyeltem visszafojtott lélegzettel, majd mikor láttam mellkasát megemelkedni, kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Megnyugodtam. Olyan volt, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről.  - Lépjünk le innen - mondtam a pultos csajnak, miközben annak kezei lehullottak. Nem akartam megvárni, amíg megjelenik a tulajdonos, és felelősségre von minket, és habár biztos voltam abban, hogy ez a kis incidens nem marad következmények nélkül, de egyelőre el akartam halasztani a fejmosást. Azt hiszem, elég lesz első körben a tudatot feldolgozni, hogy most sikerült majdnem megölnöm valakit csak azért, mert elvakított a düh. Ha nem lett volna itt a pultos csaj, akkor... El sem emrem képzelni, hogy mit tettem volna. Rögtön a kijelentésem után hátat fordítottam a vérfarkasnak, és elkezdtem kitisztítani az utat a kijárat felé. Szerencsére nem volt túl sok dolgom, mert az alvilágiak nem támadtak. Néhány még persze megpróbálkozott, de szerintem sikerült mindenkit elrettentetem azzal, amit tettem.

Electra

Előzmény | 2015.05.06. 23:43 - #39

Még mindig nehezen kaptam levegőt, a torkom sajgott, és úgy éreztem kifogytam minden erőmből. A vendégeket viszont kemény fából faragták, egy vérfarkas újból nekem támadt.     Kitértem előle, majd térdkalácson rúgtam. Úgy éreztem, képtelen vagyok újra annyi energiát kikövetelni magamból, mint amennyi egy erős varázslathoz kell, ezért csak erőből hátralöktem, a feje koppant a fapadlón. Régen éreztem magam kifulladva és nagyon nem szimpatizáltam ezzel az érzéssel.     Fellégezve körbefordultam, felmérve a károkat. A tekintetem átsiklott az ébredező alvilágikon. A poharak darabokban hevertek a pulton, a padlón, és szinte mindenhol. Tócsákat is láttam, de nem tudtam megkülönböztetni a vért a kiömlött sötét piáktól. Csak két szék tört el, de a falakon jobban meglátszott a rombolás nyoma. De szerencsére semmi olyasmi, amit ne lehetne megjavítani egy kis pénzzel és varázslattal.     A lányt kerestem a tekintetemmel. A farkas előtt guggolt, az arcához hajolva beszélt hozzá. Csak remélni tudtam, hogy megfogadja a tanácsomat, és nem öli meg. Míg az árnyvadászt figyeltem, ismét elfelejtettem a környezetemre figyelni, ami örök hiba egy verekedés kellős közepén. Csak egy csont helyreroppanását hallottam, majd két erős kar szorítottt össze hátulról.    A vámpír nagydarab volt, alig értem el az álláig, a mellkasa előtt kétszer is kényelmesen elfértem volna. Szerettem a magas, szélesvállú férfiakat, de akkor eléggé rossz érzés volt az ölelésükben lenni, mikor a halálomat akarták. Levegőt venni is alig mertem, mert féltem, abban a pillanatban összeroppant. Időm se lett volna mágiát használni, és máris törött gerinccel feküdtem volna a karjai között. Éreztem a meleg leheletét a nyakamnál, a szemem sarkából láttam is, ahogy a vállam fölé hajol. Remegve nyeltem egyet. Gyerünk, Em, gyerünk találj már ki valamit.    Ismét az jutott az eszembe, hogy vajon mit csinálna Declan. Először is, biztos vagyok benne, hogy ő sosem állt volna ki a nephilim mellett. Túl sok alvilági ügye volt ahhoz, hogy egy árnyvadász mellé álljon. Neki sohasem lankadt volna a figyelme, és mindig a háta mögé nézett volna.     Újra a lányra tévedt a tekintetem. Már ütlegelte a pasast, a csípőjén ült. A farkas feje és az ökle is véres volt, és látszott, hogy nem akarja abbahagyni.    Ezt nem hagyhattam. A nephilim érdekében, minél előbb le kellett rángatnom a vérfarkasról. Vettem egy nagy levegőt, a vállam közelebb emelkedett a vámpírhoz, aki épp a már alvadó vértől mocskos sebemet tanulmányozta. Na, azt már nem!     Nagyon gyengének éreztem magam, de hagytam, hogy a varázslat újra eltöltsön. A kezem bizseregni kezdett, és mire a vámpír feleszmélt a sebem nézegetéséből, már az agyában fel is robbantottam néhány ideget. Tartós sérülést nem okoztam, regenerálni tudja majd magát, de egy kis időbe fog telni neki.     Üvöltve elengedett, én meg engedve a késztetésnek még ágyékon is rúgtam. Nem néztem végig, hogyan terül el a padlón, hátat fordítottam neki, és a nephilimhez rohantam. Átöleltem a mellkasánál, így legalább valamennyire a karjait is le tudtam fogni, aztán felrántottam a farkasról.     - Elég - mondtam neki, és igyekeztem gyengéd, de határozott hangot megütni. - Elintézted. Nem kell több. Megcsináltad. Nyugi.     Próbáltam erősen fogni, de így is eléggé kifulladtam a végére. Tartottam, ameddig csak bírtam. Heallight jutott hirtelen eszembe ott láttam már ilyen nőket.    Véres voltam és fáradt, de legalább túléltük. Még ha többször túlerőben is voltak. Ez azért elég nagy szégyen nem, nem? Hány falkányi alvilági egy villanykörte kicseréléséhez? Egy se, mert egy boszorkánymester és egy árnyvadász mindent megold!

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 22:42 - #38

Eddig nem is igazán fogtam fel, hogy milyen sokan vannak itt bent. Persze láttam a nagy tömeget, de ha mind egyszerre támad az emberre, akkor valahogy teljesen átértékelődik a sok és a tömeg fogalma. Hiába ütöttem ki egy alvilágit, olyan volt, mintha semmit se csináltam volna, mert a kiütött helyén rögtön megjelent egy újabb, aztán egy újabb, és így tovább. Az egyetlen különbség az volt, hogy amíg az újak frissek voltak, addig én minden egyes ütéssel egyre fáradtabb lettem. Annyi szerencsém azonban volt, hogy a dühöm és az adrenalin annyira hajtott, hogy úgy éreztem, képes vagyok a végtelenségig küzdeni ezekkel itt bent, ha kell, akkor akár egyedül is, De tény és való, hogy a pultos csaj elég nagy segítség volt. Sokkal jobb volt ketten harcolni mnidenki ellen, mint egyedül. Ráadásul társam egy boszorkánymester is volt, tehát végképp.  - Nincs mit - válaszoltam neki köszönetére, majd kikerültem egy újabb ütést, és válaszként egy sokkal erősebbet adtam vissza. Aztán ahogy közölte a drága vérfarkasom helyzetét, oda kaptam tekintetemet. Nem volt túl messze tőlünk szerencsére, így tökéletes rálátásom nyílt, ami rá is igaz volt. Tekintetünk találkozott, és ő gúnyosan elvigyorodott, amire csak még jobban bedühödtem. Csak kerüljön a kezeim közé... - Megpróbálom - biccentettem a boszorkánymester felé, majd megindultunk az áldozatom felé. Gondoltam arra, hogy meg kellene köszönnöm a segítségét talán most, de végül nem tettem. Annyira elborult ismét az agyam, hogy csak azt az idiótát láttam magam előtt. Biztos voltam abban, hogy direkt provokál most már, de nem érdekelt. Hagytam, hadd befolyásoljon, úgyis ő fog rosszul járni. Tuti azt akarta, hogy én járjak valahogy rosszul, de most majd meglátja, hogy egy árnyvadásszal nem lehet szórakozni.  A boszorkánymester társam tökéletesen kitisztította nekem az utat - pont ahogy mondta -, így akadálymentesen eljutottam vérfarkasomhoz. Szemem sarkából persze láttam, hogy társam kisebb gondba ütközött, de megoldotta magától, így nem volt rám szükség. A vérfarkas elé lépve megropogtattam az ujjaimat, majd leguggoltam elé. Az arcán még mindig ott virított az az előbbi gúnyos mosoly, de szépen lassan le is hervadt róla, ahogy meglátta az én gyilkos pillantásomat. Végre talán ő is felfogta, hogy rossz fába vágta a fejszéjét. - Tehát akkor haver - kezdtem bele nyugodt hangon, de ott lapult benne az elfojtott düh és fenyegetés is -, most mond még egyszer azt, amit az előbb - feleltem egész végig a pasas szemébe nézve. Láttam rajta, hogy már egyáltalán nem olyan nagy a szája, de engem ez nem érdekelt. Késő bánat, eb gondolat. A válaszára amúgy sem volt kíváncsi, tehát csak felálltam, majd mivel ő még mindig a földön ült, állon rúgtam jó erősen, aminek hatására eléggé hátrabillent a feje, de azért nem volt olyan erős, hogy eltörje a nyakát, vagy hogy bármilyen más baj érje. Ügyeltem arra, hogy semmiképp se haljon meg.  A rúgást követően megragadtam a pasas  ruhájának nyakát, majd annál fogva felemeltem, és úgy kezdtem el ütéseket mérni a gyomorszájára. Abból is kapott egy jó párat, majd ezt megunva ledobtam a földre, és csípőjére ráülve kezdtem ezúttal arcát ütni. Már sajgott az öklöm, és a vérfarkast is jól szétvertem, de még alig csillapodott dühöm.

Electra

Előzmény | 2015.05.06. 20:04 - #37

Az egyik ütést rosszul céloztam, tehetetlenül néztem, ahogy a vámpír átbucskázik a pulton, egyenest a poharak közé. A fene! Majd kifizetem.      Bár nem lett volna szabad egy verekedés közben a berendezésre gondolnom, végig az okozott kár járt a fejemben. Felborult és törött székek. Ripityára törött poharak. Néhány elnáspángolt alvilági a sarokban. Semmi komoly.    Jobb lett volna, ha nem a környzetre koncentrálok. A farkasok nagyrésze már a földön hevert, de a többiek még csak most jöttek. Egy vámpír vetődött rám, sietve félreugrottam, és végigpörgettem a varázslataimat, hogy vajon melyiket tudnám hatékonyan használni egy vámpír ellen. Egy pillanatra kétségbeesetten vártam valami gondolatot, egy emlékfoszlányt, amiben Declan is szerepel, hiszen ő mindig tudta mit kell tenni, a leglehetetlenebb helyzetekben is. Tessék, kilencvenöt év távolság és egy kis csetepaté, és máris hiányozni kezd az a hülyegyerek, aki mellesleg meg sem érdemli, hogy hiányoljam.     Nem vártam tovább égi jelre, a vámpír vállára tettem a kezem, a kék szikrák körbepattogták az ujjaimat. A vámpír két karja hirtelen hátralendült, egy láthatatlan kötél húzta egyre jobban össze a csuklóit. Meglepte, ezért kihasználva a pillanatot gyomorszájon térdeltem, majd lendítve a lábamat képen rúgtam.     Nem is emlékeztem, mikor harcoltam utoljára. Harminc, negyven éve? Rendesen kijöttem a gyakorlatból, a figyelmem újra lankadt. Szerencse, hogy egy árnyvadászt tudhattam magam mellett, mert a szemem sarkából láttam elrepülni egy vámpírt és rögtön utána a lány nekivetette a hátát a hátamnak.    - Köszönöm - biccentettem, és most már cseppet sem finomkodva taszítottam hátra a támadókat.    Értettem, mirét keresi a farkast. Persze, a lány sem emlegetett túl szépen minket, alvilágiakat, de üsse kavics, túlélünk egy kis kemény hangnemet. A vérfarkas pedig önmagának okozta a bajt. Akármit is kap, megérdemli.     Sietve körbenéztem, és addig kutattam az arcokat, mígnem észrevettem a férfit.     - Neked kétóránál, a vámpír mögött - csak annyira fordítottam hátra a fejem, hogy a lány felfigyeljen arra, amit mondok. - Kitisztítom neked az utad. De azért próbáld meg nem megölni! - kértem. A bár egy gyilkosságot már nem bírt volna el.    Elrugaszkodtam a lány támaszából, magamra vonva a farkas előtt álló két vámpír figyelmét. Egyszerre támadtak nekem, leguggolva kitértem az egyik elől, a lábamat elhúzva a földön a másikat kibillentettem az egyensúlyából. Gyorsan felpattantam, az kellett volna még csak, hogy a földön legyek, mikor újra rám vetik magukat. Hátranézve tisztáztam, higy igen, van elég törött pohár. Felreptettem a szilánkokat, egyenesen bele a vámpírokba. Nem álltak le, de legalább lelassultak, volt időm elhajolni a villámgyors mozdulatok elől, és sikerült lefegyvereznem az egyiket. A másik elkapott a nyakamnál fogva.    A karjaim már zsibbadtak a varázslástól, és sajgott a vállam a sebnél, a rám száradt vért minél előbb szerettem volna lesikálni magamról. A vámpír egyre erősebben szorította a nyakamat, nem kaptam levegőt, és tudtam, hogy még néhány napig majd látni fogom az ujjai nyomát.     A vámpír csuklójára fontam az ujjaimat. Ideje volt keményen játszani. Összeszedtem a maradék erőmet, a kék szikrák újra körberajongták a kezemet. Hallottam, hogyan törnek sorban a csontjai, először a csuklója, majd a bordái, végül a lábában. A vámpír összeesett, levegő után kapva értem földet. Krákogva próbálgattam a hangomat, és inkább a lányt kerestem a tekintetemmel, hiszen nem sok idő maradt, mire a vámpír regenerálódik. A másik amelyiket még időben lefegyvereztem, most a lányt vette célba, a karomat lendítve dobtam őt hátra.     Egy pillanatra megszédültem, régen terheltem le magam ennyire, de azért jól jött már végre egy kis adrenalin. Declan kétségkívül büszke lenne rám, ha most látna, de a mesterem azt hiszem jól az orromra fog koppintani. De hát na. Megérdemelték, amit kaptak. És élveztem.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:58 - #36

Annyira eldurrant az agyam, hogy nem láttam semmit, nem hallottam semmit, csak mentem előre dühöm tárgya felé, az  a vérfarkas felé, aki annyira gúnyosan említette meg a nephilimeket. Nem törődtem azzal, hogy min vagy kin kell átgázolnom hozzá, csak az hajtott, hogy abból az egyből még a szart is kiverjem. Nem tudom, hogyan nézhettem ki, de jó páran, akikkel szembe találkoztam, inkább engedelmesen elengedtek. Biztos voltam benne, hogy a gyilkos tekintetem miatt ijedtek meg tőlem. De jobban is tették, mert ha az utamba álltak volna, ők sem úsznák meg sérülés nélkül. Voltak azonban olyanok is, akik ennyitől nem riadtak meg, és nekem rontottak. Egy vámpír jobbról rontott nekem azzal a feltett szándékkal, hogy képen töröljön, de én lebukva kitértem ütése elől, és jól gyomorszájon vágtam, majd egyik karját megragadva elrepítettem, neki jó pár alviláginak, ezzel azokat is feltartva. Balról pedig megjelent egy vérfarkas, akinek ütését megelőzve jól képen töröltem szintén jobb öklömmel, majd bal lábamat fellendítve arcának a másik felét rúgtam meg, így az is elrepült. Eközben azonban lankadt a figyelmem, aminek az lett az eredménye, hogy egy kis termetű vámpír a hátamra ugrott, és beleharapott a nyakamba. Szúró fájdalmat éreztem ott, ahol a fogai belém hatoltak, de nem hagytam, hogy túl sokáig a vérem szívja: a fejénél megragadva jól elhajítottam.  A düh szerencsére még nem vette el teljesen a józan eszem, valamennyire még képes voltam értelemesen gondolkozni - legalábbis arról, ami a harccal állt kapcsolatban -, így feltűnt, hogy annak a vérfarkasnak a klánja nem támad rám. Hátra fordultam, hogy kiderítsem ennek okát, és hamarosan meg is pillantottam őket beépülve a falba. Néhány már sikeresen lejött onnét, de a többség még ott volt. A pultos csaj sem tétlenkedett úgy tűnik, és védte a hátamat. Azonban elég nagy túlerővel álltunk szemben, és láttam, hogy társam meg is sérült, így félre tettem a bosszúmat ideiglenesen, és a csaj segítségére siettem. Nekem háttal állt, ami védtelen volt, és épp egy vámpír akarta megtámadni onnét. Két nagy lépéssel ott teremtem, és kiütöttem a vámpírt, majd hátamat a putlos csajénak vetettem. - Jöttem segíteni - mondtam neki, miközben ismét kiütöttem egy pár alvilágit. - De meg kell majd keresnem azt a vérfarkast - magyaráztam neki tovább. - Nem fogja megúszni ennyivel azt, amit mondott - feleltem, majd lebuktam egy újabb ütés elől, ezzel párhuzamosan pedig gyomorszájon vágtam az illetőt.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:26 - #35

A feszültség már szinte tapintható volt, én pedig a burkolt kérés hallatán összeszedtem az erőmet. Nem akartam többet hallani ennél, mint amit a lány mondott. Nem is vártam többet. Az árnyvadászok mindig szerették fitogtatni, hogy ők mire képesek, és már az nagy szám volt, hogy elfogadta a segítségemet.     - Állok szolgálatodra - biccentettem, és készen álltam.    Mindig is imádtam varázsolni. Gyerekként bele sem mertem gondolni, hiszen akkor csak annyit tudtam, hogy más vagyok. Valami egészen más, mint a többi gyerek, és azokban az időkben a másság nem volt valami nagy életbiztosítás. Emlékszem, hogy órákat ültünk az alagsorban Declannal, az ólomkatonáit rakosgatva, és a szinte fülsüketítő csendben vártuk, hogy a rendőrök, vagy bárki más, aki a halálunkat karta, elmenjen. Ő mindig is bátrabb és ügyesebb volt, mint én valaha is voltam és leszek, nem lepődtem meg rajta, hogy ő derítette ki előbb, mit is rejtenek a fura külső jegyeink. Anya évekig halogatta a vallomását az apám kilétéről, vagy Declan édesanyjáról. Miután kiderült az igazság, Declan hetekre eltűnt, de mikor visszatért, már a mágiát használta és kék szikrák pattantak elő az ujjai közül. Az első védelmi varázslataimat tőle tanultam, és ezt sosem felejtem el neki. Azok a varázslatok már néhányszor megmentették az életemet.    Declan mindig is türelmetlen volt, haragos és indulatos, nála nagyon gyorsan kellett tanulnom. London főboszorkánymestere ezzel szemben felért a tibeti szerzetesekhez. Kínzó lassúsággal tanított már csaknem nyolcvanöt éve, de a türelem mindig meghozta gyümölcsét. Sokat fejlődtem ez idő alatt, és rengeteget finomítottam a varázslataimon.    Az sok évnyi lassúság most jól jött, amíg a nephilim harci pozícióba helyezkedett és amíg a vérfarkas fokozta a hangulatot. Éreztem a mellkasomban a mágia forróságát, amint az árnyvadász behúzta az est második ütését. Kárörvendve néztem, hogy esik össze a farkas.    A családok nagyon összetartóak. Van az apa, aki a pénzt hozza, az anya, aki a gyerekekre vigyáz, meg a kölykök, akik elbliccelik a keresett zsetont. A vámpírok klánokban élnek, az árnyvadászok parabataiok lesznek, a vérfarkasok meg az életük árán is képesek megvédeni egymást. Nem csodálkoztam hát, hogy a bárban lévő összes farkas a társa segítségére sietett   Fellendítettem a karomat, kék szikrák pattogtak az ujjaimnál, és azok a farkasok, amelyek már majdnem elérték az árnyvadászt, átrepülve a báron nekcsapódtak a falnak. Nem nyekkentek nagyot, legalábbis nem volt időm felmérni a kárt, ugyanis arrébb kellett ugranom az egyik alvilági keze elől, aki benyúlt utánam a pultba. Inkább kiugrottam a pult mögül, nem akartam a drága italok és törékeny poharak épségét kockáztatni. Valaki hátulról lefogta a karjaimat, de néhány csel segítségével kiszabadultam. Mi mindenre jó egy kis fizikai edzés!   Probáltam nem az erős szívverésemre koncentrálni, ahogy elhajoltam az egyik farkas ökle elől. Összegyűjtve az erőmet nagyot taszítottam rajta, nekirepült néhány társának.    Egy tőr hasított el mellettem, belevágott a vállamba, de épp időben ugrottam arrébb. A seb nem lett mély, de vérzett, és idegesített, hogy lassít. Körbefordulva kerestem, ki dobta a tőrt, de nem volt sok időm, a következő támadóm már rám is vetette magát. Még arra sem maradt egy pillanat sem, hogy enyhítsem a fájdalmamat, ahhoz meg kellett volna állnom, de az alvilágiak sorban támadtak. Sietve gyomron térdeltem az egyiket, és abból a lendületből taszítottam a falnak egy másikat. Eddig nem értettem a tömeg igazi fogalmát gondoltam de hát milyen lenne egy kocsmai verekedés, ha nem ilyen?

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:26 - #34

Éreztem, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol itt bent, hála annak a fránya hangsúlynak, ami csak véletlenül lett olyan. Próbáltam valami megoldáson gondolkozni, de semmi nem jutott eszembe. A legegyszerűbb az lett volna, ha bocsánatot kérek nemcsak a megütött farkastól, hanem mindenki mástól is, amiért olyan lenézően említettem meg őket, de a fenébe is velük! Én nem fogok bocsánatot kérni, azt leshetik. Alapból nem én kezdtem az egészet, nem én voltam a hibás, a félre sikerült hangsúly miatt pedig nem fogok nekik elkezdeni magyarázkodni. Természetesen nem néztem le az alvilágiakat, vagy bármi hasonló, meg nem is voltam nagyra magammal vagy a nephilim véremmel, de nem az én kenyerem a magyarázkodás. Aki annyira magára veszi ezt, az úgy járt, ám biztos vannak olyanok is, akik tudják, hogy nem egészen úgy gondoltam azt, amit mondtam. Fog a halál nekiállni még most magyarázkodni is! - Ha ez a helyzet - pillantottam hátra a pultos csajra -, akkor szívesen fogadom a segítségedet. Mert attól tartok, ezt most nem fogjuk megúszni anélkül, hogy egy pár vérfarkast jól seggbe rúgjunk - kacsintottam rá, majd feltűrtem a fölsőm ujját, aminek hatására láthatóvá vált néhány rúna, amit még az edzés miatt rajzoltam fel magamra.  Leugrottam a székről, majd felvettem egy védekező pozíciót, felkészülve a vérfarkas esetleges támadására. Nem terveztem fegyvert ragadni ellene, de ha odáig fajulna a helyzet, akkor megtenném. Pont az ilyen helyzetek miatt hordok magamnál mindig egy-két tőrt. - Szóval verekedni akarsz, nephilim? - kérdezte tőlem az a vérfarkas, akit megütöttem. A nephilim szót olyan gúnyosan ejtette ki, amennyire csak tudta, de én még életemben nem hallottam senkit így beszélni az árnyvadászokról. Ezzel a húzásával azonban betelt a pohár. Azt még elviselem, ha engem szidnak, de azt nem tűröm el, ha a családomat szidják. Róluk senki nem mondhat egyetlen egy rossz szót sem, és habár nem ismerem az összes árnyvadászt, és nem állok mindegyikkel vérrokoni kapcsolatban, de akkor is ők a családom. Ezzel a húzásával most nyert egy utat a halálba ez a vérfarkas, az biztos.  Teljesen eldurrant az agyam, már nem tudtam egyáltalán értelemesen gondolkozni, csak tettem, ami a véremben volt. Jobb öklömmel jól bevertem a vérfarkasnak, aminek hatására egy reccsenés jelezte, hogy eltört az orra. De valahogy a legkevésbé se tudott érdekelni.  Ütésem hatására egy fájdalmas nyögés szakadt fel a vérfarkas torkából, és kezét a vérző orrához kapta. Ennyivel azonban nem úszta meg, mert bal öklöm megismerkedett az arcával, majd jól gyomorszájon térdeltem, mire a pasas kétrét görnyedt. Végezetül pedig másik lábammal arcon rúgtam, így az elrepült tőlem.  A pokol pedig ezzel szabadult el.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:25 - #33

Halványan derengett egy emlék egy hasonló helyzetről. Csak az meg az abroncsszoknyák idejében volt, és akkor még Declannal jártam a vidéket. Jó lett volna, ha ezekben a percekben nem az unokabátyám jut az eszembe, hanem valami megoldás arra, hogy hogyan ússza meg a bár meg a lány is ép bőrrel. Összegyűjtöttem magamban az eddig tanult védelmi varázslataimat, de még magamban tartottam. Feleslegesen nem akartam tovább növelni a feszültséget.     A nephilim karakánul visszaszólt, egy szemrebbenés nélkül, és egy tökéletes érvvel. Ezzel máris szerzett tőlem egy újabb pirospontot. Annyira emlékeztetett valakire a lány, de meg nem tudtam mondani, kire. Talan találkoztam már az egyik ősével. Hol voltak fiatal, de nagyszájú csajok?     Persze az sem kerülte el a figyelmemet, hogy a hangsúllyával volt egy kis probléma, és erre már minden itt tartózkodó felkapta a fejét. Akár még én is megsértődhettem volna, de akkor ki állt volna mellé? De hát tudjuk. Árnyvadászok között is lehetnek rosszak, alvilágiak közé is születhetnek jók. Nem minden csak fekete és fehér.     - Nem kell aggódnod a munkám miatt - kacsintottam rá. - Nem csak neked vannak jó érveid. - Eszembe jutott, mikor néhány éve megvertem egy vámpírt. Csak egy hét kényszerszabadságot kaptam, mivel ügyesen kimagyaráztam magam. Nem akartam arra gondolni, mi történne akkor, ha szembe szállnék egy falkányi vérfarkassal. Tuti ki tudnám menteni magam a főnöknél: vigyáztam a bárra és megvédtem egy nem túl ártatlan életet. Egy igazi hős vagyok, aki komolyan veszi a munkáját.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:25 - #32

Reméltem, hogy a vérfarkas egy ütés után lekopik rólam, de én is rájöhettem volna, hogy ez lehetetlen. Ezzel az ütéssel valószínűleg csak még jobban felhergeltem, csak úgy mint a klánját. Normál esetben érdekelt volna, hogy ne keverjek ekkora galibát, és ne rontsam tovább a nephilimek hírnevét az alvilágiak között, de ezt most nagyon is kiérdemelte az a vérfarkas. És ha nagyon gyorsan nem kopik le rólam, akkor nagyon meg fogja járni. Az ember ne akarjon összetalálkozni egy dühös árnyvadásszal, az biztos! A pultos csaj elismerő biccentésére én is egy biccentéssel válaszoltam, majd részemről vége is volt a bulinak, de a vérfarkas valahogy nem így gondolta. A kérdésére pedig már jól visszaszóltam volna, amikor a pultos csaj most beelőzött, és megvédett, úgymond. Persze egyáltalán nem volt rá szükségem, de ez rendes volt tőle, tagadhatatlan. Legalább ha verekedésre kerül sor, már ketten leszünk egy egész klán ellen, rosszabb esetben az összes itt tartózkodó alvilági ellen. - Remélem, értetted a célzását - fordultam a vérfarkas felé karba tett kezekkel. Az csak dühösen összeszorította a fogait, látszott rajta, hogy nem tetszik neki az események eme fordulata, de tenni nem tett semmit. - Vagy ha annyira haragszol rám, részemről nyugodtan a Klávé elé vihetjük az ügyet, de garantálom, hogy te fogsz rosszabbul járni, alvilági. A Törvény tudtommal nem engedélyezi az árnyvadászok szexuális zaklatását - magyaráztam neki sokkal nyugodtabb hangnemben, mint arra számítottam, és talán az alvilági szót sokkal gúnyosabban ejtettem ki, mint szerettem volna. Ez pedig nem csak a vérfarkasokra korlátozódott, hanem miden más alvilágira, ezzel az itt tartózkodókat is belevonva a konfliktusba. Ez az Ev, ezt jól megcsináltad! Most aztán nyakig ülsz a kakikban! - szidtam magamat, de most már késő bánat, eb gondolat. Jobb lesz, ha valami megoldáson gondolkozom. - Szerintem lehet jobb lenne, ha te nem keverednél nagyon ebbe bele - mondtam a pultosnak. - Nem akarom, hogy miattam elveszítsd az állásod - folytattam, amíg a vérfarkasok csendben állták. A levegőben a feszültség pattanásig feszült, már csak egy apró szikra kell, és kitörik a verekedés.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:24 - #31

Hogy én mennyire imádom a nephilimeket! Százhúsz év alatt elég sok árnyvadász család sarjaival fújt össze a sors, és egyet már megtanultam: mindegyikőjükben van spiritusz! A klassz ruhákról, a menő rúnákról már nem is beszélve.     Öszeszorítottam a számat, de a mosolyomat nem igazán tudtam elrejteni. Biccentettem a lánynak elismerésem jeléül. A bundás teljes joggal kiérdemelte, és engem nem igazán zavart, hogy vérző szájjal kelt fel a padlóról. Őt viszont igenis zavarta, haragosan meredt az árnyvadászra. A falkatagok úgyszintén. Nyugodtan törölgettem egy poharat, de a szememet nem vettem le róluk.     - Azt hiszed, ezt megúszod? - morogta a farkas, dühében kidagadtak az erek a nyakán. Nem bírtam magamban tartani a mondandómat.     - Nem értem, miért haragszol rá - szóltam meggondolatlanul, közben a pohárra figyelve, amin a foltokat dörzsöltem. - Örülnöd kéne. A lány nagyot üt. Üthetett volna kényesebb helyre is - a végére már a vérfarkas szemébe néztem, és reméltem, érti mire gondolok. Valaki köhögésnek álcázta a nevetését. Lejjebb tekertem a zene hangerejét, anélkül, hogy odanéztem volna.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:23 - #30

Egyre több vendég érkezett az idő teltével, és ez eléggé lefoglalta a pultos csajt. Ami igazából nem zavart annyira, mert nem is igazán volt miről beszélgetnem vele, meg nem is voltam olyan hangulatban, csak megvolt az ingerem arra, hogy dumáljak valakinek. Mivel azonban most eléggé elfoglalt lett, csak csendben ültem az italomat kortyolgatva. Az alkohol valóban megnyugtatta az idegeimet, de nem tartott túl sokáig. Kellett volna még egy kis idő ahhoz, hogy tényleg teljesen kitisztuljon a fejem, de a mellettem ülö vérfarkas ezt nem tette lehetővé. Nekem személy szerint nem volt semmi bajom az alvilágiakkal, de ennek olyan nyílvánvalóak voltak a szándékai, hogy akaratlanul is felidegesített. Minek néz ez engem, egy olcsó kurvának?  Az elém lerakott vízet egy hajtásra megittam, majd megtöröltem kéz fejemmel a számat, majd úgy fordultam a vérfarkas felé, aki már meg is szólított azután, hogy megkocogtatta a kézfejemet. Próbáltam türelmesen viselkedni vele, de ez a mai nap tényleg annyira nem az én napom volt, hogy valószínűleg nem igazán sikerült arcomról eltűntetnem mérgemnek jeleit. - Ó, de még mennyire - húztam gúnyos mosolyra ajkaimat. - Szeretnéd, ha megmutatnám, mit tudok? - kérdeztem tőle, mire a háttérből hangos füttyögés jött reakcióként. A mellettem ülő vérfarkas pedig egy elégedett mosollyal az arcán nézett vissza rám. - Mutasd, mit tudsz, bébi - válaszolta közel hajolva hozzám, aminek hatására most az én ajkaimra ült ki egy elégedett mosoly. - Ezer örömmel - válaszoltam neki, majd meg sem várva további reakcióját, jobb kezemmel olyan erővel állon vágtam, hogy lefordult a székről. - Öröm volt veled társalogni - "köszöntem el" tőle ismét gúnyosan, majd visszafordultam az italom felé.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:22 - #29

A forgalom erősödött, kénytelen voltam a zenét felhangosítani. Inkább a basszus dübörögjön bennem, mint ez a zsivaly. A farkasok hangoskodva örültek a zenének, az üres teret szép lassan táncoló testek töltötték meg. Nem igazán figyeltem rájuk, a fülem és a szemem is már rég megszokta ezt. Volt dolgom, mint a pohártörölgetés, poháralátétek kirakása, vagy az, hogy megértsem mit kérnek a már elázott vendégek.     A lányon látszott, hogy nehezen bírja az alkoholt, ezért egy pohár vizet toltam elé.     - Hajtsd fel - mondtam. - Kicsit segít.     Nem véletlenül itattam meg vízzel. Még mindig aggasztott, hogy egy árnyvadász egyedül téblábol egy bárban, ami hemzseg az ellenségeitől. Tudtam, hogy képes megvédeni magát. De vajon részegen is?     És beigazolódott az, amitől féltem. A farkas, aki nem is olyan rég helyet foglalt a lány mellett, felhajtotta a maradék sörét, majd a nephilim felé fordult, és egy ócska vigyorral a képén megkocogtatta a lány csuklóját. Öreg hiba.      - Szép kéz - vigyorgott. - Az árnyvadászoknak általában erős kezük van. Te tudsz vele csinálni mást is, mint a simogatás? - a beszólást röhögés követte, én pedig megdermedve vártam a nephilim válaszát. Szerettem a munkám, de készen álltam szétrúgni néhány alvilági hátsót.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:22 - #28

Magam is meglepődtem azon, hogy az alkohol milyen gyorsan elkezdte lenyugtatni az idegeimet. Már egyáltalán nem voltam olyan mérges, mint ahogyan ideérkeztem, és ez jó jel volt. Tényleg jó ötlet volt idejönni, habár igazából az volt a célom, hogy ma egy kicsit én is rosszlány leszek. Viszont ez az elhatározás az időteltével egyre halványabb lett, ahogy egyre jobban kitisztult a fejem. Most már igazából kedvem is lett volna hazamenni, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba, de túl makacs voltam hozzá. Ha már egyszer idáig eljöttem, akkor nem fogok pár perc után lelépni - határoztam el magamban, ahogy felhajtottam a poharamban lévő maradék italt. Az alkohol még mindig égette a torkomat, de most már kezdtem megszokni, és egyáltalán nem volt olyan vészes, mint az első korty után. Automatikusan odanyúltam az üvegért, és kitöltöttem magamnak még egy pohárral, amit a pultos csaj is megtett, csak ő felhajtotta az egészet egyszerre. Elismerően biccentettem fejemmel neki ezt látva, mert én erre nem lettem volna képes, de meg sem akartam kérdezni. - Valószínűleg már senki nem emlékszik rá - biccentettem egyetértően, majd újból beleittam a whiskymbe. Közben a pultos csaj is nagy lendülettel osztogatta az alátéteket, én meg szemem sarkából azt a vérfarkast figyeltem, aki pont ebben a pillanatban ült le mellém a hirtelen felszabaduló helyre. Egyelőre viszont nem csinált semmit, azt leszámítva, hogy jól megbámult minden létező helyen.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:21 - #27

A tömeg, mint mindig, ugyanakkor jött, és bár nem akartam, aggódni kezdtem a lányért. A nephilimekhez jóval több kötelék fűzött a százhúsz évem során, mint az alvilágiakhoz, bár azt is tudtam, hogy nem kell féltenem egy árnyvadászt, hiszen a munkaköri leírásában is ez áll, hogy meg kell védenie magát. De ha verekedés törne ki, és ekkora lenne a túlerő? Még szerencse, hogy egy boszorkánymester robotol a pult mögött.     Megesett rajta a szívem, ahogy szinte csak nyalogatta azt a whiskyt, ezért megvártam míg kitölt magának egy újabb pohárnyit, majd elvettem tőle az üveget, és inkább magamnak töltöttem belőle és rögtön fel is hajtottam. A fenébe is, megérdemlem gondoltam. Annyi nyűg van az alvilágiakkal meg a poháralátétekkel, senki sem haragudhat meg azért, ha néha ledöntök egy-egy pohárral.     - Hát igen - biccentettem. - Bár, ki emlékszik már arra, hol kezdődött ez az egész?    Sietve egy alátétet raktam az egyik korsó alá, amit épp a pultra készültek rakni. Komolyan, itt senki sem tud olvasni? Ki van írva az italárak fölé, hogy a pohár alé tegyenek egy nyavalyás alátétet.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:21 - #26

Az első korty után sikeresen megállapítottam, hogy az alkoholos piák valóban nem az én italjaim, de a többi csak még biztosabbá tett ebben a megállapításban. Ennek ellenére azért is le terveztem gyűrni ezt a fránya whisky-t, természetesen nem az egész üveggel, mert azért nem akartam öngyilkos lenni. És mivel időm volt, mint a tenger - na meg persze mert nem igazán ízlett a pia -, lassacskán, apró kortyokkal fogyasztottam a poharamba kitöltött italt, miközben a pultlapot bámultam. Igazából, kedvem lett volna a tömeget bámulni, és minden egyes jelenlévőt jól szemügyre venni, de mivel én nekik háttal ültem, és nem akartam megfodulni, inkább elhessegettem ezt a gondolatot. Megelégedtem azzal is, hogy a szemem sarkából figyeltem azokat, akik szintén italért jöttek. A pultos lány pedig látszólag eléggé elfoglalt volt, és nem igazán hallotta meg kérdésemet. Egyáltalán nem sértődtem volna meg azon se, ha nem kapok rá választ, de végül egy kis fázis késéssel válaszolt. - Nos, ebben van valami - bólintottam rá arra, hogy valószínűleg én is sok vendéget ide vonzok.- Valószínűleg azért, mert nem igazán szívlelik az alvilágiak az árnyvadászokat, és ez valamilyen szinten fordítva is igaz - vontam vállat, majd ismét belekortyoltam az italomba. Közben persze egyáltalán nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy tényleg elég sokan megbámulnak, valamint az az egyre közelebb merészkedő vérfarkas is eléggé meresztgette a szemeit.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:20 - #25

Abba kellett hagynom a pult tisztogatását, ugyanis egyre többen jöttek italért. Sokszor szívesen rájuk förmedtem volna, ugyanis 1: nem vették figyelembe, hogy épp takarítok, vagyis nem érek rá, 2: nem vették el az alátétet. Erről eszembe jutott, hogy a nagy tisztogatásban az árnyvadásznak is elfelejtettem alátétet adni, ezért gyorsan a pohara alá csúsztattam egyet, aztán sietve kiszolgáltam egy vérfarkast. Hallottam, hogy a lány kérdez valamit, de nem igazán figyeltem.    - Hm? - kérdeztem vissza, de aztán eljutott a tudatomig a kérdés. - Ja, igen. Általában. Közel az este, és ilyenkor megtelik a hely - oldalra léptem, és kiszolgáltam még egy alvilágit, de közben sietve egy korsó sört lebegtettem a pult másik végén álló farkasnak. Körbepillantva észrevettem, hogy sokan fikszírozzák az árnyvadászt is.     - Hmm... talán te is hozod a forgalmat - mondtam neki. - Ritkán néznek be ide árnyvadászok, és akkor sem mindig kedves szándékkal.

[27-8] [7-1]