FrissítésSúgó

suzuna	2015.05.06. 16:25 -
	Joy Braley & Joshua Heallight - zárva

[31-12] [11-1]

suzuna

Előzmény | 2015.05.07. 22:13 - #50

- Josh és Joy kör lezárva -

suzuna

Előzmény | 2015.05.07. 22:12 - #49

Amíg Joy elment visszaváltozni és magára venni a felsőmet, én csak egy helyben álltam, és nem csináltam igazából semmit. Megpróbáltam kiüríteni a fejem, hogy ne emésszem magam tovább a történtek miatt, de ez koránt sem volt olyan egyszerű feladat. Amikor pedig már majdnem sikerült, megéreztem a hirtelen gerincembe nyilaló fájdalmat. Ötletem sem volt, hogy vajon mim sérülhetett meg pontosan, de valójában annyira nem is akartam tudni. Majd az iratze meggyógyít, és nyoma sem marad. Viszont, a sebnek hála újból elkezdtem azon agyalni, hogy mit kellett volna másképp tennem, am miatt ismét feltámadt bűntudatom.  Megráztam a fejem, hogy elhessegessem a felesleges gondolatokat, majd helyette inkább felrajzoltam magamra a rúnát, aminek hatására az emberek nem fognak látni. A lehető legfeltűnésmentesebben szerettem volna már visszaérni az Intézetbe. Nem kell még az is, hogy a mondénok megbámuljanak.  Joy hirtelen jövő kérdésére kissé összerezzentem, mert észre se vettem, hogy megérkezett. Nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon ő is, ezért mosolyra húztam az ajkaim, ezzel is azt próbálva jelezni, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben van. - Persze - válaszoltam a kérdésére, miközben egy gyors pillantást vetettem rá. Szerencsére az ing valóban eltakart mindent, habár csak épphogy. Egy rossz mozdulat, és kint lehet minden. De, ez már nem az én gondom volt. Én megtettem mindent az ügy érdekében, most már neki kell vigyáznia magára. - Csak nyugodtan, van még otthon olyanom amúgy is - vontam vállat. Annyira tényleg nem volt szükségem arra az ingre, a szekrényemben amúgy is volt még egy pár fekete ing. Azon az egy darabon már nem múlik semmi.  - Én viszont akkor most megyek. Örültem a találkozásnak, Joy - mosolyogtam rá ismét, majd hátat fordítottam neki, és elindultam kifelé, de közben intettem egyet még neki búcsúzóul, majd mivel még megvolt a Gyorsaság rúnámnak a hatása, seperc alatt elhagytam a park területét.

Joy/Daniel

Előzmény | 2015.05.07. 21:45 - #48

Még vártam Josh reakciójára addig csak figyeltem őt, láttam az arcán, hogy valami nagyon bántja. Megkérdezni még így sem tudtam, de szerencsémre megértette, hogy mit szándékozok neki mutogatni. Kicsit meglepődtem mikor felajánlotta az ingét és levettem azt. Végig néztem testén, ami árnyvadász létére nem volt valami kidolgozott vagy edzett. Bár ez a csatában is kiderült, hogy nem azaz izompacsirta árnyvadász... Lerakta elém fekete ingét és távolabb ment, bíztam benne, hogy nem leskelődik, de mégis csak egy parkban voltunk, így a számmal felvettem a ruhaneműt a földről és bebaktattam vele egy bokros részhez. Nem annyira hosszú idő után jólesett végre újra emberi alakot ölteni. Magamra vettem Josh felsőjét, ami szerencsémre hosszú volt rám, így mondhatni bőven takart, viszont még így is kényelmetlenül éreztem magam benne. Igaz, hozzá voltam már szokva a szoknyákhoz, de ez mégis más helyzet volt. Végignéztem magamon és elég érdekes látványt nyújthattam. Lábaim és kezeim piroslottak, ahogy a démon vére marta őket és a hajam is elég kuszán állhatott, ezért megpróbáltam valamennyire rendbe hozni a kezemmel. Elindultam Josh felé, háttal állt nekem, nem mertem megérinteni a vállát mert féltem, hogy az ing feljebb csúszik így csak megszólítottam: - Minden rendben? - kérdeztem tőle aggódva. Több kérdésem is lett volna hozzá, de ezt amolyan összefoglaló kérdésként tettem fel - Izé.. köszönöm a felsőt, majd ha egyszer találkozunk akkor visszaszolgáltatom - mondtam zavaromban, miközben a kezemmel azon voltam, hogy minél lejjebb húzzam az inget.

suzuna

Előzmény | 2015.05.07. 21:23 - #47

A kérdésem hallattán Joy felemelte az egyik mancsát, amin piros foltok éktelenkedtek sérülésre utalva. Ezt látva pedig biztos voltam abban, hogy más sérülése is van, ami miatt nagyon bűntudatom támadt. Ha egy picit is elővigyázatosabb lettem volna, akkor mindez nem történt volna meg, elvégre, olyan sokszor sikerült megütnöm a démont, ha azt egy szeráfpengével tettem volna, akkor nagyon hamar meghalt volna, anélkül, hogy különösebben megsérültünk volna. Tehát, végülis minden az én hibám, amiért fegyver nélkül mozdultam ki az Intézetből, holott tisztában vagyok azzal, hogy démonnal bárhol összefuthatok. Úgy szidtam magamat, ahogy tudtam, de hiába tettem magamnak ennyi szemrehányást, a bűntudatom nem lett kevesebb semennyivel sem, sőt! Még inkább ramatyabbul kezdtem érezni magam, ami miatt kissé le is lassult a gondolkodásom. Csak most esett le, hogy Joy hiába akar bármit is mondani, nem tud, mivel még mindig farkas alakban van. Visszaváltozni pedig ruha hiányában nem tud.. Erre akart utalni ő is azzal, hogy a fejével a teste felé biccentett.  Viszotn ez egy elég kellemetlen helyzet volt, mert farkasként nem mehet vissza a klánjához vagy bárhol is él, mert az emberek megbámulják, de meztelenül se teheti meg azt az utat... Kellemetlen mindkét lehetőség... Akkor, nincs mit tenni. - Nincs pót ruhád, igaz? - kérdeztem tőle kedvesen, de választ nem vártam rá, mert elég nyilvánvaló volt, hogy nincs. Ő is pont annyira volt felkészülve egy esetleges démontámadásra, mint én, úgyhogy jó csapatot alkottunk, tényleg. - Vedd fel az én pólómat, és akkor vissza tudsz változni - ajánlottam fel neki, majd gyorsan le is kaptam magamról az említett ruha darabot.  Joy szerencséjére én magasabb voltam nála, bár igaz, hogy csak egy tíz centivel, de annyival többet tud eltakarni a testéből. Ami pedig még szerencse volt, hogy egy fekete ing volt ma rajtam, ami még nekem is hosszú volt kicsit, tehát Joynak tényleg pont jó lesz, remélhetőleg. Az ingemet oda tettem elé a földre, majd távolabb mentem tőle, és hátat is fordítottam neki. Nem akartam leskelődni, mert én nem voltam olyan típus, de még nem is akartam itt hagyni, védtelenül. Majd ha visszaváltozott, akkor én is visszamegyek az Intézetbe, mert eléggé elnyúlt már ez a kis séta.

Joy/Daniel

Előzmény | 2015.05.07. 19:55 - #46

Nagy kimerültséggel néztem fel a fiúra, ki megkönnyítette a dolgomat azzal, hogy leguggolt mellém. Kérdésére elgondolkodtam ugyanis a győzelem idejekor majdnem megfeledkeztem a fájdalmaimról. Mind a négy mancsomban égető fájdalmat éreztem, a bordáimnál is fájt picit, de mivel ilyen alakban képtelen voltam beszélni, így megráztam a fejem és csak az egyik mancsomat emeltem fel, amin piros foltok voltak. Szerettem volna újra emberi alakot ölteni, de ruháim tönkrementek mihelyst vérfarkas alakot öltöttem, pót ruhát meg nem tartottam magamnál, így kénytelen voltam így maradni.  Josh arcán bűntudatot vettem észre és nem értettem miért, hiszen megnyertük a csatát, igaz elég nyögvenyelősen, de az most nem számított, vagyis nekem. Örültem, hogy mindez után élek, bár Josh jobban jártas volt a démon ölésben mint én. Számomra ez volt az első ilyen akcióm, az első démon, akit megöltem, az első akivel találkoztam. Már kezdtem érteni, hogy a szüleim miért fogtak szorosabb pórázra az utóbbi időben, de valljuk be ez elég izgalmas volt. Nehéznek nehéz volt, de túl éltük és nekem ez számított. Fejemmel le-le biccentettem testemre ezzel jelezve a mellettem guggoló fiúnak, hogy szívesen visszaalakulnék és társalognék vele, de nem tehetem.

suzuna

Előzmény | 2015.05.07. 17:06 - #45

Joy pontosan úgy tett, mint ahogyan azt mondtam neki. Miután a faággal egy helyben tartottam a démont, ő neki rontott, és ott harapta, karmolta, ahol érte. Szerencsére nem tartott sokáig, amíg a lány megölte a démont. A lény evilági teste szertefoszlott, amit látva megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Tényleg azt hittem, hogy most itt hagyjuk majd a fogunkat, de szerencsére csak sikerült győzelmet aratnunk. Eleinte nem is igazán reménykedtem benne, hogy ez fog történni, de gáz is lett volna, ha ez a démon ki fog rajtunk. És ahhoz képest, hogy nem volt fegyverem, elég jól megúsztuk csak pár sérüléssel. Ami azonban fontosabb volt, hogy ezáltal megtanultam egy-két dolgot, amit megtartva megakadályozhatom, hogy  még egyszer egy ilyen eset történjen. Fegyver mostantól mindig lesz nálam, valamint edzenem is kell. Bármennyire nem volt kedvem hozzá, de be kellett látnom, hogy szükséges.  Amikor a lány boldogan odajött a lábamhoz és vakkantott egyet, én is elmosolyodtam, és lenéztem rá. Nem volt egy könnyű menet, de csak sikerült győznünk, és most ez volt a legfontosabb, habár nem éreztem úgy, hogy ünnepelnünk kellene. Nem volt azért olyan nagy diadal ez. Természetesen örültem, hogy győztünk, és nem lettek nagy károk, de túl sokáig húzodott. Egy árnyvadász nem engedheti meg magának, hogy ennyi időt fecséreljen egy kisebb és gyengébb démonra, még akkor sem, ha nincs fegyvere.  - Nem sérültél meg nagyon, ugye? - kérdeztem tőle aggódva, majd hogy ne igazán tornyosuljak fölé, inkább leguggoltam, hogy szemünk egy magasságban legyen. Az egész harc az én felelőtlenségem miatt volt bizonytalan, így ha Joy megsérült, akkor az az én hibámból történt, ezt pedig nem szerettem volna. Így is kezdett bűntudatom lenni, amiért ilyen veszélyeknek tettem ki újonnan szerzett alvilági ismerősömet.

Joy/Daniel

Előzmény | 2015.05.06. 22:30 - #44

Sikerült olyan távolságra csalnom a démont, hogy Josh eltudja intézni a tervét. Próbálta néha ráfigyelni, hogy mit is csinál, viszont a démon nem nagyon kezdett fáradni, így folyamatosan támadott. Kezdtem kifáradni már minden erőmből azt kívántam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Josh kiáltására lettem figyelmes és ez alkalommal sikeresen megértettem, hogy mint mondott. Most már nem a démon lábai közt rohangálta, hanem csak ide-oda cikázva. Pár perc után arra lettem figyelmes, hogy Josh rohan el mellettem egy aránylag vastag fával minek elég hegyes volt a vége, ahhoz, hogy jobban megsebezze a démont, mint a mi gyenge kis próbálkozásaink. A fiú testén észrevettem egy-két fekete foltot, amik biztosan rúnák lehettek. A fa hegye átfúródott a lény testén, ami következtében fekete vére kibuggyant a faág mellöl. Josh szavára automatikusan elindultam és teljes erőből nekivágódtam a démonnak, fogaimat az eddigi legerőteljesebben belemélyesztettem húsába, vagy hát testébe. Ahogy fogaimmal kapaszkodtam belé elkezdtem a fejemet jobbra-balra rángatni, közben még mindig próbáltam karmolászni. Számban kezdtem érezni a vérét és ezzel azt is éreztem, hogy marja. Kiköptem, ami a számban volt és próbáltam kizárni a gondolataimból azt, hogy mennyire fáj. Tovább téptem az alattam lévő démont, mi furcsa hangot adott ki, teste pedig kezdett füstölni. Ez előtt még sosem öltem démont, így nem tudtam, hogy hogy is pusztulnak el, leugrottam róla és hátráltam tőle pár métert. Néztem, ahogy teste úgymond elpárolog. Felnéztem Josh-ra és végignéztem rajta, ő sem nézett ki jobban, mint, ahogy én nézhettem ki. Oda sétáltam hozzá és leültem a lába elé, ugattam rá egyet ezzel annyit "mondva", hogy győztünk.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 21:42 - #43

Továbbra sem voltam biztos abban, hogy Joy értette, amit mondtam, de valamennyit mégis csak sikerülhetett kivennie belőle, mert hirtelen közém és a démon közé ugorva elterelte annak figyelmét, majd szép lassan el is csalogatta tőlem. Láttam rajta, hogy eléggé kifáradt már, na meg persze ő is megsérült, így minél előbb meg szerettem volna már ölni ezt a démont, elvégre elég gáz ez mindkettőnk részéről, hogy egy ilyen átlagosabb démont nem tudunk ketten megölni. Jó, rajtam nem voltam egy darab rúna sem, és fegyverem sem volt, de pontosan az ilyen esetek miatt vannak közelharci edzések is. És lám, most mutatkozik csak meg igazán, hogy tényleg kellett volna még gyakorolnom. Most azt hiszem, tanultam ebből az esetből – állapítottam meg magamban, de már csak az edzés gondolatára is elhúztam a számat. Azonban bármennyire nem akartam azt tenni, be kellett ismernem, hogy tényleg szükséges. Ha egy démonnal ennyire meggyűlik a bajom, akkor mi lesz, ha több támad rám? Nem mellesleg erősebb, nagyobb démonok? Az árnyvadász élet nem játék, és ha nem leszek erősebb, könnyen ott hagyhatom egy csatában a fogamat. Amíg Joy elterelte a démon figyelmét, egy távolabbi, biztonságosabb helyre vonultam, hogy nyugodtan tudjam felrajzolni magamra a rúnákat. Megálltam egy kissé távolabb eső fánál, majd előkaptam az irónomat, és gyors, de precíz mozdulatokkal magamra rajzoltam az Erő és Gyorsaság rúnákat. Tudtam, hogy nem lesz olyan erős a hatása egyiknek sem, mintha Ev rajzolta volna fel őket, de jelenleg megfelelt a célnak. Ahogy befejeztem a rúnák felrajzolását, már éreztem is, ahogy átjárja az erő a testemet, valamint könnyebbnek is éreztem magam. Úgy éreztem, most végre fel tudom venni a harcot a démon ellen. Szemem sarkából Joyra pillantottam, hogy lássam, mennyi időm van még, mert megfordult a fejemben, hogy egy gyors iratzét is magamra firkantok, de mivel láttam, hogy már nem bírja olyan sokáig, inkább nem húztam az időt ezzel. Bírom még szuflával, ráér az iratze még később is. Helyette inkább fegyvert kellene szereznem – állapítottam meg. Ismét körülnéztem, hátha találok most valamit, de semmi, továbbra is. Már épp csalódottan felsóhajtottam volna, amikor eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, csak a kivitelezéssel volt egy kevés probléma. - Joy! – kiáltottam oda a lánynak. – Egy kicsit bírd még ki! – mondtam, majd kiszemeltem egy alacsonyabban lévő, de aránylag vastag faágat, amiben felugorva megkapaszkodtam. Az volt a tervem, hogy azt letöröm, és azt használom fegyverként. Több volt, mint a semmi, és jelenleg ennél jobb ötletem nem volt. Viszont elég nehéz volt letörni azt a faágat, de csak sikerült összehoznom nagy nehezen. A törött vége aránylag helyes volt, ezért azt a részét terveztem beleállítani a démon testébe, ami ha elég erővel történik, igen fájdalmas tud lenni. Ehhez kellettek a rúnák. Miután minden megvolt a tervemhez, már csak a megvalósítása kellett. A kezemben fogva a faágat, elkezdtem futni a démon és Joy felé, majd kikerülve a lányt az összes erőmet összeszedve a lény testébe állítottam a faágat. Az sikeresen át is hatolt annak bőrén, majd a sebből elkezdett a fekete vére folyni. - Joy, most! – kiáltottam oda a lánynak.  – Öld meg!

Joy/Daniel

Előzmény | 2015.05.06. 19:26 - #42

Nem bírtam máshogy védekezni minthogy még mindig megállás nélkül kapartam és toltam el magamtól a démont. Josh megint megint lelökte rólam a lényt és elkezdett valamit magyarázni, amit valljuk be nem nagyon értettem. A fejem zúgott és az ájulás is kerülgetett, de egy szót épphogy eltudtam olvasni a szájáról. Idő, idő, idő, idő - ez az egy szavacska járt egyfolytában az agyamba.  A démon Josh-sal volt elfoglalva, ezt az időt pedig feltudtam használni arra, hogy összeszedjem magam. Az ájulás érzése már kezdett elmúlni látásom pedig kitisztult. Feltudtam mérni a helyzetet, hogy Josh hol és milyen állapotban áll és, hogy a démon milyen állapotban. Velünk ellentétbe őt szerintem nem nagyon viselte meg a dolog. Fájdalmasan, de a lény és Josh közé rohantam. Rávicsorogtam, morogtam és ugattam amolyan figyelemfelkeltésként. Teste alá futottam aztán keresztbe a csápjain míg a háta mögé nem értem. Ott ismét ugatni kezdtem, hogy felém forduljon. Aggódtam, hogy nem fog beválni a tervem és, hogy ezáltal a fiú terve sem sikerül. Kicsit megörültem, mikor a démon egész testével felém fordult. Addig tartott ez az apró öröm még irdatlan gyorsasággal el nem indult felém. Automatikusan én is neki rohantam és megismételtem az előbbi aktakciómat, de most nem a Josh felőli oldalára érkeztem, hanem a jobb oldalára.  Még vagy sokszor megismételtem ezt a folyamatot ezzel távolabb csalva Josh-tól.  Mancsaim, oldalam és sok más testrészem is fájt már, lüktettek és kezdett egyre melegebb lenni számomra. Ha ezt túl élem sose mozdulok ki otthonról - gondoltam magamban, viszont tudtam, hogy ez nem lesz igaz. Őszintén megmondva még örültem is volna a kis akciónak, ha nem ilyen, hogy élet-halál kérdéses.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 18:50 - #41

Miután minden vér kijött, ami ki akart, kézfejemmel megtöröltem a számat, de ezzel csak annyit értem el, hogy a számnál is elkentem azt, valamint hogy a kezemet is összekentem. Na, nem mintha ezzel különösebben törődtem volna, mert minden figyelmemet lekötötte az, hogy Joyra figyeljek. Keservesen harapdálta, karmolászta a démont, de ennek sem lett túl sok hatása. Sok apró sebből vérezni kezdett a lény, de azzal csak mi jártunk rosszul, mert mindkettőnkre nézve veszélyes a fekete vére. Ez pedig meg is látszott a lány egyre lassuló mozgásán. Nem értem rá tehát a "sebeimet nyalogatni", hanem rögtön nagy fájdalmak árán feltápászkodtam. Gyorsan végigtapintottam a mellkasomon és a hátamon, amennyire tudtam, hogy leellenőrízzem sérüléseimet. Reméltem, hogy nem tört el semmim, de ha el is tört, nem nyílt törésről volt szó, mert semmit nem éreztem. Ezzel végezve ismét a démonra szegeztem tekintetemet, de most már megfontoltabb voltam. Nem ugrottam neki csak úgy, bármennyire is akartam. Láttam, hogy mennyire szenved Joy, ezért segíteni akartam rajta, de az előbbi támadásommal sem értem el semmit, csak annyit, hogy én még jobban megsérültem. Az idő azonban sürgetett, mert a démon nagyon úgy tűnt, hogy fel akarja falni Joyt. Nem értem rá tehát az örökkévalóságig gondolkodni. Cselekednem kellett. Ahogy erre a megállapításra jutottam, hirtelen megvilágosodtam. Eszembe jutott, hogy irónom nálam van, amivel habár harcolni nem tudok, de néhány rúnát fel tudok magamra rajzolni, és ez kissé megdobná az esélyeinket. Ehhez azonban időre volt szükségem, ergo nem hagyhattam, hogy Joy túlságosan megsérüljön, különben nem lesz képes időt nyerni nekem. A terv tehát összeállt a fejemben, így további habozás nélkül ismét neki ugrottam a démonnak, és lerántottam Joyról. De tanulva az előbbi hibámból most nem fetrengtem vele a földön, hanem rögtön talpra ugrottam, és biztonságos távolságot vettem fel tőle. - Joy - szólítottam meg a lányt szemeimet le sem véve a démonról -, szükségem van a segítségedre - kezdtem bele mondandómba, de a lény nekem támadt, és ez félbeszakított. Gyorsan kitértem az ütése elől, és ismét biztonságos távolságba mentem tőle. - Időt kell nyerned nekem, hogy fel tudjak rajzolni pár rúnát magamra - hadartam el neki gyorsan, mert a démon ismét támadásba lendült, és muszáj volt védekeznem. Reméltem, hogy értette, amit mondtam.

Joy/Daniel

Előzmény | 2015.05.06. 18:12 - #40

Nem valami lassú démonnal volt dolgunk ugyanis egyből nekem esett. Próbáltam minél távolabb tartani magamtól, de közben próbáltam minél többet harapdálni. Vére még mindig marta a mancsomat és a helyzeten csak tovább rontott karmolászásom, de nem hagyhattam, hogy ő kerüljön ki győztesen ebből az egészből, reagálásaim már nem voltak olyan gyorsak, mint a harc elején. Teljes erőmből azon voltam, hogy minél gyorsabban kaparjam és harapjam, de egyszer csak eltűnt. Utána kaptam a fejemet és láttam, ahogy Josh-sal gurulnak párat és, ahogy a démon jól elintézi megint a fiút. Kezdtem totálisan is aggódni a fiúért, kételkedtem abban, hogy túléli... és abban is, hogy én is túlélem. Josh megint elvonta a démon figyelmét, bár elég fájdalmasan, a lény egyik szabadon lévő csápját megcélozva rohantam feléjük. Akárhányszor valamelyik talpam a földhöz ért kedvem lett volna a hátamra feküdni és vonyítani még el nem múlik. Mikor elértem a csápját egy jó mélyet beleharaptam és elkezdtem az ellenkező irányba rohanni. Fogalmam sem volt arról, hogy mekkora erő kell ahhoz, hogy egy démon csápját ki lehessen tépni a helyéről, de megpróbáltam. Próba szerencse - gondoltam magamban. Vérfarkasságomnak köszönhetően erősebb voltam mint egy átlag ember, így jobban elbírtam húzni a csápot, viszont sehogy nem akart kitépődni. Fél szemmel a Josh-sal való dulakodását figyeltem és fájdalmasan néztem végig, ahogy ismét neki vágja egy fának. Szívem szerint oda rohantam volna hozzá és vele együtt menekültem volna el onnan, de ezt nem lehetett. Míg bele voltam akadva a csápjába mikor azzal együtt felemelt és próbált lerázni magáról. Elég kevés sikerrel sikerült neki ugyanis semmiképp nem szándékoztam elengedi. Rángatott ide-oda minek az lett a következménye, hogy kezdtem elszédülni és, hogy a fogaim annyira kisebezték a csápját, hogy onnan is vér kezdett el folyni. Rögtön elengedtem és fájdalmasan az oldalamra esetem. A démon felém tornyosul ronda pofáját pedig széttátotta, elég büdös szájszaga volt az biztos, nyála fröcsögött rám, amitől majdnem elájultam olyan gusztustalan volt. Ez a reakció lány létemre nem volt meglepő számomra.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 17:09 - #39

Nem igazán értem rá arra, hogy Joy-ra figyeljek. Persze féltettem a lányt, de meg kellett bíznom benne és az erejében, elvégre mégis csak vérfarkas. Biztos voltam benne, hogy képes megvédeni magát - legalábbis egy darabig. Nekem minden esetre időre volt szükségem, hogy kiagyaljak valamit. Puszta kézzel semmire se megyek ez a démon ellen, Joy pedig egyedül nem tud megbírkózni vele, mert ahhoz túl erős. A csápjai a legidegesítőbbek, és amiatt nem tudok ellene puszta kézzel harcolni. Valamilyen fegyverre lenne szükségem, de sűrgösen. De vajon mit tudnék annak használni? - merült fel bennem a kérdés, miközben körbenéztem a parkban. Mindenhol csak fák álltak, néha-néha volt közöttük egy pad is, de ennyi. Semmi más... Azonban hiába törtem a fejem, semmi nem jutott eszembe. Tekintetemet ismét Joyra és a démonra szegeztem, így pont sikerült elkapnom, ahogy a démon egy gyors ugrással a lányra veti magát, aminek hatására mindketten elterültek a fűben. Rövid dulakodás alakult ki köztük, de láttam Joyon, hogy a démon vére milyen hatással van rá, és hogy kissé lelassítja. Nem hagyhattam, hogy még jobban megsérüljön az én felelőtlenségem miatt, ezért sebesen megindultam feléjük. Nem tagadom, eléggé fájt a hátam a gerincem környékén, de most nem értem rá a fájdalommal foglalkozni. Pár másodperc alatt már ott is voltam náluk, és még a futás lendületével neki ugrottam a démonnak, ezáltal sikeresen lerántva azt Joyról. Bukfenceztünk párat, majd jó nagyot koppant a fejem a földnek ütközve, amikor megálltunk. Szerencsétlenségemre én kerültem alulra, és a démon volt fölöttem, amit az ki is használt, és csápjaival megpróbált ütést mérni a fejemre. Ezeket még sikeresen kikerültem, majd minden erőmet összeszedve jól behúztam neki egyet a hasa tájékára, bár hogy neki ott mi volt, azt nem tudom. Nos, a démonnak ez meg sem kottyant, és már láttam lelki szemeim előtt, ahogy gúnyosan elvigyorodik. Ez persze nem történt meg, de egyik csápjával megragadta a fejemet, és jó erősen a földhöz ütötte, aminek hatására szerintem lett egy enyhe agyrázkódásom. Kongott az egész fejem, így nem tudtam rögtön reagálni a démon következő csapására. Csápjával ismét megragadta a fejemet, majd annál fogva kirántott maga alól, és megint elhajított, neki egy fának, mintha holmi gumibaba lennék. Ahogy a hátam ismét neki ütközött a fa vastah törzsének, vér fröccsent ki a számon, majd előre buktam a földön. Onnét nagy nehezen négykézlábra tápászkodtam, majd ismét vért kezdtem el köhögni. A fenébe is...

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:34 - #38

Emberi alakban biztos verejtékezett volna a homlokom, de farkas formában csak a hátsó lábam remegését éreztem a fájdalomtól. Apró félelem futott végig rajtam, mert egy rövidke pillanatra az egész csatát elvesztettük. Nem szoktam hozzá, hogy harcolnom kell a fiúnál pedig semmilyen fegyver nem volt, amit használhatott volna, így nem gondoltam azt, hogy mi ebből győztesen jövünk ki.  Láttam, ahogy Josh neki ront az előttem álló démonnak, sikeresen elvonta rólam a figyelmét. Egy gyors tervet ötlöttem, ami abból áll, hogy addig harapdálom és ráncigálom míg bírom. Elszörnyedve néztem végig, ahogy a fiú puszta kézzel elkezdte ütni a démont, az pedig lábát megfogva vágta földhöz és egy fához. Szinte gondolataimban hallottam, ahogy Josh gerince ropog egy sort, de nem hagyhattam kihasználatlanul a helyzetet. Míg a démon Josh-t figyelte én elrugaszkodtam a földtől és ráugrottam a hátára. Farkasos karmaimmal elkezdtem kaparni a testét, fogaimmal pedig harapdáltam ott ahol csak tudtam. Tudtam, hogy a vére elég veszélyes lehet, ugyanis a szüleim meséltek arról, hogy még az árnyvadászoknak is gyógyító rúnát kell használniuk, mihelyst megsérülnek a démon maró hatású vérétől. Emberekre halálos is lehet, de nem tudtam, hogy mi a helyzet a vérfarkasokkal. Próbáltam minél gyorsabban kaparni a hátát, de a démon most már rám figyelt szóval nehezítette a dolgom. Karmaim közül fekete, sűrű folyadék szivárgott ki, mi elkezdte marni a mancsaimat. Gyorsan leugrottam a lényről és próbáltam a fűben ledörzsölni magamról a sötét vért több kevesebb sikerrel, nyüszítettem és ugráltam közben. Aggodalmas tekintettel néztem fel Joshra, ki már talpon volt, a fiúról a démonra fordítottam a figyelmem, minek feje épp felém fordult.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:34 - #37

Joy egy kicsit kiakadt azon, hogy nem volt nálam egyetlen fegyver sem, amin igazából nem is lepődtem meg túlságosan. A helyében valószínűleg ugyanígy reagáltam volna, de még midig az volt az egyetlen szerencsénk, hogy ő vérfarkas volt, tehát képes a démonnal végezni. Ha egyedül lettem volna, akkor elég valószínű lett volna a harc kimenetele, de Joy dobott egy keveset az esélyeinken. A szituációt elnézve viszont én még mindig azt az ötletet támogattam volna, hogy meneküljünk el, de a fenébe is az árnyvadász becsülettel és büszkeséggel! Mégse égethettem be se magam, se az árnyvadászokat a lány előtt, ezért kénytelen voltam én is maradni. Annyi szerencsénk azonban volt, hogy egy elég ostoba démonnal sikerült összefutnunk, amelyik nem a legerősebbek közé tartozik. Fegyver nélkül azonban még így is nehéz dolgom akadt. Amíg jól felmértem a démon erejét, gyorsaságát és képességeit, lassan, óvatos léptekkel hátráltam, az viszont valószínűleg vissza akarta adni nekem azt, amit én adtam neki az előbb, mert amilyen gyorsan csak tudott, felém vette az irányt. Ezt látva felvettem egy védekező pozíciót, felkészülve arra, hogy kivédjem a démon támadását, de mielőtt elért volna hozzám, Joy farkas alakot öltve neki ugrott a lénynek, ezáltal megtántorítva azt egy pillanatra, ám az egy csapással földre is terítette. Nem akartam, hogy megsérüljön a lány, és már épp odafutottam volna hozzá, amikor már talpon is volt, és hátulról vette célba a démont. Láttam, hogy sántított kicsit egyik lábára, ami azt jelentette, hogy megsérült. Ügyes vagy, Josh, tényleg! Jó lenne, ha te is összeszednéd magam egy kicsit, nehogy egy lány védjen meg már téged! Fegyver hiányában azonban elég nagy hátrányban voltam, de úgy döntöttem, megpróbálok felidézni egy két puszta kezes mozdulatot. A legbonyolultabbak nem mentek volna, ezért megelégedtem a legalapvetőbb fogásokkal is, amíg azok hatásosak. A legfontosabb nekem most az volt, hogy valahogy lefogjam vagy foglaljam a démont, hogy Joy meg tudja ölni. Miután fejben nagyjából összetettem a tervet, nem is tétováztam tovább, hanem sebesen megindultam a démon felé. Az közeledő alakomat látva meg is feledkezett a lányról, és rám koncentrált teljesen. Egyik csápjával felém csapott, ami elől lebuktam, de rögtön jött a következő balról is, amit épphogy sikerült kikerülnöm, majd a démonhoz érve jobb öklömmel jól beleütöttem a hasa környékébe, aztán bal öklömet pedig a csúnya képébe mártottam bele. Ez idő alatt azonban lankadt kicsit a figyelmem, ezért a démon egyik csápjával sikeresen megragadta a lábamat, és azt kihúzva alólam jól a földhöz vágott, majd elrepített, egyenesen neki egy fának. Fájdalmasan nyögtem fel, ahogy végig futott a fájdalom a gerincem mentén, de most nem értem rá ezzel törődni. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a tekintetemet Joy-ra és a démonra szegeztem.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:33 - #36

- Micsoda? - akadtam ki, mikor Josh közölte velem, hogy nincs nála semmilyen fegyver, amivel fel tudná venni a harcot. Sok időm nem volt ezen agyalni, ugyanis a kutya földtől elrugaszkodva ugrott felénk, szerencsére a fiú elrántott előle megint, így az csak a földel találkozott. Fegyver hiányában kénytelen voltam átalakulni, míg Josh taposta és rugdosta az állatot addig farkas alakot öltöttem. Vicsorogva néztem végig, ahogy a démon átváltozott eredeti formájába és amilyen gyorsan csak tudott elindult a fiú felé. Nem szerettem volna, hogyha Josh megsérül, így teljes erőmből nekirohantam a lénynek, amitől picit megtántorodott. Két mellső lábammal tartottam magam rajta, miközben próbáltam valahol megharapni, vagy csak megsebezni és meggyengíteni. Nem tudtam kivenni, hogy most karjával vagy mijével, de csapott egyet rajtam, amitől lerepültem róla és nyüszítve a földre vágódtam. Minél hamarabb négylábra ugrottam, hogy újabb támadást vigyek véghez, de egy pillanatra megálltam, mert a hátsó lábamnál enyhe fájdalmat éreztem. Próbáltam nem törődni vele, így megkerültem a démont, hogy hátulról tudjak rátámadni. Az egész közben próbáltam figyelni valamennyire Josh-ra, hogy nem-e sérült meg vagy valami, de a lény mozgolódása miatt nem nagyon láttam.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:33 - #35

Ahogy a kutya egyre közelebb jött hozzánk, úgy hátráltam én is Joy-t is magammal rántva. Egyáltalán nem így terveztem ezt a kis kiruccanásomat, és nem is számítottam arra, hogy pont itt fogok egy démonnal összefutni. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy nem hogy egy darab rúna nem volt rajtam, de még érdemleges fegyverem se volt, amivel igazán felvehettem volna vele a harcot. Az irónom persze nálam volt, de azzal túl sok mindent nem tudtam kezdeni. Most kezdtem el csak igazán megérteni, hogy a többiek miért hordanak magukkal minimum egy szeráfpengét. Ezentúl azt hiszem, bárhova is megyek, én is mindig fogok magammal vinni valamilyen fegyvert, mert tényleg nem lehet tudni, mikor és hol botlik bele az ember egy démonba. Nekem most annyi szerencsém van, hogy itt van velem Joy, aki feltudja ellene venni a harcot, viszont nem akartam mindent ráhagyni, mert mégis csak én vagyok itt az árnyvadász, nem ő. Meg, beégni se akartam előtte, de szégyen szemre, a puszta kezes harc soha nem volt erősségem, még annyira se ment, mint a fegyveres. Úgyhogy most legyél okos, Josh! - Van egy rosszam hírem - mondtam neki, miközben le sem vettem a szememet a démonról. - Nem számítottam arra, hogy démonnal fogok találkozni, és nincs fegyverem - ismertem be, abban reménykedve, hogy ezáltal most estem nagyot a lány szemében. Tényleg nem akartam lejáratni előtte az árnyvadászokat, de attól tartok, elég közel álltam hozzá. Mielőtt azonban bár mi mást megtudtunk volna beszélni, a démon egyszer csak nekünk ugrott, de sokkal gyorsabb volt, mint számítottam rá, így egy hajszálon múlott, hogy ki tudtam térni előle. A démon azonbam nem számolt azzal, hogy kitérünk előle, így feje jó erősen a földnek koppant. Mivel nem voltam túl messze tőle, kihasználtam a jelenlegi helyzetét, és jó erősen rátapostam a hátára kétszer is, majd jól bele is rúgtam, aminek hatására messzebb gurult tőlünk. Túl sok mindent ezzel azonban nem értem el, szinte meg se kottyant neki, amivel magam is tisztában voltam. Viszont ütéseim hatására elvesztette a kutya formáját, és felvette eredeti, undorító alakját. Elég ronda volt az hétszentség, de szerencsére csak én és Joy gyönyörködhettünk benne. Ha mondénok is lettek volna itt, akkor csak még több munkám lenne ezután...

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:32 - #34

Csendben hallgattam végig a fiút, miközben ide-oda figyelgettem hátha megtalálom annak a forrását, ami miatt nem éreztem magam biztonságban. Mindig is szerettem volna jobban megismerni más lényeket, és így, hogy Josh egy árnyvadász volt, teljesen máshogy hatottak az információk az ő szájából. Szerettem volna még tőle kérdezni párat, hogy még jobban megismerjem az árnyvadászokat, de egy kutya jelent, mi a lábamnak dörgölődzött. Körbenéztem, hátha valahol itt van a gazdája is, viszont rajtunk kívül egy lelket sem láttam a környéken. Egyből a kutya nyakára tévedt a szemem, de nem láttam rajta semmilyen nyakörvet, ami arra utalhatott volna, hogy van gazdája. Elmosolyodtam a fiú megjegyzésén, lehajolni készültem, hogy megtudjam simogatni az állatot, de az kitátotta a száját, felettébb nagy fogai voltak egy átlagos ebhez képest. Josh rántott egyet rajtam mielőtt megharaphatott volna, a folyamat következtében egy hosszabb morgás csúszott ki a számon. A fiú olyan lendülettel rántott rajtam, hogy mindketten elborultunk, de ő gyorsan felpattant  és felsegített.  - Igen- feleltem a kérdésére miközben szúrós szemekkel és majdnem morogva  néztem a démonra. Valami oknál fogva próbáltam nem morogni, bár igaz, hogy emberek nem voltak erre és a fiú is tudta, hogy mi vagyok, de a nőiességemet nem szerettem volna eldobni. Számomra pedig a morgás nem tartozott a nőies dolgok közé.  Azért egy gyors hálás pillantást vetettem a fiúra, de a tekintetemet egyből visszakaptam a kutyának álcázott démonra, amitől kellő távolságra álltunk. A démon ránk vicsorgott és lassan elindult felénk miközben furcsa morgó hangot adott ki magából.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:32 - #33

- De természetesen vannak közöttünk is olyanok, akik mindig elfoglaltak - folytattam az árnyvadászos témát, miközben Joy is felállt, és elindultunk céltalanul a parkban. - Persze ez nem mindig a démonok levadászása, sok más feladatunk is. Meg, változó, hogy ki milyen elfoglalt. Minél többen vagyunk egy helyen, annál kevesebb dolga van embernek - magyaráztam, miközben elértünk a parknak egy olyan részéhez, ahol már alig voltak. - Nekem speciel nem sok dolgom szokott lenni - vontam vállat. Nem mintha bántam volna egyébként, jó volt ez így nekem. Legalább békén hagytak, és nem idegesítettek és piszkáltak folyton. Miután befejeztem az újabb hosszabb magyarázásomat, inkább körbe néztem a parkban. Kissé meglepődtem azon, hogy itt nincs senki se. Amikor idejöttem, arra számítottam, hogy lépten-nyomom mondénokkal fogok találkozni, de ahhoz képest, úgy tűnik, a parknak is van olyan része, ahol igazán egyedül lehet az ember. Én tehát nem bántam, hogy nincs itt senki, épp ezért elsőre nem is tűnt fel semmi, de egy rövid idő elteltével furcsa érzésem támadt. Olyan volt, mintha valami nem lenne rendben, ezért Joy-ra pillantottam, hátha ő is észrevette. Mielőtt azonban bármit is le tudtam volna olvasni az arcáról, megjelent egy kutya, ami rögtön Joyhoz ment, és a lábához dörgölözött.  - Úgy látszik, tetszel neki - biccentettem a fejemmel a jószág felé mosolyogva, de mosolyom szinte rögtön le is hervadt az arcomról, ahogy megláttam, a kutyának túl hegyes fogai vannak egy kutyához képest. És hogy hogyan vettem ezt észre? Úgy, hogy éppen Joy lábát készült megharapni. Egy másodperc töredéke alatt rájöttem, hogy az egy démon, és a lány karját megragadva rántottam félre, hogy a démon nehogy meg tudja harapni. Ez azonban olyan lendülettel történt, hogy mindketten elestünk, de legalább Joy-nak nem esett semmi baja.  - Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódva, miközben gyorsan talpra ugrottam, és őt is felsegítettem, majd tisztes távolságot vettem fel a démontól.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:31 - #32

Ahogy Josh felnevetett elmosolyodtam. Érdekesnek tartottam azt, hogy az árnyvadászoknak nincs túl sok dolguk, apum régi történeteiből nem egészen ez jött le. Mesélt egy régi árnyvadászról, aki minden idejét démonok gyilkolásával töltötte, kicsinek azt hittem, hogy minden árnyvadász ilyen. Persze felnőtt fejjel rájöhettem volna már arra, hogy ez nem igaz és biztos változtak náluk is az ilyen dolgok.  - Pedig az árnyvadász szóról egyből egy elfoglalt személy jut eszembe - fűztem még hozzá az árnyvadász témához.  Kérdésére felkeltem a helyemről. Fekete szoknyámat lejjebb húzva megigazítottam, a rajz cuccaimat pedig visszapakoltam a táskámba.  - Mehetünk - mosolyogtam rá, majd elindultunk egy random irányba. Miközben sétáltunk az emberek kezdtek elfogyatkozni körülöttünk, valamiért kezdtem veszélyesztetve érezni magam, ezért beleszimatoltam a levegőbe hátha találok valami szokatlant.

suzuna

Előzmény | 2015.05.06. 16:31 - #31

Egyetértően bólogatni kezdtem, ahogy meghallottam Joy válaszát a kérdésemre. Tényleg jól gondoltam akkor, hogy vérfarkas, ami valljuk be, a legvalószínűbb is volt. Bosozrkányok és tündérek amúgy se nagyon szoktak csak úgy sétálgatni parkban. A boszorkánymesterek még úgy, ahogy, de a tündérekből egyáltalán nem néztem ki, hogy ezt tegyék. Meg nekem amúgy is a vérfarkasok voltak a legszimpatikusabb alvilágiak. Ők a legbarátságosabbak még a többiek között az árnyvadászokkal szemben, ami most is megmutatkozott, ahogy Joy-al beszélgettem. Ártatlan és kissé tudatlan volt, ez volt a benyomásom kérdése hallattán, amire természetesen felnevettem.  - Azért mi árnyvadászok sem minden pillanatban démonokat gyilkolunk - magyaráztam neki rápillantva. - Ha találkozunk velük, vagy kapunk valami hírt démoni jelenlétről, akkor azokat elpusztítjuk, de egyébként nincs túl sok dolgunk - vontam vállat, majd befejezve az árnyvadászok rövid ismertetőjét a mindennapokról felálltam, és kinyújtoztattam a lábaimat. - Elmegyünk sétálni? - kérdeztem tőle fejemmel felé fordulva válaszára várva.

[31-12] [11-1]