FrissítésSúgó

Nano	2015.05.13. 16:30 -
	Reed Devante Dolmbar & Vivian Kindle

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 17:05 - #21

- Rendben. - pillantottam rá és visszaültem a kanapéra ahogy felszólított rá és sziszegve hátradőltem, a fejemet pedig az egyik párnára támasztottam elvégre látni akartam mégis mit csinál rajtam.  - Ráérsz ám engem rendben rakni... - néztem rá a szemem sarkából, mert láttam rajta, hogy próálja elrejteni a fájdalmat az arcáról. Figyeltem ahogy a furcsa nyakláncával átvilágít, de miután megmondta mégis milyen a helyzet inkább hátravetettem a fejem és nem is néztem mit csinál. Már akkor sejtettem, hogy nem lesz számomra túl kellemes érzés. Egyből fel is kaptam a fejem mikor egy kérdést szegezett hozzám. Egy pengében végződő toll volt a kezében, az alkarja pedig vérzett. Rossz jel.   - Oh bazdmeg... - hajtottam vissza a fejem és lehunytam a szemeim. - Üss ki. Nem akarlak bántani. - mondtam grimasszal az arcomon. Lehet kibírnám, viszont nem tudnám azt garantálni neki, hogy ne változzak át farkassá és ne támadjak rá. Meg talán jobb is, ha nem érzem. - Legalább nem fogok üvölteni mint valami fábaszorult féreg...

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 16:42 - #20

Bollintottam rá mikor említette jómagam is megoldom a gondomat. Felteszem nem volt kiváncsi rám egy szál bugyiban így nem is nagyon akartam segítséget kérni tőle ha kellet volna is. Hogy valóban is kell-e azt persze ekkor még nem tudtam.... Csak reménykedtem benne. Habár a saját sebeimet nem fogom tudni ellátni de ez csak másodlagos. Jussunk túl az övéin és azzal már tisztának érzem a saját leliismeretemet. - Rendben...- mosolyodtam rá és épp mondani akartam, hogy feküdjön le, hogy megvizsgáljam. Ő kicsit előre dolgozott nekem ami önmagában nem is volt probléma de azért örültem volna ha sietünk. Elvégre egy törött borda sok szépen relyteget vagy hozhat magával ha a szervezetről van szó. - Persze... tudok. - motyogtam miközben kissé zavartan szemeim végig futottak mellkasán. Nem pirúltam el vagy hansoló csak egy kicsit elidőztem rajta ami természetes hiszen nőböl vagyok. Felálltam a fotelból, majd intettem vissza rá, hogy foglaljon helyet mert így nehezebb hozzáférnem. - Feküdj le! - szólítottam fel rá, majd mikor lefeküdt oda léptem mellé és kicsit behajoltam. Persze nem kis fájdalommal járt de igyekeztem arcomról is elrejteni annak jeleit, hogy bármi is fájdalmat okozna nekem. Vele kellet tödőni, nem magammal.... Ujjaimat a törött bordára tettem és vigig simítottam ovatosan. Nem tudtam megállapítani, hogy pontosan hol kell forrasztanom. Végűl kiegyenesedtem és nyakamról leemetem a nyakláncomat amiben egy nagyobb kristály volt. A kristályt a törött zóna felé emeltem, majd hagytam, hogy megálljon egy bizonyos ponton, majd leereszkedjen rá. Ekkor már bizonyos volt, hogy hanyadik bordában volt a hiba. Már csak a pontos repedést kellet megállapítanom ami könnyen megoldható volt. Vissza húztam a nyakamra a nyakláncomat, majd az egyik gyűrümet lehúztam amit a borda felé tartva röntgen képet adott az általa besugárzott területről. A törtés jól látható volt, azonban szerencsére még tartotta magát félig. - Nem szabad hirtelenkedned, az is csoda volt, hogy még nem tört le teljesen - adtam neki így egy kis helyzet jelentést figyelmeztetve a veszélyekre. A tüdejének szerencsére nem esett baja.... Vissza húztam a gyűrüt az ujjamra, majd a karkesztyűmet húztam le karomról ezzel tollaimat szabadjára eresztve csuklómon. Megfogtam egyet és ovatosan elkezdtem kihúzni elfintorodó arcal. Mikor kihúztam végig jött a végén egy éles penge ami fokozatosan vágtam fel a karomat ahonnan kihúztam. Végűl kiszedtem és lengettem meg felette vérző karral, hogy bezony most fel lesz vágva, mert ez nem úgy megy mint a mesékben. Érzéstelenítőre volna szükségem de növény híján vagy elviseli vagy leütöm. - Elviseled vagy kiüthetlek? - vontam fel a szemöldökömet kérdően miközben a kezemben lógott a szike. Hozzá kell érnem a törött csonthoz, csak úgy gyógyíthatom meg.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 16:08 - #19

- Többek között, valószínűleg ellene is. - vontam meg a sérülésmentes vállam óvatosan. Ha nem mondja már meg is feledkeztem volna arról, hogy nekem egy egyszerű "munkával" indult a napom. Halványan elvigyorodtam akkor, mikor visszakérdezett a kérdésemre, mert nem volt egy túlságosan megerőltető kérdés.   - Áh értem... Szóval majd te megoldod. - bólintottam, mert a "túlélem" megjegyzésből ezt szűrtem el. Nem kételkedtem benne, csak jó lett volna tudni melyikünk van nagyobb veszélyben a sérülései miatt. Az én sérülésem például ráért volna, mert egyáltalán nem veszélyeztette az életem. Legalábbis a kezem. A bordám már lehet átgyársalta a tüdőm, de ez már csak részletkérdés.   Felvontam a szemöldököm, mert nem tudtam mit akar csinálni és egyre jobban elbizonytalanodtam mikor az ajkai a sebemhez kezdtek közeledni. Sziszegve tűrtem, de kettőnk közül szerintem én éreztem magam kínosan. Bár már megtanulhattam volna, hogy ilyeneken nem szabad meglepődnöm   - Öh... - az első reakcióm ez volt a kérdésére, miután feltette azt. A tekintetem a földön lévő golyón akadt, majd a sajgó kezemre és végül a nőre néztem. - A bordám eltörhetett. - húztam végig a tenyerem az oldalamon, de egyértelműen éreztem, hgoy nincs arrafelé minden rendben. - Helyesbítek, biztos, hogy eltört... - gomboltam ki az ingem maradékát és oldalra dobta a kanapéra. Fel kellett kelnem ahhoz, hogy szemügyre tudjam venni az oldalam. Kisebb karcolásokon kívül jól ki is vehető volt a bordáim vonala, melyek közül néhány rendellenes szögben elfordult. - Ezzel tudsz valamit kezdeni...? - egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy bemutatkozott e nekem egyáltalán, de rájöttem hogy nem. - Még csak a neved sem tudom. - sóhajtottam fel ráemelve a tekintetem. - Én Reed vagyok. Mondanám, hogy örvendek, de jelen helyzetben hazudnék.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 15:08 - #18

- Öszintén...- feleltem neki az irónikus kérdésére biccentve egyet.Majd mikor mondta, hogy foggalma nincs... csak elhúztam számat és oldalra vetettem tekintetemet. Követtem folyamatosan miközben minden lépéssel egyre fájdalmasabban nyiltalt bele oldalamba a fájdalom. Mikor az egyik ajtóhoz értünk csak néztem értetlenkedve, hogy komlyan betörünk valakihez? Hát nagyon olyan szaga volt a dolognak habár korábban említette, hogy ez nem így van. - Csak az ellen aki úgy orrbanyomhatott, hogy az orrod vére is eleredt... - válaszoltam neki elmosolyodova miközben követtem a nappaliba. Meglepő módon be volt bútorozva és mintha takarították is volna. Nem értettem egészen miért van és hogy hogyan. Mindenesetre ez nem volt meghatározó jelenpillanatban. Csak a biztonságunk ami a lényeges volt. Figyeltem a sebet a vállán előtte állva ahogy ő lehuppant a kanapéra. Kicsit elméláztam azon gondolkodva, hogy hogyan gyógyítsam meg őt is meg magamat is. Félő nem lessz elég energiám hozzá. Ahogy megszólalt felkaptam a fejemet kicsit meglepetten,. - MI? - Kérdeztem pillogva, majd felelevenítve emlékfoszlányaimat szavaiból összeraktam a kérdést pillanatok alatt. - Jah öh... - motyogtam, majd letekintettem sebemre. A szoknyámat nem terveztem felhúzni előtte tehát azthiszem inkább megnézem ha nem lessz a közelembe. Addigis eltűröm én így a dolgokat. - Az oldalam...- motyogtam kissé zavartan, majd vállat vontam mint akit nem is érdekel. - Túlélem. - tudtam le ennyivel a saját problémámat, majd odalépve hozzá letérdeltem a lába mellé a kanapéra. Másik lábammal a talajon támasztottam testemet. Két kezemet a seb köré tettem és szétfeszítettem a bemeneteli lyukat. Ajkaimat a sebre tapasztottam úgy, hogy egy lyukat formálva kiszippantsam a golyót. Persze nem saját erőböl szívtam ki a levegőt húzva magamba hanem egy egyszerű és lágy energia vonzás volt az egész. Számat elemeltem a sebtől közben metsző fogaim között ott volt a lövedék amit a földre fújtam ki. Tompa fémes hanggal csapódott le a padlóra. Végül mellé ülltem véres számat megtörölgetve. A gyógyítás még hátra volt... - Máshol van sebed? - tettem fel neki a kérdést ami elég nyilvánvaló választ kívánt maga után hiszen a hülye is tudja, hogy nem csak egy lőtt sebbel áldotta meg a mai nap a sok ezer szépsége közűl.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 14:41 - #17

Ahogy sejtettem a név az égadta világon semmit nem mondott nekem. Keserűen elvigyorodtam és elindultam a lépcsőn a boszorkány előtt. Valószínűnek láttam, hogy az illető csak elakarta rakni láb alól, csak ez neki nem tűnt fel időben.   - Őszintén? - tekintettem hátra a csokibarnahajú nőre. - Fogalmam sincs. - feleltem kilépve a második emeleti folyosóra és megálltam a legelső ajtó előtt. Reméltem, hogy nincsenek zárva az ajtók... és szerencsére így is volt. Gondnélkül lenyomtam a kilincset és beléptem a  lakásba, ami rendesen be volt bútorozva. Biztosan éltek itt és valamilyen módon lekoptatták azösszes lakót... viszont ez az okot nem akartam tudni a legkevésbé se.   - Nem hiszem, hogy közvetlenül a "nagykutya" ellen tettem volna valamit... talán néhány talpnyalója ellen. De most ezt másodlagosnak tartom. - tekintettem hátra a nőre és a kis előszobából a balra nyíló nappali szerű helyiségbe lépegettem. Való igaz, fontosabbnak találtam a sebeim ellátást, mint az azon való mélázást, hogy miért akartak megölni. Volt már ilyen és még itt vagyok, nemde? Levetettem magam a kanapéra és lebontottam a sebemről a rögtönzött kötést. Nem volt épp a legszebb sebem, meg kell mondani. A golyó rendesen beleépült a karomba, a szerencsém meg az volt, hogy nem volt semmilyen fontosabb vérér a közelében.   - Te hol sérültél meg? - néztem hátra rá a vállam felett, ismertségünk rövidke ideje alatt először alaposabban szemügyre véve. Láttam hogy az oldalán a ruhája átázott a vértől egy foltban, így valószínűleg ott lehetett komolyabb sérülése.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 14:05 - #16

Bollintottam a válaszán, majd ahogy ő is tette hevesen fordítgattam fejemet a tetőt és az utat járva. Vörös csíkos patkányokat kerestem ami ennek a bűn szervezetnek jellegzetes álcája. A kis dögöket használják adathordozónak és amit látnak azt ők is látják. Ha egy ilyennek volna dolgunk az volna az első, hogy felrobbantanám a dögöt. Mikor egy külsőleg teljesen ép házhoz értünk csak értetlenkedve néztem Elvégre itt csak lakott valaki, egyhangúan kijelenthettem, hogy úgy néz ki mint amit most építettek. Csak a csend volt ami úgy bezavart... - A verziómat? - tekintettem fel rá miközben kinyitotta a lépcsőház vasráccsal védett ajtaját, majd rám vezette tekintetét. - Volt néhány üzletem Avatron Strabowsky-val. Minden egyes alkalommal átvágott könyörtelenűl. Jöttem elégtételt venni. Már a harmadik napja próbálom megtalálni...- sóhajtottam mélyet lemondóan - Úgy látszik fordítva sült el a dolog. - túrtam bele hajamba fáradtan. Most inkább csak egy zuhanyra vágytam és hogy begyógyítsam sebeimet. Azután jöhet a pillanat mikor bosszút állok az engem ért sérelmekért a szemétnek. Többet nem fog átvágni. Azzal, hogy magára haragított aláírta a halálos végrendeletét. Azonban mégis mit akarna ettől az ember férfitől? - akinek még a nevét sem tudom - Mit tehetne egy ilyen szerencsétlen ember egy nagykutyának? Tartozna pénzel neki? Talán rosszkor volt rossz helyen? Ezernyi kérdés merült fel bennem vele kapcsolatosan amit nem voltam rest feltenni sem. Azonban mileőtt ilyen személyes dolgok után érdeklődök jó volna ha egy kicsit letehetnénk magunkat. Miközben sétáltunk fel a lépcsőn fel tekintettem rá, majd feltettem a kérdést amit korábban ő is nekem szegezett. - És te? Mit követtél el egy nagykutya ellen? - tettem fel neki a kérdést amikor is villámcsapásként ért, hogy talán nem is ember? Mégis honnan a fészkes fenéből tudná különben, hogy boszorkány vagyok? Ugyanis a téren azt kitáltotta, hogy: " Hol a boszorkány? " Visszhangzott a fejemben a kérdése mire nem tudtam rájönni, hogy mivel tudnám összefüggésbe hozni. Ha nem ember, akkor mégis mi?

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 13:40 - #15

Lassítottam a lépéseimen, mert kezdett nekem is elegem lenni a futásból. Szúrt az oldalam, fájt a kezem és a legrosszabb, hogy a tököm sem tudta mi folyik itt. Ránéztem a boszorkányra, és megráztam a fejem.   - Van néhány tippem.. de most nem állok neki részletezni. - mondtam megállva és mélyeket lélegezve - szinte zihálva -, körbenéztem. Mikor kifújtam a levegőm folyton szúrt az oldalam, mégis kihúztam magam és körbenéztem az utcába. Szerencsére nem volt ott rajtunk kívül senki ott, és így emberek nélkül elég könnyen beazonosítottam merre járunk.   - Ha minden igaz... - néztem rá véve egy mély levegőt újból és meghúztam az anyagot ami a kezemre volt kötve. - Itt van egy hely, ami úgy ahogy biztosított. - intettem a fejemmel arrafelé amerre folytatódott az utca. Előre is léptem egyet és elindultam a járdán, tekintetemmel a tetőket és az utcát figyelve. Hátranéztem rá meggyőződve arról, hogy jön e utánam, mert rá is szükségem volt néhány dolog megmagyarázásra.   Két-, háromszáz métert kellett csupán csak megtennünk, mert ennyire voltunk az épülettől amit kerestem. Egy olyan társasház, ami úgy tűnik mintha élnének benne, viszont senki nem éli. Ilyenkor már örültem annak, hogy az ismerőseim nagyja paranoriás és ilyen házakat keres magának ahol elbújhat... Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy hasznát fogom venni ennek.   Csak egy vasrácsos ajtó válaszott el attól, hogy be tudjunk jutni, viszont ezt hamar lerendeztem annyival, hogy berúgtam az ajtót. Magának az épületnek gangos kialakítása volt, így az összes bejárati ajtó egy központi folyosóra nézett, ami körbefutott a ház belsejének oldalán. Nem éreztem egy embert sem a közelben, nem terjengett a levegőben semmilyen szag a mészen kívül.   - Elmondanád a te verziód erre az egészre? Úgy tűnt... - nyitottam ki a lépcsőház ugyancsak vasráccsal lezárt ajtaját és még mielőtt elindultam volna felfele a nőre tekintettem. - ...ismered a hapekot, akit összepréseltél.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 13:06 - #14

Futottunk ahogy a lábunk bírta. Én haladtam elől amikor megragadta a karomat és megállított. Már meszebb jártunk a gomolygó felhő véres sírjaitól. Riadtan torpantam meg és emeltem rá tekintetemet. - Hm? - nyüszörögtem egyet kérdő hangnemben. Hamar tudatta velem, hogy mit is akar így tétovázás nélkül követtem őt. Lassan kezdtem kifáradni így már elég erőteljesen ziháltam, ami rátett egy lapáttal az oldal fájdalmára is. Amint oda érünk rögtön meggyógyítom elvégre sebei egy részét miattam szedte össze. - Miért lőtek rád? - tettem fel a kérdést zihálva futás közben. Elvégre ha annyira meg akarják ölni annak oka kell, hogy legyen. Szimplán mert szóba áltam vele nem fogják kivégezni. Ennek nem volna semmi logikája. Ha ő sem tudja akkor bizony nagy szarban vagyunk.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 10:01 - #13

Nem mondom, hogy nem akartam lelőni azt a csávót, aki hátulról támadt a boszorkányra, de mire sikerült volna elsütnöm a pisztolyt addigra a pali már közelebbi kapcsolatot létesített egy fallal... Most már tudtam, hogy boszorkányokat soha ne húzzak fel.   - Ez egy hülye kérdés volt... - morogtam válaszolva az igencsak költői hatású kérdésére és elraktam a fegyverem vissza a helyére. Felszisszentem mikor húzni kezdett, mert kezdett rendellenes helyzetbe kerülni a törött bordám, de úgy istenigazából nem tudtam mit tenni. Ellenkezni meg nem akartam, hiába tudtam volna a saját lábamon is távozni anélkül, hogy húznia kellett volna. De a jelen helyzet nem volt erre épp a legmegfelelőbb. Hátráltam egy lépést akkor, mikor valaki rátámadott a boszira. Tudtam, hogy nem kell segítenem és igazam is volt: újból csak futnom kellett, mert a férfit egy varjúval el is intézte. Rengeteg kérdésem lett volna hozzá, de nem lett volna sok értelme most pofázni, jobb volt minél előbb eltűnni.   - Gyere utánam! - néztem rá majd körbepillantottam. Már messzebb jártunk a robbanás magjától, így az itteni emberek közül a legtöbb csak megvolt zavarodva. De még hogy megvoltak mikor megláttak kettőnket, sebekkel és rohanva . Elfordultam jobbra egy olyan utcába ahol nem álltak sorfalat a járókelők és megragadtam a nő kezét berántva magam után. El kellett tűnni az emberi szem elől. Nagyjából tisztában voltam azzal, hogy merre vagyunk és ha jól emlékeztem akadt a környéken néhány... ismerősöm akiknél meghúzhatjuk magunkat. Legalább addig, míg összeszedjünk magunkat, mert azért ő is megsérült, nem csak az én vállamat lőtték el.

Nano	Előzmény | 2015.05.15. 21:35 - #12

Futottam és próbáltam lerázni a férfit akit a hátam mögött hagytam a varjammal. Istenesen fájt az oldalam de eljutottam valmeddig. Azonban mikor eldurrant a mesterlövész fegyvere azonnal felkaptam fejemet és szemeimmel azt kerestem akit meglőtt. Azonnal észrevettem ahogy a romok között húzódik viszább. Melőtték. Ekkor már bizonyos volt a dolog. Felhívnia se kellet arra a figyelmemet, hogy le kéne onnan szednem az embert. Tudtam magamtól is de előtte próbáltam túltenni magamat egy kicsit a saját fájdalmaimon. Oda kaptam fejemet arra aki a tetőn tartózkodott. Fogat csikorgatva néztem rá és hagytam, hogy engem vegyen célkeresztbe. Arra vártam, hogy meghúzza a ravaszt és lőjön. Nem kellet sokáig állnom míg megtette. A lövedéket magam előtt megállítottam, majd megrdítottam és " kilőttem amivel szépen az arca közepén találtam a férfit. Nem figyeltem a hátam mögé és nem is láttam a gomolygó füst és por egyvelegétől. Már csak azon kaptam magamat, hogy valami elsuhan melettem. Illetve az a valami nagyonis nyilvánvaló volt, hogy mi lehetett. Természetesen egy golyó amit Alvatron szánt nekem alyándék gyanánt a fejem közepére. Elhibázta, természetesen a füst őt is megtévesztette. Hátra kaptam fejemet, majd használva erőmet egy nagyobb törmeléket felállítva úgy toltam neki mint az expressz vonatot. Alvatron azonnal szétkenődött a falon, azonban ennyivel nem volt elintézve a dolog. Hamarosan úgyis újra összeáll akár egy gumibaba. 5 percem volt elhúzni a csíkot, feltéve, hogy nincs más aki le akar kapni minket. De természetesen nem egy személy állított készeltébe. Amit hamarosan tapasztalhattam is... Oda siettem a sráchoz, majd azonnal lőtt sebét kerestem. Nem volt nehéz megtalálnom. - Meg vagy? - tettem fel neki az irónikus kérdést hiszen nyilvánvaló volt, hogy nincs valami fényesen. Megvárva válaszát azonnal megfogtam kezét és húztam rajta, hogy kövessen- Gyere!- jelentettem ki amikor  megragadta hátulról valaki a vállamat. Nem tétováztam. Hátra kaptam a fejemet riadtan, majd össze szorított fogakkal jól megtapostam lábát és könyékkel szépen állba találtam. Eleresztettem a férfi kezét és a hátam mögöttihez fordúlva bemostam egyet neki, majd teremtettem ismét egy varjat ami rögtön szemgödreibe mászott kirágva szemeit. Azonnal vissza fordúltam zihálva a sráchoz és megragadva kezét húztam magam után gyorsan futva. Az első sarok után eleresztettem és úgy futottunk tovább teljes erőböl. Úgy fájt az oldalam, hogy az nem igaz de kénytelen voltam félretenni míg biztonságba nem kerülünk. Képzeltem milyen gondolatai voltak rólam ezek után. Plána hogy úgy kezeltem mintha egy kisfiú volna akit meg kell menteni. De nem érdekelt jelen pillanatban sem a férfias kiállása, csak az, hogy végre biztonságban lehessünk.

Tori	Előzmény | 2015.05.15. 19:44 - #11

Meg kellett hogy álljak és a vállamat egy falnak vessem, mert a fejem újból fájni kezdett. Sejtettem, hogy rendesen bevághattam, de hogy ennyire...? Sóhajtottam egyet és ellöktem magam a faltól, mikor megláttam a boszorkány alakját kibontakozni a porfelhőből. Ahogy láttam, ő is megsérült, bár magamat én nem láttam kívülről. Nem értettem miért kéne futnom: hátrafordultam de a hátam mögött senki nem volt. De aztán észrevettem azt, hogy miért kéne futnom... Mesterlövész állt fent az egyik tetőn és elég jól látszódott, hogy engem céloz. Elkáromkodtam magam, de meglehetősen rondán és bevetődtem az egyik leomlott bódé törmelékei mögé. Viszont egy mesterlövészt nem lehet ilyen könnyen kicselezni, főleg ha érti a dolgát. Ő meg valószínűleg értette is, mert éreztem ahogyan egy golyó a bal vállamba fúródik.   Felnyögtem és sziszegve dőltem hátra az ideiglenes búvóhelyem falának. Ahogy a vállamra néztem láttam, ahogy az ingem piszkosfehér anyaga pirosra szineződik át és éreztem ahogy a vállam lüktet a fájdalomtól. Kinéztem a menedék mögül, a tekintetemmel a nőt keresve. Kezdtem ideges lenni.   - Szedd már le onnan! - kiáltottam rá, mikor nem messze magamtól megláttam. Nem hiszem, hogy boszorkány létére nehéz lett volna ráuszítani valamit... mert én nekem időbe telt volna felmásznom - főleg el lőtt kézzel. Letéptem az ingem aljából egy hosszabb szövetcsíkot és sziszegve kötöztem vele körbe a kezem. Káromkodtam újból és felkeltem a törmelék mögül, figyelve hátha jön valaki a nő mögött. Persze, most nem hoztam magammal semmilyen normális lőfegyvert, mert úgy voltam vele nem fordulhat elő semmilyen komplikáció... Csak tudnám, kinek kellenék? Lehet nem jól tüntettem el a nyomokat magam után...?   A hátamat az egyik falnak vetettem és elővettem a pisztolyt amit az övem fogott oda a hátamhoz. Halálos sebet lehetetlen lett volna vele ejteni, nagyjából csak az emberek megfélemlítésére volt használatos... mert nagyot durrant. Úgy döntöttem lövök mindenre ami él és mozog, és a füstfelhőből mászik elő. Viszont rendesen remegett a kezem attól, hogy tartanom kellett a fegyvert, így a meglőtt bal - és ezzel együtt a dominánsabb - kezem csak lógattam magam mellett és a jobb kezemben tartottam a pisztolyt. Csak reméltem, hogy a nő elment leszedni a lövészt, mert először is nem láttam sehol sem, másodszor pedig jelen helyzetemben egy kisgyerek is le tudott volna lőni.

Nano	Előzmény | 2015.05.14. 18:47 - #10

Félig sierült kihúznom magamat a romok alól mikor meghalottam a korábbi férfi mély hangját ahogy ordít utánam mint egy heves farkas mikor megtámadják. Húztam számat hiszen nem akartam balhézni egy emberrel és a legkevésbé sem vele. A hangjáról hallani lehetett, hogy van mitől félnem. Zihálva álltam meg a lyukból kifele lógva félig és döntettem fejemet le a poros talajra. Arcom csupa kosz volt, az oldalamon pedig valami meleget és nedveset éreztem ami nem engedett semmi jóra sem következtetni. Póbáltam pihenni egy kicsit amikor A semmiből egy sötét lakk cipőt láttam az arcom előtt. Megelmelve kicsit fejemet feltekintettem tulajdonosára ezzel erőt véve magamon arra, hogy kimásszak. Azonban a mászás az illető megkönnyítette. Az arcát még csak nem is láthattam amikor maragadta ruhám nyakát a hátúl és olyan erővel rántott fel h bele nyilalt oldalamba is a fájdalom. Talpra állított, majd néztem rá riadt arckifejezéssel. - Kösz..- sziszegtem de mikoz az arcára tekintettem rá jöttem, hogy inkább jobban jártam volna azzal ha ott maradok. A férfi képén aljadék vigyor jelent meg és lenyalj hajába túrt kecsesen. Ez az a kis buzi volt akit én kerestem. Vékony hangján megszólalva vigyorodott a képembe. " Nem kellet volna keresned. Megtaláltalak én!" A mondatokat követő vigyor kicsit elbizonytalanított amire hamarosan ökölbeszorított keze adott bizonyságot arról, hogy volt miért. Akkorát bele vert arcomba, hogy eldőltem mint egy darab léc a földre. A talajt érve először oldalam érkezett meg, majd fejem is vissza pattant róla amire már nem csak a vérző oldalam, hanem a fejem is fájt. Fain... - Te aljadék..- sziszegtem, majd ekkor állt össze a kép. Hát miért adott volna rossz követ ha nem azért, hogy végezzen velem? Eleve ez volt a célja... azonban kicsit másképp alakúltak a dolgok. Kezeimet a talajra tapasztottam, majd mint aki fel akarna tápászkodni nyomtam ki magam. Azonban lábam prödűlt felé ezzel kigáncsolva őt amitől ő is talajt fogott. Elvigyorodtam, majd hamar feltápászkodtam és kezeimet lendítve jelnt meg a varjú ami azonnal rá szállva arcára kezde el tépázni szemgolyóit. Kihasználva a helyzetet azonnal futásnak eredtem. Lassabb voltam mint kéne a sérülésem miatt de épp elég ahhoz, hogy meneküljek. Kiérve a bódétól minden romokban állt ami nem is lepett meg. Szemeimmel azonnal a férfit kerestem korábbról. Amint észrevettem elmosolyodtam. Azonban szemem sakrából egy csillanásra lettem figyelmes a háztatőről. Azonnal riadtan kaptam vissza tekintetemet a férfira. - FUSS!- ordítottam neki hiszen már lőni készült rá a sniperes pasas. Ez azt jelenthette, hogy neki is volt ügye azokkal akikkel nekem is.

Tori	Előzmény | 2015.05.14. 06:36 - #9

Ahogy megláttam a vörös hullámot tudtam, hogy a nő csak egy fajhoz tartozhat: boszorkánymester volt. Csak nekem lehetett olyan szerencsém, hogy összefutok a többezer ember közül egyel a boszorkányok közül. Még a vámpírokat is jobban megtűröm... de ez már csak részletkérdés.   Nem kerültem elég messze a tűtől, így amikor megláttam a körözö hollót kezdtem el hátrálni, viszont ahhoz már túl késő volt, hogy kikerüljek a robbanás hatókörletéből. Próbáltam és talán sikerült is volna talpon maradnom, ha nem lettem volna túl közel egy ház falához, így annak lökött neki. Először a hátam érte el a betonfalat, majd a fejem, ami nem épp a legkellemesebb ézés volt. Rendesen szédültem mikor kinyitottam a szemem és a hullámzó talajon és a robbanás kavarta porfelhőn kívül nem sok mindent láttam.   - Bassza meg... Reed, már megint megcsináltad... - morogtam magamnak és felemeltem a kezem a fejem hátuljához, ami sajgott a rámért ütés erejétől. És volt egy olyan félelmem, hogy a fájáson kívül fel is szakadt a bőr rajta. Na az még egy élmény lett volna. Mikor megmozdítottam a kezem hallottam reccsenni az egyik bordám, így tudtam hogy valószínűleg azt is eltörtem. Remek...   Miután enyhült a szédülésem feltápászkodtam a talajról, morogva arrébb löktem néhány embert akik próbáltak volna rajtam segíteni és a tekintetemmel a nőt kezdtem keresni. Ha valaki, akkor csak ő tudhatja hogy ez mi volt és miért került ide. Meg ha már boszorkány meg is gyógyíthatná az egyik eltörött bordám. Ennyivel lóg nekem.   - Hol vagy boszorkány?! - kiáltottam el magam miután nem láttam meg sehol. A tekintetem csak néhány összetört bodé ragadta meg... nem tartam kizárhatónak hogy besett az egyikbe.

Nano	Előzmény | 2015.05.13. 19:31 - #8

Riadtan tekitnettem a tűre, majd ahogy megszólalt a férfi, hogy hátrálnom kéne nem haboztam. Azonnal 3 métert hátráltam és figyeltem ahogy egyre duzzad a folyadék. Ez nem egyedett semmi jóra kövezkeztetnem. Felkaptam a fejemet ahogy elordította magát a srác a többi járókelőre így ráijesztve, hogy távolodjanak. Igaza volt így besegítettem neki. Elvégre nem hagyhattuk, hogy a közelébe menjenek. A vörös duzzadó fény nem engedett semmi jóra sem következtetni. Mintha csak a gomolygó lávát látvám ahogy kipukkadni készül egy feltörő levegővel. - Menjenek innen!- ordítottam el magamat riadtan - Azonnal! - nyomatékosítottam magamat, majd dobbantva eggyet a lábamból kieredt egy vöröslő lökéshullám ami végűl a járókelőkre tapadva tolta őket hátra akár a mozgó fal. Nem volt hátra már időnk. Nem tudtam válaszolni a fiúnak arra, hogy mi ez. De ha tudtam volna se lett volna már rá időm. Semmi szükség arra, hogy magyarázkodjak.  Azonnal meg kellet idéznem egy varjat ezzel tompítva a robbanás erelyét. Csukló törő kézmordulatokkal hoztam létre egy varjat ami a tű felett kőrözni kezdett. Amint oda ért a varjú és tett két kőrt rögtön robbant is a tű ami hatalmasat dörrent kezdetben. A varjam által létrehozott burokban ragadt a robbanás ereje. Fizika sem kellet ahhoz, hogy tudjam, ha valami ki akar tőrni az ki is fog. Rögtön hátra tekintettem a fiúra aggódóan és egyben vészjóslóan. - Vigyázz! - kiáltottam neki így figyelmeztetve a veszélyre amit ha minden igaz ő is látott. Talán csak a saját lelkemet nyugtattam azzal, hogy figyelmeztettem. Egy pillanat leforgása alatt szűnt meg a burok és a robbanás lökéshullámban szabadúlt fel. Rögtön ellökött mindenkit aki 10 méteres körzetében tartózkodott. Karjaimat magam elé kapva próbáltam védeni fejemet. Lábaim egyre csúsztak hátra amikor hírtelen már nem tudtam tovább egy helyben maradni és a hullám magával ragadva neki vágott az egyik bódénak. A bódé fele rám omlott az árujával együtt. Nem vesztettem el eszméletemet, maximum 5-10 percre. Szemeimet nyitogatva éreztem a port ami az arcomba szállt és minden olyan közel van. Moccanni is alig bírtam. Fejemet a fény felé fordítva észrevettem, hogy a földön heverek ugyanis a homokban ott hevert valamivel felettem a varjam ezüst koponyája. - Picsába...- sziszegtem fájdalmasan, majd vettem egy mély levegőt és hasra fordúltam nehezen. Azonnal reccsent valami ami mint riasztó jelzett, hogy ha sokat mozgolódok és mozgatom a körülöttem lévő tárgyakat, idő kérdése és rám omlik a tetőszerkezet maradékja is.

Tori	Előzmény | 2015.05.13. 19:30 - #7

A zsebkendőre tekintettem, viszont a tekintetem nem azon akadt meg egy pillanatra, hanem a lány tollain. És itt az volt a bibi, hogy egy lánynak átlalában nincsenek tollai, hacsak nem valami más, mint egy átlagos lány. Úgy tettem, mintha nem látta volna semmit és egy mosoly kíséretében elvettem a zsepit és megtörölve vele az arcom az orromhoz fogtam. Akkor jöttem rá, hogy volt valami más a lányban, éreztem rajta, hogy nem ember. A tollak pedig erre az érzetre csak rátettek egy lapáttal. Miután már éreztem, hogy már nem folyik több vér az orromból leengedtem a kezem és a zsebkendőt begyűrtem az egyik zsebembe.   De még mielőtt bármit is mondhattam volna egy tű landolt a lány lába előtt. Nem csábított túlzottan annak a pulzáló folyadéknak a látványa, sem az, hogy a lábam előtt volt. Soha nem láttam még ilyet, de nem most akartam megtudni mi is ez és mire jó.   Hátraléptem egy fél lépést, majd még többet hátráltam, viszont láttam, hogy a nő még mindig csak fél lépésnyire álldogál a tűtől.  - Én a helyedben... Hátrálnék. - mondtam a nőre nézve, majd a járókelőkre akik ahelyett hogy nagyívől elkerülték volna a pulzáló tárgyat még közelebb merészkedtek. - Oh Istenem ez nem igaz... - morogtam egyenlőre az orrom alatt, viszont kénytelen voltam ráordítani egy nőre aki túlságosan közel akart menni. Még mindig nem bíztam a tárgyban és immáron a nőben sem túlzottan. Tudtam én, hogy valaki csak úgy nem ragadja meg az ember vállát és érdeklődik az épsége miatt... Nem az a mai világban már senkire nem vall. - Mi a pöcsöm ez?! - kiáltottam át a nőnek, kellő zavartsággal és dühvel a hangomban.

Tori	Előzmény | 2015.05.13. 19:13 - #6

Láttam az arcán a csalfa mosolyt amit magára erőltetett mint a kinőtt nadrágot. Ő sem mutatja annak magának aki, ahogy én sem egészen. Legalábbis jelen helyzetnem több gondom volt annál, hogy egy ismeretlen orrvérzésével foglalatoskodjak. Azonban jó alibit csinálhatok magamnak ezzel az egésszel. Mikor megszólalt felpillantottam rá elmosolyodva, majd mélyen zsebembe nyúlva kotorásztam a zsepit. - Egy pillanat. - motyogtam hátrébb állva egy picit tőle, majd ahogy kihúztam a zsepit zsebemből és a fiú felé nyújtottam csuklómnál kilátszódtak a fekete tollak karkesztyűm alól. - Legalább az arcodat töröld meg. - mosolyodtam rá kedvesen és készségesen mikor észrevettem a kilátszó tollaimat. Azonnal meghűlt bennem a vér és lefagyott arcomról a mosoly. Megszeppenve néztem a szemeibe, majd le karomra és gyorsan vissza húztam az anyagot a helyére. Minden bizonnyal látta, ha nem akkor pedig nagy szerencsének örvendhetek. Nem feltétlen kéne tudnia, hogy mi is vagyok amennyiben ember. Azonban volt valami fura érzésem, hogy korántsem az aminek én képzelem. Mielőtt még bárhogyan is lereagálhattuk volna a meglepetést, a semmiből suhant el előttem valami ami végül a lábam elé érkezett, pontosan a fiú és közém egy hosszúkás és az átlagnál vastagabb tű. A végén egy pirosan pulzáló folyadék volt ami egyre csak kezdett világítani és duzzadni. - Mi a... - sziszegtem riadtan nagyranyílt szemekkel hátralépve egy fél lépést. Nem tudtam mi történik itt és azt se, hogy mi fog még. Azt se, hogy mi ez ami elém érkezett. Sose láttam még hasonlót korábban.

Nano	Előzmény | 2015.05.13. 18:34 - #5

Nagyon kevés választott el attól, hogy ösztönösen valami beszólás hagyja el a számat válaszként a váll megragadásra. Nem kifejezetten kedveltem ha valaki hozzámér, jelen helyzetben pedig azt hittem hogy a férfi jött utánam valami csoda folyamán. Viszont mikor megfordultam és láttam, hogy egy csokoládébarna hajú nő áll mögöttem nem tettem semmit, mert furán vette volna ki magát ha elrántom a vállam. Kifújtam a levegőt és letöröltem az arcomról a vért. Egy szinten megkönnyebbültem, hogy nem kell már megint szenvednem.   - Mondhatjuk... - húztam fel a szám egyik sarkát, valamiféle grimasz hatású féloldalas mosolyt erőltetve magamra. Egyáltalán nem akartam még csak annak a gyanúját kelteni, hogy most ütöttem ki valakit egy sikátorban. Viszont a nő tekintetéből csak annyit tudtam kiolvasni, hogy nem teljesen rám számított, sőt biztosra vettem hogy nem is az érdekli jól vagyok e. Mintha az idegesség és a zavarodottság keverékét éreztem volna rajta. Megkapartam a torkom és újból letöröltem az arcom.   - Nincs véletlenül egy zsebkendőd? Hálás lennék érte mert... - lenéztem az ingemre, de addigra már volt rajta néhány vérfolt. -, hát végülis, már mindegy neki. De legalább nem néznék ki ilyen szerencsétlenül.  Körbepillantottam én is, mikor láttam hogy ő is az utcát pásztázza tekintetével. Mintha keresett volna valakit, viszont én semmi hétköznapit nem szúrtam ki. Bár mondjuk soha nem lehetett tudni, hogy itt mi volt hétköznapi.

Tori	Előzmény | 2015.05.13. 17:57 - #4

Vettem egy mély sóhajt, majd megálltam az egyik bódénál. Nekidőlve a tartóoszlopnak keresztbe csaptam lábamat és egymásba fontam karjaimat. A tömeket figyeltem az ismerős alak után azonban semmi... Már kezdtem volna épp feladni amikor megjelent a szemem előtt egy a leírásnak megfelelő személy. Azonnal neki tapasztottam kezemet az oszlopnak és ellökve magamat tőle megindúltam indulatosan a férfi után. Egyre hevesebb léptekkel követtem mikor utolérve végűl megragadtam a vállát hátúlról. Amikor felém fordúlt csak meglepett pillantások közepette tudatosúlt bennem, hogy ez már megint hideg... Mindenesetre elég cikinek bizonyúlt ez a helyzet így mint aki más céllal ragadta volna meg vállát kezdtem bele. - Minden rendben? - vontam fel szemöldökömet lágy hangon felszólalva közben figyeltem az ajkaira csepegő dús vért ami az orrából szivárgott. Elmosolyodtam rajta, majd körbe tekintettem és ismét rá. - Rosszkor rossz helyen, igaz? - tettem fel neki a kérdést ezzel is úgy téve mintha törődnék egy kicsit is a problémájával. Azonban hamarosan kisebb nagyobb gondom akadt...Fejemet gyanakvóan oldalra kapva tekintettem hátra vállam felett. Fura módon olyan érzésem volt, hogy figyelnek. Hamar vissza kaptam fejemet a srácra azzal a gyanúval, hogy őt keresik én pedig bele keveredtem valamibe. Ámde.. annak is meg volt kellően az esélye, hogy engem spéciztek ki miután napok óta keresem Alvatron-t. Nem feltétlen kellet egyszerűen olyan szenélyt keresnem aki valakihez tartozik. Egyszerűen szervkereskedők is kereshettek...  Elméleteket gyártottam, mindössze elméleteket... Hogy valójában mi folyt ekkor körülöttem... Nem tudtam! Mindenesetre igyekeztem körültekintő lenni és fenn tartani a védelmemet.

Nano	Előzmény | 2015.05.13. 17:25 - #3

Nem különösen rajongtam a város ezen részéhez, mégha szinte csak hozzám hasonlóak lakták. Sőt mondhatni, pont ezért nem kedveltem. Alvilágiak voltak szinte mindenhol és ekkora mennyiségben már kissé zavaróak voltak. Na meg ha én itt jártam annak csak nyomós oka lehetett. És ez most sem volt teljesen máshogy...   - A faszom beléd már... - morogtam megtörölve a felső ajkam és az orrom közti részt, mert éreztem ahogy a férfi ütésétől eleredt az orrom vére. Hátraléptem egyet, mert egy pillanatra mintha meg is szédültem volna, viszont barátocskám úgy gondolta neki ennyi idő elég lesz elfutni. Még mielőtt túl messze jutott volna megragadtam a csuklyájának hátulját és visszarántottam. Seggre is esett a hirtelen erőhatástól. - Úgy hallottam rossz fiú voltál... - visszaszívtam az orromból újból csöpögő vért, de a kezemmel nem engedtem el a férfi kapucniját. Egy sikátorban voltunk és nem sokan néztek be az utcába, viszont nem volt annyi mersze, hogy fényes nappal felvegye a farkas alakját. Anélkül pedig - mindeféle nagyképüség nélkül - esélye sem lehetett ellenem.   - Ne érts félre... nem rólad van szó. Csak útban vagy valakiknek. - rántottam magamhoz és a térdemmel teljes erőmből állcsúcson rúgtam. Említenem sem kell, hogy utána egy szót sem szólt - nem mintha előtte bármit is mondott volna a jajveszékelésen kívül -, csak oldalradőlt és elterült a földön. Reméltem, hogy nem jut eszébe még egy darabig felkelni.  Letöröltem az ajkaimra folydogáló vért és sóhajtottam egyet. Megigazítottam az ingem nyakát és ujjait, és miután gondosan eldugtam a férfi testét a szem elől egy kukában távoztam a sikátorból az alvilági negyed urcáira. Próbáltam valamit tenni az orrvérzésem ellen, viszont csemmi más nem jutott eszembe azon kívül, hogy a kezem tartottam folyton előtte. Arról nem volt szó, hogy vissza is üt.

Tori	Előzmény | 2015.05.13. 17:10 - #2

Néhány napja kerestem már egy férfit akivel több gondom is akadt már a közelmúltban. Rengetegszer vágott át és ez nem tetszett. Legutóbb is egy rossz követ adott amivel voltaképp kishíján felrobbantottam a házamat. Későn vettem észre, hogy jóval kisebb kapacitása van a kőnek amit ha rosszúl használok akkor lángba boríthatom a háza, 3 Km-es körzetét. Elegem volt már belőle. Kapott még egy esélyt. Vagy ad egy jó követ és némi kártérítést vagy úgy ellátom a baját, hogy az anyja sem ismer rá.   Fekete bakancsom csak úgy csattogott a macskaköves talajon, szemeimben égett a tűz és ökölbeszorított kezekkel tarappoltam végig az utcán. Alvatron, megtalállak esküszöm szétkenem az arcodat. - morogtam gondolataimban miközben szemeimmel egy fiatal férfit kerestem sötét hajjal, öltönyben. Mindígis szeretett kiöltözni és adni magát egy tudatos férfinak. Közben csak egy csóró csóka volt izzadság szaggal. Körülöttem mindenki úgy nézett rám mintha tényleges veszélyforrást látnának bennem. Már lassan én kezdtem félni attól, hogy a helyi rendészetnek csúfolt slepp elém vágja magát és kikérdez vagy balhét csinál. Márpedig ha feltünnek én gondolkodás nélkül fogok nekimenni az összesnek. Nem vagyok jó hangulatomban ahhoz, hogy adjam a megértő cukipofit és még ráadásnak el is viseljem őket.

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]