FrissítésSúgó

suzuna	2015.06.25. 20:26 -
	Anna Lydia Henderson & Nash Merrick

[32-13] [12-1]

suzuna

Előzmény | 2015.07.07. 17:18 - #13

Anna Lydia Henderson Örültem, hogy Nash úgy döntött, követ engem a vízbe, holott ötlete se lehetett arról, hogy mit szerettem volna. Igazából, még magam is meglepődtem azon, hogy eszembe jutott az, amit most tenni készültem, de hát ez volt. Most valahogy kissé rosszalkodni támadt kedvem, habár könnyen lehet, hogy ez másnak még nagyon nem annak számít, de rám nem volt jellemző, hogy ilyen könnyen feloldódjak más társaságában. Persze, mindenkivel barátságos és segítőszké voltam, de ez ennyiben ki is fújt. Nash viszont olyan dolgokat hozott ki belőlem, amikkel már jó ideje nem találkoztam. Utoljára akkor viselkedhgettem így, amikor még testvéreimmel kicsik voltunk, és úgy szórakoztunk. Viszont ahogy egyre idősebbek lettünk, úgykomolyodtunk meg egyre jobban, és az efajta játékok eltűntek az életünkből. Most viszont nem érdekelt az, hogy pontosan hány éves is vagyok, és hogy mennyire viselkedek egy kislányhoz méltóan. Egyszerűen csak jól akartam magam érezni. Amikor Nash megkérdedezte, mit is akarok pontosan itt, csak huncut mosolyra húztam ajkaim,m jad egy határozott mozdulattal ráfröcsköltem a vizet, ami nemcsak mellkasát találta el, hanem arcát is. Láttam a hirtelen támadt meglepettséget arcán, ami nevetésre késztetett. Halkan kuncogni kezdtem ábrázatát látva, de persze egyáltalán nem kerülte el tekintetemet az sem, ahogy a gyorsan átnedvesedett fölsöje rátapad mellkasára. Gondolom, mondanom se kell, hogy mennyire is nézett ki szexin, ezt pedig még mindig nem tudtam sokáig elviselni, ezért kissé zavartan sütöttem le szemeimet. - Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki - húztam édes mosolyra a számat, miközben óvatosan felpillantottam Nash arcára, azt lesve, hogy haragszik-e. Viszont volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni a lovagom, ezért lassan hátrálni kezdtem, minél nagyobb távolságot felvéve kettőnk között, ezáltal elkerülve azt, hogy ő is tökéletesen le tudjon fröcskölni, mint ahogy azt én tettem vele az előbb.

Electra

Előzmény | 2015.07.07. 17:01 - #12

Nash Merrick    Vidáman mosolyogtam, mikor Anna nem elhúzódott, hanem belebújt az ölelésembe. Nem megmondtam, hogy az érintésterápia működik? Hálám jeléül kicsit szorosabban öleltem magamhoz.     Legszívesebben felmorrantam volna, mikor felállt, de aztán kíváncsian fogtam meg a kezét, de azt már nem hagytam, hogy ő húzzon fel, a kezét fogva felálltam magamtól. Kicsit meglepődtem, mikor ő adott egy puszit a számra, de aztán nem tudtam letörölni a vigyort a képemről. A szabadság érzet még mindig nem múlt el.    Érdeklődve követtem, mint valami kíváncsi kiskutya. Ismét meglepődtem, amikor besétált a vízbe. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a tekintetem. Ez ismét a laza Anna volt, a hívogató mosolyától hevesen dobogni kezdett a szívem. Annyira gyönyörű volt, ahogy állt ott a vzbe, a Nap utolsó sugarai még vörös fénybe vonták őt, és egyetlen gondolatom az volt, hogy olyan mint egy angyal. Egy  angyal, akit mindennél jobban akartam, de nem lehetett az enyém. Fájt a gondolat, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés, mint Anna, túl jó a magamfajtának. Féltem, hogy bemocskolom az angyali lelkét, a csodát, ami a szíve mélyén rejtőzött. De abban a pillanatban nem akartam erre gondolni. Lassan én is levettem a cipőm, belegyűrtem a zoknit, majd ráérősen besétáltam Anna mellé, de közben végig a szemébe néztem. Nem is tudtam volna máshova. Teljesen rabul ejtett. Odaérve mosolyogva megálltam előtte.    - Mit is csinálunk itt, hercegnő? - kérdeztem, és persze rögtön egy aggodó gondolat rohant át a fejemen, azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire lehet hideg neki  avíz, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, és kíváncsian vártam Anna következő lépését.

suzuna

Előzmény | 2015.07.07. 15:38 - #11

Anna Lydia Henderson Rettenetesen zavarban voltam, az arcom piros színe már-már vetélkedhetett volna  a lemenő nap fényével, ebben biztos voltam. Viszont amikor Nash még azt is kijelentette, hogy ez a mozdulat azt jelentette, én is élveztem, arcom csak még jobban égni kezdett. Hajammal próbáltam eltakarni zavarom jeleit Nash elől, de teljesen biztos voltam abban, hogy már rég észrevette ezt. Erre gondolva pedig szégyeni kezdtem magam, mert nem hittem volna, hogy Nashnek az ilyen könnyen zavarbaejthető kislányok jönnek be. Valahogy jobban el tudtam volna képzelni mellé nőiesebb lányokat, mint a magamfajtát. Afelől pedig nem volt kétségem, hogy az előbbi fajta is csak úgy tapad rá, mint a piócák. Ő pedig mégis itt volt most velem, én pedig mégis elkezdtem megszeretni. De vajon én neki csak egy futókaland lennék? Ha erről lenne szó, még akkor se tudnék rá haragudni, azt hiszem. Gyorsan elhessegettem a fejemből a nem ide illő gondolatokat, és ahelyett, hogy ilyeneken kezdtem volna agyalni, inkább csak élveztem ezt a pillanatot. Kissé meglepődtem, amikor Nash magához húzott úgy, hogy két lába között üljek, a hátamat pedig a mellkasának dönthessem, miközben ő karjával lazán átölelte a vállamat. Szívem már csak ennyitől hevesebben kezdett el verni, a jóleső érzés, amit az érintése okozott, pedig megtöltötte bensőmet. Ez már csak akkor fokozódott, amikor puszit lehelt a tarkómra. Lehelete viszont csiklandozta a nyakamat, de nem mondom, hogy nem esett jól, mert nagyon is tetszett, mégha kissé zavarban is voltam a közelsége miatt. - Igazán nincs mit. Neked bármikor - mosolyodott el édesen, majd fejét hátradöntötte Nash mellkasának, arcát pedig a fiú nyaka felé fordította, és lehunyt szemekkel élvezte ezt a pillanatot, miközben mélyen magába szívta Nash illatát. A Nap eközben egyre lejjebb ért a horizonton, az égalját borító színek egyre halványodni kezdtek, míg teljesen el nem tűntek, ezzel jelezve, hogy a Napteljesen átadta a Holdnak a helyet. Még igazán élveztem volna tovább ezt a pillanatot, mert igazán gyönyörű volt, de ha majd megjelennek a csillagok, az is ugyanúgy mesés lesz. Addig viszont volt még egy kis idő, nekem pedig remek ötletem támadt. Nem szóltam semmit, csak kikászálódtam Nash karjai alól, majd talpra álltam. Megigazítottam a szoknyámat, és leporoltam kissé a fenekemnél, majd Nahs felé fordultam, és kinyújtottam felé a kezemet, ezzel jelezve neki, hogy felsegítem. Amennyiben elfogadta a kezemet,  szorosan megragadtam az övét, és miközben elkezdtem felhúzni, egy puszit nyomtam ajkaira, ellenkező esetben csak egy szórakozott mosollyal az arcomon visszahúztam kezemet. - Gyere egy picit - mosolyogtam rá édesen, miután ő is felállt a földről, majd közeledni kezdtem a víz felé. Amikor odaértem a parthoz, lekaptam lábamról a cipőmet, és beleléptem a hűs vízbe. Nem mentem túl messzire benne, még csak térdig se ért a víz, de ez jelenleg tökéletesen megfelelt. Intettem Nashnek, hogy ő is jöjjön be, abban reménykedve, hogy utánam jön. Ha nem, akkor úgy fogom berángatni ide.

Electra

Előzmény | 2015.07.07. 12:57 - #10

Nash Merrick    Anna elvarázsolt. Éreztem, hogyan lesz egyre izgatottabb, ahogy közelebb hajolok. A szívverése szaporább lett, ritmusa gyorsan követte a saját szívdobbanásaimat. Igyekeztem lelassítani magamat, elég hamar észrevettem ugyanis, hogy én is gyorsabban veszem a levegőt, ahogy közelebb hajolok hozzá.     A csókjának szabadság íze volt, az a fajta, amit az ember szeret többször megcsókolni. A csókról eszembe jutottak azok az éjszakák, amikor álmatlanság miatt egyszerűen bevágtam magam a kocsiba, és az éjszaka kíséretében nekiindultam az autópályának. Olyankor szabad voltam, és nem éreztem a hétköznapi korlátaimat. Pont mint most. Anna csókja felszabadított, úgy éreztem, semmi nem állíthat meg és képes vagyok bármire. És mivel visszacsókolt, mertem arra gondolni, hogy ő is élvezi. Ahogy átölelt és közelebb húzódott hozzám, reflexszerűen mozdultam felé én is, ennek pedig az lett a következménye, hogy eldőltünk. Még időben tompítotam a dőlés, ezért csak halkan puffantam a füvön. Első gondolatom persze rögtön az volt, hogy nem nyomtam-e össze Anna kezeit, de mikor felült, úgy láttam, semmi baja, szóval megnyugodtam. Feltámaszkodtam az alkaromra, és félrebiccentette fejjel néztem hogyan vörösödik el egyre inkább. Szörnyen aranyos volt a zavara. Mikor bocsánatot kért, akkor már nem bírtam tovább, vidáman elvigyorodtam.    - Te jó ég, hercegnő. Ilyenért sosem kell bocsánatot kérned. - csóváltam meg a fejemet. - Csak örülni tudok, hogy ezek szerint te is élvezted - vontam meg a vállamat. Néztem, ahogy zavartan ül a fűben, kerülte a tekintetem, a lemenő nap gyönyörű glóriaként ragyogott a haja körül. Mosolyogva felültem.    - Na, gyere csak ide - óvatosan visszahúztam magamhoz, a két lábam közé, a hátát  a mellkasomnak döntöttem. Lazán átöleltem a vállát, így mindketten ráláttunk a lemenő napra.    - Köszönöm, hogy megmutattad - suttogtam a fülébe, majd adtam egy puszit a halántékára, majd újra a víz felé fordultam.

suzuna

Előzmény | 2015.06.26. 15:33 - #9

Anna Lydia Henderson A lemenő nap nemcsak az eget árasztotta el narancssárgás fénnyel, hanem Nash arcát is, ami sokkal jobban kiemelte az arcvonásait, és illett is kissé barnás bőréhez. Tekintetemet mindenesetre gyorsan elszakítottam róla, mielőtt túl feltűnően bámultam volna, majd inkább a Temze vizét kezdtem figyelni, ami gyönyörűen visszatükrözte a nap korongját. Szórakozott mosollyal az arcomon bámultam ezt mindaddig, amíg Nash a nevemen nem szólított. Kérdőn fordultam felé, majd mikor hirtelen előrébb hajolt, és kezét a nyakamra csúsztatta, nem kicsit lepődtem meg. Szemeim kissé kitágultak, légzésem és szívverésem sokkal szaporább lett, mintha... izgatott lettem volna. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az érzést, mert tagadhatatlanul izgatott voltam. Éreztem, tudtam, hogy Nash mire készül, a józan eszem pedig azt diktálta, hogy húzodjak el, szakítsam meg a szemkontaktust, ezáltal a pillanatot is, de egyszerűen képtelen voltam rá. Nash szemei teljesen rabul ejtettek, és nem engedtek szabadulni, akkor se, ha akartam volna. Mert nem akartam. Vágytam az érintésére, vágytam a közelségére, vágytam a csókjára - most tényleg akartam én is, nem úgy nem sokkal ezelőtt a rendőrségen. Akkor, azután estem bele a legjobban, és igazán mégcsak most álltam készen. Még akkor is ezt szerettem volna, ha utána össze fogja törni a szívem, még akkor is, ha tudtam jól, hiú ábránd csupán az a remény, hogy esetleg ő is úgy érez irántam, mint én kezdtem el érezni iránta.  Szívem egyre hevesebben, ahogy egyre közelebb ért hozzám Nash, majd mikor megállt picit, már azt hittem, hogy meggondolta magát, és már majdnem én szüntettem meg a megmaradt távolságot köztünk, amikor végül hozzászorította ajkait az enyémekhez. Ahogy megéreztem ajkait az enyémekhez érni, teljesen megkönnyebbültem, az előbb érzett feszültség eltűnt, és úgy éreztem, hogy Nash kiegészít engem. Valahogy furcsán teljesnek éreztem magam, mintha egész életem során csak rá vártam volna. Ez az érzés pedig csak erősödött, ahogy megéreztem az igazi csókját. Szemeimet lehunyva viszonoztam azt, és adtam át magamnak az érzésnek. Hagytam magamat elveszni abban, és hagytam, hogy az ösztöneim irányítsanak.  Minél közelebb szerettem volna magamhoz érezni őt, ezért mikor Nash a tarkómra csúsztatta kezét, én is átöleltem őt a karjai alatt, tenyeremet a lapockája környékére helyezve, majd így húzodtam hozzá minél közelebb, aminek az lett az eredménye, hogy tökéletesen eldőltünk, ezáltal tönkre vágva a hangulatot. A csókot megszakítottam ezzel, majd mivel Nash mellkasán feküdtem, elég közelről szemügyre vehettem arcvonásait, ezt azonban egyre növekvő zavaromnak hála nem sokáig élvezhettem ki, mert szinte rögtön fel is ültem, és égő arcomat a hajam mögé rejtettem. Nagyon kínosan érteztem magam, amiért azt a tökéletes pillanatott tönkre vágtam azzal, hogy olyan mohó voltam, és annyira hozzábújtam. Nem is az zavart a legjobban, hogy a én szakítottam meg ezt a romantikus csókot - bár kétségtelenül vágytam volna még többre, de nem szabad kapzsinak lenni -, hanem az, ahogyan megtettem azt. Egyáltalán nem volt jellemző rám ez a nem visszafogott viselkedés, és ahogy az előbb hozzábújtam Nashhez... Már ha csak rágondoltam, attól még jobban égni kezdett az arcom. - Bo-bocsi, nem akartalak feldönteni - kértem tőle bocsánatot zavartan, de nem mertem ránézni, mert féltem a reakcióját látni. Csak remélni tudtam, hogy annyira azért nem volt gáz, mint amennyire én annak éreztem.

Electra

Előzmény | 2015.06.26. 00:15 - #8

Nash Merrick    Anna szerencsére nem nézett hülyének az ömlengésem után, sőt, még egyet is értette velem. Persze, lányként ezerszer könnyebb a csillagos égről dumálni, hiszen náluk alap dolog, hogy kibeszélik az érzelmeiket. De nekünk, pasiknak? Mi a kőszikla társadalom vagyunk, ahol nincs helye érzelmeknek.     Eddig nem is volt szükségem érzelmekre. Megéltem nélkülük... vagyis, nem, inkább túléltem nélkülük. Az önpusztító élet nem fér össze holmi gyengeségekkel. És nekem az érzelem mindig egy gyenge pontot jelentett, ahol megtámadhatnak, ahol megsebezhetnek úgy, hogy hozzám sem érnek.    Jó érzés volt szabadon beszélgetni Annával, valahogy én is könnyebben elengedtem magam. AZ is tetszett, hogy nem húzta el  akezét, mikor összefűztem a kisujjainkat. Jól esett ez az apró érintés.    Aztán hirtelen megint felkapta a fejét, a gyermeki izgatottság ismét felcsillant a szemében. Nem néztem a folyóra. A lemenő nap narancssárgába vonta Annát, kiemelte az arcának a vonalát. Annyira gyönyörű volt, hogy néhány pillanatig elfelejtettem levegőt venni.    - Tényleg gyönyörű - suttogtam, de közben végig őt néztem. Már bizsergett a szám a vágytól, így hát eddig bírtam. - Anna - suttogtam a nevét, csak hogy fölhívjam magamra a figyelmét. Előrébb hajoltam, és az egyik kezemet a nyakára simítottam, lassan hajoltam hozzá egyre közelebb, csak hogy ismét ne ijesszem meg. Éreztem a tenyerem alatt az ütőere lágy lüktetését. Egy kínző türelemjáték volt az egész, és azt hittem, évek teljtek el, mire közel értem az ajkaihoz. Ott megálltam egy kicsit, mikor az orrom az orrának ütközött, ezzel lehetőséget adva, hogy elhúzódjon, ha akar. Amennyiben nem tette meg, gyengéden a szájára szorítottam a számat. Ahogy összeértünk, megszűnt a feszítő érzés a mellkasomban, mint mikor kiengednek egy madarat a kalitkájából. Felszabadultnak éreztem magam. Nem tudom, mennyi ideig csak hozzá nyomtam a számat az ajkaihoz, de aztán egy sóhajtással együtt lágyan az ajkaim közé vettem az alsó ajkát, enyhén megszívtam. Közben a tarkójára csúsztattam a kezem, hogy megtartsam, miközben most már istengazából megcsókoltam. Éreztem a nap melegét az arcomon, Anna csókjának az ízét a számban, és a pillanat nem is lehetett volna tökéletesebb.

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 23:30 - #7

Anna Lydia Henderson A szemem sarkából láttam, hogy Nash helyet foglalt mellettem, ez pedig még szélesebb mosolyra fakasztott, majd ahogy kisujját beleakasztotta az enyémbe, ismét teljesen zavarba jöttem, ugyanakkor kellemes borzongás futott végig a testemen, amit szintén nem tudtam hova tenni. Hiába voltam zavarban az érintésétől, nem húztam el a kezemet, hanem ott hagytam, mert letagadni se tudtam volna, hogy jól esett. Jól éreztem magam Nash mellett, egyre jobban ellazultam, és a lényem legmélyén vágytam volna még több érintésre tőle. Nem tudom, hogy miért és hogyan kezdtem el ilyeneket érezni iránta, de már azt hiszem, megállítani se tudtam volna, bármennyire is féltem attól, hogy össze fogja törni a szívemet. Mert hiába gondoltam úgy, hogy Nash egy jó ember, de még remélni se mertem, hogy pont belém fog beleszeretni, pedig, vágytam rá. Azt hiszem, akkor dőlt el mindez bennem, amikor meg akart csókolni, azzal indult el minden, és a mostani megszólalása is csak még jobban megerősítette ezen érzéseimet. A mosolya teljesen őszintének tűnt, ami csak még jobban megmosolyogtatott engem. Azt hiszem, az eddigi arcai közül, amit mutatott nekem, ez volt az, ami a legjobban bejött, és habár még korai lett volna azt kijelentenem, hogy beleszerettem, de tagadhatatlanul bejött nekem Nash, és ha arra kerülne a sor, akkor még akár elfogadnám barátnak is. Ez viszont attól tartok, soha nem fog eljönni, de ettől függetlenül szép álom.  - Persze, hogy értem, és szerintem egyáltalán nem hangzik furán - fordítottam fejemet Nash felé egy mosollyal az arcomon. - Ezzel valahogy én is így vagyok - értettem egyet vele. - Talán emiatt is szeretem annyira - rántottam egyet a vállamon. - És amikor sokáig nézem őket, akkor teljesen olyan, mintha megfoghatnám őket, olyan közelinek érzem magamhoz, de amikor rájövök, hogy soha nem érinthetem meg őket, mindig kissé csalódott leszek. Ennek viszont ez a rendje, elvégre, ha ilyen messze vannak tőlünk, akkor mindig lehet látni őket, és mindig mutathatják a helyes utat - mosolyogtam Nashre, majd mondandóm befejeztével ismét az eget kezdtem el figyelni. Ezután még beszélgettünk mindenféléről, majd szépen lassan narancssárgává kezdett válni az ég alja, ezzel is jelezve, hogy a nap lemenőben van. Kislányos mosoly terült szét arcomon, ahogy ezt megpillantottam, majd ismét gyerekes izgatottsággal a szememben fordultam felé.  - Kezdődik! - kiáltottam fel izgatottan Nash arcát figyelve. Nem hittem volna, hogy ő is annyira fog neki örülni, mint én, de ettől függetlenül én nagyon izgatott lettem ,tényleg mintha ez lenne az első alkalom, hogy látom innét.

Electra

Előzmény | 2015.06.25. 22:57 - #6

Nash Merrick    Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet. Jól állt neki ez a gyermeki izgatottság, ahogy a vizet nézte szórakozott arccal. Látszott, hogy kötődik a helyhez, elárulta a szeme csillogása, vagy az, hog rögtön ellazult, amint ideértünk. Tetszett a laza Anna, majdnem annyira, mint az izgatott énje.     Igazából sosem romantikáztam még, egyszerűen egy barátnőm sem igényelte, az egyéjszakás kapcsolatokban meg minek? Valami szorítani kezdett a mellkasomban, és ettől olyan érzésem lett, mintha a lelkem már kinőtte volna a testem, mintha tovább akarna már lépni. Szinte mellba taszított az érzés, hogy én mennyi mindent kihagytam a baulik és a csajok miatt. Az ember huszonöt éves korára már túl van az első igazi szerelmén. Nekem elképzelésem sem volt, mi fán terem a szerelem. Mindig is feleslegesnek tartottam az érzést, ami elbolondítja az embereket, de ott, a parton, Annával, a naplementére várva rájöttem, hogy én is bolond akarok lenni végre.    Leültem mellé a fűbe, és figyelmesen hallgattam. Szélesen visszamosolyogtam rá, miközben ülve tartottam magam, mert közel voltam hozzá, hogy az izgatottan csillogó szemeit látva odahajolok és megcsókolom. Így végülis egy dolgot tettem csak. Az egyik kisujjamat beleakasztottam az ő kisujjába. Épp elég érintés volt ahhoz, hogy újra feltöltsön, de pont elég kevés ahhoz, hogy ne ijedjen meg.    - Köszönöm, hogy elhoztál ide - mosolyogtam rá a szemébe nézve. Atayég, olyan szép volt! - Hidd, el, teljes mértékben kárpótol - azt nem tettem hozzá, hogy attól függetlenül én még tervezek mást is mára. - Értem, miről beszélsz. Mint pasi, nehezen vallom be, de... - felkuncogtam. Te jó ég, én most tényleg lelkizem? - A csillagos ég engem is megnyugtat. Felnézek, és mintha ezernyi lámpás mutatná nekem a helyes utat. Jó, ez most biztos hülyén hangzik, de azért remélem, érted mire akarok kilyukadni - jöttme egyre inkább én zavarba. Én nem szoktam ilyenekről beszélgetni.

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 22:21 - #5

Anna Lydia Henderson Izgatott, kislányos mosoly terült szét arcomon, ahogy Nash rákérdezett, én találtam-e. A válaszom mindössze egy apró bólintás volt, de az olyan határozott volt, hogy lehetetlen lett volna nem látni vagy eltéveszteni. Tudtam jól, hogy most nagyon nem érett nőként viselkedek, de ha ennek a helynek a története jut eszembe, akkor valamiért mindig így kezdek el viselkedni. Talán amiatt volt ez, mert nagyon büszke voltam magamra, amiért erre a kis zugra ráleltem, más okot nem tudtam volna mondani. Valamiért egyszerűen mindig izgatott lettem, ha ide jöttem olyankor, amikor nem a rossz kedvem miatt menekültem el a városi nyüzsgés elől, és ehhez akkor még hozzájött az is, hogy hamarosan naplemente lesz, az pedig egyszerűen kápráztatóan gyönyörű. Eddig nem sokszor láttam ittlétem során, kétszer vagy háromszor, de minden alkalommal úgy követtem figyelemmel végig, mintha az első alkalom lett volna. Ehhez pedig akkor még hozzájött az is, hogy kíváncsi voltam, Nashnek mennyire fog tetszeni. Nem voltam biztos abban, hogy mennyire romantikus típus, de tagadhatatlanul azzá válik ez a hely mind naplementekor, mind pedig a felkelés során, habár én sokkal jobban szerettem az előbbit nézni, mert olyankor azután mindig este lett, azokat pedig szintén szerettem. A csillagos égboltat mindig előszeretettel tanulmányoztuk testvéreimmel még Truroban. Sajnos itt Londonban nem olyan tisztán kivehetőek a csillagképek, mert a gyárak és autókból származő füst, valamint az utcai lámpák fénye eltakarja az eget. Innét viszont még az sem olyan vészes, ezért is imádtam eljönni ide.  - Ez az első alkalom, hogy bárkit is elhoztam ide - mosolyogtam Nashra, ahogy a fűbe leülve kinyújtoztattam a lábaimat, majd kezemmel megpaskoltam magam mellett a helyet, ezzel jelezve a fiúnak, hogy ő is nyugodtan leülhet. - Nem tudom, hogy ezzel kárpótolni tudlak-e majd, de remélem azért, hogy tetszeni fog neked is - mosolyogtam rá, miközben szemeim továbbra is izgatottan csillogtak. - Én mindenesetre szeretek ide kijönni, és megnézni a naplementét, aztán pedig a csillagos eget tanulmányozni. Valahogy mindig megnyugszok tőle, nem tudom, miért - pillantottam Nashre a szemem sarkából azt figyelve, hogy leül-e vagy sem, majd utána tekintetemet ismét a part felé fordítottam.

Electra

Előzmény | 2015.06.25. 21:45 - #4

Nash Merrick    Most őszinte leszek. Utoljára tizenhárom éves koromban mászkáltam kézenfogva egy lánnyal, az is az első csajom volt. Emlékszem, izzadt a tenyerem, és azért imádkoztam, hogy a lány ne húzza el a kezét. És láss csodát, nem tette. Az egész nem tartott tovább, mint tíz percig, amíg hazakísértem a moziból, de mégiscsak az ő kezét fogtam először.    Azóta nem igazán kerültem annyira közel a lánykhoz, hogy a kezüket fogva végigmenjek a városon. A csajaim általában ribancok voltak mindig is, egy kapcsolat sem tartott két hónapnál tovább, és azóta nagyrészt csak éjszakákra választok partnert. Így hát nekem is furcsa volt egész úton Anna kezét fogni. Talán a korral jár már, de szerencsére nem izzadt a tenyerem, és jó érzés volt Anna tenyerének a súlya a kezemben. Éreztem, hogy zavarban van, láttam a folyamatos pírt az arcán, de ezek cska jobban meggyőztek az ártatlan természetéről. A fenébe! Nagyon óvatosnak kell lennem.     Gyorsan felismertem az útvonalat, amin haladtunk, de egy darabon még hagytam, had húzzon maga után, és csak utána vettem fel vele a lépést. Itt akár már el is engedhettem volna a kezét, de eszem ágában sem volt. SZokja csak, hogy a kezét fogom. Én egészen gyorsan megszoktam, és a fenébe is, de jó érzés volt.     Anna az egyik eldugottabb részre vezetett, ahol még nem jártam. Tökéletes rálátásunk nylt a vízre, és a nap irányéból ítélve, nemsokára még szebb lesz a látvány.     Amint elengedte a kezemet, egy pillanatra hiányérzetem támadt, hiszen még mindig éreztem a bőr emelegét a bőrömön, de mivel tudtam, hogy zavarban van, nem nyúltam utána. Mosolyogva néztem, hogyan kémleli a vizet, mint valami kíváncsi kislány. Legszívesebben megölelgettem volna.    - Szép hely - dicsértem meg mosolyogva. - Te találtad?     Nem kételkedtem abban, hogy naplementekor milyne gyönyörű a környék. Ráadásul a Temze partja, naplementekor... basszus, megint csak arra tudtam gondolni, hogy megcsókolom. Ez így nagyon nem lesz jó. Nem akartam elsietni. Időt akartam hagyni neki, hogy feldolgozza az apró jeleket, hogy eldöntse, benne van-e. Mert úgy akartam megcsókolni, hogy ő is akarja.

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 20:57 - #3

Anna Lydia Henderson Csak megcsóváltam a fejemet egy halvány mosollyal az arcomon, ahogy Nash azt mondta, egy lovagnak azt is szabad, ha a kedve úgy tartja, de a kacsintását látva mosolyom kiszélesedett, és úgy pillantottam az arcára. Minél többet és többet láttam Nash arcát, annál jobban ragadott magával is. Nagyon imponált nekem, hogy nemcsak rettenetesen aranyos arca volt, hanem férfias is tudott lenni. Tudtam viszont, hogy nem szabad elkezdenem bármit is éreznem iránta, mert akkor össze fog törni a szívem. Persze, nem volt bajom vele meg semmi, de csak barátként szerettem volna rátekinteni, mert nem voltam abban teljesen biztos, hogy még egy nagyobb lelki sérülést el tudok majd viselni. Talán amiatt volt az is, hogy annyira haboztam a csóknál, mert tartottam attól, hogy ha bekövetkezett volna, akkor túl sokat kezdtem volna érezni iránta. Mielőtt még elindultunk volna, Nash elrohant egy pólóért, majd amint visszaért, el is hagytuk a rendőrség területét. Egész úton fogta a kezemet, amit igaz, én ragadtam meg legelőször, de akkor az ösztönös volt, most viszont teljesen tisztában voltam vele, ez pedig ismét teljesen  zavarba hozott. Mindenesetre próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, és úgy haladni a célom felé, az arcomról azonban nem sikerült eltüntetnem a piros egyik világosabb árnyalatát. Azt mindenesetre reméltem, hogy Nash nem vette észre, különben az úgy még cikibb lenne.  Rövid időn belül megérkeztünk a célomhoz, ami nem volt más, mint a Temzr partja. Amikor rossz kedvem volt, vagy csak magányra vágytam, mindig idejöttem, mert találtam egy elrejtett kis zugot, ahonnét egyszerűen gyönyörű kilátás nyílik a Temze vizére. Most pedig hamarosan itt a naplemente, és biztos voltam abban, hogy gyönyörű látványban lesz részünk. Reméltem, hogy ez kárpótolni fogja majd Nasht. - Megjöttünk - engedtem el Nash kezét egy széles mosoly kíséretében, és tártam szét karjaimat, miután elvezettem őt a rejtett kis zugomhoz. - Pár óra múlva, amikor a naplemente lesz, sokkal gyönyörűbb lesz a kilátás, mint most, de szerintem még így is szép a folyó vize - mosolyogtam rá, majd szemeimmel a vizet kezdtem el fürkészni.

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 20:26 - #2

Anna Lydia Henderson & Nash Merrick

[32-13] [12-1]