FrissítésSúgó

Electra	2015.06.12. 23:24 -
	Anna Lydia Henderson & Nash Merrick

[24-5] [4-1]

Electra

Előzmény | 2015.06.13. 18:02 - #4

Nash Merrick Elég hamar megtanultam főzni magamnak, hiszen egyedül éltem a lakásban, a haveromnak meg a fakanál láttán mindig is pajzán gondolatai támadtak, ezért benne nem találtam segítséget. Persze nem működtem tökéletesen a konyhában, leragadtam az alapoknál, de ez így is több volt, mint a semmi. A spagettit az  elsők között tanultam meg. Érzésből tudtam már, hogy mennyi só kell a vízbe, mennyi ideig kell forrnia a víznek, vagy hogy meddig kell áznia a tésztának. A tökéletes szósz elkészítését is fejből fújtam. Előbb meghallottam a lány puha lépteit, minthogy belépett a konyhába. A vállam felett néztem rá hátra, ugyanis csal falka szaga volt, semmi más, amihez arcot köthetnék. Megfordulva láttam, hogy ő az egyik falkatag, aki egy éve érkezett. Nem voltam barátkozós típus, köszönőviszonyban voltam a többiekkel, a haveromat kivéve. A lány alacsony volt, eléggé fölémagasodtam. Ennek ellenére nagyon csinos is volt, és bár nem az a lélegzetelállítóan gyönyörű fajta, elég szép volt ahhoz, hogy rajta legeltessem a tekintetem. - Szia! - mosolyt varázsoltam az arcomra. - Már majdnem kész vagyok, de ha kérsz, akkor a sajttal segíthetsz. - mondtam egy kis gondolkodás után. Aztán eszembe jutott, hogy még nem mutatkoztam be, szóval ismét egy kisfiús mosolyt villantottam rá. - Egyébként Nash vagyok. Nash Merrick. - mutatkoztam be. Elképesztő, hogy egy év után sem tudtam meg a nevét, de hát jobb később, mint soha. Most, hogy leült mögém, jobban éreztem a szagát, és ez alapjámámár eszembe jutott a farkas alakja is.

suzuna

Előzmény | 2015.06.13. 09:52 - #3

Anna Lydia Henderson Egy éve tartózkodtam Londonban, ami egész sokan mondható, de mégse az. Gyorsan elrepült ez a 365 nap, miközben én végig attól tartottam, képtelen leszek megszokni és beilleszkedni ebbe az új környezetbe, ebbe a falkába. A Preator Lupusnál nem volt ilyen problémám, mert ott mindenki hasonló cipőben járt, mint én, senki nem volt jobb a másiknál, és szívesen segítettek nekem. Féltem, hogy az itteni falkából ki fogok lógni, de végül ez nem történt meg. Mindenki kedves volt velem, és gyorsan beleszoktam ebbe a társaságba is. Habár a mai napig se érzem még ezt a régi rendőrséget otthonomnak, de azért jó tudni, hogy van egy hely, ahová az ember még egy ilyen állapotban is tartozik. A közös kiruccanások, a közös vadászatokat szoktam szeretni, mert eleinte hiába is utáltam farkas formám, de ma már látom az előnyeit is. Egy teljesen új világ tárult a szemem elé ezáltal, és nem mondom, hogy nem tetszik. Nagyon jó érzés farkasként az erdőket szelni, miközben a szél belekap a bundámba, érezni a mancsom alatt a földet, a füvet, miközben mellettem még pár társam ugyanezt éli át.  A mai nap is volt egy ilyen kirándulás, aminek befejeztével a többség falkatag elment egy hamburgereshez, de én ezt kihagytam. Eléggé elfáradtam ez a kiruccanás alatt, mert még mindig gyengébb fizikummal rendelkeztem, mint a többiek. Sokat és sokat szoktam edzeni, de ehhez idő kell, én pedig még nem vagyok régóta itt. A Preator Lupusnál a legtöbb idő azzal ment el, hogy feldolgozzam a történéseket, és megtanuljam uralni ezt az erőt - a fizikumommal annyit nem törődtek, mert még azelőtt eljöttem onnét. Persze, egy alap képzést kaptam, de még van hova fejlődnöm.  Mindenesetre, mivel elfáradtam, ezért inkább itt maradtam a rendőrségen. Egy darabig pihentem a szobámban, de ezt hamar meguntam. Éhes is voltam, úgyhogy úgy döntöttem, lemegyek a konyhába csinálni magamnak valamit. Viszont ahogy közeledtem a helyiség felé, úgy pillantottam meg egy fiút a gáztűzhelynél. Kissé meglepődtem, hogy ő is itt maradtam, de hát, nem volt kötelező hamburgerezni menni.  - Segítsek? - kérdeztem tőle, miközben beléptem a konyhába, és leültem egy székre, majd innét figyeltem a fiú tevékenykedését. Ismerős volt egyébként, de így hátulról nem tudtam volna megmondani, hogy ki ő. Nem ismertem mindenkit a falkából, mert ahhoz túl sokan voltak, de a többséget már láttam legalább egyszer. Őt is biztosan láttam már valahol, valamikor.

Electra

Előzmény | 2015.06.13. 07:07 - #2

Nash Merrick   Voltak napok, amikor visszasírtam az emberi élet egyszerűségét és tudatlanságát. Ilyenkor eszembe jutott, milyen könnyű volt az élet akkoriban, és hogy nem kellett figyelnem a dühömre, mint most. Azokban az időkben nem létezett bennem a fenevad. Csak aztán mindig, miután átváltozom, rájövök, hogy az emberi éveimben nem is éltem. De ez már az igazi élet volt, a talaj a mancsaim alatt, a falkatársaim vonyítása, a szél simogatása a bundámban. Ezektől lettem valaki, ezekkel együtt találtam meg az élet igazi értelmét. Ezért hát mindig nagyon váraközös kirándulásokat,, amikor kimentünk egy erdőbe és csak rohantunk vagy vadásztunk. Farkasként csodálatos volt minden, kicsit mintha bevittem volna a szervezetembe egy adag LSD-t. Amikor egymást kergetve versenyeztünk, az szinte felért a repüléssel, hiszen olyankor nincs más, csak te, az erdő, és a falka. Az ereidben száguld az adrenalin a szíved szinte kiugrik a helyéről. Nincs ennél jobb érzés a világon. Most is, egy ilyen túra után tértünk vissza a bázisra. Néhányan itt maradtunk, de a csapat nagyrésze egy hamburgereshez ment el. Nem sok kedvem volt menni, így hát miután magamra rántottam egy farmernadrágot, nekiálltam spagettit csinálni a nem túl nagy konyhában. Nem zavart, hogy félmeztelenül mászkálok, azt hiszem már mindenki megszokta a tetoválásomat, bár sokan ellenezték, mondván, túl sokat elárul rólam. Nem szálltam velük vitába, de véleményem szerint egy farkasfej és egy tövises bokor nem árul el sok mindent.  Elővettem egy lábost, megtöltöttem vízzel, majd a bekapcsolt tűzhelyre raktam.

Electra

Előzmény | 2015.06.12. 23:24 - #1

Anna Lydia Henderson & Nash Merrick

[24-5] [4-1]