FrissítésSúgó

Nano	2015.05.13. 16:30 -
	Reed Devante Dolmbar & Vivian Kindle

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Tori	Előzmény | 2015.05.19. 19:14 - #41

Már kezdtem beletörődni abba, hogy mi vár rám, mert hallottam a boszorkány távolodó lépéseit. Szuszogva lélegeztem, lassan de mély levegőket véve. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyen és ilyen helyzetben érne utol a vég, egy számomra ismeretlen nő oldalán... és lényegében őt mentve. Talán ezzel akartam jóvá tenni az életemben elkövetett rossz dolgokat, mert hiába ez volt életem legnemesebb gesztusa. Akit valaha szerettem azokat csak megbántottam és elárultam. Egy rohadt nagy csőtömeg voltam és erre akkor eszméltem rá és csak azért, mert azt hittem itt a vég. Lépéseket hallottam, de nem fordultam az irányukba, biztosra vettem, hogy még több embert küldtek ide átfésülni a terepet... Csak reméltem, hogy Viviannak volt elég ideje meglógni előlük.   Lehunytam a szemeim és hátravetettem a fejem a falnak. Kezdtem úgy érezni, hogy köd borul az elmémre ami meggátol az épeszű gondolkodásban, mert más nem járt a fejemben csak a múlt és minden amit tettem. Legszívesebben rászóltam volna magamra, de örültem annak, hogy egyáltalán még jár valamin az eszem és még nem vesztettem el az öntudatom.   Talán csak képzeltem, de olyan volt mintha Vivan hangját hallottam volna, de nem voltam benne biztos. Szorítottam a sebemet, hátha enyhül a vérzés, viszont egy idő után kezdtem a maradék eszméletem is elveszíteni így éreztem is azt, hogy egyre több meleg vér csordogál le az oldalamon. Hát... Ennyi Reed. Nem volt hosszú út, és nem is volt túl szép. Második esély viszont nincs.

Nano	Előzmény | 2015.05.19. 18:22 - #40

Amint megláttam, hogy a falnak vetett háttal csúszik le és fogja sebét azonnal rámtőrt a gondolat, hogy talán valami rosszúl sűlhetettel. Aggodalmas tekintettel de mégis oda kiáltottam: " Tűnjünk el!" Azonban ezt ő nem tudta megtenni így előre akart küldeni. Először bollintottam hiszen magamat mentettem volna de... nem hagyhatom itt. Előre szaladtam mikor a gondolat rám tőrt. Ha itt hgyom akkor meghal, márpedig ezt nem tehetem meg. Akár most ismertem meg akármennyire is kockáztatom az életemet. Amit meg kell tenni azt meg kell tenni... Vettem egy mély sóhajt megállva a lépcsőházban és támasztottam kezemet a falnak. Összeráncoltam szemödökömet majd elfintorodtam magamtól, hogy képes lettem volna itthagyni. Azonnal vissza kaptam fejemet aggodalmasan, majd úgy döntöttem a maradék energiámat bele ölöm valami olyanba amivel megmenthetem magunkat egy kis időre. Korábban kellet volna megtennem...      A lépcsőn felszaladva a folyosó végén álltam és néztem a tőlem jó 10 méterre ülő férfit. Pár másodpercig figyeltem, majd elrántva fejemet róla berontottam az egyik házba. Abban reménykedtem kitart addig amíg végrehajtom a mágiát. Összekapartam az összes gyertyát amit találtam. Fogtam a sót, majd egy pentagramma alakban szórtam a padlóra. Tökéletes volt.... Minden csillag sarkában elhelyeztem egy gyertyát, majd magam elé helyeztem az egyik nyakláncomat ami az energiámat tudta sokszorozni. Azonban csak egyszerhasználatos volt. A szokásnak megfelelően levetettem magamról ruháimat, majd leülltem az egész közepére. Lehunytam szemeimet és kizártam a külvilágot. Habár már halottam a cipő dobogását a lépcsőn. Minden energiámmal azon voltam, hogy elsötétüljön minden és kikapcsoljon az agyam. Sikerült is hamarosan, majd elkezdtem valami idegen módon mormolni szavakat. Előrehajolva két mutatóujjamat a nyaklánc vörös ékkövére helyeztem. Ekkor meggyulladt az összes gyerta vörös lánggal.  Tovább mormoltam ugyan azt megállás nélkül. Kinyitva szemeimet azok teljesen fehérek voltak és vörösen foszforeszkáltak. Ekkor rontott be valaki az ajtón, majd heves léptekkel közeledett felém. Persze nem tudtam róla és csak az idézéssel voltam elfogalva. Ha akartam se ébredhettem volna fel már ennek a folyamatnak ezen részén. Ahogy hangom egyre inkább vált túlvigibbá úgy a só befeketedett akár a hamu, majd lángra lobbant. Hangosan elkiáltva az utolsó szót kitőrt minden gyertyalángból egy fekete varjú lángoló faroktollakkal. A plafonon átjutottak, hogy az úgy hullámzott akár a víz feszíne. Ahogy az épület tetejére értek egyszerűen elrobbantak és egy vöröslő hullámot indítottak el a középpontból. Tehát tőlem. A hullám végig futott az épület minden falán, ajtaján, bútorán, padlóján és plafonján.        Végül a betolakodók akár egy szellem válltak vöröslően átlátszóvá. A sebeket nem tudtam begyógyítani de védelmet nyújtottam. Tehát aki belép a házba az a valóságban van. Nyitottam egy újabb síkot ahol ők nem látnak minket de mi látjuk őket akár a szellemeket. Persze ez csak a ház 10 méteres hatókörletében működik. Amennyiben kilépünk észlelhetnek mint energiailag, mint fizikailag. De amíg bent maradunk a körön belül, addig nem érinthetjük őket, és ők sem minket.     Mikor az idézést végrehajtottam eltűntünk a szemük elől és szemeim visszanyerték eredeti állapotukat. Szédűltem támaszkodtam meg a kőr közepén és fogtam a fejemet. Ziháltam és csöpögött rólam az izzadság, a testem felforrósodott... de nm voltam lázas. Túl sok energiát használtam el. Ezen már csak egy kád hideg víz és egy jókora pihenás segíthetett. Ami már igencsak kijárt.

Tori	Előzmény | 2015.05.19. 17:42 - #39

Hallottam ahogyan szólt hozzám még egy-két szót, de nem igazán foglalkoztam vele, mert a hapsi összesszedte magát tés nekemrontott, kését előreszegezve. Na abból nem eszel... Mikor megakartam ragadni a kezét újból, már számított rá és elfordult előlem, így még egy kisebb vágást ejtve az oldalamon a kezemen lévő mély mellé. Viszont azt hitte, hogy én ennyitől megtántorodok, de ehelyett előrerugaszkodtam és mindkét kezemmel megragadtam a nyakát és a falhoz szorítottam, egyre jobban szorítva a torkát.   - Örülj annak, hogy nem szaggatom ki a beleid, míg élsz... - morogtam a képébe inkább állatias hangon, mint emberin. Nem sok válaszott el attól, hogy felvegyem a másik alakom, de nem akartam még azzal fárasztani a szervezetem. Fájt mindkét kezem, az egyik a lőtt a másik pedig a vágott seb miatt, de szorítottam minden erőmmel egészen addig míg ki nem lehelte a lelkét, azonban előtte megajándékozott azzal, hogy az alhasam bal oldalába állította a kését. Megtántorodva engedtem el, a teste pedig élettelenül zuhant a talajra.   - Mindjárt! - kiáltottam vissza Viviannak mikor meghallottam a hangját újból és kihúztam a kést magamból, ami nem kis fájdalommal járt és szinte azonnal folyni kezdett a sebből a vérem. Halkan elkáromkodtam magam és az egyik falig hátráltam és nekivetettem a hátam. a fal mentén csúsztam le a földre és a sebemre tapasztottam szorosan a kezeim. - Menj, majd megyek utánad, van még egy kis dolgom itt! - kiáltottam el magam a maradék erőmmel. Ennél közhelyesebb és filmekben a legtöbbször emlegetett "hősies" mondat nem jutott eszembe. Viszont ezt pont azért mondtam, mert nem akartam hogy idejöjjön. Valószínűleg meg akarta gyógyítani a sebem, amitől az ereje még jobban lecsappant volna. Mindketten sebezhetőkké váltunk volna én a gyógyuló seb miatt, ő pedig a gyógyítás miatt. Így viszont ő ereje teljében maradt én viszont... hát én nem épp.   Éreztem ahogy a meleg vérem az ujjaim között csordogál, a tekintetem a halott versenytársamra emelve. - Ezt jól megcsináltad... Faszkalap. - dünnyögtem és félig lehunytam a szemeim.

Nano	Előzmény | 2015.05.18. 21:25 - #38

Mikor előtört a fiú a semmiből nagyranyílt szemem az ordításra. Egy pillanatra lesokkolódtam hiszen megpillantottam a kezében kést forgató alakot aki úgy nézett rám mint aki a tekintetével is képes volna tovább vetkőztetni. Elvégre elég alul öltözött voltam. Mocsok egy banda volt ez, nem voltak elvárásaim tőlük. Mikor a fiú meglökött azonnal futottam is így arra tántorítva magamat, hogy úgy fussak, hogy kiugrojak a bugyimból is. Persze cska képletesen szólva. Nem vettem le magamról fehérnemüimet. - Nálunk is vannak! - mondtam neki elcsukló hangon a futástól. Elegem volt mára a sok futásból, pihenni akartam. Végre lehunyni a szemeimet és olyan mélyen aludni, hogy másnap délig del se tudjak kelni. Mikor megállt én is megtorpantam egy pillanatra, de látva, hogy boldogúl így tovább mentem vissza a homliaimért. Elvégre boszorkány voltam, nem tudtam nélkülük sebet ellátni és védekezni sem. Szükségem volt rájuk. Továbbá ezek a cuccok nem a fűben teremtek midnen sarkon. Ritkaságok amiket meg kellet őriznem. Mikor megálltam zihálva a gyerekszoba ajtajában már egy másik késsel ellátott személy kutakodott a dolgaim között. Azonban az általam keltett zajra tögtön felkapta szemeit. Nem tudtam dönteni, hogy szépen vissza húzódjak vagy neki menjek most. Sok gondolkodási időt nem hagyott hiszen alig döntöttem amelett, hogy megfuttatom egy kicsit máris nekem jött és kését lendítette. Elhajolva épp cska annyit tudtam tenni, hogy ne nyársaljon fel 5 cm mélyen. Helyette kaptam egy karcolást és elhagytam a melltartómat hiszen két mellem között vágott meg. Így leesett rólam. Azonnal kivörösödtem megragadva a férfi alkarját hónaljam alá kaptam és könyökömmel jól beveregettem neki a képébe. Kirántottam a kést a kezéből, majd hátra lépve kicsit berogyasztva álltam készen a támadsására. Miután megrázta a fejét azonnal nekem rohant kaján vigyorral képén. Rögtön végig futott a hátamon a hideg, majd a kést lendítve vágtam le ujjait. Erre ordítva fogta csuklóját és rogyott térdre. Nem haboztam. Bele állítottam a kést a feje tetejébe aminek hatására megszűnt élni, majd összeesett a földön oldalára borúlva. Átlépve felette zihálva gyorsan össze kapartam kütyüjeimet és dzsekimet kamara kaptam. Nem volt időm összehúzni így épp, hogy mellbimbót takarta. Zsebrevágtam mindenemet és miközben siettem kia  fiú elé a folyosóra felkapkodtam az ékszereimet. - Tűnjünk el! - kiáltottam neki ha távol volt, ha pedig már előttem állt akkor biccentettem fejem oldalra és normál hangnemben szólaltam fel és indúltam előre. A tervem az votl ezután, hogy meghúzzuk magunkat egy hotelféleségben vagy csak valami leamortizált házban és minden energiámat abba fektetem, hogy eltüntessem a világ szeme elől míg megerősödhetünk. Azonban ha a fiú előáll valami épkézláb ötlettel akkor természetesen el fogom fogadni.

Tori	Előzmény | 2015.05.18. 16:23 - #37

Benéztem már egy-két házba és minden ehetőt összeszedtem, persze ezek a kekszek és konzervek terén kimerültek. Ha valaki idejön az csak azért, hogy egy időre meghúzza magát: akkor pedig tartós élelmiszer kell. Épp egy szekrényben keresgéltem, mikor egy patkány elfutott a lábaim között. - Undorító dögök... - fintorogva keresgéltem tovább a szekrényben, viszont a kezem megállt a tányérok között mikor ismeretlen szagot éreztem és halk neszeket hallottam a konyhával szomszédos étkezőből. Lassan leereszkedtem a pult magasságába, így aki belépett a konyhába nem szúrt ki először és elkúsztam a pult széléhez ahonnan reményeim szerint ráláttam az étkezdére.   És így is volt. A patkány ami elkúszott a lábaim között az étkezőasztal lábánál ült és mosakodott, de mellette pedig a kezében egy kést forgató férfi állt. Nem volt ismerős, de nem fűztem a jelenlétéhez túl sok jót, elvégre mégis csak egy kés volt nála és mi meg menekültünk.   Én magam még talán meglógtam volna észrevétlenül, de meghallottam Vivian hangját és barátunk figyelmét sem kerülte el. Láttam, ahogy abbahagyja a kezében lévő kés dobálását és settenkedve elkezd lépegetni a bejárati ajtó felé. Viszont én sem voltam rest, felkeltem és átfutottam az előszobába, ezzel együtt természetesen észre is vett a támadónk.   - Fuss! - ordítottam rá és meglökve magam előtt szinte kilöktem az ajtón, ezzel jelezve, hogy rohanjon ahogy csak tud. Bevágtam valahova a kezem, így hiába kezdett már varrosodni a seb a vállamon, újból éreztem a belenyilaló fájdalmat. - Kurva eget, honnan a faszomból tudták, hogy itt vagyunk?! - szebben már nem tudtam kifejezni magam, elvégre a mai napomnak épp olyan nyugodtnak kellett volna eltelnie mint a többinek... ehelyett ellőtték a vállam, egy nővel vagyok összezárva, meg akarnak ölni és még sorolhatnám. Kezdett nagyon elegem lenni és mostmár véget akartam vetni ennek az egésznek.   A férfi megjelent az ajtóban és épp eldobta volna a kést amikor én előrenyúltam és megragadva a kést szorongató kezét magamhoz rántottam teljes erőmmel belefejelve a homlokába. Én is megszédültem, de még ő hogy. Tett hátrafelé tántorogva egy-két lépést, de előtte még sikerült a rövid pengéjű késsel egy mély vágást ejtenie rajtam. De ez jelenleg a legkevésbé sem érdekelt. Felhúzta az agyam.

Nano	Előzmény | 2015.05.18. 12:25 - #36

- Rendben - mosolyodtam rá, majd miután kilépett a köszöbön túlra azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt. Nem voltam erejem tejében és tulajdonképp nem is igazán álltam még a lábamon de nem engedhettem meg magamnak, hogy ezekben a pillanatokban lazsáljak egy kis sérülés és vérveszteség miatt. A mozsdókagyló elé lépve megengedtem a vízet és langyosra alakítottam hőmérsékletét. Betartva alá a ruhát néztem ahogy végig szalad a fekete szöveten és magával ragadja az összes vért ami eddig ruhámhoz tapadt. Az átlátszó víz inmáron vörölött véres egyvelege folyt le a lefolyón. Fogtam a szappant és kitakarítottam, majd hagytam kicsit ázni. Addig össze szedtem a szilánkokat és a leborogatott dolgokat a földről. Szemem sarkából mintha láttam volna valamit, aztán mikor oda kaptam fejemet.... semmi. Talán csak a szemem káprádzott. Mindenesetre utána néztem a dolognak. Ovatosan kilépkettem a fürdőszoba küszöbéhez és megragadva az ajtófélfát hajoltam ki rajta lassan. Az egyik karokban egy patkány mosakodott. Azonnal a vöröslő csíkot kerestem a testén. Azonban ha megölöm most és rajta van a csík akkor lebuktatom magunkat. Szerencsére nem nézett rám de elkezdett felém jönni a földet szaglászva. Rögtön vissza húzódtam és az ajtó mögé bújva vártam, hogy beljebb menjen. Mikor eléggé bent volt mögötte elsettenkedve mentem ki a fürdőből és végűl futottam ki a lakásból fehérnemüben. Reed-et kerestem hiszen azt mondta keres kaját... Észrevettem az egyik ajtót ami nyitva volt. Azonnal oda siettem és berontva rajta kerestem őt. - Reed! - suttogtam kicsit megerőltetve hangszálaimat mezitláb lépkedve a földön. - Hé! - szólongattam.

Tori	Előzmény | 2015.05.17. 15:18 - #35

- Nem kell sajnálni. - mondtam egyszerűen, hisz saját magam miatt voltam egyedül. Én döntöttem úgy, hogy nincs szükségem senkire, és a legtöbbször eszembe se jut hogy az életem alakulhatott volna teljesen máshogy. Ha nem keveredek bele a bandába a főiskolán, ha nem veszek Spesszel és hagyom ott, ha nem veszek össze apámmal... de nem bánom, hogy így alakultak a dolgok. Magamat mint egy mintaapukát amúgy sem tudtam volna elképzelni.   - Nem, nem próbálták. Nem volt kivel kipróbálni. - ha apámat elvinnék meg nem menteném, Spesről és a fiamról meg az égadta világon senki sem tud, mert még csak nem is az én nevemet viseli a gyerek.   Mikor megállt mögöttem ösztönösen felhúztam a nem sérült vállam, nehezen viseltem el ha valaki hozzámér. Viszont most még a hideg is végigfutott rajtam mikor meghallottam a nő lágy hangját. Hátrapillantottam rá a vállam felett és halványan elmosolyodtam.   - Rendben, szerzek valahonnan. - ha nem mondta volna azt, hogy keressek valami ennivalót biztos hogy letámadtam volna és az ágyra tepertem volna, hogy jól... De mondhatjuk hogy szerencsére megszólalt, elvégre katasztofális következményei is lehetettek volna annak ha akármilyen módon elkezdek a nő felé közeledni.   Elléptem Viviantól és mivel tudtam, hogy a konyhában nem találok semmilyen ételt, így inkább visszavettem a szétszakadt a ingemet és kimentem a bejárati ajtón: hátha a többi lakásban a konyha is fel van szerelve.

Nano	Előzmény | 2015.05.17. 11:11 - #34

Bollintottam bele eggyezően arra, hogy együtt maradunk hiszen más választásunk nagyon nem volt. Hacsak nem akarunk idő elött elpatkolni... Azonban meglepődtem mikor azt mondta, hogy nincs senkije akihez vissza mehetne. Elhúztam számat, majd biccentettem. - Sajnálom... - motyogtam együtt érzően hiszen nekem sem volt senkim. Egy pillanatra el is szontyolódtam hiszen a lehető leg roszabb dolog amikor egyedűl kell leélned az életedet. Plána amikor végeláthatatlanúl hosszúnak tűnik és sosem ér véget... valaki az örök életet kívánja magának én pedig legszívesebben eldobnám magamtól. A céltalanság ami sehova sem vezet.... ez valami idegörő és örjítő. - Próbálták már? - tettem fel a kérdést eszembe jutva az ahogy fogalmazott. Csodálom ha még él hogy ilyen emberekkel húz ujjat, elvégre ha már próbálták zsarolni a családjával akkor az azt jelenti, hogy kihúza valakinél a gyufát. Mikor felállt és az ajóba sétált fel pillantottam rá, majd felmarkolva ruhámat elindúltam felé, majd kezeimet hátára tapasztottam neki döntve fejemetet meztelen - vagy nem meztelen - izmos hátának. Elmosolyodtam lehunyt szemekkel. - Hé... - szólaltam fel lágy hangon - Úgyis kikeveredünk ebből. - fejeztem be, majd államat hátára tapasztottam és néztem fel tarkójára mintha csak a szemeit keresném hátúl. - Addigis nézhetnél valamit enni.... Én meg kimosom a ruhámat.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 21:47 - #33

Az egyből leesett, hogy nem volt túl szégyenlős, a tekintetem akkor kaptam el róla mikor elnyújtózkodott az ágyon. Vettem egy mély levegőt és megdörzsöltem az arcom. Sejtettem, hogy éjszakára maradunk, de jó is lesz... Fel lehetett volna dobni az itt létünket, viszont én nem voltam olyan állapotban, na meg ő sem.   - Akkor maradunk együtt. - tekintettem rá a szemem sarkából a kezemet a vállamon lévő sebemre rakva, viszont önkéntelenül felröhögtem mikor a családot említette. Ő nem tudhatta a családi hátterem természetesen, viszont én nálam ez egy ösztön volt. A hangomban hallatszott a keserűség, mert nem jókedvemben röhögtem fel, hanem az emlékeim hatására. Védekezési mechanizmus, mondhatni. - Tőlem aztán azt csinálnak a családommal amit akarnak... Nincs senkim akivel tartanám a kapcsolatot. - sóhajtottam fel és felkeltem az ágyról. Se apámmal, se Spesszel, se pedig a fiammal nem tartottam a kapcsolatot. De egyikőjük sem volt veszélybe... - Aki már zsarolni akar... az tudja hogy ezzel nem lehet. - mondtam halkabban és az ajtóhoz lépegetve megálltam az ajtófélfánál. Akárhányszor szóba kerül a család és az ilyesféle dolgk mindig eszembe jut, hogy vajon mi lehet Spesékkel... hogy mi lehet a fiammal... De nem akartam, hogy a kétségbeesettség kiüljön az arcomra így próbáltam más témába belefogni. Nem jutott eszembe semmi.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 21:25 - #32

Figyeltem ahogy elhagyta a szobát, majd elkezdtem összehajtogatni ruháimat. Ha már most így látott akkor mit szégyenlősködjek. Kimosom a ruhámat, hogy ne legyen csupa vér. Mikor visszatért már nyújtózkodtam is a pohár felé ami kezembe érkezve emeltem azonnal ajkaimhoz. Rögtön lehúztam , majd elégedetten sóhajtottam. A földre téve a poharat néztem végig lábamon, majd felegyenesedve rá tekintettem. - Köszönöm a vízet- mondtam neki. Amikor megszólalt ismét csak felvontam szemöldökömet. - Rosszúl festek? - vontam fel szemöldökömet, majd egyszerűen elmosolyodtam rajta. - Nem lep meg. - feleltem neki, majd eldőltem az ágyon kinyújtóztatva magamat fáradtan mélyet sóhajtva. - A ma éjszakát itt kell töltenünk. - mondtam, majd hozzá tettem elhúzva számat. - Szerintem. Holnap elég energiám lesz elrejthetem magunkat a nézelődők elől. De inkább csak az a kérdés, hogy innen hova tovább? - fordítottam felé fejemet habár ő háttal volt nekem. Nem tudtam miért...- Bele gondolva.... Ha külön vállunk elintézhetnek mindket de ha maradunk egy kis ideig együtt míg elmúlik a veszély túlélhetjük. - motyogtam, majd eszembe jutott, hogy nem feltétlen osztja a véleményemet így hozzá tettem. - Ha van otthon valaki akit szeretsz akki haza vár... nem ajánlom, hogy visszatérj. Kivégzik a gyerekeidet, a feleségedet a családodat... ezek semmitől sem riadak vissza.- magyaráztam neki habár nem tudhattam hogy családja van-e. Ránézésre nem állt volna rosszúl a kezében egy gyerek... el tudtam képzelni.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 21:12 - #31

- Egy pohár víz... - ismételtem meg és felegyenesedtem. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy nekem is volt sérülésem, a nő lekötötte a figyelmem. - Én megleszek, ne aggódj. Volt már nagyobb sebem is... ez egy kis semmi. - mondtam legyintve egyet a nem sérült kezemmel, majd kilépegettem a szobából vissza konyhába ahonnan jöttem. Elővettem egy poharat - amiből szerencsére volt a szekrényben - és a csapból teletöltöttem.   - Remélem ezután pihenni fogsz. - lépegettem vissza hozzá és leültem mellé az ágyra felé tartva a poharat. - Ha meg nem sértelek vele, nagyon rosszul festel. - mondtam összehúzva a szemem és végignézve rajta, és abban reménykedtem hogy a tekintetem nem időzött el túl hosszan rajta. Vettem egy mély levegőt és a falhoz fordultam. - Meddig kell itt maradnunk szerinted?

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 20:55 - #30

Mikor viszsa ért és ledobta az ágyra a cumóimat azonnal kutattam a kis kövecske után amit hamarosan megtaláltam. Kikapva a ruhadarabok közűl a segembre tettem és rögtön egy zöldes árnyalatú áttetsző folyadék kezdett le végig folyni az oldalamon. Energia szükségeltetett a működéséhez amiből nekem már édes kevés volt. Így a seb nagy részét sikerült beforrasztanom de még mindíg nem volt az igazi. Na de aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli... letettem a követ a ruháimra, majd rá mosolyodtam ahogy felajánlotta segítségét. - Egy pohár víznek örülnék... - néztem rá batárságos tekintettel. - De...- szólaltam fel oldalra biccentett fejjel. - veled minden rendben? Nem fáj már semmid? - kérdeztem tőle arra utalva, hogy vállát nem gyógyíttottam meg és ugye alig 1 órája vágtam fel a törött bordája miatt.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 20:31 - #29

Végre sikerült azt is elérnem, hogy megmondja a nevét. Bólintottam és sarkonfordulva a magam nagy lépéseiben visszamentem a fürdőbe és összeszedtem az össze női ruhadarabot amit találtam a gyűrűkkel és nyakláncokkal és mindennel együtt amit találtam. Visszamentem Vivianhez és leraktam mellé az ágyra a ruhákat. Legutóljára Spes-t pátyolgattam, mikor megvágta a kezét... Spes sérülése viszont a nőjéhez képest semmi volt. És annak is már vagy hét éve, ha nem nyolc.   - Kell még valami másban segítenem? - kérdeztem leguggolva vele szembe így szemmagasságba kerültem az ülő lánnyal.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 19:59 - #28

Mikor meghalottam a fiú hangját az ajtó előtt csak feltekintettem rá összeszűkült szemekkel, amjd kinyöszörögtem nehezen mintha csak szülni készülnék. Ami irónikus volt hiszen nem lehet gyerekem... - Gyere...- nyöszörögtem bár zavart, hogy boszinak hív hiszen nem egy boszi vagyok. Illetve nem csak egy boszi név nélkűl. Bár errőt én tehettem hiszen nem árultam el a nevemet se neki. Haladéktalanúl el kellet mondanom neki hogy VIVIAN... VIVIAN KINDLE. A mégegyszer boszinak hív tuti úgy micsodán vágom, hogy nem kell tartania az apasági tesztől. - Csak megcsúsztam...-motyogtam zavartan hiszen nem megcsúsztam hanem szimplán úgy beszédűltem mint annak a rendje. Hagytam, hogy karjait átvéve válla felett becipeljen a gyerekszobába és leültessen az ágyra. Azonnal véres lett az ágynemű... - Vivian Kindle...- vágtam rá megelőzve még egy boszizást. - Kellenének a ruháim, abban vannak az eszközök...- magyaráztam neki arra utlava, hogy szükségem van erre arra a gyógyításhoz és neki kéne vissza mászni érte de minnél hamarabb. Addigis mefogtam a takarót és neki nyomtam az odlalamnak.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 19:47 - #27

Nem volt túl bíztató a fürdőből kihallatszó zaj, főleg azt nézve, hogy mlyen állapotban volt a nő. Ellöktem magam a pulttól és elindultam a hang irányába és megálltam a fürdőszoba becsukott ajtaja mögött.   - Bejövök boszorkány. - még mindig nem tudtam a nevét, de ez most csak mellékes volt. Kijelentés volt, így tőlem akár meztelen is lehetett volna én akkor is bementem a fürdőszobába. Az első ami fogadott az egy törött üveg volt, majd a vérző oldalú lány aki a mosdókagylóra támaszkodott. Hát igen, az a seb sokkal nagyobb és mélyebb volt, mint amennyit láthattam belőle úgy, hogy fel volt öltözve. Átléptem a tükör darabkái fölött és a lány mellé álltam, kezeit átdobtam a vállam fölött. - Komolyan, még fürödni sem engedhetlek el egyedül, boszorkány...? - kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm és a szemem sarkából lesandítottam rá. Kicsiket lépegetve kimentem vele a fürdőből és a legelső szobába vittem be aminek nyitva volt az ajtaja. Biztos, hogy gyerekszoba volt a bútorokból és a tapétázásból ítélve viszont csak az érdekelt, hogy volt ágy ahova lerakhattam. Már csak azt nem tudtam mit csináljak, mert hogy fertőtlenítésre alkalmas alkoholt sehol nem találtam.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 19:27 - #26

Csóváltam meg fejemet hiszen ha már megyek fürdeni akkor ott tudok inni a tenyeremből. Megodom... Biccentettem arra, hogy végűl magamnak kell megkeresnem a fürdőt, majd el is indúltam annak keresésére minden további nélkül. Beletelt egy 5 percre mire megtaláltam. Benyitva a szobán léptem be , majd csuktam be magam után az ajtót. Azonnal vetkőzni kezdtem és ledobáltam ruháimat a földre. Azonnal beléptem a zuhany alá, majd eltekerve a meleg vízet eresztettem magamra a csobogó csodát. Éreztem ahogy végig szaladva rajtam mossa le mocskommal együtt minden terhet ami a vállamat nyomja. A véres sebemről az alvadt vér is kezdett eltűnni ami igencsak azt eredményezte, hogy ismét vérezni kezdett a sebem. Erre nem gondoltam, pedig számíthattam volna rá... Miután lemosakodtam kiléptem a zuhany alól. Felhúztam bugyimat és magamra kaptam melltartómat. Ekkor kaptam fel a fejemet a fiú hangjára, majd kiáltottam is vissza. - Mindjá...- be se tudtam fejezni hiszen úgy megszédültem, hogy meg kellet kapaszkodnom a mozsdókagylóba. Kezemet végig húzva az egész tetején levertem mindent ami rajta volt. Hatalmas zörejjel esett le róla a szappan, a kézmosó és a kis tükör ami földet érve miszlikre tőrt. - Basszus...- motyogtam fejemet fogva a mozsdókagytlóba kapaszkodva és támaszkodva. Lábaim gyengék voltak és remegtek, pillanatok alatt szállt ki belőlem az összen energia. Ennek tetejében még a seb is szétnyílt egy kicsit a bőröm feszülése miatt. Ez egyértelműen nem az én napom volt.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 18:35 - #25

- Hozzak egy pohár vizet? - kérdeztem szinte azonnal, mert tényleg féltem attól, hogy elveszti az eszméletét. Én pedig tényleg nem tudtam, hogy olyan helyzetbe mégis mi az istent kéne tennem. Végül csak felsóhajottam és nekidőltem a kanapénak. Magam sem tudtam miért aggódtam ennyire, de zavart a tény, hogy egy teljesen idegen nőszemély miatt aggódok. Nem volt szokásom, viszont most kényszerét éreztem azok után amit csinált.   - Ha megtalálod. - vontam meg a vállam és felnéztem rá. - Nem lakik itt senki. Amit akarsz azt csinálsz... - feleltem megdörzsölve az arcom amiról ezzel együtt szépen vált le a por is ami rámragadt. Nekem is szükségem lett volna egy  kis fürdőre... - Én addig megnézem mi van a konyhába... - keltem fel a földről a kanapéra támaszkodva és felvettem az ingemet a földről. Eredetileg visszaakartam venni, mert nem akartam félmeztelenül mászkálni - még -, de miután láttam az állapotát inkább visszadobtam a földre. Ki volt szakadva nem egy helyen, volt ahol én téptem el és még vérben is úszott. Remek...   Vettem egy mély levegőt és a kezemet az oldalamon tartva kilépegettem a konyhába, ahol ugyancsak voltak bútorok, viszont a hűtőt kinyitva nem volt benne semmi. Persze... Miért is lenne? Rákönyököltem a pultra és elgondolkozva néztem a talajt. Még is miért vadászna rám bárki is...? El kellett volna raknom láb alól a mai hapsit is, valószínűleg így jött rá többek között ez az Avatron is arra, hogy ki vagyok. Nem voltam elég körültekintő, félvállról vettem mindent. De nem gondoltam volna, hogy ez így vissza fog ütni.   Káromkodtam egyet és véve egy mély levegőt a zsebembe nyúltam és kipakoltam mindent a pultra. Csak a telefonom és a személyim volt nálam, nem volt nálam se pénz se semmi. Ráadásul a telefonomra eshettem, mert a képernyője ripityára tört... Egy hete vettem.    - Szólj ha végeztél! - kiáltottam el magam és reméltem, hogy a nő meghallja a fürdőbe.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 18:15 - #24

Mikor elkezdett mocorogni azonnal lehúztam szoknyámat és rá pillantottam kicsit lesápadva. Persze nem csak a vérveszteség hanem az erőm használata is leszívott. Szemmel kísértem ahogy mellém csúszik a földre, majd készségesen próbál a segítségemre lenni. Egyszerűen elmosolyodtam a költői kérdésen, majd magam elé vezettem tekintetemet. - Semmi bajom....- válaszoltam neki, majd térdemre helyezve könyökömet túrtam bele hajamba, majd támasztottam meg kezemmel fejemet homlokomra tapasztott tenyérrel. - Csak szomjas vagyok...- feleltem neki, majd rá pillantottam elmosolyodva. Magamra már nem volt energiám sem türelmem. Persze meg tudtam tenni de eleve az se tetszett, hogy itt volt és előtte kellet volna felhúznom a szoknyámat. Na de el is vonulhattam volna de ahhoz meg energiám nem volt. Tehát mentek a kifogás gyártások ezerrel. - De nem kell agódnod... vagy mi- motyogtam hiszen na már miért is aggódna egy tök ismeretlen személyért. Biztos csak pusza illemből tette az egészet. Végűl vettem egy mély lélegezetet és feltápászkodtam letekintve rá. - A fürdőt használhatom? - vontam fel szemöldökömet. Habár azt se tudtam merre találom de csak el tudja nekem magyarázni.

Tori	Előzmény | 2015.05.16. 17:47 - #23

Nem néztem mit csinál, viszont azt éreztem mikor a nyakamba döfött valamit. Kipattantak a szemeim és a nőre néztem mikor elköszönt, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak. Elálmosodtam és lehunytam a szemeim mikor már végtelenül nehéznek éreztem a szemhéjam. Igazából arra számítottam, hogy szószerint kiüt és nem szerencsétlenkedik ilyen altatásosdival.   Lassan tértem magamhoz, viszont az hogy fájt az oldalam meggyorsította a folyamatot. Mikor kinyitottam a szemem egy heg fogadott a a mellkasomon, viszont nem sajgott már úgy, mint azelőtt hogy hozzáért volna. Lassacskán felültem és a lábamat kiraktam oldalra és lenéztem a nőre.   - Hé... - tettem a kezem a vállára és lecsúsztam mellé a földre. - Jól vagy? - húztam összes a szemeim és kissé odalra bicentettem a fejem. - Én nem értek a gyógyításhoz, szóval nem szeretném ha beájulnál itt nekem, mert csak annyit tudnék tenni, hogy addig pofozlak míg fel nem kelsz. De nincs kedvem ezt egy olyannal megtenni aki meggyógyított. Szóval mondjad ha segíthetek. Együtt kerültünk ebbe bele, most már együtt kerülünk ki belőle... - sóhajtottam fel és halványan elmosolyodtam. - Nem ártana, ha egyben lennénk mind a ketten.

Nano	Előzmény | 2015.05.16. 17:28 - #22

A válaszát hallva csak vontam meg vállamat semmitmondó arckifejezéssel, majd az egyik gyűrümből kirántottam egy kis dísz darabnak tűnő dolgot. Altató tű volt aminek a végén egy kékes folyadék volt. Letérdeltem a fejem mellé, majd rá mosolyodtam. - Szép álmokat...- köszöntem el tőle, majd egy hírtelen mozdulattal bele döftem a nyakának egy pontjába a tűt. Először nagyranyílt szeme, majd fokozatosan hunyta le azt és vesztette el eszméletét. Legalábbis ez volt az általános folyamat ilyenkor. Ha kihúzom úgyis azonnal magához fog térni. Felegyenesedve fogtam meg saját kezemet amiből ömlött a vér, majd gyógyítottam be. Elvégre nem vérezhetek ha valakit sebészetileg ellátok. Miután összehúzódva forrt be sebem azonnal lábaira ülltem ágyékától nem messze, hogy kényelmesen hozzá férjek. Félre értések ide vagy oda, szerintem ő is jobban szeretne meggyógyúlni mint, hogy azon akadjon le, hogy hol ülök. Amíg nem esünk át a ló túloldalára addig nincs gond. Csak maradjunk nyeregben....ennyi a lényeg.   Tehát kezembe véve a szikét húztam végig a fiú testén kijelőlt ponton. Így a bőrréteget felvágva hamarosan eljutottam a csontig amire rá csepegtetve egy folyadékot amit az egyik nyakláncom kis kövecskéjéből csepegtettem rá. A csont azonnal beforrt. Ezután már csak a sebet kellet összefogva szépen összeforrasztanom a vágást. Meg tettem. Habár a hege megmaradt de ez lessz, majd a legkisebb gondom. Lassan már kezdtem szédelegni a vérveszteségtől de oda lépve mellé kirántottam a nyakából a tűt, majd vissza tettem a helyére. Hamarosan ébredezni kezdett míg én leülltem a kanapénak döntve hátamat a földre és felhúzva szoknyámat felő eső véres oldalamat vizsgáltam. A probléma ott adódott, hogy mikor neki csapódtam a bódénak valamibe bele estem amitől úgy 2 cm mély roncsolódott ocsmány vágás volt az oldalamon. Az alvatt vér már összehúzta egy kicsit és a kisebb horzsolások sem voltam vészesek melette. Ezt max megtisztítani kellet volna már. Ettől függetlenűl lehetett egy repedt bordám is... elvégre nincs az az isten, hogy anélkül usszam meg a dolgot. Egyszerűen vissza húztam ruhámat méyl sóhajjal és úgy döntöttem nem törődök vele. Már minek...

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]