Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.06. 17:16 - |
Evelyn Heallight & Emília St. Clair - zárva |
[27-8] [7-1]
Egyáltalán nem tetszett, ahogy a pultos beszélt velem, de inkább nem törődtem vele. Nem akartam felesleges balhét keverni, és mivel megkaptam, amit akartam, nem is lehetne egyetlen rossz szavam se. Ameddig pedig ők nem kezdenek ki velem, én csendben maradok. Persze, igazából én egyáltalán nem vagyok ilyen bajkeverő, de ez az egész mai nap úgy rossz már, ahogy van. Eléggé felidegesítettek, és sajnos magam sem tudom, hogy mivel tudnám levezetni az indulataimat. Egy verekedés lehet jót tenne, de egyet én nm fogok csak ezért kiprovokálni. Mŕrcsak azért sem, mert ha valami fejes fülébe jutna az ügy, akkor én, mint a kezdeményező, nem biztos, hogy túl jól járnék. A Heallight árvákkal amúgy is volt már elég gond a múltban, és erősen kétlem, hogy az itteni Intézet vezető kiállna túlságosan értem. Alapjáraton nem szokott gond lenni velem, de kétségtelen, hogy csak nyüg vagyunk a számára.
Tehát mindezen okból kifolyólag csak megforgattam a szemeimet a pultos csaj mondatára, és felhajtottam a poharamban lévő colát, majd a helyére töltöttem a whiskyből. Őszintén szólva, ez az első alkalom, hogy alkoholt iszok, így eléggé meglepődtem az égető érzésen, amit az alkohol hatására éreztem, és elgondolkoztam azon, hogy mások vajon miért isszák ezt annyira, amikor ennyire nem finom? Én biztos, hogy nem fogok a fogyasztásából rendszert csinálni, de ma ez kellett nekem. Közben szemem sarkából észrevettem az egyre közelebb merészkedő vérfarkas alvilágit, de amíg nem csinál semmit, én nem foglalkozom vele. Helyette inkább megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni az egyáltalán nem szimpi pultos csajjal.
- Ez a hely mindig ilyen zsúfolt? - kérdeztem a fejemmel a tömeg felé bökve. |
Ehh, a fenébe. Mit kellett volna tennem? Elkérni a személyijét? Egyáltalán az árnyvadászoknak van személyijük? A pultra dobtam a törlőrongyot, és levettem egy üveg whiskyt a polcról. Lettem az árnyvadász elé.
- Tessék, akkor hajtsd fel az egészet. Csak ne hányd össze a padlót! - kértem, és tovább sikáltam.
Az egyik vérfarkas felkelt a társai közül, és leült a lány mellé. Magamban káromkodtam. Ha ez provokálni fogja, és verekedni kezdenek, nem mentem meg a szőrös pofáját. Száz év alatt volt szerencsé megtanulni, milyen, mikor úgy istenigazából felhúznak egy árnyvadászt. Hát, nem szép látvány az, amit maga után hagy.
Természetesen közbeavatkoznék. Hiszen nem törhetnek össze mindent! Ezek drága holmik, és én azért kapom a fizetést, hogy rendben tartsam. Na, nem mintha ezen kéne morfondíroznom, mert a vérfarkas nyugodt lesz. Gondolom. Felpillantottam a törölgetésből. A farkas ivott, és közben néha az árnyvadászt figyelte. A fene essen belé! Csak még egyzer nézzen rá a lányra, és én nyúzom meg. Nem láttam, hogy milyen fegyver van a lánynál, de ha más nem is, az ironja nála kell hogy legyen. Azzal is szép sebet lehet okozni. |
Már alapból sem voltam a legjobb kedvemben, de erre most rátett még egy lapáttal ez a pultos csaj is. Persze, tudtam én is, hogy fiatalnak nézek ki, de már 19 voltam, és az árnyvadászoknak 18-tól számít az ember felnőttnek. Ötletem sincs, hogy ez hogy megy az alvilágiaknál, de mivel már felnőtt voltam, azt teszek és iszok, amit akarok. Viszont nem akartam nagy balhét keverni - habár elég közel álltam hozzá -, ezért egy sóhaj kíséretében megpróbáltam lenyugtatni magam. Csak nyugi, Ev, ez még nem a világ vége - próbáltam magam kisebb-nagyobb sikerrel megnyugtatni, de úgy igazán nem jött össze. A mai nap tényleg nem az én napom volt, valahogy semmi sem akart összejönni. Ráadásul sikerült egy pár tőr pengéjét is tönkre tennem az edzés során, amiért még külön kapni fogok, elvégre "nem terem minden fán tőr meg fegyver" ha az Intézet vezető szavaival akarnék élni.
- Figyelj - kezdtem bele sokkal nyugodtabban, mint arra számítottam jelenlegi idegállapotom miatt -, fogalmam sincs, hogy az alvilágiaknál mikortól számít valaki felnőttnek, de az árnyvadászoknál én már felnőtt vagyok - magyaráztam neki, de éreztem, hogy nagyon közel állok ahhoz, hogy beteljen a pohár. - Amúgy 19 vagyok - forgattam meg a szemeimet. |
Már belefájdult a csuklóm, annyit dörzsöltem az a nyavalyás foltot, mégis, még csak a fele tűnt el. Miből van az a sör, hogy ilyen nehéz levakarni? Mi kell ehhez? Sósav?
Tovább morgolódtam magamban, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy a vérfarkas banda zsivalya elhalkult. Felpillantottam, és rögtön megláttam az árnyvadász lányt, aki eléggé feldúltan dobta le magát az egyik székre a bárpultnálnál. Eléggé fiatalnak tűnt, és egy fiatal, dühös árnyvadász nem mindig jelent jót egy olyan helyen, ami tele van alvilágiakkal.
- Valami erőset kérek - mondta, én meg abbahagytam a pult sikálását.
- Én meg fizetésemelést - morgolódtam. - Hány éves vagy? Kiskorúaknak itt max kólát adhatok, bocsi. - A szemem sarkából a sugdolózó vérfarkasokra pillantottam. Ez sem jelentett sok jót.
Kitöltöttem a kólát és a lány elé raktam.
- Megiszol belőle néhány pohárral, és hidd el, a végére legalább olyan keserű lesz, mintha valami erősebbet innál. |
Hát persze, hogy megint kellett azoknak a hülyéknek a bátyámat szidni. Miért nem képesek felfogni, hogy ő ilyen? Ha akar, akkor majd edz, vagy ha nem, akkor majd megvédem én, de miért kell minden áldott nap ezzel piszkálni? - mérgelődtem magamban a nemrég történtek miatt. Ma ismét egy edzős napot tartottunk az Intézetben, amin Josh természetesen nem vett részt - mint azt ahogy általában tenni szokta. Helyette inkább elment sétálni, és ez így részemről rendben is lett volna, de a többiek csak nem tudták szó nélkül hagyni ezt, aminek az lett az eredménye, hogy ismét jól összevesztem velük, és akkor az már csak természetes, hogy nem is maradok velük egy légtérben. Gyakoroltam egyedül, hogy levezessem a feszültséget, de nem igazán segített. A többiek pedig bocsánatot sem kértek, tehát arra várhatnak, hogy én odamegyek hozzájuk. Jobb ötlet híján pedig eljöttem az éjszakai bárba, ahol csak alvilágiak vannak. Úgy döntöttem, ideje megismerkedni eggyel-kettővel, habár nem éppen csípik az árnyvadászokat, de engem ez hol érdekelt?
Dúlva-fúlva vágtam le magam a pult előtti egyik székre, azzal a feltett szándékkal, hogy én ma este azért is jól fogom érezni magam.
- Valami erőset kérek - szólítottam meg a pultos csajt, aki itt állt nem messze tőlem. Nem igazán voltam jártas a piákban, de jelenleg bármi megfelelt, ami ki tud ütni. |
Érti a fene, hogy a vérfarkasoknak miért lassú a felfogásuk. Elmondtam legalább hatszor, ki van írva minimum két helyre (és tudtommal még mindig helyesen írok), hogy alátét nélkül ne rakják le sehova a nyavalyás poharakat. Erre ők? A fülük botját se mozdítják, és íme, egy gyönyörű, hatalmas sörfolt a pulton.
Hiába sikáltam, nem jött le. Komolyan, ha annyi fontot kapnék, ahányszor végigsikáltam ezt a pultot, már rég milliárdos lennék. Az egyik vérfarkas felmordult, mikor hangosan káromkodtam, de egye őket a fene. Nem nekik kell állandóan takarítaniuk!
Nem mintha állandóan takarítanék. Mert nem. Csak zavaró, mikor munka közben látom, ahogy fénylik a pohár aljának a nyoma. Már sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon miért nincs olyan varázslat, ami eltünteti a foltokat. Vagy ha van, én arról miért nem tudok?
Kiszolgáltam az egyik vérfarkast, aki sörrepetáért jött (mert erre persze van idejük, de arra, hogy az alátétet a pohár alá tegyék, arra már nincs), majd folytattam a pult sikálását, és közben a rádióból szóló dalt dudoltam. |
Evelyn Heallight & Emília St. Clair - zárva |
[27-8] [7-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
