FrissítésSúgó

Electra	2015.06.12. 23:24 -
	Anna Lydia Henderson & Nash Merrick

[24-5] [4-1]

Electra

Előzmény | 2015.06.25. 20:32 - #24

Nash Merrick    Anna az alsóbb éves, pimasz, de félénk lányokra emlékeztetett, akik még nem voltak tisztában azzal, hogy milyen szépek, és minden próbálkozást humorral hárítottak. Anna pontosan ugyanezt csinálta, de egyszerűen csak aranyosnak találtam, és minden mosolya után csak jobban akartam őt. Percek alatt az ujjai köré csavart, és most nekem kellett ugyanezt tennem vele. A felháborodását hallva felkuncogtam.    - A lovagnak joga van bökdösni a szép Hercegnő orrát, ha úgy tartja kedve - kacsintottam rá vigyorogva. Homlokráncolva figyeltem rá, a mosolyától ismét megdobbant a szívem. A meztelen karomon szinte égetett a keze melege, és bár szívesen élveztem volna még az érintését, még gyorsan elkéretőztem tőle. Elrohantam a haverom szobájába, kivettem a szekrényéből egy egyszerű fekete pólót, és abban kocogtam vissza Annához.    - Bízom benned, hercegnő. - Ragadtam meg a kezét. - Vezess! // Folyt. köv. Temze partja//

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 20:09 - #23

Anna Lydia Henderson Lelkiekben felkészültem mind két eshetőségre, ami most történhet: arra is, hogy megcsókol Nash, meg arra is, hogy kijelenti, csak viccelt. Ami azt illeti, tudtam jól, hogy teljesen komolyan gondolta azt, amit mondott, így nem kicsit lepett meg azzal, hogy azt felelte, vicc volt csak. Nash pontosan egy tipikus casanovának tűnt a számomra - nem mellesleg elég sikeres casanovának, amilyen helyes és egyben cuki is volt -, de ettől függetlenül biztos voltam abban, hogy nem egy rossz ember. Mindenkiben megvan a jó, csak meg kell azt találni, és nem szabad azok alapján ítélkezni, amit mutat magáról az ember, elvégre az lehet egy álca, egy maszk is, hogy megvédjék magukat. Ezt gondoltam Nashről is: hogy valójában ő egy nagyon kedves személy, és csak azért lett olyan, amilyen, mert sok lelki sérülést okozott. Persze könnyen előfordulhat, hogy rosszul gondolom, de nekem ettől függetlenül ez volt a véleményem. - Na! - kiáltottam fel halkan, miután megbökte az orromat. A kezemet automatikusan odakaptam, és eltakartam vele azt, majd így próbáltam meg csúnyán ránézni, hogy többet ilyet ne csináljon, de szerintem igazából nem jött túl jól össze. - A lovagnak nem megvédenie kellene a Hercegnőt ahelyett, hogy az orrát bökdösi? - kérdeztem tőle beszállva a viccelődésbe, ha már úgyis hercegnőnek szólított. A seggfejes megszólalására viszont nem reagáltam semmit, mert tudtam én jól, hogy nem az, mégha bármikor is annak fogja magát mutatni. Egy picit viszont azért megnyugodtam, hogy Nash úgy döntött, mégse csókol meg. Valahogy felkészületlennek éreztem még magam ahhoz, és mint korábban is mondtam, nálam a csók még mindig sokkal jelentősebb volt, mint másoknál. Viszont hiába tisztáztuk most ezt, ettől függetlenül még mindig állt az ajánlatom, hogy kárpótlom valamivel, ötletem pedig még mindig nem volt. De amikor a szemem sarkából megpillantottam a mikrón az időt, támadt egy ragyogó ötletem, és csak remélni tudtam, hogy Nashnek is tetszeni fog.  - Az ajánlatom viszont még mindig él - mosolyogtam rá. - Úgyhogy gyere, mutatni akarok neked valamit - ragadtam meg a karját, miközben izgatottan rámosolyogtam, majd kezénél fogva elkezdtem húzni magam után. /folyt.köv. a Temze partjánál/

Electra

Előzmény | 2015.06.25. 19:13 - #22

Nash Merrick    Két lehetőségem maradt. Először is, bizonygatom, hogy márpedig komolyan beszélek, csókot akarok. Abból a verzióból én minden bizonnyal üdén és boldogan jönnék ki, ő pedig megtörten, hiszen már csak kedvességből belemenne a dologba. A második lehetőségem, hogy nevetve vállat vonok, és hátratáncolok, akkor viszont az első jó benyomást talán megtartom. Tizedmásodpercnyi döntésidőm volt csak.    Mint farkas, a vadászatot szerettem a legjobban. A gyors technikát, ahogy becserkészem a zsákmányt, ahogy leterítem, az élményt, hogy végre az enyém. Ez a nőkre is vonatkozott. Szerettem a macska-egér játék lassú folyamatát, hiszen utána sokkal édesebb volt a a vége.     - Naná, hogy viccelek, hercegnő - vigyorodtam el, és a jobb mutatóujjammal megböktem az orrát. Elképesztő aranyos volt, ahogy bizonytalankodott. - Azért ennyire én sem vagyok seggfej. - Vagy mégis.    Anna túl jó a magamfajtához, de ő a legjószívűbb fajta, az, akivel az ember szívesen eljátssza a "játékot". Hogy is volt a lepkés hasonlat? Anna már itt van hozzám közel. Most már cska lassna meg kell közelítenem, aztán a kezeim közé kell zárnom. Csak arra kell figyelnem, hogy ne törjön össze nagyon. Mert mellettem csak megnyomorodnak lelkileg az emberek. Ezért nem is akartam sokáig rontani mellette a levegőt, de már furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen íze van a csókjának.

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 18:45 - #21

Anna Lydia Henderson Valahogy éreztem, hogy erre akart mindvégig kilyukadni Nash, de ahogy kerek perec kimondta, még így is nagyon meglepett, hogy számítottam rá. Azt viszont nem igen tudtam, hogy mit is mondhatnék erre. A csók nálam még mindig sokkal nagyobb fontossággal bírt, mint például más lányokkal. Persze tudtam én jól, hogy a mai világban ez már egyáltalán nem olyan nagy dolog, de bennem még mindig megvolt a szüleim nevelése és a vallásosság, azokat az elveket pedig még mindig nem tudtam teljesen elengedni magamtól. Hiába, 14 év sok idő, négy év alatt pedig bármennyire is próbáltam, nem tudtam magamat teljesen elengedni. Barátom eddig nem volt egy se, hála a szüleimnek, akik úgy óvtak a fiúktól, ahogy tudtak. Szerelmes persze voltam már, emiatt is csókoloztam egyszer, egyetlen egyszer, de a szüleimnek gyorsan a fülébe jutott ez, és többet nem találkozhattam ezzel a sráccal. Tapasztalatlan voltam tehát ilyen téren teljesen, és talán emiatt is voltam ilyen tanácstalan most. Nem tudtam eldönteni, hogy továbbra is "jókislányt" játsszak, vagy inkább rosszalkodjak egy picit. Az utóbbi abszolút nem én lettem volna, ezért tartottam is tőle, viszont azt se szerettem volna, ha Nasht elriasztom magamtól azzal, hogy teljesen szentnek hisz, ami valljuk be, nem áll annyira messze a valóságtól, de ma már korántsem passzol hozzám teljesen. - Ugyanmár - nevettem fel zavartan, miközben kezemmel enyhén megütöttem a vállát. - Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem tőle, miközben nagy szemekkel pillantottam fel rá. - Vagy komolyan gondolod? - Hangomban bizonytalanság csengett, ami tökéletesen tükrözte az érzéseimet. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek, hogy mi mellett döntsek. Egy valami azonban biztos volt: ha most letámad, nem fogom ellökni magamtól, mert az egyáltalán nem én lennék. Soha nem szerettem bántani másokat, se szavakkal, se tettekkel, és valahogy úgy éreztem, ha akkor ellenállnék neki, akkor az nagyon fájna neki.

Electra

Előzmény | 2015.06.25. 18:22 - #20

Nash Merrick    Liverpoolban tényleg minden a fociról szól. A város teli van a csapat logójával, a klub színeiben kapható bizsukkal rakják tele az utcákat. Egy ideig engem is járattak a szüleim focira. Szerettem az edzéseket, hiszen olyankor együtt lógtunk a fiúkkal, de aztán nem kötött le sokáig. A gimi vége felé találtam vissza a sporthoz, beálltam a csapatba. Ez is segített azon, hogy feljebb lendüljön a népszerűségi mérőm. És hát, nem utolsó sorban, mivel csapattag voltam, szabadon használhattam a pályát, és a lelátók alatt nem egyszer csábítottam el egy-egy lányt. Ó, igen, a régi szép idők.    A váratlan kérdésem teljesne kizökkentette Annát. Csak meglepetten pislogott, a zavarát szinte éreztem. Én sem gondoltam volna, hogy ma este idáig jutok, de esküszöm, a vadászat érzete mindig elégedettséggel töltött el. Másfél lépés volt közöttünk a távolság, de én még nem léptem közelebb. A fenébe is, meg akartam csókolni. Csak nem voltam benne biztos, hogy erre ő most készen van-e már. Ha nem most, akkor majd később. Jobb később, mint soha, nem igaz?    A lesütött tekintetétől megint megfogalmazódott bennem, hogy annyira... tiszta. Szinte szent. Nem az a fajta, aki belemenne az ilyesmibe, főleg nem velem. Én a bártöltelékeket vonzottam magamhoz mindig is.    - Hmm... esetleg egy csókkal elfeledhetjük a témát - mondtam ki végül. Nem kell itt kerülgetni a forró kását. Kívülről teljesne komolynak tűnt a kérdésem, magamban viszont még mindig csak félig gondoltam komolyan. Ha felpofoz, elrohan, vagy csak szimplán nemet mond, akkor még hozzá tehetem, hogy csak egy rossz poén volt. Ám ha belemegy, eskü, megeszem a kalapom.

suzuna

Előzmény | 2015.06.25. 09:11 - #19

Anna Lydia Henderson Amikor Nash mesélni kezdett arról, hogy milyen Liverpool, csak mosolyogva hallgattam őt. Biztos voltam abban, hogy az is szép hely, annak ellenére hogy Nash annyira nem szerette. Mindennek megvan a maga rossz, sötét oldala, de nem szabad annál leragadni, mert még a végén teljesen bekebelezi az embert. Mindig mindennek a jó oldalát kell keresni és nézni, és akkor az élet is sokkal könnyebb lesz. Persze ettől függetlenül a másikat se szabad elfelejteni, mert akkor sokkal nagyobb csapás érhet később.  - Hát igen, az kétségtelen, hogy nagy foci város - nevettem fel. - Annyit még én is hallottam róla - mosolyodtam el. Nem voltam túl nagy focirajongó, ha kellett elnéztem persze, de hogy például csak ezért ellátogassak mondjuk Liverpoolba, vagy más nagy ilyen helyre, azt azért nem tenném meg. Ha erről van szó, akkor sokkal jobban szeretem azt nézni, ahogy a kisgyerekek játszanak. Még Truroban többször előfordult az is, hogy a kisgyerekek megsérültek egy-egy játék során, és olyankor mindig én voltam az, aki elláta a sérülésüket. Szerencsére csak nagyon ritkán történt nagyobb baj, de ettől függetlenül ezt szerettem csinálni. Ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy nekem is van valami hasznom, és jól esett, hogy segíthettem másoknak.  Aztán amikor hirtelen Nash megkérdezte, hogy csókoloztam-e már, csak meglepetten pislogtam rá. Nem igazán számítottam erre a kérdésre, pláne nem ilyen hirtelen, ezért nem is tudtam, hogy mit reagáljak rá először. Na meg azt se értettem igazán, hogy hogyan passzol bele ez a kérdés a beszélgetésünkbe, de amikor erre rájöttem, ismét elpirultam.  - Nos, igen, egyszer - feleltem zavartan lesütött szemekkel. - Miért kérded? - kérdeztem tőle kissé felpillantva rá, de még mindig nem mertem teljesen ránézni. Teljesen zavarba ejtett ezzel a kérdésével, főleg hogy volt egy sejtésem, mire akar kilyukadni.

Electra

Előzmény | 2015.06.25. 01:15 - #18

Nash Merrick    Földrjazból sosme buktam meg, ezért szerencsére tudtam, hol van Truro.     - Hát, az tényleg nincs a szomszédban - mosolyodtam el. Annából áradt a kislányos kíváncsiság, az a fajta, ami ott ül és böködi az ember oldalát. Nem ajánlottam fel, hogy rákérdezhet. Még nem. Közel akartam kerülni hozzá előtte, megismerni jó alaposan. Ő az a fajta lány volt, akit az ember megismerni szeret. Mint mikor pillangóra vadászunk. Mikor már elég közel van, akkor már nem riasztjuk el, hanem szép lassna a tenyerünkbe zárjuk.     Halványan mosolyogtam a játszott nemtörődömségét látva. Aranyos volt. - Egyszer érdemes megnézni. Azon kívül, hogy minden a fociról szól, a város azért szép. Főleg éjjel. Olyankor a hangulat, a fények... elképesztő. - Ezt így is gondoltam. Nagyrészt rossz emlékeim fűződtek csak a városhoz, de a sok rossz mellett van jó is. A gimis éveim során sokszor léptem le otthonról, egy-egy bulira fogva a dolgot, de aztán ahelyett, hogy egész éjjel piáltam volna, a nyakamba vettem a várost. Éjjel még a levegőnek is más szaga van, olyan szabad, hogy azt vétek kihagyni. Órákat bolyongtam az utcákon, a gondolataimba mélyedve, messze minden bajtól. Olyankor úgy éreztem, mintha maga a város szelleme csitítgatna, babusgatna egy kicsit, mielőtt visszaenged az oroszlánbarlangba.     Nem bírtam nem mosolyogni, mikor Anna tapsolt és elém toppant. A megzabálandóan aranyos kategóriába tartozott. Aztán az ajánlatát hallva egy pillanatra meglepődtem. A fenébe is, hát szinte felajánlotta magát nekem! Kérhetném akár... Nem. Az ötletet még a megszületése előtt elvetettem. Anna túl jó volt ahhoz, hogy ilyesmit kérjek, de én meg elég bátor voltam ahhoz, hogy előrébb lépjek a következő szintre.    - Nos, csókolóztál már? - kérdeztem felállva a székről. A kérdést csak félig tettem fel komolyan. Amennyiben nemet mond, simán kimenthetem magam azzal, hogy csak vicceltem, de ha belemegy... nos, akkor apa-anyait beleadok, hogy utána egész életében emlékezni fog erre a csókra.

suzuna

Előzmény | 2015.06.24. 21:36 - #17

Anna Lydia Henderson Nem voltam valami túl jó emberismerő, de azért most egyből észrevettem a leheletnyi változást Nash viselkedésében. Eddig olyan laza volt, ha lehet ezt így mondani, de a legutolsó kérdésemmel valószínűleg olyanra tapintottam, ami nem túl kellemes emlékeket idézett fel benne - erre utalt az is, hogy kicsit gyorsan kérdezett rá arra, hogy én honnét származom. De ha igazán őszinte szerettem volna lenni, akkor rákérdeztem volna erre, mert nagyon kíváncsivá tett, hogy egy hozzá hasonló - tagadhatatlanul jóképű - srácnak milyen olyan problémái lehettek a múltban, amikre ennyire nem szívesen emlékszik vissza. Viszont nem voltam olyan bunkó és gonosz, hogy felszaggassam a régi sebeit - mint ahogy azt ő se tette meg nálam -, pedig tényleg érdekelt volna. Viszonylag sokféle problémákkal küzködő emberrel sikerült találkoznom ez a négy év alatt, amióta elhagytam a szülőházamat, de még mindig nehezemre esett elképzelni, hogy bárkinek is hiánya lehet a családi szeretetben. Nekem mindenesetre soha nem volt ilyen problémám, ezért is érdekelt volna, hogy még jobban kibővítsem ismereteimet, és minél szélesebb látókörrel rendelkezzek, de hát, nem akartam, hogy Nash szarul érezze magát.  - Truro, Cornwall - válaszoltam a kérdésére, miközben az egyiket hajtincsemet kezdtem el csavargatni. - Viszonylag békés vidék, én mindenesetre szerettem ott élni - vontam vállat, majd mikor végül Nash elkezdett beszélni kicsit a múltjáról, bűntudatom támadt. Hiába voltam nagyon kíváncsi, de úgy éreztem, hogy most vájkálok benne, és olyan dolgokról beszéltetem, amikről nem szeret, ez pedig rossz érzéssel töltött el. Azt is éreztem, hogy kissé nyomottá vált a hangulat, ezért ismét rajtam volt a sor, hogy kicsit feldobjam azt, és jobb kedvre derítsem Nasht. - Vagy úgy, akkor már mindent értek - biccentettem fejemmel egy aprót, majd inkább nem kérdeztem rá semmire, pedig ismét fúrni kezdte a kíváncsiság az oldalamat, de úgy voltam vele, hogy ha egyszer olyan kapcsolatba kerülünk, akkor majd elmondja, most nem faggatom én semmiről. - De biztos szép hely lehet, még soha nem jártam ott - feleltem egy szórakozott mosoly kíséretében, miközben elengedtem az eddig csavargatott hajtincset, és bíztatóan Nashre mosolyogtam. - Na jó - kezdtem bele zavartan, mielőtt kialakult volna kettőnk között az a bizonyos kínos csend. - Ennyit a szomorú múltról - tapsoltam egyet kezeimmel, majd azokat a csípőm mellé támasztva a pultnak ellöktem magam onnén, és közelebb léptem Nashhez. - Nem hittem volna, hogy ez egy érzékeny téma nálad, tényleg nem akartalak elszomorítani, úgyhogy kárpótlásul felvidítalak valahogy. Csak mond, hogy mit szeretnél - mosolyogtam rá kedvesen és jóhiszeműen, egyáltalán meg se fordult a fejemben az, hogy esetleg bármi rossz történhet. Nem néztem volna ki Nashből, hogy rossz ember lett volna, és habár még csak most ismertem meg nem rég, bíztam benne eléggé ahhoz, hogy ezt az ajánlatot feltegyem.

Electra

Előzmény | 2015.06.24. 20:53 - #16

Nash Merrick   A helyemen maradtam, mikor felállt zavarában, és mosogatni kezdett. Mint pasi, nem félek bevallani, hogy így tökéletes rálátásom nyílt a fenekére, és bár fehér szoknya volt rajta, azért láttam, amit ilyenkor látni kell. Reméltem, hogy egyszer lesz lehetőségem megnézni őt egy szűk farmerban, mert egy biztos, nem állna neki rosszul. A mosolyát látva nekem is mosolyognom kellett.    Én sosem gondoltam bele ennyire az időjárásba. London egyszerűen csak olyan környezbe épült, ahol sokszor jönnek a viharfelhők. Lehangoló volt a másik oldalról nézni a város időjárását: évszázadok óta élnek itt emberek és alvilágiak. Évszázadok alatt vajon hányszor követik el az itt élők ugyanazokat a hibákat, hányszor élik át ugyanazokat a csalódásokat? Hányszor lesznek szerelmesek, hányszor szakítanak, hányszor házasodnak? Unalmas lehet az ismétlesnek otthont adni.     Biccentettem a költői kérdésre, de a következő után már én éreztem zavarban magam. A lehető leggyorsabban fogalmaztam meg a választ magamban, valami olyat, amivel nem bököm ki azonnal, hogy vert az apám, ezért gyűlölöm már csak a város említését is.    - Miért, te honnan származol? - kérdeztem vissza gyorsan, ezzel is időt hagyva magamnak.     - Turistaként biztos jó hely. Nekem a családi viszonyom sem volt a legjobb, aztán szereztem egy kis rossz hírnevet - azt nem tettem hozzá, hogy mint drogos -, így hát nekem a lehető legjobb választás volt a költözés.

suzuna

Előzmény | 2015.06.24. 16:30 - #15

Anna Lydia Henderson A villámmal bökögettem a spagetti tésztámat, amíg Nash válaszára vártam, ám amikor ő kezét az én kézfejemre fektette, és hüvelykujjával végigsimítottam az én ujjaimon,  enyhe borzongás futott végig testemen, valamint arcom is elpirult kissé. Hiába nem voltam már annyira mélyen vallásos, mint négy évvel ezelőtt voltam, de ettől függetlenül még mindig nem voltam teljesen hozzászokva ahhoz, hogy a férfiak ilyen könnyedén simogassanak - még akkor se, ha ez csak a kezem volt. Valahogy az is túl intimnek számított már nálam, de azért az itt létem során próbáltam magamat edzeni, és hozzászoktatni ahhoz, hogy a férfiak előszeretettel fogdosnak, bár valljuk be, eddig nem jártam túl sok sikerrel. Csak annyit sikerült elérnem ez idő alatt, hogy ne rántsam el az aktuális testrészem az érintés elől - jelen esetben a kezemet, hanem hagytam, hogy Nash befejezze a mozdulatot. Igazából, jól esett ez a gesztus, valahogy éreztem, hogy csak az együttérzését szerette volna ezzel kifejezni, de ennek ellenére ugyanúgy zavarban voltam. Azt viszont nem szerettem volna, hogy Nash ezt észrevegye, ezért hajammal eltakartam az arcomat, miközben bekaptam az utolsó falat spagettit, majd nem sokkal azután, hogy ő elhúzta a kezét, felálltam, és a mosogatóba tettem a tányéromat. Ennyi idő viszont nem volt elég ahhoz, hogy eltüntessem a zavarom jeleit, ezért jobb ötlet híján neki álltam mosogatni, miközben a válaszát hallgattam.  - Lehet - mosolyogtam rá Nashre, miközben hátrafordultam egy pillanatra, majd mondatom befejeztével vissza is fordítottam a fejemet a mosogató felé. - Ezen pedig még én nem gondolkodtam el soha - vallottam be egy halk nevetést követően, majd gyorsan befejeztem a mosogatást, tekintve, hogy alig volt koszos edény. Mikor ezzel végeztem, megfordultam, majd csípőmet a pultnak támasztva pillantottam Nashre. - Szóval Liverpool? - kérdeztem vissza, miközben a lelki szemeim elé képzeltem egy térképet beazonosítva, hogy Liverpool milyen messze is van, majd ahogy rájöttem, hogy nagyon messze található Cornwalltól, kissé elhúztam a számat. - Az jó messze van onnét, ahonnét én származok - nevettem fel, majd beletúrva barna tincseimbe ismét Nash szemeibe pillantottam, felvéve ezáltal a szemkontaktust. - De olyan rossz volt ott? - lepődtem meg kissé. - Nem hittem volna, hogy Liverpool olyan rossz hely lehet - csóváltam meg a fejem.

Electra

Előzmény | 2015.06.23. 22:30 - #14

Nash Merrick   A téma kicsit lenyomta a hangulatot, Anna háta begörnyedt a kimondatlan szavak súlya alatt. Nem akartam faggatózni, hiszen mindenkinek megvannak a maga démonai, amelyek minden napra tovább rágják a lelkünket, láthatatlan szörnyként ülnek a vállunkon, nap mint nap eszünkbe juttatva mindazt, amit a hátunk mögött hagytunk. Sosem vallottam be senkinek, hogy a mai napig voltak álmatlan éjszakáim. Sokszor álmodtam arról, amik a zárt ajtók mögött történtek évekkel ezelőtt. Álmaimban is áéltem a rengeteg menekülést apám elől, a fájdalmat, amit okozott. Az ilyen álmok után nehezen ment az alvás, ilyenkor csak feküdtem a sötétben, hallgattam a szívverésemet. Azokban a percekben mindig túl gyengének és védtelennek éreztem magam, ezért ezt az oldalamat senkinek sem akartam megmutatni.    Tisztában voltam vele, hogy mit érezhet, így hát átnyúltam az asztalon, és gyengéden a kézfejére tettem a kezemet. Nem akartam annyira nyomulni, mint az előbb, ez csak egy könnyed, együttérző érintés volt. A hüvelykujjaimmal lágyan végigsimítottam az ujjain, még egy pillanatig ott tartottam  a kezem, majd visszahúztam a saját térfelemre.     - Hmm... Erre még nem is gondoltam. Talán... Talán minket sirat. Mert beszennyezzük ezt a csodás helyet - vontam meg a vállam.    - Tősgyökeres liverpooli vagyok - dőltem hátra vigyorogva. - Nagy szarkupac az egész.

suzuna

Előzmény | 2015.06.22. 22:53 - #13

Anna Lydia Henderson Láttam, hogy Nash már végzett az evéssel, én pedig még mindig csak zavartan turkáltam az enyémet. Persze nem azért, mert nem ízlett az étel, amit a fiú csinált, vagy mert nem voltam éhes, egyszerűen ha eszembe jutott a múlt, akkor valahogy mindig ilyen furcsa érzések kerítettek hatalmukba, amiket bárhogy is próbáltam lerázni magamról, valahogy soha nem sikerült. Olyan volt, mint egy bilincs, ami láthatatlanul tekeredett a nyakam, a csuklóm és bokám köré, majd minden egyes nappal egyre jobban szorult a testrészeim körül, kétségtelenül arra a sorsra juttatva, hogy egyszer összeroppanok a súlya alatt, ha nem rögtön megfojt. Ezt a terhet cipeltem már négy éven át, még a Preator Lupus se tudott ezen segíteni, mert ezt valahgoy magamnak kellett volna megoldanom, de a lényem legbelsejében még mindig nem tudtam megemészteni és elfogadni az akkori történéseket.  A félmosolyát látva én is halványan elmosolyodtam, miközben megpróbáltam ténylegesen elűzni magamból a nyomasztó gondolatokat és érzéseket. Nem szerettem, ha olyankor törnek rám, amikor más is jelen van, mert ilyenkor mindig attól féltem, hogy túlságosan védtelennek tűnök, olyannak, aki képtelen bármire is más segítsége nélkül. Tudtam, hogy ez nem minden esetben rossz, de nem akartam én lenni a gyenge láncszem a klánban. Ezt mindig is utáltam. Nashnek viszont sikerült kicsit jobb kedvre derítenie a kérdésével, pontosabban a kérdésének a másik felével, amit hallva halkan fel is kuncogtam, de hamar visszatért a nyugodtságomat, ahogy jobban átgondoltam, mit is válaszolhatnék erre. - London olyan szomorú - feleltem teljesen őszintén. - Sokszor esik az eső, mintha valami miatt folyton szomorú lenne, és ezért hullatja a könnyeket. Emiatt pedig úgy érzem, hogy illik hozzám ez a hely - magyaráztam Nashnak egy vállvonás kíséretében, majd bekaptam egy falatot a spagettimből. Éreztem, hogy kissé nyomottá vált nekem köszönhetően a hangulat, ezért hogy oldjam a feszültségem, kissé zavartan felnevettem. - Najó, azt hiszem sikeresen tönkre vágtam a hangulatot - túrtam bele hajamba, majd ismét Nashre pillantottam bocsánatkérően. Reméltem, hogy a felesleges szentimentializmussommal nem vettem el teljesen Nash jókedvét, mert azt tényleg nem szerettem volna. Anna, te tényleg ünneprontó vagy. - Hova valósi vagy egyébként? - kérdeztem tőle inkább, hogy kicsit jobb vizek felé tereljem a beszélgetést. - Mármint, hol éltél azelőtt, hogy Londoba jöttél volna? - kérdeztem tőle, miközben újabb falatot kaptam be a kajámból.

Electra

Előzmény | 2015.06.22. 21:01 - #12

Nash Merrick    Bár csak egy.két pillanatig tartott, felismertem az arckifejezését. Az emberek mindig így szoktak bámulni ránk, mikor megtudják, hogy a barátom változtatott át. Én ilyenkor cska mosolyogni szoktam, ő viszont mindig elszégyenülten lehajtja a fejét, begörnyed, és sokáig nem néz mások szemébe. Én sosem haragudtam rá azért, amit velem tett, hiszen rémült volt és egyedül érezte magát. Nincs senkije rajtam kívül, nekem meg ő az egyetlen, akiben megbízom. Ő a fogadott testvérem, akiért a poklot is megjárnám, ha kellene. Farkas lettem miatta? Üsse kavics, imádok vérfarkasnak lenni. Jó ürügy volt a másságom miatt otthagyni Liverpoolt.    Elraktam a tányért a mosogatóba, majd letelepedtem Annával szemben. Idegesen fészkelődött, és kerülte a tekintetemet, ez eleget árulkodott arról, hogy kényes helyre tapintottam. De amíg nem nézett rám, addig is nyugodtan bámulhattam. Volt benne valami, a kisugárzása, vagy nem tudom, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem. De szinte éreztem, hogy milyen törékeny. A magaménak akartam tudni, de közben tudtam, hogy ha megkaparintom, apró darabokra törik a kezeim között.     A mondata után végre felnézett rám, én pedig megengedtem magamnak egy félmosolyt. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire meglepett. Egy éve itt, három év ott. A fenébe is, nem lehet több húsz évesnél, szóval akkor nagyon fiatalon változtatták át. Ez megint eszembe jutatta a törékenységét.    - És mit gondolsz Londonról? - kérdzetem mosolyogva. - Azon kívül, hogy hangos, büdös, és teli van seggfejekkel?

suzuna

Előzmény | 2015.06.16. 13:38 - #11

Anna Lydia Henderson Meglepődtem azt hallva, hogy Nasht a saját barátja változtatta át. Egy pillanatra felháborodás is úrrá lett rajtam, elvégre, kinek jut eszébe a saját haverját átváltoztatni vérfarkassá? Nekem soha nem jutott volna eszembe egy percig se, hogy ezt megtegyem, de persze könnyen meglehet, hogy valami más is volt a dologban, és hogy a srácnak nem volt más választása.  Emiatt is sikerült még időben visszafognom az indulataimat, és nem elkezdeni szidni Nash haverját. Persze, tudtam én azt is jól, hogy a farkaslétnek megvannak az előnyei, meghogy csak így lehet meglátni a világ valós oldalát, de én sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon megéri-e? Mert igaz, hogy az emberek hazugságban élnek ezáltal, de legalább sokkal kevesebb veszély fenyegeti őket, ha nincs tudomásuk a démonokról és hasonlókról. Mindkettőnek megvan a maga szépsége, bár őszintén szólva, ha választanom kellene a kettő között, már nem tudnám, melyik mellett döntenék. A legjobb ilyen tekintetben talán mégis a vérfarkaslét, mert így még van esélye az embernek emberként élni, meg nem is. Ez pedig eléggé rásegített nekem abban, hogy elfogadjam az új "fajomat".  Ahogy viszont rákérdezett, én egyedül jöttem-e, csak zavartan turkálni kezdtem a tányéromban az ételt. Nem igazán szerettem erről beszélni, mert mindig eszembe jutatta az otthonomat, a családomat, és a napot, amikor megharaptak, valamint először átváltoztam farkassá. A félelem, a kétségbeesés, a harag, a gyűlölet - mindezen érzéseket újra éreztem, amikor azokra a napokra gondoltam, és ez könnyen nyomottá tudta varázsolni a kedvemet. Nem szerettem volna, ha most is bekövetkezik ez, ezért gyorsan megpróbáltam elterelni erről a gondolataimat. - Igen, én egyedül jöttem - válaszoltam a fiúnak, de nem néztem rá egy pillanatig se, csak a tányéromon lévő tésztát és szószt szugeráltam.  - Bár ez nem volt olyan nehéz, mert előtte már három évet a Preator Lupusnál töltöttem, ők pedig eleinte segítettek itt is elintézni nekem egy-két dolgot - vontam vállat, majd mondatom befejeztével felpillantottam Nashre, nehogy azt higgye, nagyon kellemetlen nekem erről beszélni. Nem szerettem volna a saját hülyeségem miatt elrontani az ő kedvét is.

Electra

Előzmény | 2015.06.15. 21:32 - #10

Nash Merrick   - Igen, így kimondva tényleg sok - bólogattam mosolyogva. - Rövidebbnek tűnik, ha megéled. - Ahogy jobban belegondoltam, az idő láthatatlan súlya mintha nyomta volna a vállamat. Hat év, a fene vigye el. És mit csináltam ez idő alatt? Lediplomáztam, munkát szereztem, de ezeken kívül? Őszintén, semmit. Csak fenntartottam a látszatát annak, hogy élek, és az üres perceket kitöltöttem a füstös bárokkal és a csajokkal. Ezt mondta Denise, nem igaz? Élnem kéne, és nem túlélnem, hiszen nekem csak ez van.  Ez az egy életem és az én döntésem, mire használom fel. Hat évet pazaroltam el a semmire, és most először éreztem azt, hogy jobb életet akarok. Egy élmény, hogy mindez a Falka törzshelyén, egy falat spgaettit rágcsálva jutott az eszembe egy ujjonc társaságában.    - Nem, egy barátommal jöttem. Őt átváltoztatták, ő átváltoztatott engem, és így kerültünk ide - foglaltam össze röviden. Még emlékszem arra a születésnapomra. Dübörgött a zene, az enyém volt a ház miután a család elhúzott a rokonokhoz. Még mindig szoktam álmodni az emberek hangos sikolyaival, mikor meglátták a hatalmas farkast a kertben. Még mindig érzem a fájdalmat, mikor rám vetette magát és megharapott.    Emlékszem az utolsó gimnáziumi napomra is. A haverommal ültünk a kanapéjukon, a sokadik sörrel a kezükben, röhögve és nosztalgiázva. Emlékszem, hogy komorult el folyamatosan, majd a végén kibökte: talán mennünk kéne. Nem értem, miért félt a válaszomtól. Ezer örömmel ott hagytam azt az otthonnak nevezett szarkupacot. Azóta is csak az öcsémmel tartom a kapcsolatot.     - És te? Te egyedül jöttél? - kérdeztem vissza érdeklődve.    - Hát igen, ráadásul nem nagyon számíthattam senki segítségére - vontam vállat vigyorogva.

suzuna

Előzmény | 2015.06.15. 07:54 - #9

Anna Lydia Henderson Nash válaszán enyhén meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen régóta itt él Londonban, bár igazából nem is tudom, mire gondoltam. Akár még itt is születhetett volna, miért jutott eszembe ezt megkérdezni? Nem mindenki járt olyan szerencsétlenül, mint én, bár tény és való, hogy ha az ember egyszer vérfarkassá válik, akkor azt nem lehet olyan sokáig titokban tartani a családod előtt, a megszokott környezetben. Akikkel együtt éltél egész életedben, azok észrevesznek bármilyen apró kis változást, ami miatt könnyen lelepleződhet a titkunk. Sokkal jobb emiatt ott hagyni az ismert helyet, és egy ismeretlen helyre költözni, ahol senki nem ismer, így annyira nem kell félni attól, hogy a titkunk kiderül. Az én esetem persze azért nem volt ilyen könnyű, de ebbe felesleges is belemenni. Az már mnid a múlté, én pedig elfogadtam, hogy soha többet nem találkozhatok családommal, de talán jobb is így.  - Wáo - szólaltam fel elismerően. - Az nagyon sok - feleltem még mindig meglepetten. Hat év az tényleg rengeteg, én még csak ennyi ideje vérfarkas se voltam, ő pedig ki tudja, mikor lett az. Biztos még korábban. - És egyedül jöttél ide? Vagy volt valami ismerősöd itt? - faggatóztam tovább, miközben újból falatozni kezdtem. Próbáltam óvatosan enni, mert nem akartam teljesen összekenni magam, pedig ha ezt a tésztát ettem, valahogy mindig úgy jártam. De most Nash előtt nem akartam ilyen disznó módjára enni, elvégre, elég gáz lett volna. - Igen, azt elhiszem, ha már hat éve itt vagy - mondtam Nashnek arra a kijelentésére, hogy volt ideje gyakorolni. Ha tényleg egyedül jött ide, akkor meg pláne csak magára volt utalva, így kénytelen lehetett megtanulni mindezt - nem mintha egyébként olyan ördöngős lenne.

Electra

Előzmény | 2015.06.14. 22:55 - #8

Nash Merrick    Ahogy felém fordította a fejét válaszadáskor, éreztem a meleg lehelletét az arcomon, és elégedetten vettem tudomásul a pirulását. Tegnap éjszaka ismét a bárban lófráltam, de nem szedtem össze senkit, ez legalább megnyugtatott, hogy a közelségem még mindig pirulást idéz elé. A fenébe. Feljegyzés magamnak: nagyon gyorsan lefaragni az egómat.    Teljesen egyetértettem vele abban, hogy London szép hely. Imádtam a belváros hatalmas épületeit, a régiségeket, mint például a Tower-t, aminek a véres legendáit álmomból felkeltve is tudtam volna mondani. Első pillantásra megtetszett az örök nyüzsgés, ami adott egy olyan hangulatot, mintha a város lélegezne. Szerettem az éjszakai életet, az utcákon is dübörgő zenét, a piros buszokat és telefonfülkéket, az ír pubokat, a turisták szemében a csillogást, a helybéliek fáradt mosolyait. Egyszerűen jó volt itt az élet, csak hozzá kellett szokni ahhoz, nincs megállás.    - Hűha - gyorsan elvégeztem egy fejszámolást. - Úgy hat éve. - Kimondva nagyon hosszúnak tűnt, pedig mintha csak a múlt héten költöztem volna ide. Még mindig emlékeztem, milyen szaga volt az új lakásnak, mikor először beléptem. - Körülbelül ennyi ideje vagyok falkatag is - tettem hozzá.     A dicséret hallatán boldogan elmosolyodtam. - Köszönöm. Volt időm gyakorolni - tényleg volt időm kikísérletezni. Az elején nagyon nem ment. Senki ne akarja megtudni, milyen a szénné égett tészta. Nem szép látvány, és a szaga sme túl kellemes.

suzuna

Előzmény | 2015.06.14. 08:26 - #7

Anna Lydia Henderson Nem tartott túl sokáig, és nem is volt túl nagy feladat sajtot reszelni egy tányérra a spagettihez. Tudtam én komolyabbat is főzni, de hát most nem volt szükség tudásomra, elvégre Nash már végzett is a tésztával és szósszal, amit szóvá is tett. Eme felszólalását követően felé fordítottam automatikusan a fejemet, majd halványan rámosolyogtam. Tekintetemet viszont gyorsan vissza is fordítottam a saját feladatom felé, még mieőltt az ujjamat reszelném el. Elég valószínű volt, hogy Nashnek nem lenne gusztusa ahhoz, hogy bőr és húsdarabkákat egyen reszelt állapotban - futott át ez morbid gondolat a fejemben, de megrázva a fejemet gyorsan el is hessegettem. Ne gondolj hülyeségekre, Anna! Amíg én még a sajtreszeléssel voltam elfoglalva, Nash két tányérra kimérte a tésztát, majd két villát elővéve letette azokat az asztalra. Már épp fordultam volna felé, hogy én is kész vagyok, amikor hirtelen megéreztem közelségét. Túl közel - ez volt az első gondolatom. Túl közel jött hozzám, és habár már nem voltam olyan erősen vallásos, mint négy éve, de attól függetlenül még mindig zavarba jöttem a férfiak ilyen közelségétől. Nash most belépett a privát szférámba, emiatt pedig akaratlanul is feszengeni kezdtem kicsit. Ennek jelét mindenesetre próbáltam nem mutatni, de magamban azért imádkoztam, hogy menjen egy lépéssel mielőbb messzebb.  - Mindjárt kész - válaszoltam kérdésére, miközben arcára néztem, de az olyan közel volt hozzám, hogy kissé meglepődtem, és enyhe pír jelent meg az arcomon, amit rögtön hajam mögé rejtettem, hogy a fiú ne lássa, mennyire zavarba jöttem, és csak reszeltem még egy kevés sajtot. Mikor kész lettem, Nash elvette a tányért, majd végre kissé eltávolodott tőlem. Egy halk megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, amit csak remélni tudtam, hogy a fiú nem hallott meg.  - Nem nagy dolog sajtot reszelni - ráztam meg a fejem, majd egy halvány mosoly kíséretében elvettem tőle a sajtos tányért, és tettem a saját spagetti adagomra is egy keveset.  - London szép hely - feleltem a fiú kérdésére. - Habár még mindig kicsit furcsa nagyvárosban élni - feleltem őszintén, miközben a tányérommal a kezemben leültem az asztalhoz.- És te mióta vagy Londonban? - kérdeztem tőle barátságosan, majd belekóstoltam a spagettibe. Igazából, felkészültem arra, hogy borzalmas íze lesz, de meglepő módon nagyon is finom volt. - Nagyon finom lett - dícsértem meg főztét egy kedves mosoly kíséretében.

Electra

Előzmény | 2015.06.13. 23:04 - #6

Nash Merrick    Mosolyogva néztem, ahogy felállt, majd téblábolt kicsit mellettem. Vetett rám egy bocsánatkérő pillantást és kinyújtózott előttem a sajtért és reszelőért. Nem mintha bocsánatot kellett volna kérnie. Fehér egybeszoknyát viselt, ami pont a megfelelő helyeken feszült rá a domborulataira. Finoman próbáltam belesni a dekoltázsába, de a ruha túl sokat takart. A fenébe is! Le kéne állnom. Lassan már beteges, hogy mindenre, ami él és mozog, arra szexuálisan gondolok. Gyorsan megkevertam a tésztát, majd egy szálat kicsippentettem a vízből, és miután hátrahajtottam a fejemet, belehajtogattam a számba. Rágtam rajta néhányát, és miután lenyeltem  a falatot, bólintottam.    - Igen, ez így már jó lesz - elővettem két tányért, és mertem magunknak körülbelül ugyanakkora adagot, mindegyikre raktam szószt, majd hozzájuk csaptam két villát is. Szorosan Anna mögé álltam, és átlestem a válla felett. Engem nem zavart, ha másokkal érintkeztem, de róla szitne ordított, hogy prűd. Első pont: megszoktatni vele mások érintését. - Hogy áll a sajt? - kérdeztem, még mindig mögötte állva. Megvártam, míg reszelt még egy kicsit, majd elnyúlva mellette elvettem tőle a kis tálat, amibe reszelte a sajtot. - Tökéletes lett - mosolyogtam rá, majd szórtam a sajtból a saját adagomra.    A kezembe tartva a tányért nekitámaszkodtam a pultnak, feltekertem néhány szál tésztát a villámra, és bekaptam. Gyorsan elrágtam és lenyeltem, aztán fordultam a lányhoz.     - És most, így, egy év után mit gondolsz Londonról?

suzuna

Előzmény | 2015.06.13. 20:54 - #5

Anna Lydia Henderson Amíg vártam a srác válaszára, végig azon agyaltam, hogy vajon ki is lehetett ő. Az arcát viszont még mindig nem láttam, és egy hátból és a fejének a hátsó részéből nem igazán tudtam kideríteni, hogy ki is volt. Egy név ugrott be rögtön, bár már arra se emlékeztem teljesen. N betűvel kezdődött, az biztos, de több sajnos nem rémlett. Hiába, nem sokszor találkoztam eddig vele, nem csoda, hogy nem rémlik. Viszont abban a pillanatban, hogy hátrafordult és rám köszönt, már tudtam, hogy kivel állok szemben. A nevére persze továbbra se emlékeztem, mert csak látásból ismertem, különösebb ismeretséget senkivel se kötöttem itt. Volt persze egy-két személy, akikkel jól elcsevegtem, de igazán közel nem engedtem őket magamhoz. Nekem ehhez ugyanis még idő kell. Mindenesetre hálás voltam nekik azért, amiért segítettek beilleszkedni, és megismerni Londont. Nélkülük eléggé bajban lettem volna.  - Rendben, akkor azt megcsinálom - mosolyogtam rá a fiúra, miközben felálltam, és odasétáltam hozzá. Szememmel a sajtot meg a többi kelléket kerestem, amit rövid keresgélés után meg is találtam - sajnos pont a fiú másik oldalán. Kezemmel átnyúltam a gázhely fölött abban reménykedve, hogy nem akadályozom a fiút, de a biztonság esetére azért egy bocsánatkérő kifejezéssel pillantottam fel a fiúra, majd a kelléket megragadva vissza is húztam a kezem. - Én Anna vagyok, Anna Henderson. Örvendek - mutatkoztam be én is Nashnek, miközben fejemmel felé fordultam és egy barátságos mosolyt varázsoltam arcomra. Mondatom befejeztével pedig visszafordultam a pult felé, és elkezdtem a rám osztott feladatot megcsinálni. Nem volt túl nehéz feladat, tekintve, hogy otthon a szüleimnek rengeteget kellett segítenem, így egy egyszerű spagetti elkészítése igazán nem okoz gondot.

[24-5] [4-1]