FrissítésSúgó

Nano	2015.05.13. 16:30 -
	Reed Devante Dolmbar & Vivian Kindle

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Tori	Előzmény | 2015.05.30. 14:10 - #61

Megmosolyogtatott az, hogy hisz szinte meglepődött azon, hogy nem vagyok ember. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem feltűnő a "másságom", de egy szinten azért megnyugtatott, hogy nem lehet tíz méterről észrevenni, hogy mi is vagyok. Mondjuk nekem nem is voltak tollaim, amik árulkodni tudtak volna. - Semmi gond. - mondtam félig lehunyva a szemeim és feltekintettem a nő arcára. Mintha zavarban lett volna az miatt, hogy nem jött rá erre. Mikor megtámaszkodott mellettem csak felvont szemöldökkel figyeltem mit csinál és a tekintetem alig észrevehetően végivezettem a teste vonalán, majd a kérdés hallatára halványan elvigyorodtam. - Szép is lenne... Egy vért ivó farkas. - nem akartam a képébe röhögni, így csak vigyorogtam és amennyire a helyzetem engedte megráztam a fejem. Régen én is - de szerintem még a szüleim is - gondolkoztam azon, hogy mégis mi leszek. Hogy milyen hatással lesz rám az, hogy kettejük csöppet sem átlagos vére keveredik bennem. Nem volt normális az, hogy egy vámpírnak és vérfarkasnak gyereke születik, és hiába tagadjak ők is féltek az ismeretlentől. Elvégre nem hallottak még olyanról, hogy ilyen keverékgyermek született volna valaha is. - Igazából, egyik fajhoz sem tartoztam egészen nyolc-kilenc évvel ezelőttig. Teljesen nem voltam ember, de vérfarkas, meg vámpír sem. Nem változtam át semmivé teliholdkor és nem kívántam az emberi vért, viszont a hallásom és minden egyéb érzékszervem fejlettebb volt. - kiselőadást tudnék tartani az életemről, még úgy is, hogy alig éltem. El sem mertem képzelni, Vivian mennyi mindenről tudna mesélni. - Aztán megharaptak és bamm! Vérfarkas lettem. Olyan mint apám. - dünnyögtem az orrom alatt és teljesen lehunytam a szemeim.

Nano	Előzmény | 2015.05.30. 12:18 - #60

Mondjuk igaza volt a tollak a kezemen többek voltak mint árulkodóak. Rá pillantottam a kezemen a tollakra amik úgy ágaskodtak rajta mint madáron a farktollai. Összehúztam szemeimet, majd re csúsztattam kezemet, hogy eltakarjam. Sose jelentett gondot, hogy elfedjem a kilétemet. Illetve sose jelentett volna gondot ha ezek nem ágaskodnának itt. Azt se értettem miért nőttek ki. Akárhányszor ki tépkedtem mindíg csak vissza nőtt másnapra. Annyira idegesítettek de sajnos nem tehetek ellene semmit. A részemmé válltak és nem tudok tőlük szabadúlni semmi áron sem...  Mikor felszólalt, hogy nem is ember azonnal meglepetten pislogtam és tekintettem rá, emeltem fel fejemet rá figyelve. - Tényleg nem? - kérdeztem közben mintha csak az a tény tárulkozott volna elém, hogy teherbe tudok esni. Egyszerre voltam riadt, zavart és ... kínos volt ez a helyzet. Azonnal oldalra pillantottam hajamba túrva hiszen boszorkány létemre nem vettem észre ezt a tényt. - Bocsánat. - motyogtam, majd végig futott a fejemben a vérfarkas és a vámpír keveréke. Felkaptam fejemet és elcsúsztattam lábamat közben megtámaszkodtam feje melett kezemmel és néztem le rá. - De akkor hogy lehet, hogy csak az egyik fajt képviseled? Én mindíg úgy tudtam elképzelni, hogy hibrid lesz egy vámpírból és egy farkasból.

Tori	Előzmény | 2015.05.28. 16:36 - #59

Csendben hallgattam a szavait, próbálva csak arra figyelni. A korán nem lepődtem meg, elvégre a boszorkánymesterek jó része hosszú életet élt meg. És a legtöbbjük az ember számára elképzelhetetlen és felfoghatatlan korokat él meg származásuk miatt. Démon felmenővel sem lehet túl könnyű az élet. - A tollak igen árulkodóak... - feleltem a kérdésére és halványan elmosolyodtam. Ismertem egy boszorkánymestert, akinek uszúhátyái voltak akár egy varangynak. - És soha nem mondtam egy szóval sem, hogy ember vagyok... A legkisebb közöm sincs hozzájuk. - mondtam a kezem a fejem alá csúsztatva. - Vérfarkas vagyok. Akárcsak apám, anyám pedig vámpír volt. Ő tanított arra, hogy tudom felismerni az olyanokat, mint ők. Persze, akkor még egy teljesen átlagos kisfiú voltam nem épp átlagos szülőkkel. - tudtam volna tovább részletezni az életem, mert volt mit mesélnem, viszont most úgy gondoltam elég ha ennyit megtud rólam a kezdetekben.

Nano	Előzmény | 2015.05.28. 14:19 - #58

Nem értettem miért és mit akar hallani rólam. Ennyit a ruha keresésről. Ahelyett csak leülltem mellé az ágy belső részére és hátamat a falnak vetettem. Felhúztam lábaimat és átkaroltam azokat két kezemmel, majd államat a térdemen pihentettem meg. Egyszerűen magam elé néztem és bűmúltam a falat. A vörös festésü falat ami egyszerre áraztotta magából a kegyetlen vérontást és azt amit az életbe nem akarok már meg tapasztalni. A szerelmet...  -  Mit akarsz hallani? - pillantottam rá, majd olybá tűnt erre nem igazán tud válaszolni. Habár az a pár másodpercnyi gondolkodási idő volt csak kevés neki. - Megéltem a világháborúkat és még sok mást. Talán következetesnek és bölcsnek kéne lennem de a vénségem nem jár ezzel. - utaltam ezzel a koromra, majd rá pillantottam. - Honnan tudsz felismerni egy boszorkánymestert? Tudtommal az emberek aligha ismernek mindket. Továbbá nem kaptál frászt ami inkább engem rémít meg...- magyaráztam, majd elmosolyodtam és újra a falat vizslattam.

Tori	Előzmény | 2015.05.23. 11:56 - #57

Nem mondtam semmit, csak biccentettem egyet a válaszára. Zavarban volt és én sem voltam kevésbé zavart, csak én egyáltalán még csak rá sem próbáltam nézni Vivianra nézni és még csak gondolni sem semmire ami vele kapcsolatos. Pihennem kellett és az agyamat is próbáltam erre ráállítani, de nem volt olyan könnyű, mint ahogyan azt gondoltam. Elvégre nem tudom megtagadni azt, hogy férfiból vagyok. Átfordultam a mellkasomra a hátamat mutatva a plafon felé és a szemeimet lehunyva belenyomtam az arcom egy párnába. - Mesélj magadról. - dörmögtem az anyagban. - Jobb lenne, ha megismernénk egymást... És míg beszélsz tudok pihenni. - fordítottam a fejem oldalra, hogy a nőre is tudjak nézni. Valóban így gondoltam és a köztünk lévő feszültség is enyhülne, valamicskét. Legalábbis eddig mindig segített egy kis beszéd.

Nano	Előzmény | 2015.05.23. 11:24 - #56

Ahogy rámesett kipirúlva néztem rá zavart tekintettel. Mindenesetre ő megoldotta a dolgot. Kitolva magát felettem tolt ki maga alól és pedig engedelmeskedve neki csúsztam ki alóla. Ahogy elfeküdt azonnal felülltem oldalra pillantva. - Bocsi...- motyogtam, majd megdörzsöltem orromat is zavaromban. Rá pillantottam a kérdésére, majd halovány pirrel arcomon rá mosolyodtam.  - Pihenj. Még van úgy 30 óránk a sík megszűnéséig. - ledobtam az ágyról a lábamat, majd felálltam az ágy széllénél. Rá pillantottam ismét ahogy ott feküdt az ágyon. Szemeim végig futottak izmos hátán amire azonnal el kellet tekintenem másmerre. Zavartan fordítottam el tőle arcomat mintha néznék valamit. - Szükséged van valamire? - kérdeztem tőle, hátha tudok neki segíteni. Amíg ő pihen addig én keresek ruhát a szekrényekben. Hátha szerencsém van...

Tori	Előzmény | 2015.05.20. 20:40 - #55

Mikor végzett és a lavort elvitte tőlem olyan helyzetbe tornáztam magam, hogy könnyebben fel tudjon majd segíteni. Megpróbáltam magamtól is felkelni, de igaza volt; nem volt olyan állapotban. Amikor felakartam tolni magam a bal meglőtt kezem egyszerűen megadta magát és visszzuhantam a seggemre. Káromkodtam egyet és lehunytam a szemeim, de addigra Vivan vissza is ért hozzám. Azután, hogy talpra állított, már tudtam tartani magam, de még így is a súlyom naggya az alacsony lányon pihent.   Viszont mikor megszólalt csak felvontam a szemöldököm. Nem tudtam, hogy ezt mégis hogy kéne értenem, de nem kérdeztem rá, mert mire feleszméltem már két "párna" nyomta a mellkasom. Mindketten az ágyon voltunk, Vivian pedig alattam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök.. vagyis azt nem, hogy ilyen módon.   - Oh csezd meg... - morogtam és mindkét kezemmet leraktam a nő vállai mellé. Úgy ahogy sikerült feltolnom magam, hogy ne nyomja össze a szerencsétlen boszorkányt, de a kezeim rendesen remegtek. Mielőtt összerogytak volna a kezeim ellöktem magam oldalra így a lány mellé zuhantam az ágyra, a mellkasommal a plafon felé. És a tekintetem oldalra fordítottam a nőre, viszont a mellein ragadt meg a szemem, nem is az arcán. Nem. Visszafordítottam a fejem a plafon felé és lehunytam a szemeim. - És most? - kérdeztem a szemem sarkából rásandítva.

Nano	Előzmény | 2015.05.20. 19:42 - #54

Csak elvigyorodtam azon amit mondott, majd miután végeztem a mosdatásával már szebb volt min újonnan. Felálltam, majd kezembe véve a véres vízzel teli lavort mentem be a fürdőbe aholva teltettem a zuhanyzóba. Nem mertem bele önteni elvégre a csatornába jutva a vért kiszagolnak mindket. Miután letettem a lavort megtöröltem kezemet egy tiszta trölközőben. Vissza siettem a fiúhoz, majd letérdeltem mellé és hátánál fogtam át, majd másik kezét áthúztam a vállamon, majd amint maga alá tornászta a lábait becaflattam vele az egyik szobába. Egy nagy francia ágy volt a közepén valami irdatlan mennyiségű párnával. Valakinek voltak ám igényei... csoda, hogy erotikus segédeszközöket nem találtunk eddig. Őszintén reméltem, hogy nem is fogunk.  - Én nem bántam meg...- motyogtam halovány pirrel arcomon hiszen mégiscsak a csókról beszéltem. Ha nem értette mire gondolok akkor csak hagytam az egészet hiszen ígyis rá kellet harapnom a nyelvemre, hogy ne járjon annyit. Mikor letettem az ágyra kicsúszott a lába alóla, majd dőlni kezdett. Riadtan kaptam másik oldalához, hogy elölről támasszam meg de magával sodort egyenesen az ágyra. Alatta feküdtem nyöszörögve miközben meztelen melleim nekinyomódtak a fiú meztelen mellkasának.

Tori	Előzmény | 2015.05.20. 19:13 - #53

Meglepett a reakciója arra, Nem erre a válaszra számítottam és ez kissé ki is ült az arcomra, majd csak beleegyezően sóhajtottam egyet. - Nagyfiú vagyok már. Meg tudok fürdeni... egyedül. Maximum bejössz velem. - semmi rossz szándék nem vezérelt akkor, mikor ezt kimondtam, nem volt semmilyen hátsó szándék benne. Csak miután kimondtam tudatosult bennem, hogy volt egy kis... enyhe utalás szerű valami benne amit nem akartam belerakni. - De maradjunk inkább az első tervnél. - mondtam szinte azonnal, hogy erre rájöttem és lenéztem a nőre. Úgy döntöttem inkább meg sem szólalok, majd csak ha eszembe jut valami téma amivel terelhetném a szót az előbbi tettemről. Addig is a szemben lévő falat figyeltem, néha lepillantva a mellkasomra vagy Vivianra. Figyeltem ahogy a mellkasomról lemosott vér keveredik a vérrel, vörös árnyalatúra színezve azt.

Nano	Előzmény | 2015.05.20. 18:36 - #52

Miközben szappanoztam mellkasát aszon gondolkodtam, hogy vajhon azért tette mert kétségbe volt esve? Azért mert azthitte többet nem érinthető női ajkakat? Csak a kétségbeesése áldozata lehettem... Igen. Ez megfelelő magyarázatnak tűnt a korábbi jelenetet tekintve. Felpillantottam rá zavartan, majd vissza le és azon gondolkodtam továbbra is, hogy most hogyan tovább. Megcsókolt, majd elutasítottam és egyszerűen most nem tudom hogyan tovább.  Ő törte meg a csendet felpillantva rám. Azonnal felemeltem fejemet és néztem ismét szemeibe amitől újra és újra lejátszódott előttem a jelenet. Nem válaszoltam neki csak lesütöttem a szememet és mosdattam tovább. Talán téynelg nem kellet volna ezt tennie, talán kellet. Az életben mindíg az a jó, hogy ami történik veled az sosincs véletlen.  Mikor megragadta csuklómat és leemelte mellkasáról szappanos kezeimet csak meglepetett félig eltátott ajkakkal néztem rá. Nem értettem mit is akarhat most. Újra megtenné? De nem... Elmosolyodva segítséget kért ahhoz, hogy felálljon. Viszonoztam a mosolyt habár kicsit kellet erőltetnem de nem volt vészes. - Nem hinném, hogy könnyű volna felkelned innen... - mondtam, majd tettem hozzá lesütve szemeimet. - .. Még ha segítek is. - kezeimet elhúztam tőle, majd a rongyért nyúltam ami eddig a lavor egyre hűlő vizében lebegett és egyre süljedt. Kiszabadítva az őt körbefogó víztömegből Reed mallkasának nyomtam és kezdtem el lemosni róla a szappant. - Lemozsdatlak itt, majd elkísérlek az ágyig... - mondtam neki elmosolyodva, majd egy pillanat erejéig felpillantottam rá reagcióját figyelve, arcmimikáját fürkészve. - Nem kockáztatnám meg, hogy egyedül maradj a fürdőben ilyen állapotban.

Tori	Előzmény | 2015.05.20. 18:20 - #51

Na igen Reed, mint mindig, most is megcsináltad. Kifújtam a levegőmet és oldalra pillantottam, a tekintetem levéve a lány kipirult arcáról, miután elhajolt tőlem. Nagyjából ugyan arra gondolhattam, amin az ő esze is járhatott. Na és most? Rá kellett, hogy jöjjek jobb lett volna azelőtt gondolkodni, mielőtt cselekszem   - Bocs... Ezt nem kellett volna. - húztam el a szám egyik sarkát, így egy grimaszt öltve az arcomra és próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy a felsőtestem "simogatja". Lehunytam a szemeim és elgondolkoztam. Jelenleg túl nagy zavar volt köztünk, amit a saját hülyeségemmel idéztem elő. Ilyen helyzetben drasztikusan csökken a felek hatóképessége, így kisebb eséllyel tudja ő magát én pedig magam megvédeni... és az én védelmem nem is volt ezelőtt sem túlságosan jónak mondható. Csak egyszer hallgatnák a józan paraszti eszemre és ne a farkamra. Csak egyszer.   Kinyitva a szemem lenéztem Vivianra, aki még mindig ugyan olyan zavart volt, mint mikor elfordultam. Nem is csodálkoztam rajta, a helyébe én is így reagáltam volna. Egy férfi, akit kevesebb mint két napja ismersz és csakis azért, mert együtt akarnak titeket megölni, megcsókol, akkor nem biztos, hogy az ember a legjobbakra gondol. A jobb kezemet az ő kezére raktam és eltoltam magamtól.   - Majd én megoldom, jó? - néztem rá egy halovány mosolyt erőltetve az arcomra. - Csak segíts felkelni... Onnantól megvagyok.

Nano	Előzmény | 2015.05.20. 17:57 - #50

Mikor ő is a szemeimbe nézett csak elmosolyodtam kicsit oldalra döntve fejemet. Aztán ahogy közelebb hajolt csak meglepetten néztem rá. Ahogy egyre közeledett fokozatosan húnytam le szemeimet és hagytam, hogy hajamba túrva nyakamon megpihenve keze, érintse ajkaimat. Fura érzés fogott el hiszen egyszerre volt jó és ijesztő. Elvégre 1 napja se ismerem talán, másrészről pedig mégiscsak megcsókolt vagy valami... Lehunytam szemeimet és egyik kezemet arcán tartottam amiből kiengedtem a rongyot. A másik kezemet a vállára tettem kipirúlva. Éreztem a bőrének illatát és a csókjának ízét amitől végig futott a hátamon a hideg.  Aztán valahogy feltőrt bennem az érzés, hogy ezt nem tehetem... Megfogtam két oldalt arcát, majd eleresztettem ajkait lesütött szemekkel fülig pirúlva a dologtól. Ovatosan ismét szemeibe néztem, majd nem szóltam semmit. Felemeltem az ölébe hullot rongyot, majd elkezdtem takarítani őt zavartan. Nem tudtam, hogy hogyan szóljak hozzá most...  Ismét a vízbe mártottam a rongyot, majd nyakát törölgettem végig amiröl testére folyt a víz. Kikaptam dzsekim szebéből a zsappant, majd belemártottam a vízbe és kezemet bedörzsöltem vele. Ujjaimal és tenyeremmel végig simítottam mellkasát szappanos kezemmel és kezdtem el mosni őt. Nem tekintettem a szemébe zavaromban, illetve igyekeztem nem úgy tenni.

Tori	Előzmény | 2015.05.20. 17:32 - #49

- De Vivian... - mondtam szinte nyöszörögve, de ezen kívül nem igen tudtam ellenkezni.Hagytam hagy ráncigálja le rólam a nadrágom, bár igen érdeknek találtam azt, hogy egy szál alsónadrágban kellet ücsörögnöm. Igazat kellett, hogy adjak neki, valóban nem voltam a toppon, de azért... egy kis koszt elbírtam volna.   Kifújtam a levegőm és álltam a tekintetét, ugyanis a szemeimbe nézett. Hajh, de hogy miért kellett nekem is a szemeibe néznem. Éreztem ahogy a víz végigcsorog a nyakamon, onnan pedig a felsőtestemen ahol a kisebb sebeimet kimosva égetett, de egyszerűen nem tudtam máshova nézni, csak a szemeibe. Fogalmam sincs arról, hogy milyen célt vezérelt, egyszerűen kínosnak éreztem a helyzetünket, vagy valami ahhoz hasonló érzés kavargott bennem. Előrehajoltam amennyire a sérüléseim engedték, de ez elég távolság volt ahhoz, hogy elérjek Vivianhez. A jobb kezemet ami kevésbé fájt a lány nyakához emeltem és a szemkontkatust csak akkor szüntettem meg vele, mikor az ajkaim az övéhez értek.

Nano	Előzmény | 2015.05.20. 16:14 - #48

A lavorral a kezemben slattyogtam felé mikor ő valami hihetetlenűl tiltakozóvá vállt. A kabátom zsebében ott volt még egy szappan is ha esetleg semmi se menne neki egyedül. - Ne panaszkodj... - morogtam le őt morcosan, majd lecsaptam mellé a lavort és megragadtam gatyájának szárát bokájánál és leráncigáltam róla hamar. Cipőjét utólag távolítottam el ahogy zokniját is. A nemiszervét majd egyedül letakarítja, ennyivel be kell érnie egyenlőre. - Nem úgy nézel ki mint aki fel tud kellni és ereje tejében van. - szegeztem rá tekintetemet, majd letérdeltem és megragadtam felkarjánál. Megargadtam a törölközőt, majd bele mártva a lavorban tartogatott meleg vízbe végig csöpögtettem mindent ami felett elhúztam. Nyakának nyomtam amitől végig csurgott mellkasán a víz, majd arcára emeletem és azt törölgettem meg.  Néztem kék szemeibe mint akit teljesen magába szippantott. Figyeltem őt csendben miközben arcán hagytam kezemet a nedves törölközővel. A két lába között ülltem a bokámon, letérdelve előtte.

Tori	Előzmény | 2015.05.20. 06:05 - #47

Vagy nem fogta fel azt amit mondok, vagy egyszerűen nem érdekelte. Felnéztem rá, mikor visszajött hozzám, de csak annyit csinált hogy lerakott elém két konzervet és megint eltűnt a szemem elől. Letekintettem a két fémdobozra és sóhajtottam egyet. Mindig is utáltam a konzerves kajákat, de akkor és ott bármit megtudtam volna enni amit leraknak elém. Magamhoz vettem az egy löncshúsos konzervet és fintorogva kezdtem el enni. Hiába, a szaga meg sem közelítette az igazi húsét, éreztem rajta a műanyag szagát. De amíg nincs más, addig félre kell tennem at igényeim. Lassan eszegettem, de Vivan csak akkor jött ki a fürdőből mikor már ezen lassó tempómban is megettem az egész konzerv tartalmát.   - Az a lavor... minek? - kérdeztem felnézve a nőre, kissé riadt tekintettel. Ha meg akar fürdetni, akkor arról mondjon le most... még képes vagyok arra, hogy felkeljek és elcamogjak a fürdőszobáig. - Oh nem-nem. Foglalkozz inkább magaddal.

Nano	Előzmény | 2015.05.19. 21:41 - #46

Igazából fel se fogtam, hogy azt mondta kint van félig a mellem. Mintha meg sem halottam volna pedig halottam, csak nem jutott el az agyamig. Ahogy szinte egyetlen szava sem... Csak annyi, hogy kutya baja. Kinyitottam az egyik ház ajtaját, majd beslasszogtam a konyhába és kidobáltam ezt-azt amiből csinálhatok valami ehetőt. Kinyitottam az egyik szekrényt és konzerveket találva azonnal átértékeltem azt a kotyvasztást. Kinyitogattam a konzerveket, majd egy-egy kanalat belecsapva sétáltam vissza Reed-hez annyi időre míg letettem mellé mindkét konzervet. Vissza sétáltam a zuhanyzóba, majd ledobtam magamról a ruháimat és kiegészítőimet, majd hideg víz alá ülltem. Lecsüccsentem a zuhanykabin aljára, majd felhúztam lábaimat és átkaroltam. Lehunytam szemeimet és így gyűjtöttem energiát magamba. Fel kellet frissíteni magamat , erőre volt szükségem, hogy segítsem Reen-t. Legalább 20 percet töltöttem a zuhany alatt, majd kiképve alól megtörölköztem. Máris sokkal ébrebbnek és jobban éreztem magamat. Kikaptam el lavort az egyik szekrényből és melegvízet eresztve bele vittem ki egy rongyal együtt Reen-hez. Remélemtem, hogy még ott van. Elvégre meg kellet fürdetnem, hiszen egyedűl nem ment volna neki.

Tori	Előzmény | 2015.05.19. 21:25 - #45

Elmosolyodtam mikor magához tért, mert egy szinten megnyugodtam, hogy nem lett komolyabb baja. - A helyzethez képest kutya bajom... - feleltem hosszan pislogva. - Csak vérhiány... De ez megoldódik idővel.   Mikor felült előttem végigmértem a tekintetemmel, majd mikor azt mondta csupa vér vagyok végignéztem magamon. - Neked meg a fél melled kint van... húzd össze azt a dzsekit. - tekintettem fel rá, de egy halvány vigyor bújkált az arcomon. - Szép pár vagyunk, mondhatom. - nevettem fel halkan. Valúszínűleg csak az átmeneti fáradtság és kábaság miatt tudtam nevetni a helyzetünkön, mert konkrétan a saját véremben ücsörögtem a padlón. Az pedig... nem épp előnyös.   Ő hiába kelt fel én meg sem mozdultam: nem volt hozzá erőm. Csak ültem és azt is terveztem, hogy ott maradok míg erőt nem szerzek ahhoz, hogy felálljak a talajról. - A konyhában van néhány konzerv amit találtam... nem túl sok... de több mint a semmi. - fordítottam a fejem Vivian szinte meztelen alakja felé, majd lenéztem a földre és mindkét kezemmel megtámaszkodtam magam mellett. Fel akartam tolni magam, hogy könnyebben felkeljek, de egyszerűen nem tudtam befeszíteni egyik karom sem. Túl sok erőt igényelt volna, abból meg nem maradt semmi.

Nano	Előzmény | 2015.05.19. 20:52 - #44

Szemeimet öszeszorítottam és lassan kezdtem el nyitogatni ahogy a nevemen szólongatott egy ismerős hang. Mikor kinyitottam egy férfimellkason feküdtem. Zavartan emeltem fel fejemet mocorogva. Sápadtan tekintettem fel rá felülve miközben épp, hogy csak takart a dzsekim... Jelen pillanatban nem ezzel foglalkoztam. Túls reggel volt hozzá... habár foggalmam sem volt róla, hogy mennyi lehetett az idő akkor.    - Reed? Jól vagy? - kérdeztem tőle kissé kábán sápadt arcal és tulajdonképp nagyon még magamnál sem voltam. Felültem a lába között és dörzsöltem a szemeimet, hogy felébredjek. Valahogy több energiám volt mostmár. Rá tekintettem oldalra fordítva fejemet elmosolyodva. - Le kéne fürdened.... csupa vér vagy.- montam neki habár az én orrom is csupa vér volt az orrvérzős történet miatt. Feltápászkodtam és átléptem lábain. Azonban megszédülve épp, hogy sikerült a falnak vetni vállamat, hogy el ne terüljek. Kezeimet a falnak tapasztottam, majd eltoltam magam tőle és indúltam el mintha semmi sem történt volna. Enni akartam. Az energiám visszanyeréséhez arra van szükségem... - Keresek valamit enni...- mondtam miközben egyre távolodtam kicsit lassú tempóban.

Tori	Előzmény | 2015.05.19. 20:00 - #43

Miután elájultam, jó hosszú időbe telt az, hogy magamhoz térjek. Viszont először nem is törődtem ezzel a ténnyel, csak kinyitottam a szemeim és zihálni kezdtem, hogy pótoljam az oxigént a véráramlatomban. Kába voltam, mintha csak fejbevágtak volna egy lapáttal, a mellkasom pedig nehezebb volt a kelleténél. Letekintettem magamra és ekkor eszméltem rá, hogy nekem papíron nem is kellett volna többet kinyitnom a szemem... viszont Vivan megmentett.   - Csak egyszer hallgatnának rám... - motyogtam halkan és az egyik kezem lassan és egy fájdalmas grimasz kíséretében a nő hátára helyeztem. Sejtettem, hogy nem volt magánál, viszont nekem messze nem volt annyi erőm, hogy felkeljek a földről és leszedjem magamról a boszorkányt. Sóhajtottam egyet és oldalra döntöttem a fejem. Hálás voltam neki és nem tudtam mégis mivel tudtam volna egyenlíteni a számláink. Már kétszer gyógyított meg, ebből egyszer az életem mentette meg... - Ah Istenem... - sóhajtottam fel újból és megdörzsöltem a nő hátrát. - Vivian... Vivan... - ismételgettem a nevét a jelenlegi állapotomtól tellhető leghangosabb módon.

Nano	Előzmény | 2015.05.19. 19:41 - #42

Mikor elég erőt vettem magamon és kiegyenesedtem felhúztam magamra bugyimat. A dzsekibe egyszerűen csak bele bújtam... nem volt időm pöcsölni a cipzárral. Levetett ékszereimet magamra húztam és ki slattyogtam a fiúhoz teljesen lesápadva. Kilómétereknek tűnt az egész út pedig alig néhány métert kellet megtennem. Mikor oda értem mellé a lábamat legalább 20 kilósnak éreztem. Lerogytam elé, majd megfogtam kezét szótlanúl és elhúztam a vérző sebről. A követ amivel eddig gyógyítottam ismét elővettem és vettem egy mély levegőt. Leráncigáltam róla a szakadtas ingjét, majd a követ a sebre helyezve kezdtem el gyógyítani. Hosszú idő alatt de a seb összehúzódott egy heget maga után hagyva. Eközben orromból kiszökött a vér a sok energia felhasználástól. A kezem remegett és nem tudtam többet kisajtolni magamból.... Szemeim egyszeribe lecsukódtak, majd minden elsötétűlve nem tudtam tovább tartani magamat. Reen mellkasára borúlva véreztem össze őt is miközben orromból ömlött a vörös folyadék. Elveszítve eszméletemet a fiún feküdtem...

[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]