Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.03. 16:04 - |
Macy Abigail Eddinger x Aiden Breaker |
[45-26] [25-6] [5-1]
Mindig is próbáltam levetkezni magamról a tényt, hogy tündré vagyok. Persze sose sikerült, aki ezzel szülketett, annak nincs választási lehetősége. Nekem se adatott meg, hogy válasszak, pedig egészen csábító a mondénok világa, persze bárhogy próbálkozhattam elvegyülni köztük, sose jött össze. A szemem túlságosan rikított mindig is. És túl merész voltam egy átlag emberhez képest, bár tündérként is merész dolog volt otthagyni a királynét, és a sorsomra maradni. Persze bármikor vissza mehetek, ha kedvem szotyant, de egyszerűen nem akartam. Viszont a tündéri vér ott csorgott az ereimben, bármenyire is el akartam azt onnét távolítani. Pont az ilyen helyzetek miatt, mert mikor tudtam, hogy a másik félnek van igaza, ha csak egy árnyalatnyit is, ekkor könnyedén fellángolt bennem az alvilági vér, hogy a saját igazam követelhessem, ami azonban nem volt mindig igaz. De ilyenkor a tündérvérnek is köszönhetően kerültem az egyenes válaszokat, és mindenre csak kitérően feleltem. Helyes cselekedetként ki kellett volna tapintanom, hogy mire vágyik a legjobban, de mivel egy ideje nem ügyködtem ilyenben, így nem ástam bele magam nagy munkába.
- Azt azért nem mondanám, hogy ostoba, sokkal inkább nagyravágyó - feletem teljesen nyugottan, de tekintetem eszeveszett volt, és elszánt, mint aki pontosan tudja, mit csinál éppen, ami megint csak halvány igazságot takarta - Talán meg is sértődnék, ha nem lenne túl jó kiállásom - fényeztem magam a hatás kedvéért - Tudom, hogy nem vagyok halhatatlan, kedves - rántottam meg teljesen öszönösen a vállam - de személyes belátásom szerint, nem olyan buli az örök lét - sóhajtottam fel gondterhelten, mint akinek csak az okoz problémát, hogy ezt el kell magyarázni - Persze tudom, hogy te neked nem olyan hosszú az életed Árnyvadász, így ezt sem értheted - pillantottam rá, mint aki most őt tartja hülyénak, majd felkaptam a fotós táskámat a vállamra, és elindultam. Mikor elhaldtam mellette még egy pillanatra megálltam, és agyatlan hülye liba módjára meglibbentettem már száraz hajamat, mindeközben végig mosolyogtam. Majd mikor befejeztem a rögtönzött műsorom elkomorodott az arcom, és egy pillantra láthatóvá tettem születésemkor kapott ördögi arcom. Majd újra felhúztam magamra a mosolygós formációt, és így sétáltam tovább. |
Pislogás nélkül meredtem rá.-Te komolyan ennyire ostoba vagy, vagy csak rá játszol? Tudod cukik a hülye libák meg minden, de én nem kérek belőlük, szóval abba hagyhatod, de tényleg....Édes drága egyetlenem. Lehet, hogy démon, vagy valamilyen szinten, de ez senkit se fog érdekelni, mikor le kell harapni az újperceidet egyesével. Nem mellesleg az csak egy apróság, hogy kiszúrod a démonokat. Tündér vagy, nem endelkezel konkrétan semmi démon elln használható dologgal, még elfutni se tudnál. Csodállom, hogy ilyen hozzá állással még életben vagy, de tényleg.-mormoltam hitetlenkedve csóválva a fejem. Én a tündérekre mindig ravasz dögökként gondoltam, de ez a lány úgynézki a hülyék táborát erősíti. Nagyot sóhajtottam.-Passz.. téged hallgatva kezdenek elszállni az agysejtjeim tömegesen.-mormoltam fejemet fogva. |
| - Ne felejtsd el, hogy részben én is démon vagyok - montam teljesen szimplán. Nem esett nehezemre tényeket közölni -Ennek is köszönhető, hogy sokkal töbett látok a világból, mint az emberek, és előbb tudom, hogy egy démonnal vqn dolgom, mint egy mondi - emlékeztettem, úgy mintha neki ez újdonság lenne - Így nem olyanyira veszélyesek rám - tettem még hozzá, hogy kiugorjon mondanivalóm lényege - Na meg milyen unalmas lenne az élet jó gyereként, aki időben alszik el - csňváltam a fejem, hogy még ilyen apróságok se jutnak eszébe, ami egy épeszű tizenéves szemeelőtt ott lebeg - Szqbadságot vettek ki a démonok? - Kuncogtam a saját viccemen, ami egy belsősnek.talán egyáltalán nem lehetett vices, de qhogy megszülett a fejemben még jól hqngzot - Csak nehogy aztán az állásodba kerüljön - vigyorogtam tovább húzva az agyát, bár nem volt túl sok esélye, hogy felhúzom vele - Mit szeretnél csinálni?- érdeklődtem nagylelkűen, hátha van valami különleges kérése. |
-Úriember...-motyogtam fejemet fogva, majd felröhögtem. Valamit nagyon benézett a kislány, na de mindegy. Majd rá jön ő is, hogy ez az egyik olyan szó, amit rám egyáltalán nem lehet rám kenni, csak idők kérdése, bár meglepő, hogy eddig nem tűnt ez fel.-Óó te se engem tündérke.-mondtam fülig érő mosollyal.-Nem értem mire fel a lelkesedés, ilyenkor jönnek elő a démonok, amik az alvilágiakra is legalább olyan veszélyesek, mint az emberekre. Butuska-csóváltam meg a fejemet.-Na de akkor mond, hogy mit szeretnél, mert így halála unom az agyamat. Túlságosan is nyugis napom volt, muszáj lesz kicsit felpörögnöm, mert bele őrülök, ha nem történik sürgősen valami.-mormoltam körbe pillantva az utcai lámpák fényében. Úgy voltam vele, hogy ráérek még mindig vissza menni, hülyeség lenne sietni, hiszen az intézetben dög unalom ilyenkor minden. |
| - Mi ez az úriember dolog? - hőköltem hátra, de aztán kiderült az indok is, amit sajnos nem tudtam elhenni, de nem különösebben izgatott mit is hoz fel mentségként. Csak csalódott fejingatással, és egy hamiskás mosollyal feletem - Ilyenkor? - tettem fel a kersztkérdést, amire szinte egyértelmű volt számomra q válasz - Nem ismersz még árnyvadász - vágtam egy sokatsejtető arcot. Végigtapintottam a ruhámon, hogy megszáradt-e. A kabátom alatt nem könnyen száradt a nedves póló,de a többi ruhám már csak éppen nedves volt, így nem szándékoztqm hazamenni, mert amint neki is említetettem, az alvilágiak akkor éredtek fel. Qmi egyet jelenthetet, hogy felébredt a város is. Némi izgalom, és határtalan szórakozás. Igen ezt jelentette nekem a hold felkelte. |
Rá hagytam és nem mondtam semmit. Tudtam jól, hogy az olyanok mint ő, nem ismernek be dolgokat egykönnyen, szóval nemerőltettem semmit.-Mondhatni.-bólintottam az égre pillantva. A csillagok feljöttek, viszont a hideg is kirázott attól a látványtól, ami az égen fogadott. Meg kezdődött a vadűzés. Mindig is megborzongtam tőle. A vadűzés eléggé kegyetlen dolog volt, ráadásul csupa lyan tündérekből állt, akiket nem kötött a szövetség törvénye, ami hát lássukbe eléggé kellemetlen. Nem is volt érdemes velük sszetűzésbe keveredni. Ők elvoltak a maguk háborúkkal és halott lekekkel teli világukban. Elkaptam a tekintetem és ismét a lányra figyeltem.-Nem szeretnél haza menni?-kérdeztem.-Csak mert jobb dolgom nincs, szóval hazakísérnélek.-mondtam zsebrevágva kezeimet indulásra készen. Nem nagyon hittem abban, hogy továbbra is kint akar csavarogni. |
| Kissé sokosan hatott rám, hogy így csókolt vissza, már kezdtem megilyedni, hogy komolyan gondolta a dolgot. És egy újabb férrelépéssel gazdagodhatok. De mivel még árnyvadász ne volt a teritéken, ez így újdonságnak bizonyult. Már-már kezdtem belenyugodni, hogy történik ami. Aztán eltolt, és egy "hála a jó égnek" érzet futott végig rajtam. Nem biztos, hogy egy alvilági és árnyvadász párosítás a legjobb lett volna. A szüleim mondogatták mindig, hogy ápoljak jó kapcsolatot a szövetségesekkel, de ne túlzottan jót - Ne kérj bocsánatot, szinte nyilvánvalóvolt elsőre - aztán utána nem annyira. Gondoltam magamban - Nem melesleg ezzel mondhatni már szívességet tettél - gondoltam végig. Végülis attól is fügött milyen irányból néztünk - Felébredt az alvilág - vágtam rá az első gondolatot, ami erről beugrott. |
Nem lepett meg annyira, hogy nem próbált megkiszabadulni a szortásomból. Nem volt hülye lány és jól tudta, hogy csak akkor szabadulna tőlem, ha én azt úgy akarnám. Elégedetten néztem, ahogy megadóan reagálja le a szituációt.-Kösz nem kell, bár igazán hálás vagyok az ajánlatodért.Talán majd legkzelebb élek is vele-kuncogtam jókedvűen egyik kezemet fenekére csúsztatva. Mi tagadás jó bőr csaj volt, én pedig szerettem az ilyet, de most nem használom ki a helyzetet. Ahogy átkarolta a nyakam enyhén nevethetnékem támadt. Ha már így felkínálta nyilván nem hagyom kárbaveszni az alkalmat. Számat az övére tapasztva csókoltam meg, miközben szétfeszítve ajkait betolakodtam szájába. Eléggé szenvedélyes csókra sikeredett, de hamar elengedtem és még el is léptem tőle, de a vigyor ott virított a képemen.-Bocs, de valójában nem akarok tőled semmit.-mosolyogtam kissé bocsánat kérően.-Csak rá játszás volt. Na és ezek után vond kétségbe a színésztehetségem.-mormoltam macskásan nyújtózva rossz szokásomhoz híven. -Későre jár.-állatpítottam meg, csak úgy mellékesen. |
| Őszintén hittem, hogy sikerült elterelnem a figyelmét a molesztálásomról. De gyorsan kiderült, hogy ez egy visdzatérő téma, mégha én nem is akartqm, hogy az legyen. Így váratlanul ért, hogy magához rántott. Bár gyaníthattqm volna az ördögi mosolyából. Meg se próbáltqm szabadulni, volt tíz százalék esélyem, hogy szabaduljak egy árnyvadász szorításából, akik nap, mint nap mással se foglalkoznak, minthogy minél jobb gyilkosok legyenek, és tutommal a gyilkopáshoz izom is kell, én pont ezért szenvedtem hiányt benne - Ha úgy gondolod van néhány cafka tündér ismerősöm, bár nem garantálhatom, hogy lány lesz. Mindenestre szólhatok nekik - vágtam egy sunyi mosolyt. Nehéz dolog tündérnek lenni ilyen szempontból, hisz hazusni mégsem hazudhotok, és hát végülis ez meg se történt, hisz ismertem fura alakokat. Aztán közelebb hajolt, először csak kérdően felvontam a szemöldököm, hogy ezt mire véljem. Persze én se voltam teljesen hülye, így tudtam mit akar. Szerencsétlenségére én mindenben benne voltam. Így a nyaka köré fontam a kezem, és ha nem hajolt el, akkor akjkaim az övéhez érintettem. |
| Nyugodtan hallgattam vegig, makd.a vegen egy ordogi vigyor jelent meg a kepemen.-Ahh na jo. Tul sok a duma kicsi szivem. Terjunk inkabb vissza oda, ahol a furdozesed elott tartottunk.-sohajtottam fel magamhoz rantva derekanal fogva a lanyt. Huncut mosollyal neztem a szemeibe.-Nem szoktam igy beindulni senkitol, de meg nem csinaltam tunderrel, szoval nem artana elkezdeni.-kuncogtam szorosabban fogva, ugy hogy meg mozdulni se birjon. Amikor ugy gondoltam elegge biztosan sikerult lefognom kozelebb hajoltam hozza., kozben kivancsian neztem, hogy mit reagal ra. |
- Csakelbírja a kis lelked, hogy van valami, amit inkább hátérbe kéne szorítanod - visszatartottam a felbuggyanó nevetést - Mindenhez? - vontam fel a szemöldököm, és ekkor nem bírtam tovább kitört belőlem a nevetés. Ha komoly akartam volna maradni, akkort sem ment volna. Tényleg szórakoztattott az egész helyzet - Most bizonyítiottad be, hogy színészi képességeid nincsenek, ezután már el nem hiszem, hogy mindenhenhez értesz. persze nem tagadom, hogy kivételes tehetséged van az önfényezéshez - mosolyogtam tudálékosan. észre se vettem, hogy már besötéttedett. a szél hűvös volt, de mégis csak szélk, ami elősegítette a ruháim száradását, amik már inkább csak nedvesek voltak. Nem tűnt fel, hogy a nap helyét a Hold és a csillagok váltották fel. évek órta ekkor voltam a legéberebb. nappal inkább csak pihentem, meg fotóztam. Nem lett volna kötelező este talpon lennem, de az alvilág kétségtelenül ekkor ébredeztett - Tudom a lelkecskéd nem bírja el - emlegettem fel egy előző megszólalását. |
| Vissza fojtott vigyorral figyeltem a lanyt es hallgattam, ahogy leszolja a szinpadi tehetsegem. Ciccegve csovaltam a fejemet.-Most a lelkembe gazoltal tunderlany....minden remenyem elveszett, pedig egyszer hires szinesz akartam lenni.-sohajtottam fel gondterhelten.-Amugy ne aggodj jobb vagyok en ennel, csak nem fitoktatom-vigyorogtam szorakozottan fele.-Muvesz...en meg...ahh nincs semmi amit mondhatnek cinikjsan, mivel mindenhrz ertek. Hat ez most nem jott ossze. Na majd legkozelebb, ha lesz legkozelebb.-mondtam nyujtozva. Kezdett mar rendesen sotetedni. Szepen elbarmoltuk az idot.-Hah.... ne legyel ilyen gonosz velem. |
| Felvont szemöldökkel néztem a kis atrakcióját, még egy kezdő szimpadon se engedték volna elődni. Legalábbis nem láttam benne a pluszt, mindenestre engem továbbra is szórakoztatott az önajnározása - Talán még is van egy hatalmas hibád - néztem rá fájdalmasan, mint aki tőrt készül a szívébe döfni - A színési képeségeid elégé, hogy is mondjam -gondolkodtam el a megfelelő szót keresve - gyatrák -találtam meg a megfelelő szót rá - Igazán kiűzhetnéd magadból ezekt a démonokat, mielőtt bárki szívszél ütést kap ennek láttán - borzongtam meg, mint aki olyan szörnyűséget látott, amit soha többé nem szerten. Valahol félutolon volt qz igazság, bizonyára nem bírtam volna újra nézni - Tudom, én teljesen tisztában vagyok a hatáskörömmel - mondtam egészen felsőbbrendű hangot megütve, ahogy a családom beszélt otthon - Egy igazai művéz vqgyok - jelwntettem be diplomatikusan. Azt már nem tettem hozzá, hogy éppen ezqlatt mit értek. A zenéhez nem konÍtottam, így az nem jöhett szóba. Sokkal inkább a képzőművészet, és talán életművész hajlamaim is voltak - Ne aggódj, biztosítalak, hogy holnapara az egész London alvilági része tudni fog róla - ejtettem el egy mosolyt. |
| -Igen, pontosan.-bologattam halalosan komoly arccal.-Egonak tudjak be azt, hogy tisztaba vagyok azzal, hogy milyen sokwt erek es hogy nincs meg egy olyan mint en. Olyan szornyu erzes egyeduli majdnem tokeletes embernek lenni.-sohajtottam fel gondterhelten a fejemhez kapva szinpadias mozdulattal.-Mert hat tokeletes se vagyok...-motyogtam ugy mint aki mindjart elsirja magat.-Oh hogy is lehetnek az mikor hianyzik belolem a hiba?!-kerdeztem szivemhez kapva. A jelenetem vegen ra pillantottam es egy jatekos mosolyt villantottam fele. Jol eltudtam baromkodni barkivel, ha ahgytak es szimpi volt az illeto.-Ohooo es ezt se en mondtam-nevettem fel.-Amugy csak azert mert egyedi vagy egyedi tulajdonsagokkal, attol meg nem vagy orult.-mondtam talan az elso rendes es tenyleg kedvesnek szant hozza szolasomat.-Azt a rohadt....most lebuktattal....-motyogtam elhuzva a szamat.-Most mas taktikat kell talalnom...ahhjjj. |
| -Bocsánat nem hallottam jól, amit mondtál - tettem süketséget a hatás kedvéért - Nem vagy egoista, csak túlzottan jó képet festesz le magadról? - csináltam úgy, mint aki éppen probál rájönni mit mondhatott. Igazából még szórakoztattot is, hogy milyen szemmel látja saját magát - Ez tulajdonképpen úgy hangzott mintha én azt mondanám, hogy nem vagyok őrült, csak más világnézetem van mint másoknak - kuncogtam. Nem féltemsaját magamat óócsárolni, sőt gyakaran csináltam. Ráadásul tudtam magamról, hogy néha csinálok furcsa dolgokat, amit egy ép eszü ember nem tenne meg, de itt az volt a különbség, hogy se normális se ember nem voltam - Nem akarok előítéletek alkotni - mondtam tartozkodást színlelve - De ez nagyon úgy hangzik, mintha mielőtt lemészárolnál egy dögös alvilági lányt még elhívnád egy körre az ágyadba - vontam fel számonkérően a szemöldöket, amolyan anya módra, aki rendreutasítja a gyerekét. |
| Szorakozott fennyel villant a szemem es megcsovaltam a fejemet-Rendben, megjegyzem.-kuncogtam. Mindig is hajlamos voltam belemerulni ilyen temakba. Mondhatni nalam ilyen volt a foglalkozasi artalom. Szerettem a veszelyt, ebbol adodoan a demon olest is. Mar kiskoromban is vonzottak a meredek dolgok, aminek szuleim nem feltetlenul orultek, foleg mikor a haz tetejerol kellett lerangatni, vagy egy kapurol. Hat igen... oltak akkor is meredek huzasaim es mar akkor is tervrzgettem, hogy mi legyen a kovetkezo. -Nem vagyok egoista, csak tisztaba vagyok vele, hogy sok embernel jobb vagyok minden tekintetben.-vigyorogtam ra a lanyra. Sejtettem, hogy nem lesz tulzottan odaig a valaszomtol, de hat csak tul eli. Akik jobban ismertek, azok tudtak milyen vagyok es szerettek js igy. Igaz nem mindenki, de legalabb paran. -Szexi dolog lenne, ha valamk veszelyes bunozo csajszi lennel.-mondtam elgondolkodva.-Kar hogy akkor lehet le kene vadasznom.-sohajtottam fel. |
Kisé bambán figyeltem, ahogy lel, majd regélni kezd az árnyvadászokról. Közölhettem volna vele, hogy ennek a felét én is tudom, csak a bensőséges dolgokkal nem vagyok tisztában, de nem tettem, amit meg is bántam. Mert egy idő után végelátrhatatlanak tűnt a kis monolgja, és én csak helyeselő fejbólógotásokkal tudtam tutulálni, hogy még érdekel is. De közben a tájat fürkésztem, hogy mit lehetne lencsevégre kapni, amiért jó sok pén jönne a házhoz. De nem találtam semmi különösebben érdekeset. És szerencsémre, mikor befejeztem a keresgélést, már az utolsó mondatoknál tartott - Elég lett volna, egy ismerek minden alvilágit - jegyeztem meg, hogy egyáltalán nem kötöttle a személyes beszámolója a démonvadászatról, és még az alvás közeli állapotot is elértem. Sose bírtam semmit, ami túl monoton, hosszú, és unalmas. Ebből is következik, hogy mért hagytam ott a családom. Ott is minden mondot, és unalmas volt. Minden perc olyan hosszúnak tűnt, mintha sose akart volna végük lenni - Hát hogyne. Ez volt a legféltettebb álmom, hogy ezután a tálálkozás után mégegyszer lássalak - forgattam körbe ismét a szemeimet, talán már úgy is tűnhett, mint valami berögződés - És az egód meg a csomaghoz jár, nem de? - fűztem tovább a dondoltamenetet, majd utolsó mondatát egy válvonogatással reagáltam le - Nem tudok róla, hogy közveszélyes bűnöő lennék, de még bármit hozhat a jövő. |
-Nem, ez olyan Aidenes dolog-mosolyogtam rá leülve a földre. Nem voltam fáradt kicsit se, de már untam az ácsorgást és kezdenem kellett magammal valamit, szóval inkább leültem, igaz tudtam nem kell sok és ismét talpon leszek.-Nem nehéz kiismerni bizonyos személyeket, csak tapasztalat kell hozzá-vontam vállat.-Árnyvadászként, mikor olyan alvilágiakat üldözünk, akik veszélyesek, vagy csak törvényt szegtek, akkornem árt, ha tudja valaki a másikról, hogy milyen és min járhat az esze. Mondhatni az én agyam folyton a következő lépésre koncentrál. Amolyan beépítet harci taktika rendszer-vontam vállat.-Valamikor egészen előnys, mert ilyen nélkül könnyen otthagyhatom a fogamat valahol. De te is tudod, hogy mennyire veszélyes a mi munkánk. Idők kérdése és úgy is meghalunk. A mi fajtánk általában eléggé korán, ha nem figyel oda. Folyton ébernek kell lennünk, ebből adódik, hogy mindig látnunk kell a másik lépéseit, amihez a kiismerés is hozzá tartozik.-magyaráztam magamhoz képest egészen türelmesen.-Nos, ez igaz, de az nem én vagyok.-vágtam rá szórakozott pillantással.-Ugyan, tudom hogy te is szeretnéd azt a második alkalmat-sóhajtottam fel úgy mint aki egy értetlen klyöknek agyráz valami egyszerűet, amit az nem hajlandó felfogni.-De csak megnyugtatás képpen, ha nem szegsz tövényt valószínű, hogy többet nem futunk ssze egymással. |
- Csalódtál? - bontam össze a szemöldökeimet. Nem teljesen voltam vele tisztában, hogy hogyan csalódhat valaki egy olyan emberben, akit jó ha egy órája ismer - Ez valami árnyvadász dolog? - kérdeztem rá végül, de rájöttem, hogy a két mondatom között nem volt túl nagy átkötés. Mármint volt. Csak éppen a fejemben jelentek meg a gondolataim, amiket ő nem hallhatott meg, így kénytelen voltam helyesbíteni - Mármint az egy órája ismersz valakit, és úgy kiismered, hogy egy óra öt perc múlva már képes vagy benne csalódni? - fejtettem ki, hogy értehetőbbé váljon a dolog. Legalábbis a két kérdésem valmi összefüggő szövegnek tűnjön, és ne elmosódott hablatynak - De legalább a gyerekességem ellensúlyozza, mellesleg valakinek savanyúnak is kell lenni - mosolyodtam el, és a kacsintásra csak a szememet forgattam. Ahogy megfújta a szél a vizes ruhámat, mintha még hidegebb lett volna, így végig futattam a tekintetem a tájon. Rá kellett döbbennem, hogy a nap lassanként lemenőben van, és már mindjárt feljön a hold. Az első gondolatom, az volt, hogy buktam az aznapi fotózást, így kénytelen voltam beletörődni. A vizes ruháimat már megszokta a bőröm, és a végtagjaim is úgy elfagytak, hogy már kényszeresen nem éreztem, hogy bármennyire is hideg lenne - Második alkalom? - böbbentem le, a hirtelen jött közléstől - azt bizony várhatod, mert ezután nagyívben kerüllek - lkezeim karbafontam, mint valami sértődött kisgyerek. |
[45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
