Név: Anna Lydia Henderson

Nem: Nő

Faj: Vérfarkas

Születési hely és kor: Truro, Cornwall, Anglia, 1997.03.24. (18 éves)

Falka: Hozzátartozik

Édesanyja: Adriel Rachel Torres

Édesapja: Thomas Andrew Henderson

Testvére(i): Caleb Michael Henderson (báty), Phoebe Leah Henderson (húg)

Személyiség: Anna személyiségében eléggé meglátszódik szülei nevelése, valószínűleg annak köszönhetően lett olyan, amilyen. Egy kedves, barátságos lány, sok esetben már túlzottan is az, emiatt pedig sokan nem is szerették, főleg, hogy még hozzájön az a tény is, hogy Anna nagyon segítőkész, bárkinek bármikor bármilyen szituációban szívesen segít, nem számít az, hogy ismeri-e az illetőt vagy sem. Ennek ellenére nem idegesítő, mert soha nem erőlteti rá másokra akaratát. Ha valaki nemet mond, akkor azt elfogadja, de ettől függetlenül a következő alkalommal ugyanúgy felajánlja segítségét, ha úgy látja, arra szükség van. Emellett még viszonylag elég energikus és sokat tud beszélni, mégis nyugodt, ami által nem válik gyerekessé és idegesítővé. Ami pedig érdekes, hogy ez a nyugodtsága még akkor is meglátszódik rajta, amikor éppen rengeteget beszél, ezáltal pedig képes a körülötte lévőket is megnyugtatni már csak a jelenlétével, teljesen akaratlanul.  Nagyon rossz tulajdonságot nem is lehetne megemlíteni róla, egy van, ami eléggé hátrányává tud válni, az pedig az enyhe naivitása, és hogy mindenkiben hisz a végsőkig. Ez is azzal áll kapcsolatban, hogy Anna tényleg nagyon kedves, és mindenkiben a jót keresi, még azokban is, akikben tényleg semmi olyan nincs, vagy csak nagyon eldugva. De még ha nem is talál semmi ilyet, hisz abban, hogy minden emberben van valami jó, hogy mindenki értékes, és történjen bármi, ezt az elvét nem tudja feladni. Emiatt is naiv, de egyébként Anna nagyon eszes, de mégis könnyen ki lehet használni végtelen jósága miatt.

Kinézet: Hátközépig érő, kissé hullámos, dús világosbarna haja van, amiben egy-két tincs mindig be van fonva, de egyébként hajával nem sok mindent szokott kezdeni, általában lágyan simul nem túl széles vállára, viszont csak ritkán lehet teljesen eltűzött hajjal látni, bár erre nincs különösebb oka. Egyszerűen csak nem szereti úgy hordani, neki valahogy biztonságérzetet ad, ha tincsei szabadon vannak, mert így még akár egy kínos pillanatban el is tudja rejteni arcát.
Szemei világoskék színűek, és az idő nagy részében barátságosan csillognak. Túl sok rosszat ezekből se lehet kiolvasni, csak végtelen jóságát és jóakaratát tükrözik a nap minden percében. Ajkai mindig kissé játékos, de barátságos mosolyra húzódnak, ezáltal még szimpatikusabbá téve Anna megjelenését. Kellemes, megnyugtató kisugárzása van, ami tényleg olyanná teszi, mint egy földre szállt angyal. Habár tudjuk, hogy ez ma már tényleg elég messze áll a valóságtól, ugyanis vérfarkas lévén démoni energia került szervezetébe.
Anna mindössze 160 centi körül van, ami elég kicsinek számít, de őt ez soha nem érdekelte különösebben. Persze zavaró tud lenni néha, ha olyan pici az ember, de ennek megvannak a maga előnyei is. Anna pedig elfogadta azt, hogy ekkora. Egyébként is felesleges lenne olyan után vágyakozni, amit úgysem kaphat meg.
Ruházatilag Anna az egyszerű ruhákat szereti, a nem túl kivágott és kirívó darabokat – ebben valószínűleg nevelése játszott közre. Általában egy teljesen egyszerű, fehér egybe szoknya van rajta, vagy ha nem éppen ez, akkor valamilyen más szoknya. Nadrágot rajta csak ritkán lehet látni, és ha fel is húz egyet, ahhoz akkor tényleg nagyon hidegnek kell lennie.

Előélet: Anna egy nagyon vallásos családban született, ahol tényleg nagyon szigorúan betartottak minden szabályt, ami a római katolikus valláshoz tartozott. Ennek szellemében nevelték a szülők gyerekeiket is, mindennapjaikon szeretet, békesség és boldogság uralkodott. Teljesen olyan volt, mint egy tündérmese, de mint tudjuk, a valóságban nem léteznek tündérmesék, és Anna élete is egy nap leforgása alatt gyökerestül megváltozott.
A nap lemenőben volt, amikor Anna még az erdőben sétálgatott. Épp hazafelé tartott, amikor valami hangos zajra lett figyelmes, és ő ahelyett, hogy folytatta volna útját figyelmen kívül hagyva a hangokat, inkább elment megnézni, mi történik. Mire a zaj forrásához ért, már csak egy túlméretezett sérült farkast látott a földön feküdni, Anna pedig természetéből adódóan odament a farkashoz, hogy segítsen azon. Azzal nem is törődött, hogy mekkora volt, és hogy egy közönséges farkas ekkorára soha nem nőhet meg, ő csak tette azt, amit a szíve diktált. A farkast azonban megijeszthette valahogy, ezért az ahelyett, hogy csendben hagyta volna, amíg a lány ellátja sérüléseit, inkább megharapta, majd elszaladt. Elég csúnya sérülés lett belőle, de Anna nem szerette volna, ha szülei túlságosan aggódni kezdenek érte, ezért titokban tartotta sebét, az azonban csak nagyon lassan akart gyógyulni, sokkal lassabban, mint egy normális seb. Anna már azon a szinten volt, hogy orvoshoz megy vele, amikor eljött egy teliholdas éjszaka, és a lány át nem változott.
Mikor felébredt, messze a lakóházaktól egy tisztás közepén volt, de arra nem emlékezett, hogy hogyan került oda. Ruhája azonban nem volt, ami még inkább kétségbe ejtette. Ahogy pedig körülnézett maga körül, tombolás nyomait pillantotta meg. Anna nem tudta, hogy mi történt vele, de azt ő is érezte, hogy valami nem stimmel vele, valami nagyon nem. Aztán eszébe jutott az a nagy farkas, a harapása, és a vérfarkasokról szóló történetek. Persze nem volt biztos abban, hogy igaza volt, de igen valószínűnek tartotta, hogy maga is vérfarkas lett. Mindezt persze nem dolgozta fel ilyen könnyen, teljesen kifordult önmagából, kétségbeesett volt, és alig bírta elhinni, hogy ez megtörténhetett vele. Szerette volna, ha csak egy rossz rémálom, de ez volt a kőkemény valóság. Fiatal is volt még 14 évével, azt se tudta, mihez vagy kihez forduljon. Haza pedig nem mehetett, mert tudta, szülei hogyan reagáltak volna arra, ha rájöttek volna, mi lett lányukból. Nem maradt más tehát, mit elhagyni szülőházát, és a világot járni. Mielőtt azonban végleg eltűnt volna szülőföldjéről, hazaosont, felöltözött, és összepakolt még néhány dolgot, majd így indult el a nagyvilágba. Céltalanul, kétségbeesetten, szörnyetegként.
Nem sokkal azután, hogy elindult, összetalálkozott egy Preator Lupus taggal, aki elvitte a szervezet központjába. Itt töltött három évet, ami idő alatt a kiképzése folyt. Megtudott mindent a fajtájáról és a világról, amibe hirtelen belecsöppent. Az itt lévők segítettek megtanulni irányítani erejét, valamint feldolgozni a történéseket. Ennek köszönhetően lett Anna újra az, aki volt, és most mondhatni, ismét minden a legnagyobb rendben van. Miután vége lett a kiképzésének, Anna elhagyta a Preator Lupust, és Londonba utazott, ahol csatlakozott az ottani falkához, ahol a mai napig él. 

Foglalkozása: tanuló

Képességei: hajlékony, és szépen énekel, de egyébként normál vérfarkasi képességek

Felhasználóneved: suzuna