Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.08.08. 09:38 - |
Damien Myhr & Denise Mackenzie Davis |
[20-1]
Damien Myhr
Csak halkan felmorogtam, amikor közölte, hogy nem fogja hagyni, hogy az én szabályaim szerint játszunk. Nem szerettem, sőt kifejezetten utáltam, ha engem irányítgatnak, pláne egy nő. Ugyan kérlek már! Most azonban végül úgy döntöttem, hogy kivételt teszek vele kapcsolatban, és hagyom, hadd érvényesülhessen egy picit ő is, végeredményesen úgy is én fogok vezetni, úgyhogy az igazán nem fáj nekem se, ha hagyom egy kicsit szórakozni őt is. Sőt, lehet, hogy még én is egészen jól járok vele - Denise ugyanis elég tapasztaltnak tűnt még ilyen téren is -, de ha úgy érzem, hogy amit csinál, azt szarul csinálja, akkor biztos, hogy nem hagyom többet őt irányítani, erre mérget lehet venni.
Éreztem, hogy Denise mennyire élvezi azt, amit csinálok, azt, hogy mennyire tetszik neki az egész, ez pedig egy öntelt mosolyt varázsolt az ajkaimra. Nem is az volt a meglepő, hogy ilyen reakciókat váltotam ki belőle, sokkal inkább az lett volna, ha nem történik meg. Nem voltam elszállva magamtól - na jó, egy picit nagyon talán mégis -, de az tagadhatatlan volt, hogy értettem a dolgomhoz. Egész eddigi életemben, mind a 135 évem alatt, ha jól emlékszem, a mostani volt az első alkalom, hogy ilyen gyengéden nyúltam volna egy nőhöz, hogy nemcsak keményen megdugtam a saját szükségleteim szerint, hanem komolyan arra törekedtem, hogy ő is élvezze. Egy percig se voltam persze bizonytalan abban, hogy jól csinálom-e, de azért nem kicsit dobott az eddig is elég nagy egómon Denise reakciói.
A durcás arckifejezését nem reagáltam le, mert utána rögtön feltett egy olyan kérdést, amin ismét meglepődtem kissé. Komolyan mondom, ez a nő tényleg csupa meglepetés. Eddig teljes meggyőzödésem voltm, hogy teljesen tisztában van azzal, mennyire tökéletes az alakja, és hogy az mennyire izgató a férfiak számára. Erre nem most teszi fel ezt a kérdést, mintha kissé bizonytalan lenne... vagy csak ennyire el akarja nyerni a tetszésemet - futott át a fejemen, ez a gondolat pedig valamilyen ismeretlen oknál fogva, de jól esett. Sokan akarták már elnyerni a tetszésemet, ám azok nem azért akartak így tenni, hogy tényleg örömet okozzanak nekem, csupán azért, mert tudták, ha valamit úgy tesznek, hogy az nekem nem tetszik, akkor nagyon megszívják - ó, és persze mennyire igazuk is volt, a számításaik azonban mégis tévesnek bizonyultak, mert ígyis-úgyis nagyon megszívták velem, nem számított, hogy jókislányok voltak-e, vagy sem, de hát ez csak nézőpont kérdése, kinek mi számít jónak.
- Tudod te nagyon jól a választ - suttogtam kéjes hangon, miközben szemeimet az övébe fúrtam. Az intenzív pillantás hatására beharapta az ajkát, amit látva egy széles mosoly terütl szét ajkaimon. Ez egy roppant aranyos reakció volt tőle, úgyhogy mielőtt folytattam volna a kényeztetését, gyengéden végigsimítottam az arcán. De a fenébe is, ez egy olyan aranyos cselekedete volt, ami egy különös érzést hagyott maga után a mellkasomban. Mindenesetre ezzel nem foglalkoztam inkább, csak tettem a dolgom - amire válaszul halk sóhajokat kaptam annak jeléül, hogy mennyire élvezi a kényeztetésemet.
- Állok elébe - húztam pimasz mosolyra ajkaimat. - Csak aztán nehogy csalódást okozz - feleltem ugyanazzal a pimasz arckifejezéssel. - Tudod, elég magasan van a mércém - tettem még hozzá, csakhogy biztosra menjek abban, hogy ezek a felszólalásaim kellőképpen feltüzelik a bizonyítaniakarását. Persze, sejtettem én, hogy semmiképp nem okozna csalódást, abban pedig nem hazudtam, hogy magasak az elvárásaim, de éreztem, hogy képes lenne megütni azt a szintet. És ha ez így volt, akkor miért is mondtam ezt? A válasz gyszerű: hogy kihozzam belőle a maximumot, elvégre ha csinál valamit, azt tökéletesen tegye, nem igaz? Aztán meg, ha ez nem lesz így, átveszem úgyis az irányítást, bár lehet, hogy már nem leszek olyan finom vele... Attól függ, milyen kedvemben leszek akkor, és neki milyen lesz a teljesítménye.
Kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségemet, lökött a csípőjén egyet, aminek hatására rögtön fordult is a kocka, és immáron már ő volt felül, én pedig alul. Ezt csak egy pimasz mosollyal reagáltam le, miközben belül azért kíváncsi voltam a produkciójára, de ennek a jelét se mutattam neki.
Amikor egy gyengéd puszit lehelt a fülem mögötti érzékeny részre, majd onnan elindulva a nyakamat, néhol be-becsippentve a bőrömet, miközben a kezeivel a mellkasomon végzet egy kis felderítést, ezt viszont gyorsan megunta, és már szabadult is meg az én fölsőmtől is. Aztán rögtön végighúzta kezeit az immáron csupasz mellkasomon. Érintése hatására halkan felmorogtam, de igyekeztem visszafogni a torkomból feltörő férfias hangokat, mert nem akartam, hogy idő előtt elbízza magát. Egy gyors csók után pedig ajkait rögtön a kockás hasamra vezette, és azt kényeztette, miközben kezével már kissé előrébb járt.
Tényleg nem voltam ahhoz hozzászokva, hogy velem játszanak ilyen macska-egér játékot, és most is egy hajszál választott el attól, hogy véget vessek ennek az egésznek, és Denise fölé kerekedve megkapjam azt, amit akartam, de csak is az ő kedvéért visszafogtam ezt az ingert, és hagytam még szórakozni. Jól esett, mi tagadás, értette a dolgát, hogy hogyan húzza a pasik agyát, hogy hogyan kergesse őket az őrületbe, csak én nem a türelmemről voltam híres. De mint mondtam, az ő kedvéért megerőltettem magam, sőt, amikor elkezdett a nadrágommal foglalatoskodni, mégjobban felkeltette a kíváncsiságomat, úgyhogy nem cselekedtem semmit, csak hagytam, hadd élvezkedjen még ő. Hamarosan úgyis eljön az én időm, időnk pedig volt, mint a tenger, semmit se kellett elsietni. |
Denise
Látszott rajta, hogy váratlanul éri a kijelentésem, amin nem akadtam fel, mert sokan nem néznek ki belőlem bizonyos dolgokat, ami részben jó, mert ha szükséges, akkor nagyobbat tudok ütni, mint amire a másik fél számít. Leginkább ezzel tudom előnyömre kovácsolni a szituációkat, bár ha éppen tárgyalnom kéne, nem túl kellemes,ha alábecsülnek, sőt kifejezetten bosszantó. Valamiért az emberiség megrögzötten hiszi azt, hogy aki jól néz ki és szereti kidobni azt amije van, akkor annak már annyi esze sincs, mint egy marék szárított lepkének. Személy szerint ezt jó nagy hülyeségnek tartom, igaz hogy sok esetben valóban így van, de ez mind csak részlet és nézőpont kérdése. Akinek van egy kis esze, vagy élet eleget, úgy mint én, hamar megtanul nem külső alapján ítélkezni. Sajnos, vagy éppen nem sajnos, a külső eléggé megtévesztő tud lenni, az embereket pedig könnyen félre is vezeti, mivel meg se próbálnak a felszín alá látni.
- Akkor jól jegyezd meg te is: Nem fogom hagyni.-kuncogtam fel halkan. Ha azt hitte, hogy az lesz, amit ő szeretne elfelejtheti akár most is. Imádtam irányítani, nem csak a dolgok lefolyását körülöttem, de a pasikat is az ágyban. Sokkal jobb volt, ha kifárasztottam őket, így aki meglehetősen szar hancur partner volt, észre se vette nagy kanoskodásában, hogy megjátszom az élvezetet. Idő közben még kuncogni is elfelejtettem rajta, mivel nyilvánvaló volt, hogy a kezdeményezésem is váratlanul érte. Meg mondtam. Nem fogom hagyni, hogy ő vezessen, ha csak nem bizonyít a drága, addig is az én cicajátszmám fog zajlani. Szeretem a macska egér játékokat. Megőrülnek tőle a pasik, bár lehet belőle nem célszerű előhozni a vad és nyers ösztöneit. Bár biztos fincsi lehet, jobb szeretném, ha kezelhető maradna.
Halkan felsóhajtottam, mikor szenvedélyesbe fordította a csókunkat, még arról is megfeledkeztem, hogy nem akartam hagyni, hogy irányítson. Vagy nagyon ki voltam éhezve, vagy Dami cicu kurva jól értett a dolgához, mert eddig nem sokan érték el nálam ezt a hatást. Többet akartam belőle, de közben én is szerettem volna kis kostolót abból, milyen mikor az én érintésem hasonló hatást vált ki belőle, feltéve ha kiváltja. Komolyan, ha valaki hát ő teljesen el tudott bizonytalanítani néha, pedig szerettem volna, ha ő is élvezi. Kissé meglepőek voltak részéről ezek a gyengéd gesztusok, érintések, szóval gondoltam engedem egy darabig játszani, őszintén érdekelt mire képes, mikor nem állat módjára viselkedik.
Miután lekerült rólam a felső elégedetten mocorogtam. Kezdett végre érdekes lenni a dolog. Kissé sajnálkozva néztem a felsőm után. Szerettem, és most csak így elhajítja? Micsoda kegyetlenség. Durcásan húztam a számat, mikor megszakította a csókunkat, majd lélegzet visszafojtva lestem ahogy végigmér polónélkül. Na nem mintha alapból szükségem lett volna oxigénre. Meglepően jól esett az elismerő mosoly. - Tetszik amit látsz?- csúszott ki számon a kérdés, bár alig akartam elhinni, hogy tényleg képes voltam ezt megkérdezni, ráncoltam is képzeletben magamra a szemöldököm. Ajkamba haraptam, mikor eléggé intenzív pillantását a tekintetembe fúrta. Rohadt egy dolog, hogy ilyet ki tud váltani belőlem. Mintha most csinálnám először...
Enyhén felsóhajtottam, mikor támadást indított a nyakam ellen. Borzongató, de jó érzés volt, hogy ott érint meg a mocskos kis szájával. Sejtettem, hogy nem áll le csókoknál, szóval enyhén megfeszültem, mikor szívni kezdte a nyakam. Sose engedtem meg, hogy bárki is ilyen módon jelöljön meg, csak én szoktam ezt csinálni másoknak, de ezúttal vele kivételt tettem. Nyilván holnap mindenki ki lesz akadva, hogy még is ki volt az a merész, aki ki merte szívni a nyakam. haha. Kicsit megszaporáztam levegővételeimet, mikor galád módon a keze is hadjáratba lendult nem is akár hol. Sunyi disznó, ezt még vissza kapja. Halkan sóhajtottam és lehunytam a szemem, csak akkor nyitottam ki, mikor megszólalt.
-Hah, úgy lesz, de ezt én is mondhatom neked, mert keveseknek nyújtok csak olyat, amit nekd fogok cica fiúm.-feleltem ravasz titokzatos vigyorral, majd engedem, hogy az ajkaimnak essen. Ez elterelte a figyelmét, szóval csak meg kellett billentenem a csípőmt és már fordult is a kocka.-Most én játszok.-közöltem ellntmondást nem tűrő hangon. Nyomtam egy puszit az ajkaira, majd a füle mögötti érzékeny részre. Onnan kiindulva kezdtem el én is csókolgatni az ő nyakát, néha szám közé csippentve bőrét. Kezem közben kutakodva járta be mellkasát, egyenlőre csak ruhán keresztül. Érezni lehetett így is a formás izmokat, szóval nem cseszegelődtem sokáig, hamar lekaptam a felsőjét, majd felülve csípőjén mellkasától kezdve egészen az alhasáig vontatottan végig húztam mind a két kezem. Tetszett a látvány, szóval jutalomból kapott egy gyors csókot, mielőtt még kezelésbe vettem volna azokat az édes ki kockáit. Lassan haladtam, kínzóan jártattam körbe számat a hasán, néha csak éppen hogy végig húzva rajta ajkaimat. Kezem persze már előrébb járt bár nem sokkal. Gyengéd mozdulatokkal simogattam és cirógattama bőrét, míg a nadrágja szegélyéhez nem értem, ott kicsit elidőztem, még szám is beérte, majd lassan elkezdtem kicsomagoni belőle.
|
Damien Myhr
A merész kijelentését hallva Denisenek felszaladt a szemöldököm, és meg is lepett kissé. Eddig is sejtettem, hogy nem egy egyszerű nőről van szó, hogy ő más, mint a többi, és lám, ezt most megint bebizonyította nekem. Szereti a veszélyt, és nem is riad vissza attól - ezt nagyon is értékeltem benne, és valahogy tökéletesen illet az én szeszélyes személyiségemhez. Arról nem is beszélve, hogy tökéletesen értett a szavakhoz, könnyen az ujjai köré tudott csavarni bárkit - persze én átláttam ezen, de elgondolkodtatott egy picit. Mi ketten együtt félelmetes párost alkottunk, és ha akartuk volna, simán a lábunk előtt heverhetne az egész londoni vámpírság. Nem voltam hatalomra vágyó, eddig soha meg se fordult a fejemben, hogy esetleg átvegyem a klán vezetését, most mégis fontolóra vettem, és hazudnék, ha azt mondanám, nem volt ínyemre az egész.
- Akkor jól jegyezd meg: Az én szabályaim szerint fogunk játszani - húztam pimasz vigyorra az ajkaimat, majd már épp lépni készültem volna, amikor Denise megelőzött. Meglepődtem - ismét -, de szinte rögtön kapcsoltam is, és viszonoztam a csókját. Telt ajkai pont olyan puhák voltak, mint amilyennek tűntek, és meglepően jól illettek az enyémekhez. A sors is úgy akarta, hogy mi ketten tökéletes párost alkossunk.
Az óvatos csók gyorsan átcsapott rendesbe, én pedig szenvedélyesbe vezettem át. Miközben az ajkait vadul téptem, a jobb kezemmel végig simítottam az arcán, a nyakán, majd végig az egész felsőtestén a ruhán keresztül először. Mikor leértem a csípőjéhez, megállítottam kezemet, és megragadtam a fölsőjének az alját, majd épp annyira szakadtam el ajkaitól, hogy a pólóját egy határozott mozdulattal lekaphassam róla, és eldobhassam valahova - hogy hol landol, azzal nem is foglalkoztam. Végighúztam tenyeremet a mostan már csupasz hasán kinzó lassúsággal, majd a nyakán állapodott meg kezem. Kellemes érzés volt Denise puha bőrét az én érdesebb tenyerem alatt érezni.
Elszakadtam ajkaitól, majd kissé eltávolodtam arcától, de épp annyira, hogy felmérhessem felsőtestét így, pólól nélkül. Igaz, hogy még a melltartója rajta volt, de nem szándékoztam semmit se elsietni. Egy elégedett mosoly költözött ajkaimra, elvégre a teste pontosan olyan volt, mint amilyennek el tudtam képzelni, majd tekintetemet ismét mélyen Denise szemeibe fúrtam, miközben kezemmel kisöpörtem azt a pár kósza hajtincset, ami az arcába került. Pár pillanat múlva azonban már kezemmel ismét a hasán írtam le apró köröket, miközben ajkaimmal a nyakán azt a pontot támadtam be, ahonnét nemrégiben a vérét szívtam. Még látszottak szemfogaimnak a nyomai, amikre nyomtam egy puszit, majd el is kezdtem szívni a bőrét egyáltalán nem fogva vissza magam - azt akartam, hogy látszódjon az estének a nyomai, és az, hogy Denisenek kivel is volt dolga. Miután végeztem ezzel az egy ponttal, a nyaka többi részét kezdtem el csókolgatni, miközben a kezem egyre lejjebb és lejjebb vándorolt a testén. Ujjaimmal már a nadrágjának a korcát érték, de még nem terveztem az alá nyúlni, ehelyett azon keresztül simítottam végig őrjítő lassúsággal az érzékeny pontjain, és ezt megismételtem még egy párszor.
- Élvezd az együttlét minden egyes pillanatát, mert nem sok mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy ne olcsó kurvaként kezeljem - dörmögtem mély, férfias hangon, miután újból az arca fölé hajoltam, majd ajkait ismét betámadtam, és vadul tépni kezdtem. |
Denise
-Hát persze.-nevettem fel fejemet csóválva. Egyszer hagyom neki, hogy igyon belőlem és máris ennyire elszáll? Talán a véremmel együtt az egoizmusom is átszállt belé, vagy mi? NA mindegy, vicces fiúka. Szeretem a vicces fiúkákat.-Inkább fordítva, nem gondolod?-vigyorogtam vissza rá szórakozott tekintettel. Egész jó volt most a társaságában lenni, főleg mot, hogy képes volt végre rendesen viselkedni, mondjuk ez még nem volt arra garancia, hogy esetleg később nem jön rá az agymenés és esik nekem, na mindegy, majd csak megoldom valahogy, ha megveszik. Max gyors btörök egy kisállatkereskedésbe és teszek rá szájkosarat. Bár azt meg kell vallani, hogy volt egy olyan érzésem, hogy semmi ilyesmire nem lesz szükségem, és még az is lehet, hogy újjabb veszélyes szövetségesre is szert tehetek a személyében, annyi biztos, hogy nem semmi páros lennénk ketten, és könnyedén az uralmunk elá tudnánk hajtani a Londoni vámpírok irányítását. Igazából jól meggondolva ez nem is rossz ötlet. Szeretem, mikor mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök és mind a ketten jól jöhetnénk ki a dologból, csak a jelenlegi fejest kéne kinyírni hozzá. Egy pillanatig komolyan elmerengve adolgon néztem az előttem álló srácra. Kérdés az, hogy ő is ilyen szuper dolognak találná e, vagy sem.
Nem kicsit lepődtem meg azon, mikor miután felkeltem az öléből, ő elkapta hátulról a derekam, majd fordítva a helyzeten neki tolt a pálya szélének. Meglepett kis hang szökött ki a számon, majd össze ráncolt szemöldökkel néztem volna rá, de addigra már el is terültem szépen a pályán. Kicsit koppant is a fejem, de hát vámpírból vagyok, ennyit fel se veszek, ennél sokkal durvább húzása is volt, pl mikor beleverte a betonba a fejem, na azt éreztem, de hát mellékes az most. Figyeltem, ahogy fölém hajol és kezét az arcomra vezeti. Kíváncsian néztem őt, miközben némi elégedetséggel töltött el a helyzet.-Sok évet megéltem már, és eddig nem égettem meg magam, már pedig szeretek a tűzzel játszani, mondhatni piromániás hajlamaim vannak.-kuncogtam.-Ne akard, hogy meggondoljam magam aranyo, inkább gyere és lobbants lángra.-doromboltam visszafolytott kuncogással. Nem vártam meg, hogy ő lépjen először, meglepően sejmes hajába vezettem a kezem tarkójánál, majd kicsit megemelve a fejem össze is érintettem az ajkunkat. Eleinte egész óvatos, puhatolózós csók volt, de tetszett, hogy a szája milyen puha, és mennyire illik az enyémhez, szóval hamar átcsaptam rendes csókba, amint hagyta magát. |
Damien Myhr
- Akkor csak egyszerűen nem akarod bevallani, hogy már is levettelek a lábadról, mi? - kérdeztem tőle továbbra is öntelten vigyorogva. Meglepően normálisan viselkedtem most vele, és ezt bizony csak kevés ember mondhatja el magáról, hogy megismerhették a nagy Damien Myhr normális oldalát. A legtöbb ember általában elcsodálkozik azon, hogy nekem ilyen is van, egyáltalán nem tudják elképzelni, hogy a szadista, valamint a megjátszott álarc mögött más is lapul. Ennek viszont csak egy egyszerű oka volt: hogy a legtöbben nem érdemlik meg azt, hogy normálisan viselkedjek velük. de Denise más volt. A legutóbbi találkozás során egyértelművé tette, hogy nem kér a megjátszásomból, valamint azt is, hogy nem fél tőlem, legalábbis nem úgy, mint a többiek. Ez pedig különös volt, és tiszteletet kezdett ébreszteni bennem iránta - ez pedig még furcsább volt.
Amikor azzal jött, hogy nem értem, miért játszadozik velem, csak felvontam a szemöldökömet. Igazából, kezdtem kapizsgálni, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ő annak ellenére, hogy tudja, milyen vagyok, mégis ezt csinálja. Na igen, ilyen nővel se találkoztam még, az hétszentség, aki magától ajánlja fel magát nekem. De hát, ki voltam én, hogy visszautasítsam ezt?
Amikor felkelt az ölemből, én is felálltam, majd sunyin elvigyorodva megragadtam Denise derekát, és fordítottam a helyzetünkön, így ő került a dodzsempálya széléhez, és én ő elé. Még ugyanezzel a lendülettel löktem rajta egyet. Ennek hatására ő ráfeküdt a pályára, de persze azért arra vigyáztam, nehogy túlságosan beüsse a fejét, majd elengedtem a csípőjét, és föléhajoltam. Jobb kezemet letámasztottam a feje mellé, míg a másikkal végigsimítottam az arcán.
- Biztos, hogy szeretnél a tűzzel játszani? Csak nehogy megégesd magadat - mondtam szinte a szájába Denisenek felvont szemöldökkel, olyan közel hajoltam hozzá. Szemeimet pedig mélyen az övébe fúrtam, és arra vártam, hogy mit fog erre reagálni. Ha meggondolja magát, nekem úgyis jó lesz, de ha nem... Akkor én nem állok le. |
Denise
-Lehet.-nevettem fel, mivel én erről nyilatkozni ne tudtam, de ha ő azt állítja, hát akkor biztosan úgy van, nem mintha számított volna bármit is, mind a ketten tudtuk jól, hogy nem egézen vagyok n lyan, mint a többiek, de nem is volt ez baj, szerettem, hogy kicsit kitűnhetek az átlagból, jó érzéssel töltött el minden elismerő, vagy féltékny pillantás, szerettem ezt nagyon is, de akkor is kadt pár dolog, amit a vámpírsággal elvesztettem. Kuncugnom kellet azon, hogy mennyire sikerült meglepnem. Jó szórakozás volt az is, ahogy láthattam azt a képét, amit akkor vágott, ha valami számára hirtelen dolog történt, igazán bájos kisfiús arca volt ilyenkor.-Chh vámpír vagyok drága, szóval ez már eleve ki van csukva, sőt még jobb is a látásom.-horkantam fel,majd eltűnődtem. Vidámparkban még nem csináltam, esetleg megérhet egy próbát.-Nem biztos hogy tetszene a dolog, amihez kedvem támadt aranyom.-nevettem fel.-Törni zúzni nem rossz ötlet, de olyan primitív.-mondtam kék szemeimet az övébe fúrva.-Nem érted, hogy miért játszadozom veled, mikor mind ketten tudjuk, hogy milyen tudsz lenni, igaz?-kérdeztem.-Nos egyszerűen csak vonzzanak a veszélyes dolgok.-mondtam jó kedvűen, majd felpattantam az öléből, mert rá mászni nem akartam, ha neki nem kellek. |
Damien Myhr
- Minden nő ezt mondja - forgattam meg a szemeimet, de ez tényleg így is volt. Vagyis, nekem csak ritkán mondták ezt el, mert addig valahogy soha nem jutottunk el. Rendszerint csak annyit tudtak kinyögni nekem, hogy rohadjak meg, forduljak fel, vagy esetleg arról kérleltek, hogy fejezzem már be. Minden szavukat csak egy elégedett, kissé szadista vigyorral az arcomon nyugtáztam, de persze megrendíteni egyáltalán nem tudtak, sőt, lényegében semmilyen reakciót nem váltottak ki belőlem ezzel.
Miután végeztem az ivászattal, és mielőtt letörölhettem volna az ajkaimon maradt vérfoltokat, Denise ismét teljesen meglepett. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy majd lesz oly készséges és letörli nekem azt saját maga, de nem mondanám, hogy ellenemre volt a dolog, csupán a legutóbbi találkozásunkból indultam ki vele kapcsolatban. Ami viszont még jobban meglepett, hogy Denise tudta, milyen vagyok, mégis elkezdett játszani a tűzzel. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy ez jó ötlet rá nézve, mert még a végén felébreszti azt az oldalamat, ami jelenleg mély álmát aludta. Egyelőre viszont még nem volt semmi problémám.
- Szivi, elképzelhető, hogy vak vagy? Vagy csak a sötétben nem látsz jól? Teljesen biztos vagyok abban, hogy én még éhesen is szexin nézek ki - vigyorogtam rá öntelten, majd azon kezdtem el gondolkodni, hogy most mit csináljunk, miután megetetett. - Akkor ha már nincs több próba, áruld el, mihez volna kedved - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. - Van választási lehetőség bőven, és nincs senki, aki meggátolna abban, hogy tönkre vágjunk mindent - pillantottam rá Denisere kívácsian. |
Denise
-Nem is kell minden nvel annak lenned aranyom, nekem bőven elég az, ha csak velem viselkedsz így.-mosolyodtam el szórakozottan.-Az hogy a többivel mihez kezdesz nem nagyon érdekel, de az én társaságomban legyél jó kisfiú és szeretni foglk.-nevettm fel. Naná, hogy nem izgatott másokkal mit csinál és hogyan,nekem az azámított, hogy velem normális legyen, mert akkor legalább megtűrjük egymás társaságát vlamennyire, bár azt nem hittem volna, hogy puszipajtások lehetnénkvalaha.-Én eléggé használható vagyok.-röhögtem fel. Majd ezek után kínáltam fel számára a véremet.-Ne kekeckedj, csak csináld, úgyse hagyod ki az alkalmat.-sóhajtottam fel drámaian. Kíváncsian figyeltem, ahogy rá készül a harapásra. Fura volt látni, mert eddig tényleg senki nem ivott belőlem. Elmondások apalján nem csak az ivást lehet élvezni, de azt is, ha vért adunk. Na majd most kiderül. Enyha kis szúnyogcsípés szerű fájdalmat éreztem, mire kicsit jobban hátra döntöttem a fejem és vállába kapaszkodtam meg. Tényleg nem volt rossz, szóval lehunyt szemmel engedtem neki, hogy igyon amennyi jól esik. Mikor abba hagyta elengedtem, de nem szálltam ki az öléból, jól oda kotyoltam, kényelmes volt.-Na igen.-válaszoltam. A száján maradt vért vizslattam, aztán miért in ne alapon, mielőtt letörölhette volna oda hajolva lecsókoltam ami maradt.-Nincs más.-doromboltam az ajkaiba.-Csak azért mondtam, hogy ne ellenkez és igyál, mert szarul néztél ki.-kuncogtam szemeibe nézve. |
Damien Myhr
Csak felnevettem, amikor azt mondta, tényleg valami olyasmire számított, mint amit az előbb tettem. Tény, hogy mindenki, sőt, még saját magam is hasonlót vártam magamtól, de most éhségem ellenére is jó kedvem volt, és egy pillanatra se fordult meg a fejemben az, hogy Denise-t egy kalap alá vegyem azokkal, akiket az áldozataimnak kiszemeltem. Persze, ez nem azt jelentette, hogy nem bírtam volna el vele, ha épp ki akarnám élni rajta szadista vágyaimat, és tényleg élveztem volna, ha azt hallgathatom, ahogy sikít a fájdalom miatt, de ennél azért többre tartottam őt, de hogy miért, vagy hogy honnét jött ez hirtelen, azt csak a jó ég tudja.
- Én meg pont arról vagyok híres, hogy minden nővel lovaghoz méltóan viselkedek, nem? - forgattam meg a szemeimet. - És ja, éhesnek éhes vagyok, de erősen kétlem, hogy itt bármi használhatót találni fogok - rántottam egyet a vállamon nemtörődömséget tettetve, viszont amikor karon ragadott, és nemes egyszerűséggel neki lökött a dodzsempálya szélének, amire fel is ültem rögtön, majd lovagló ülésben beleült az ölembe, hát nem kicsit lepődtem meg, és magamban még füttyentettem is. Tényleg, ez volt az utolsó dolog, amire számítottam volna Denisevel kapcsolatban, de ez is csak azt mutatta, hogy mennyire nem ismertem őt, és az egyszer biztos, hogy sok meglepetést tartogat.
- Ha már ennyire szépen kérted, talán elfogadom az ajánlatodat, szivi - villogtattam meg szemfogaimat, elrejtve előle, hogy még a nyál is kezdett összefutni a számban a friss vér gondolatára. Viszont tényleg nem szerettem volna, ha meggondolja magát, úgyhogy nem is haboztam, megfogtam kezeimmel a vállait, majd éles szemfogaimat belemélyesztettem Denise nyakába, és szívni kezdtem a vérét. Tisztában voltam persze, hogy miért is bizalomjáték ez, és őszintén szólva, átfutott a fejemen egy pillanatra, hogy kiszívom az összes vérét, de ezt a gondolatot gyorsan el is vetettem, elvégre, abban nem volt semmi szórakozás, és valahogy túl egyszerű is lett volna.
Pár perc múlva, miután csillapítottam szomjamat, és még neki is hagytam elég vért a testébe, kihúztam szemfogait a nyakából, és elhajoltam a nyakától. Az önuralmam szerencsére tökéletes volt, úgyhogy nem esett olyan nehezemre abba hagyni az ivászatot, pedig igen finom volt a vére...
- Azt hiszem, ezzel meg is volnánk - húztam félmosolyra ajkaimat, majd jobb kezemmel letöröltem Denise nyakáról azt a pár vércseppet, ami még ott maradt a kajálásom maradványaként. - Következő felvonás? Biztosan van még valamilyen teszted, csakhogy tényleg meggyőződj arról, kivételesen semmi rosszat nem akarok - magyaráztam neki, majd megtöröltem a számat, és tényleg eltűntettem minden vérfoltot, ami arra utalt, hogy az előbb vacsiztam épp, pontosabban reggeliztem, ha a vámpír időszámítást nézzük. |
Denise
Látszott rajta, hogy mennyire meglpi a kérdésem, amit különösebben nem is csodáltam, mivel nyilván nem gondolta,hogy esetleg erről kezdem el faggatni, márpedig nagyon is érdekelt ez az egész dolog, mivel így hirtelen valóban én se tudtam hova tenni ezt a különös viselkedését, teljesen abba voltam, hogy ha ne adj isten valaha is újra találkozunk, akkor minden erejével azon lesz, hogy megkínozzon, vagy megöljön. Meg is lepett, mikor megjelent a hátam mögött és csak lazán megszólított, semmi fenyegető nem volat a dologban, és ezt tényleg képtelen voltam lenyelni. Azt hittem, hogy akar valamit, de úgy voltam vele, hogy tényleg kellene neki valami nem jópofizna, kitalálna és kierőszakoskodná, ha éppen nem óhajtok belemenni a dologba. Viszont semmi ilyen nem történt és úgy látszott nem is fog. Kissé meglepett a hirtelen fához taszítással, csak pislogtam rá értetlenül. Meglepően jó érzés volt ez a kis erőszakosság, egy vámpírral sose kellett finomkodnom, mivel voltak annyira strapabíróak, mint én, szóval nem volt szükség arra, hogy vissza fogjam magam.-Öhm, fogjuk rá.-feleltem.-Aham, oké és felejtsd el. Alap, hogy egy hölgyet nem bántasz, hanem tisztességesen viselkedsz vele.-vigyorodtam el.-Aham ez a helyzet.-vontam vállat, majd hallgattam amit mond és elfintorodtam. Mindeketten ügyesek voltunk, huurráá.-De éhes vagy az biztos.-méregettem, majd egyszerűen karonfogva oda vezettem a dodzsemes pályához, ami most üres volt a végében sorakoztak fel a kocsik, a széléhez löktem, úgy hogy kénytelen legyen felülni rá, majd felugrottam és lovaglóülésben az ölébe vágtam magam.-Szóval kezdjünk tiszta lappal, mi? Akkor kezdjünk egy kis bizalom játékkal.-vágtam rá egyik oldalra eltűrve a hajamat.-Igyál.-mondtam őt figyelve.-Mellesleg nem vagyok formában, unatkozom, ha érdekel, de nem ez a lényeg aranyom.-nyomtam meg az utolsó szót.-Na de hajrá Dami, nem várok örökké.-sóhajtottam, eddig senkinek se engedtem meg, hogy igyon belőlem. |
Damien Myhr
Ahogy meghallottam a szájából ismét az aranyom szót csak teátrálisan megforgattam a szemeimet, és el kellett fogadnom, hogy mostantól fogva így fog hívni, de ez akkor csak egyet jelentett: hogy é is nyugodt szívvel szivizhettem, csakhgoy kölcsönösen egymás agyára menjünk. Oh yeah! A következő kérdését meghallva viszont nem kicsit lepődtem meg, és ez valószínűleg arcomra is kiülhetett. Csak csendben hallgattam, ahogy éppen azt taglalja, mennyire fura, hogy most nem akarok tőle semmit, nem játszom meg magam, és a legutóbbi esetből kiindulva még széttépni se akarom. Nos, így jobban belegondolva valóban furcsa volt mindez, és különösebb okot én se tudtam volna mondani. Egyszerűen csak nem volt kedvem most senkit megkínozni, ami miatt mondjuk egy pillanatig betegnek gondoltam magam, de végülis annyira nem volt meglepő. Nem szemeltem ki mindenkit áldozatomnak, és igen is voltak olyanok, akikkel viszonylag jóban voltam - pontosabban eltűrték a személyiségemet, ami néha igen elviselhetetlen tud lenni. Aztán egy hirtelen felindulásból megragadtam Denise bal karját, majd azt jól megfogva egy fának löktem, ami pont itt vot mellettünk. A megragadt testrészét a feje fölé szorítottam, neki a kéreg érdes felületének, majd közel hajolva hozzá végigsimítottam az arcélén, és az állát egyáltalán nem erőszakosan megemeltem, aminek köszönhetően csak pár centi választott el minket.
- Netán valami ilyesmire számítottál? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, mélyen belenézve a szemeibe, majd mielőtt arcon tudott volna köpni, karmolni, harapni, vagy bármi hasonlót tenni, elengedtem őt, és felvettem az egy lépés távolságot. - Egyébként meg most semmi hátsó szándékom nincs, úgyhogy érezd magad megtisztelve, mert nem sok mindenkinek adatik meg ez a lehetőség - vigyorogtam rá öntelten, majd zsebre dugott kézzel ismét sétálni kezdtem.
- Aha, tehát séta, és a végén itt kötöttél ki? - kérdeztem vissza, miközben szemem sarkából rápillantottam Denisere, azt lesve, hogy jön-e utánam. - Valahogy hasonlóan vagyok én is. Eredetileg vadászni indultam, ahogy gondoltad, aztán miért ne alapon bejöttem ide. Csak tudja a fene, hogy mire számítottam - nevettem fel cinikusan fejcsóválva. Aláírom, valóban egy roppant idióta ötlet volt.
- Csaknem szar kedved van, hogy egy kis vidámságra vágysz? - vontam fel a szemöldökömet, és meglepő módon most a gúnynak még csak a nyomát se lehetett felfedezni a hangomban. - Ha igen, akkor tényleg rossz helyre jöttél, mert ezen a helyen egy vámpír számára nincs öröm - csóváltam meg a fejem. - De gondolom, tudod te is jól ezt, szivi - tettem még hozzá már csak azért is azt a bizonyos szót enyhe gúnnyal fűszerezve. |
Denise
-Rendben aranyom.-vigyorogtam rá kacsintva. Nem fogom hagyni, hogy ennyivel le is tudja. Ha már ő ezzel dobálózik, akkor nekem is kijár egy idióta becenév, amivel illethetem azt a hülye fejét.-Rendben, egy feltétellel.-néztem rá.-Elárulod, hogy mit akarsz. Nem rég még szét akartál tépni, most pedig normális vagy és még csak meg se játszod magad, miért? Nyilván van vlami okod, vagy célod. Nem hiszem el, hogy csak úgy a két szép szemem mitt lettél hirtelen ilyen, szóval szeretném, ha végre válaszolnál, mert bosszant, hogy nem tudom mi lelt, talán kettős személyiség vagy, vagy mi?-vontam fel a szemöldököm, miközben utána siettem. Úgy vágytam már valami izgaloma, hónapok óta nem történt semmi, mintha megállt volna az élet, jó mondjuk én aztán mondhatom ezt. Izgalmat akartam, vagy bármit, ami eltereli a figyelmem arról, hogy unatkozom és öregnek érzem ettől magam.-Neked se éppen egy vidámparkot képzeltem el, mint leledzési helyedet.-vontam fel a szemöldökömet.-Mellesleg sétáltam és véletlenül keveredtem ide, szóval miért is ne alapon bejöttem.-vontam vállat. és lapos pillantással néztem végig a helyen.-Nem valami vidám így, mi?-sóhajtottam fel, majd rá emeltem tekintetem. Most láttam csak, hogy mennyire éhesnek néz ki.-Csak nem vadászni jöttél?-kérdeztem furcsálkodva, mert egy ilyen hely nem a legalkalmasabb. |
Damien Myhr
Amikor azzal jött, hogy ne nevezzem szivinek, csak elégedetten elvigyorodtam, de mással nem is reagáltam le. Viszont a kis pöcs-öt hallva, csak megcsóváltam magamban a fejemet. Persze, nem akartam neki ezt tovább taglalni, de magamra soha nem használtam volna ezt a jelzőt, semmilyen tekintetben, semmilyen körülmények között. Vannak sokan, akik tényleg megérdemlik, hogy ezzel a névvel illessék őket, de én nem azokhoz tartoztam, hanem pont ellenkezőleg. Mindig is én voltam az, aki előszeretettel tiportam őket a földbe, és próbáltam meg kis férfiasságot nevelni beléjük, bár ennek soha nem lett túl nagy sikere. Mondjuk, ezen lehet nem is kellett volna elcsodálkoznom, amikor néha olyanokat kaptak tőlem, hogy köpni-nyelni nem tudtak. Mindenesetre ez csak részlet kérdés.
Amikor hirtelen megállt és szembefordult velem, csak kérdőn felvontam a szemöldökömet, aztán arra a legkevésbé se számítottam, hogy majd végig fog simítani a torkomon. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy mégis mi a fene ütött belé, amikor emlékeztetett arra a nem túl szép esetre - vagyis, kinek mi. Most kivételesen nem akartam balhét vele, úgyhogy arra az estére még csak gondolni se akartam, mert ha túl sokáig agyalok rajta, megint felforr a vérem.
- Ha én az aranyod vagyok, akkor te is lehetsz szivi - vontam vállat, figyelmen kívül hagyva az utalását, úgyhogy reméltem, hagyja már ő is a fenébe azt. - Én azt mondom, fátylat a múltra, és lépjünk tovább - feleltem végül, majd zsebre dugtam a kezemet, és úgy indultam meg előre. Persze különösebb célom nem volt, de még mindig jó lett volna egy kis friss vért szerezni. Vagy ha ez nem jön össze, akkor marad a zacskós szar.
- Ha már ilyen szépen összetalálkoztunk ezen a vámpírok kedvelt helyén - kezdtem bele természetesen iróniával a hangomban, legfőképp az utolsó szavaknál -, akkor mondjuk el is árulhatnád, te miért jöttél ide. Nem igazán hozzád illő hely - magyaráztam neki egy vállvonás kíséretében. Tényleg nem tudtam volna elképzelni, hogy Denise ilyen helyekre jár, valahogy nem illett ide, pláne nem egyedül. Na, mindegy, végülis nem az én dolgom volt, csak gondoltam, rákérdezek. |
Denise
-Ne nevezz szivinek te kis pöcs.-hördültem fel méltatlankodva. Engem ő csak ne szivizzen, van nevem is basze mag, hát használja azt, nem a kutyája vagyok, hogy így beszéljen velem.-Aha gondolom.-fintorogtam leintve, majd hirtelen szembe fordultam vele, úgy hogy közvetlen közelébe álltam. Gyengéden végi simítottam a torkát.-Tudtommal te is kaptál tőlem aranyom.-emlékeztettem kedves kis mosollyal, miözben egondolkodtam azon, hogy milyen régen voltam már pasival. Ez is csak miatta jutott eszembe, mert előtte majdnem becserkésztem egy fincsi kis árnyvadászt. Kíváncsi lettem volna, hogy milyenek az ágyban, de hát ez nem tapasztalom meg úgytűnik, pedig milyen kis engedelmes fiúcska volt, simán lehetett volna irányítani. A legjobbat hoztam volna ki belőle, de hát elmenekült.-Ja, aha valahogy úgy.-sóhajtottam.-Miről akarsz csevegni aranyom?-kérdeztem unottan. Nem voltam csevegős hangulatban, de hát legyen. Veszélyes fazon, szóval nem izgattam magam miatta, szeretem a veszélyt. |
Damien Myhr
Nem igazán számítottam lelkesebb reakcióra Denise részéről, úgyhogy csak elégedett vigyorral a képemen hallgattam, ahogy ő is üdvözöl engem. Valóban felettébb jó kedvem volt, az ő kedvtelensége és "lelkesedése" pedig csak még jobban fokozta azt. Ha akartam volna se tudtam eltűntetni a vigyort a képemről, úgyhogy szerencsétlen párának ezzel kell szembenéznie, ha netán méltat egy pillantásra is.
- Hogy visszavágót? - kérdeztem vissza, majd megindultam utána, és úgy beszéltem tovább. A mai esti célom is megvolt, azt hiszem: Denise agyára menni. - Szivi, azzal csak te járnál rosszul, és én a helyedben nem kísérteném a sorsomat. Messze van még a reggel, az most nem mentene meg - feleltem gúnyosan rápillantva, miközben mellette sétáltam zsebre tett kézzel. Igazából, ha mondjuk egy vagy két hónappal korábban látjuk egymást újból, tutira máshogy viselkedtem volna vele, akkor rögtön nekiugrottam volna, hogy befejezzem azt, amikor nem tudtam, úgyhogy megtisztelve kellene éreznie magát, amiért a nagy Damien kivételesen "rendesen" viselkedik.
- Egyébként meg, csak gondoltam cseveghetnénk, elvégre kedves régi ismerősöm vagy - ironizáltam egy vállvonás kíséretében. Valójában, tényleg nem tudtam, miért szólítottam le, csak egy hirtelen felindulás volt, vagy csak mert már kezdtem piszkosul unatkozni, és még az ő társasága is jobbnak bizonyult a csendnél. Bár tagadhatatlan, hogy a sajátommal nem ért fel, de magammal nem túl mókás beszélgetni. Túl sok az egyetértés. |
Denise
Békés sétát terveztem, nem gondoltam volna, hogy bárki olyannal össze futhatok, akire muszáj lesz időt pazarolnom, erre minden ilyen elképzelésem romba dőlt, mikor egy bizonyos vámpírka megjelent mögöttem és megszólalt, azonnal felismertem, szóval unott képpel megfordulva néztem rá és mértem végig. Sajnos a múltkori harapás nem maraddt meg a nyakán, de nem baj, ha kiprvokálja elintézhetem,hogy többé ne gyógyuljon be. Bosszantó egy alak volt, viszont kifejezetten meglepett, hogy nem rontott nekem, aztán persze leesett, hogy ő piszkosul játszik és előbb elszórakozik, aztán ver széjjel, de persze azt nem fogom hagyni.
-Én is örülökhogy látlak kedvesem.-feleltem elfintorodva. Durvábat is a fejéhez vágtam volna, de annyi eszem még nekem is volt, hogy ne hergeljem fel, mivel az éjszaka most kezdődött és a hajnal meszze van még, nem tudnék úgy meglógni ismét, mint a múltkor.-Igen, nyilván.-sóhajtottam körbe pillantva, majd vissza rá.
-Szóval kedves Damien mi célból szólítottál le? Csak nem vissza vágót akarsz?-kérdeztem magasbaszaladó szemöldökkel, miközben rá érősen megindultam valamere, mivel tudtam jól, hogy nem hagyja annyiban és utánam fog jönni. |
Damien Myhr
Minden perc kínkeservesen telt, én pedig már azon voltam, hogy elmegyek innen, és hagyom a fenébe a hirtelen támadt hülyeségemet, amikor egy alakot vettem észre elsétálni a fa alatt, amin én éppenséggel pihentem. Nem igazán számítottam arra, hogy tényleg összefutok valakivel itt, de úgy tűnik, tudok valamit. Összevont szemöldökkel, kíváncsian lestem meg, hogy ki az, akinek hozzám hasonlóan illyenkor jut eszébe, hogy a vidámparkban császkáljon. Egy másodperc elég volt ahhoz, hogy felismerjem az illetőt. Denise. Túl tettem már magam az akkori sérelmen, és már nem akartam a fejét a polcomon látni. Vagyis, jelen pillanatban éreztem így, mert viszonylag jó kedvem volt, és kivételesen nem akartam senkit az égvilágon megnyúzni. Viszont ahogy erre gondoltam, még a hideg is kirázott - pontosabban ha ember lettem volna, akkor ez történt volna meg, de így nem igazán. De valami bajom biztos volt, talán normális vér elvonási tünetek? - futott át a fejemen a gondolat, de inkább hagytam ezt a gondolatmenetet a fenébe, és csak leugrottam a fáról.
Talpam ismét csendesen érintkezett a talajjal, de mivel pontosan Denise mögé érkeztem, így biztos voltam abban, hogy észrevette megjelenésemet.
- Nocsak, kit látnak szemeim - húztam gúnyos félmosolyra ajkaimat, most már meg se próbálva azt tettetni Denisenek, ami nem vagyok. A legutóbbi találkozás során amúgy is volt alkalma bepillantást nyerni valódi személyiségembe, úgyhogy most már felesleges időpocsékolás lett volna újra azzal szarakodni. - Tiszta véletlen egybeesés, hogy ismét összefutunk, nem gondolod? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, de hangom még mindig gúnyosan csengett. Nos, nem terveztem felingerelni őt, de ha már magamat adom... |
Denise
Az egész napot végig aludtam, csak estefelé kezdetem el ébredezni, de akkor is csak lassú vontatott menetben. Valahgy nem sok kedvem volt kikelni az ágyból, pedig határozottan nem ártott volna már, igaz éhes nem voltam, csak egyszerűen lusta. Ugyan időbe telt, de nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és lustán nyújtózkodva léptem a bedeszkázott ablakhoz, mivel sötétítő függöny is volt, ezért nem volt gond, hogy egy léc hiányzott, aminek helyén kitekinthetett a városra. Sötét volt már és nyugodtan kimehetettem, szóval nem habozotam sokáig neki álltam készülődni. Először kiválassztottam egy egyszerűbb ruhát, amit aztán fel is vettem. Megfésülködtem és ösztönösen megmosakodtam, pedig szükségem nem éppen volt rá. Ezek után már csak halovány smink következett és mentem is ki a szállodából. Senki nem vont kérdőre, hisz volt hatalmam a többi felett, így nem nagyon szokták faggatni, hogy merre megyek és mit csinálok.
Fogalmam se volt arról, hogy mégis hova akarok menni és mit is akarok konrétan csinálni, úgyhogy csak mentem a saját fejem után arra amerre lábaim vittek, miközben az esti égboltot csodáltam. Hiányzott a naphény, de már igazán bele kellett volna törődnöm,hogy soha többé nem fogom látni. Mikozben ezen gondolkodtam elértem a vidámparkig, ami természetesen zárva volt. Felvontam a szemöldököm, majd miért is ne alapon beugrottam, ami igazán nem esett nehezemre. Körbe pillantottam és re kellett, hogy jöjjek sötétben nem egy szívderítő hely, sőt! Most inkább nem is foglalkoztam ezzel a témával csak kíváncsian megindultam körbenézni.
|
Damien Myhr
Este volt, az utcákat és utakat csak a Hold, a csillagok és az utcai lámpák fénye világította meg, de én mindezt elkerültem, és inkább az árnyékban tartózkodtam, hogy a jelenlétemről senki se tudjon. Persze, nem a félelem sarkallt erre, elvégre vámpírként éjszaka mitől kellene tartanom?. Egyszerűen csak egy berögzött szokás volt, hogy ha vadászni indulok, akkor nem mutatkozom senki előtt, hanem lesből csapok le áldozatomra. Eredetileg most is e célból indultam el, hogy valami kaja után nézzek, mert már nagyon untam a zacskós vért, és habár az emberi lett volna az igazi, jelenleg megfelelt volna az állati is. Csak valami friss legyen - ez volt az egyetlen kikötésem. Aztán, hogy mégis mi a fenéért a vidámpark felé vettem az irányt, azt tudja a fene. Teljesen biztos voltam abban, hogy oda senki nem fog jönni ebben a kései órában, de végülis kedvem támadt szerencsét próbálni, úgyhogy nem változtattam irányt, amikor odaértem a vidámparkhoz.
Felpillantottam a fölém tornyosuló zárt kapura, majd egy félmosolyra húzva az ajkaimat csak megcsóváltam a fejemet, és megragadva a kapu egyik részét, egy laza mozdulattal felugrottam, át egyenesen a vaskapu fölött, és voálá, már bent is voltam. Talpam nesztelenül ért a földhöz, és ügyeltem arra is, hogy az elkövetkező mozdulataim se keltsenek zajt, nehogy valami hüle riasztó vagy bármi megszólaljon. Most kivételesen nem volt kedvem senkit se legyilkolni egy ilyen kis apróság miatt.
A vidámparkban kerestem egy fás, kissé eldugottabb részt, majd felmásztam az egyik fára, és bebújtam annak lombja közé, hogy véletlenül se lásson meg senki, majd így lestem, hátha megjelenik valami vagy valaki, nekem pedig lesz vacsorám. Mondjuk, elég viccesen festhettem az ágon gubbasztva, ha én látnék valakit ilyen helyzetben, tuti kiröhögném a fenébe. De már alapból maga a gondolat is vicces volt, hogy egy vámpír egy vidámparkban keresi a vacsiját. Egy kibaszott vidámparkban. Hát ez kész, Damien, te se vagy normális, az hétszentség. |
Damien Myhr & Denise Mackenzie Davis |
[20-1]
| |
|
|