FrissítésSúgó

Electra	2015.06.01. 22:17 -
	Leírás és képek később

[42-23] [22-3] [2-1]

Electra

Előzmény | 2015.06.10. 22:20 - #42

Nash Merrick    - Én igenis bölcs farkasként viselkedem - húztam ki magam, hogy alátámasszam a szavaimat. Tény, hogy Liverpoolban hagytam az ostoba kiskutya énemet, és farkasként kellett túlélnem. Nem volt könnyű beilleszkedni a Falka hétköznapi ritmusába, sok odafigyelést és meghunyászkodást igényelt, de tessék, itt vagyok, egy érett farkas teljes életnagyságban.     Vigyorogva hallgattam a szavait, majd összekulcsoltam az ujjainkat és az ajtóhoz húztam. Nem akartam kipaterolni, de látszott rajta, hogy éhes, és már a nap is elbújt a horizont alatt, az óra szerint legalábbis.      Az ajtóban még gyorsna loptam tőle egy tényleg utolsó csókot.     - A viszont nem látásig, Denise. Örültem a szerencsének - búcsúztam mosolyogva. Az ajtóból néztem, ahogy elmegy. Őszintének kellett lennem magamhoz, miközben visszamentem a nappaliba. Az emberek mind egyformák voltak, és fájt az igazság, hogy jobban haosnlítok hozzájuk, mint szeretném. Ugyanazokat a hibákat követem el nap mint nap, nem tudom irányítani az érzéseimet, és folyamatosna veszítek az élet nevezetű játékban. Jó volt az éjszaka, hozott egy kis változatosságot a szürke mindennapokba, hiszen nem minden nap fekszik össze az ember, vagy jelen esetben a farkas egy vámpírral. Eszembe jutott, miket mondott Denise. Mindenki halhatatlanságra vágyik, de senki sme számol azzal a lelki teherrel, ami ezzel jár. Sajnáltam, hogy neki meg kellett tapasztalnia, de mikor mondták, hogy igazságos az élet? A gyengék meghalnak, az érősek túlélik. Ennyit kell tudni.    Visszatelepedtem a kanapére, hogy befejezzem a munkámat, de a gondolataim újra meg úrja elkalandoztak a halhatatlanság gondolata és szörnyűsége felé.

RenRena

Előzmény | 2015.06.10. 21:52 - #41

Denise Megcsóváltam a fejemet kissé rosszalóan, de nem tudtam rá haragudni.-Jogos, de akkor is lehetnél megfontoltabb, már régen több vagy egy ostoba kölyök kutyánál, hát viselkedj is úgy.-mosolyogtam. Tényleg így gondoltam, sokszor volt rá példa, hogy a kb annyi idős férfiak mint ő sokkal rosszabbak voltak mint egy óvodás. Eléggé untam már a férfibőrbe bújt gyerekeket, éppen ezért is tetszett annyira, hogy ő nem ilyen, legalábbis nem teljesen. Kuncogva megcirógattam az állát.-Jó cica.-mondtam szórakozottan. Képes hülyét csinálni magából egy vicc miatt, ki ne találná ezt imádnivalónak?-Nagyon helyes, én pedig minden képpen még egyszer biztosan felkereslek.-sóhajtottam fel. Igazság szerint bármennyire is kedveltem eszem ágába se volt vissz atérni hozzá, legalábbis addig nem, amég egyenesbe nem jön az élete. Egyszerű barátként akartam vissza térni, hogy aztán élete hátralévő napjaiban csendben a háttérből figyeljem és óvjam. Nem mondom hogy nem élveztem az együttlétet, de tudtam jól, hogy milyen érzelmekre képesek a halandók én pedig nem akartam ezt se neki se magamnak. Mindkettőnknek jobb lesz a másik nélkül, jobb ha nem kockáztatok. Lenéztem a kezére, majd vissza rá.-Rendben.-feleltem össze kulcsolva ujjainkat.

Electra

Előzmény | 2015.06.10. 21:22 - #40

Nash Merrick    Bár sosem mertem volna a szemébe mondani, Denise igazán aranyos volt morcosan. Persze az is eszembe jutott, hogy az igazi dühös énjével nem szívesne futnék össze egy sötét sikátorban, bármennyire is én vagyok a csúnya, nagy farkas. Éjszaka nem figyeltem meg, de most volt időm észre venni, hogy a közelében szinte rezgett a levegő a fizikai és szellemi erejétől. Nem tudtam eldönteni, hogy rögtön térdre borulva feleségül vegyem vagy sikítva elrohanjak előle. Nyomós okok miatt természetesen mindkét lehetőséget gyorsan kivertem a fejemből.     A teljes nevemet hallva én is ráncoltam a homlokomat, majd vidáman elmosolyodtam.    - Minden nézőpont kérdése - adtam magyarázatot. Az én szemszögemből ez igenis olyan dolog volt, amiért hajlandó voltam alkudozni. Amint kikotyogta, hogy tegnap kapott egy nagy kockost, gyengéd puszit nyomtam a halántékára.    Vigyorogva az orrához dörgöltem az orromat.    - Miau - duruzsoltam. Mikor hozzám bújt, teljesene önként hajtottam lejjebb a fejem és szorítottam magamhoz. A csóknak szörnyen búcsú íze volt, de már hozzá szoktam az érzéshez. Denise figyelmeztetésére elmosolyodtam.    - Várni foglak - suttogtam, majd hagytam, hogy ellépjen tőlem. Még utoljára végignéztem rajta, megjegyzetem az illatát, majd félmosolyt varázsolva az arcomra megfogtam a kezét.    - Kikísérlek.

RenRena

Előzmény | 2015.06.10. 20:34 - #39

Denise Morcosan pislogtam rá.-Nash Merrick, ez egyáltalán nem olyan dolog, amin lehetne alkudozni.-sóhajtottam fel.-Ennek ellenére ígérem, hogy majd egyszer megkereslek.-forgattam meg a szemeimet mosoolyogva.-Én igyekszem, 200 évet túléltem és mielőtt találkozunk volna a betonba építették a fejem, hidd el többet kibrok mint gondolnád.-válaszoltam ravaszkás vigyorral a fejemen.-Egy fenét, részemről jobb lett volna, ha nem mondok el ennyi mindent, de ahogy gondolod. Rád hagyom.-legyintettem le egyszerűen, mivel semmi kedvem nem volt most ezen vitázni vele. Visszafojtott mosollyal néztem a szemébe.-Ajánlom is, hogy emlékezz.-vágtam rá.-Micsida merész kijelentés, inkább vagy egy ilyen hang után cicafiú, mint kutya.-nevettem fel, miközben hozzábújva átkaroltam a nyakát és lehúzva magamhoz adtam neki egy utolsó hosszú és érzéki csókot.-Aztán várj rám kutyuskám.-mormoltam a szájába mielőtt még elléptem volna tőle. Nem gondoltam volna, de egészen megkedveltem a fiút és most már vissza fordíthatatlanul szívemen viselem a sorsát. Nem szerettem senkihez se kötődni, de volt aki megérdemelte és most már ő is ezek közé tartozik. Általában mikor így éreztem betudtam valami buta anyáskodásnak, ha már sajátom nem lehetett.

Electra

Előzmény | 2015.06.08. 02:05 - #38

Nash Merrick Igyekeztem hasonló komolysággal hallgatni a szavait, mint ahogy kimondta azokat. 200 év azért hosszú idő, és az ellenségek száma nehezen csökken, ezt azért az elmúlt évek alatt én is megtapasztaltam. Ki gondolta volna, hogy ennyien utálják a vérfarkasokat? Persze, ha nem válok farkassá, akkor sosem csináltatom meg a tetoválásomat, sosem költözöm ide, és nem lettem volna az, aki most vagyok. De én így szerettem élni, még   a szörnyeteggel a bőrőm alatt is. A szavai után már szélesen mosolyogtam. - Ígérd meg, hogy meg fogsz keresniés akkor én is megígérem, hogy nem rohanok a többi vámpír markába - alkudoztam vigyorogva. - Te is vigyázz magadra, szeretnék még néhány éjszakát. És ne kérj bocsánatot. Ki kell mondani ezeket, különben belülről emésztenek meg. És a beszélgetés nem ront semmit az éjszaka emlékeim. Mindenre tisztán emlékezni fogok - vigyorogva a combjaira simítottam a kezeimet. Egy kicsit elnyújtottam a rövid pusziként kezdődő csókot, majd a dereka kőré fontam a karjaimat. - Örömmel hallom. Hidd el, mindig én leszek a kedvenc kiskutyád. Nincs nálam jobb - morogtam elégedetten, bár a hang akár dorombolásnak is elmehetett volna.

RenRena

Előzmény | 2015.06.08. 01:47 - #37

Denise Tudtam jól, hogy nem nézett rám, amég fel nem került az összes ruha rám. Lehet, hogy fiatal volt, de mégis jobban megtudtam magamt értetni vele, mint egy korombelivel, vagy egy idősebbel. Kicsit bűntudatom volt az miatt, hogy egy gyönyörű éjaszakát kellett elrontanom a kislányos hisztimmel. Valamennyire szégyeltem magam, hogy ennyire sikerült kifakadnom pont neki, de olyan kellemes volt a puszta lénye is, hogy egyszerűen nem bírtam magamban tartani. Sajnáltam azért, hogy nem látott sok reményt egy olyan életre, amiért később bisztos mindent megtenne, de nem nyaggadtam ezzel tovább, hiszen az ő dolga. Felkaptam a fejem és rosszalóan össze ráncoltam a homlokom.-Nehogy meg merd tenni. A többi vámpír örömmel nyírna ki, aztán velem is végeznének, mert vérfarkassal kezdtem ki.-csóváltam meg a fejem.-Inkább megkereslek majd én, de te semmi képpen ne gyere utánam és még a nevemet se említsd senkinek. 200 év alatt bőven volt időm sok rosszakarót össze szedni. Vigyázz magadra Nash.-kértem csendesen.-Nem örülnék neki, ha bajod esne, főleg ha az miattam történik. Mellesleg sajnálom, hogy ennyire elrontottam ezt az egészet. Jobb lett volna, ha csak egy szép éjszakának marad meg benned az emlékem.-mormogtam elkomorodva, ha lehet hát még az előbbinél is jobban. Oda léptem hozzá és átöleltem, majd adtam a szájára egy rövid csókot.-Csak hogy tudd, te vagy a kedvenc kiskutyám.-mondtam elmosolyodva.

Electra

Előzmény | 2015.06.08. 01:34 - #36

Nash Merrick Nem lepődtem meg, hogy nem viszonozta a csókot. A helyében én sem tettem volna. Tudatlan kisfiú voltam az ő élettapasztalatával szemben, és nem fért a fejembe az évszázadokig tartó fájdalom. Bár a Falka sokszor hangoztatta, hogy a vámpírok csak hidegvérű gyilkosok, most már képtelen voltam hinni nekik, ugyanis volt kivétel , méghozzá itt, az orrom előtt. Denise teljes életnagyságban megcáfolta a társaim mocskolódását. Gyönyörű volt, de sérült. Teli volt vágyakkal és álmokkal, amik örökre álmok maradtak. Az eltökéltség ott volt a lényében. Még a törékeny pillanataiban is csodálatos volt. Amíg öltözött addig lesütöttem a tekintetemet, majd átvettem tőle a levetett ingemet. Éreztem, hogy az anyag átvette Denise illatát. A felajánlásomra tett válaszán sem akadtam , pont valami ilyesmire számítottam. A szám önként félmosolyra húzódott. - Ha nem te, akkor majd én. Te döntesz melyik a rosszabb - vigyorogtam. Eszem ágában sem volt annyiban hagyni a dolgot, és ha kellene, a várost is feltúrnám, hogy a nyomára bukkanjak, ha eltűnne előlem.

RenRena

Előzmény | 2015.06.08. 01:09 - #35

Denise "Addig szeretsz, ameddig tudsz" viszhangozta a fejemben egy kicsi halk hang. Nem válaszoltam erre, mert hiába mond ilyet, sajos nem egyszerű a halhatatlanok számára a szerelem, vagy bármi más hasonló. A többségünk már régen rá jött, hgy nem érdemes belegabalyodni senkibe, mert azt mind a két fél megszívja. sajnos erre nem egyszer láttam már példát. Mi állandóak maradunk, a többiek változnak. Önmagába elég, hogy folyton a világhoz igazodjunk, nem hiányzik mellé egy olyan, aki az életünk tört részében van velünk, aztán távozik is.  Még a barátok se maradtak velünk, folyton változott a világ, hol új emberek jöttek, hol régiek bukkantak fel, de előbb utóbb mindegyik elmúlt és elveszett a régi idők emlékével együtt. Tudtam jól, hogy Nasht is látni fogom megöregedni. Én ott leszek végig, amég ő legyengul és elnem viszi a halál és ezt úgy nézem végig, hogy nem tehetek ellene semmit, csak figyelek csendben a háttérben, mint midig. Nyilván előbb, vagy utóbb valami velem is végez, de sose tudhatom, hogy hány évtized, vagy század választ el tőle. Felpillantottam, mikor vissza tért a ruháimmal. Őszintén még azt se vettem észre, hogy mikor ment el. Hagytam, hogy megcsókoljon, de ezúttal nem akartam viszonozni. Nem haragudtam rá, csak egyszerűen képtelen voltam.-Ideig-óráig biztosan...-tettem hozzá halkan, majd megcsóváltam a fejem.-Nem kenyerem az érzelgősség általában, de köszönöm.-mondtam elvéve tőle  a ruháimat. Nem fáradtam azzal, hogy félre vonulok, amég fel nem öltözök. Sose voltam szégyenlős, ő pedig már látott ruha nélkül. Lehúztam magamról a kölcsön vett inget, majd felöltöztem és belebújtam a sajátomban. Hajamat egyszerűen átfésültem ujjaimmal az egyik oldalamra és menetre késszen álltam.

Electra

Előzmény | 2015.06.08. 00:53 - #34

Nash Merrick Annyira akartam mondani valami , amivel meggyőzhetem, hogy minden rendben lesz. Bármi kedveset mondhattam volna, amitől újra elmosolyodik, de nem tudtam mondani semmit, mivel az igazság könyörtelen súlyként ráragadt a lelkünkre. Szinte éreztem Denise fájdalmát, és szörnyű volt. Mindenki a halhatatlanságra vágyott, de nézzenek csak rá: az öröklét csupa keserűség. Szorosan öleltem, és csak remélni tudtam, hogy megérzi, hogy vigasztalni akarom.  Soha nem fogom megismerni ezt a fajta örök magányt. - Akkor csak annyit tudsz tenni, hogy addig szeretsz, ameddig tudsz - mondtam végül. Mikor elkapta a kezem, meglepetten fordultam vissza. - Denise... Vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni. És amíg én sem fogadom el magamat, hogy várhatnám el, hogy a nagy Ő fogadjon el úgy, ahogy vagyok? - tettem fel a költöi kérdést, majd elmentem a ruhájáért. Útközben a cipőit is megtaláltam, azzal együtt mentem vissza a nappaliba, ahol lassan megcsókoltam Denise-t. - Figyelj... Szóval.. Hmm... Ha bármikor szükséged van valakire, vagy rád tör a magány, keress meg. Én rendelkezésedre állok.

RenRena

Előzmény | 2015.06.08. 00:18 - #33

Denise -Már mindegy, nem? Benne vagyok nyakig már 200 éve és ebből sehogyan se tudok már kimászni. Ez van. Megtanultam elfogadni, bletörődni, de néha mikor eszembe jut, akkor nagyon fáj. Nem is fogndolnád mennyire. Igaz voltak mellettem sokan ez alatt a hosszú idő alatt, de végig egyedül éreztem magam.-mondtam megcsóválva a fejem.-Nash... vámpír vagyok. Nem lennék képes megszeretni valakit, hogy aztán elveszítsem, mert nem él addig ameddig én. A halhatatlanok egyedüllétre vannak kárhoztatva. A saját fajtánkkal se sikerül annyira megértetnünk egymást, mind magányosak vagyunk és halálunkig azok is maradunk.-válaszoltam . Meglepett mikor átölelt, de nem tiltakoztam. Hagytam miközben hallgattam a szívverését. Olyan elven volt és mégis éreztem hogy van annyi fájdalom benne, mint bennem. Mielőtt  ruhámért mehetett volna gyorsan elkaptam a kezét.-Nash... ne pazarold el az életed. Tudom, hogy semmi jogom beleszólni, de állj le most és kezd el élni igazán. Ne csak kalandokat keress, vágj bele komolyan. Megértem, ha nem akarod és másképpen gondolod, de azt elhiheted egy több mint 200 éves vámpírnak, hogy életed minden eltékozolt percét keservesen vissza fogod síratni. Nem most, nem is holnap, de idővel.-sóhajtottam és inkább elengedtem. Nem kellett sok idő hozzá, hogy úja össze szedjem magam. Ebben már nem kis gyakorlatom volt.

Electra

Előzmény | 2015.06.07. 23:48 - #32

Nash Merrick    Képtelen voltam ép ésszel felfogni, hogy hogy élhetnek olyan emberek a Földön, mint Denise apja. A férfi persze már két évszázada halott, de azért mégis. A megszállotság a halálhoz vezet, ezt a történelem már bizonyította néhányszor. Lehet, hogy a halál néha megváltás. Denise megérdemelt volna egy normális kamaszkort, boszorkánymesterek és alvilágiak nélkül. Megérdemelt volna egy kedves fiatalembert, egy jó házasságot, néhány gyereket. De hát emberi dolog azután vágyni, amit sosem kaphatunk meg. Denise családot akart, én meg megakartam szabadulni az enyémtől. Csendben néztem, ahogy villámgyorsan letörli a vér könnycseppet az arcáról.     - Nem érdemelted meg, hogy ezt tegye veled. Az apád balgasága az oka annak, hogy belekeveredett ebbe az egészbe. Te túl jó vagy ehhez, Denise. - mivel eleve kerülte a tekintetemet, én sem erőltettem. - Azzal kell dolgoznod, amit kaptál. Már ez az életed, és nme élhetsz a múltban. És igazad van. Én ezt sosem fogom megérteni, ugyanis én már nem látom a család értelmét. De, kicsim, te még megtalálhatod a családod. Csak lehet, hogy nem a saját fajtád az - vontam vállat. A fenébe is, nem akartam megbántani, és reméltem, hogy nem is tettem meg. A szemén látszott, hogy mennyire vágyik a családi szeretetre, én pedig úgy éreztem magam, mint a csúnya nagy farkas, hiszen én már évek óta nem vágytam a szüleim szeretetére.     Hagytam, hogy kikászálódjon az ölemből. Ahogy ott állt előttem a haját piszkálva, egyszerűen túl törékenynek tűnt. Nem akartam, hogy összetörjön a magabiztos álcája, hiszen anélkül nehezen élheti túl ebben a szörnyű világban. De nem akartam csak így hagyni a dolgot sem, így hát felálltam, és közel lépve hozzá átöleltem őt. A mellkasomhoz szorítottam egy kicsit, majd nyomtam egy puszit a halántékára. - Hozom a ruhád - suttogtam, és még utoljára végigsimítottam a hátán, majd elindultam a hálóba. Hagytam neki egy kis időt, hogy összeszedje magát.

RenRena

Előzmény | 2015.06.07. 23:04 - #31

Denise Csendesen hallgattam a mondandóját, mert kváncsi voltam a véleményére, érdekelt hogy mit fog nekem mondani. Még az ellen se tiltakoztam, hogy két keze közé vegye az arcomat. Valahogy kissé megnyugtató érzés volt. Amikor rá tért a családra több évtizednyi keserűséget és fájdalmat éreztem halott szívem környékén. Ebben valamilyen részbe egyet értettem vel, hiszen a saját apá árult el, amit sose leszek képes elfelejteni. Miközben ezen gondolkodtam fel se tűnt, mikor kigördült egy apró könycsepp a szememből. Kicsit később mikor észbe kaptam villámgyorsan töröltem le és vettem magamon erőt. A vámpírok kizárólag vért tudtak könnyezni, nekem meg nem kell több vérveszteség, mert akkor elszabadul a pokol. Sose volt jó ötlet sokáig éheztetni magunkat, mert hát részben mi is ösztön lények vagyunk.-Nash... engem a saját apá adott el... de semmi se hiányzik jobban, mint az hogy családom legyen.-mormoltam kerülve a tekintetét.-Lehet csak azért, mert egy olyan korban születtem, de ezért annyira fájdalmas. Amég normális gyerekkorom volt, mindig anyával tervezgettük a jövőm. Férj, gyerekek hasonló, de én elvesztettem ezeket a lehetőségeket és borzasztóan hiányoznak bármennyire is nincs jó tapasztalatom. Az a baj, hogy te ezt nem értheted... neked ott vana lehetőség a kezedben és azt ajánlom, hogy ne dobd el magadtól, mert bánni fogod.-sóhajtottam kikászálódva az öléből.-Lassan ideje lesz készülődnöm.-mondtam idegesen babrálva a hajammal. Nem szerettem így kifakadni, de most feltört belőlem.

Electra

Előzmény | 2015.06.06. 21:42 - #30

Nash Merrick    Egy kis ideig emésztettem a hallotakat. Belegondolva, Denise szemszögéből tényleg így nézett ki a világ. Enyhén tudatlan kisfiúnak éreztem magam mellette, hiszen ő annyi mindent megélt és tapasztalt, nekem pedig a töredékére sem lesz elég időm. Emberi hülyeség volt mindig a dolgok jó oldalát nézni, de enélkül az én kis rövid életem nem ért semmit.    - Lehet, hogy az életünk csak kicsit tér el az emberekétől. De a miénk is mulandó, ezért vagyunk halandók. Igen, mi kint sétálhatunk a napon, de a nappalok is épp ugyanannyi bajjal és csalódással vannak tele, mint az éjszakák. - a két kezem közé vettem az arcát. - Minket a hűség köt össze, az eskü, amit az Alfánknak tettünk le. Csak ennyiben különbözünk. Köztünk is vannak olyanok, akik a hasznosabb oldalt választják. Épp eléggé bűnösök vagyunk mi is. És mit ér a család? Emberek, akiket te bántasz vagy ők bántanak téged. Lehet, hogy bizalmat, vagy biztonságot nyújtanak, de velük együtt gyenge vagy. Természetesen kellenek személyek, akikben teljesen megbízol, és akikről tudod, hogy nem fordulnának szembe veled. De ez azt is jelenti, hogy van egy gyenge pontod, amit az ellenségeid ki tudnak használni. - Kamaszkorom óta elfelejtettem a család igazi fogalmát. Az apám az első ütésénél elveztette számomra az "apa" posztot. Anyám saját magát védte, és ezért nem tudtam hibáztatni. Az emberek elsősorban mindig magukra gondolnak, még akkor is, ha nem lenne szabad. Megtanultam ezt már elég korán. Kerültem a kötődést, a bizalmi körömben is csak három ember került.     - Hmm... akkor talán legközelebb - mondtam, miután vigyorogva viszonoztam a csókját. Igaza volt, nem kellett volna most összegabalyodnunk, mert akkor még egy napot itt töltött volna.

RenRena

Előzmény | 2015.06.05. 23:15 - #29

Denise El kellett hogy mosolyodjak dícsérete hallatán.-Köszi.-nevettem fel.-Sokan szokták mondani, hogy jól állnak a bőfazonú cuccok, bár én csak az ilyen számomra túlméretezett pasi ingeket szeretem egy jó kis éjszaka után.-kacsintottam szórakozottan rá. Egészen sikerült megkeveltetnie magát velem, ami bizonyos értelemben nagy szó, hiszen nem sokak tudtak ennyire közel kerülni hozzám. Kicsit örültem is neki, jól esett valakiben megbízni, ráadásul előtte még csak játszanom se kellett magam, másoknak ennyi idő alatt annyit hazudtm volna, mint égen a csillag, de vele kezdettől közvetlen voltam, mintha képtelen lennék hazudni. -Ez aranyos dolog, hogy így gondolod, de ha annyi mindent megéltél már mint én, akkor te is belátod, hogy nem beszélek a levegőbe. Az én életemben minden múlandó, semmi és seni nem marad mellett huzamosabb ideig, kissé irigylem a fajtád, mert ti megöregszetek és meghaltok. Olyan életet élhettek, amiben nem kell reggelenként rejtőzködnötök és pár aprósággal tér el az emberi élettől.-mondtam kissé homályos tekintettel megcsóválva a fejem.-Nash neked lehet családod, sőt van családod. Ott a falka. Nekem klánom van, de mit érek el vele? A vámpírok mind haszonleső lények, rászorulunk a többiekre, de a hűséget nem ismerjük. A legtöbben arra az oldalra állnak, ahol a legtöbb hasznot látják, nyilván még a teremtőm, aki megmentett a haláltól ő is hátbaszúrna, mikor úgy hozná a szükség.-elmosolyodva homlokomat az övének döntöttem.-Nem olyan egyszerű ez, mint ahogyan gonolod, az idő múlása hozza a változásokat, amik nem mindig kecsegtetnek jóval.-mormoltam lehunyva a szemem. Halkan felnevettem és közelebb húzódtam hozzá.-Máma már nem lesz több jutifali kutyuskám, mert a végén megint itt ragadok.-kuncogtam átkarolva a nyakát megcsókolva őt. tudtam jól, hogy miféle "egyszerű" ötletei lehetnek.

Electra

Előzmény | 2015.06.05. 22:42 - #28

Nash Merrick Nem tudtam nem vigyorogni, mikor az ingemre mutatott. - Dehogy baj. Kifejezetten jól áll - dicsértem meg, és így is volt. Jó ideig tudtam volna nézni, ahogy az ingemben mászkál a lakásomban. Persze őrültség volt, hiszen éppen hogy csak tegnap ismertem meg, és az egész még csak testi kapcsolatra épült. Már tegnap is eszembe jutott, de most már szenttűl meggyőződtem, hogy később is keresni fogon Denise-t. Nem csak azért, mert gyönyörű és képtelen voltam betelni a lábaival, hanem azért is, mert átlátott a hamis falaimon, és mindig tzdta a következő lépésemet. Tetszett, hogy átkozottul makacs, és hogy nem hagyja magát. A korára és időre tett megjegyzésre vigyorogva megcsóváltam a fejem és kicsit hátrébb hajolva a szemébe néztem. - Hidd el, minden pillanat számit. Akkor is, ha egy örökkévalóság vár rád. Nincsenek átlagos pillanatok - mosolyogva végigsimítottam a combján. Komolyan gondoltam az "élj a pillanatnak" dolgot. Volt elég évem rá, hogy rájöjjek, azzal csak rontok a helyzeten, ha a jövő lebeg csak a szemem előtt. Annyira vártam a családtól való elszakadást, hogy egyszerűen kimaradt a gyerekkorom. Mai napig bánom, hogy azokat az éveket nem kisautózással és fára mászással töltöttem. Elégedetten felmordultam, mikor a hajamba túrt, mennyei érzés volt. - Biztos én döntsek? Csak nagyon egyszerű ötleteim vannak - vigyorogva a fenekébe markoltam, majd jihúztam magam annyira, hogy a mellei a mellkasomnak nyomódjanak. Apró csókot nyomtam a szája sarkába.

RenRena

Előzmény | 2015.06.05. 22:06 - #27

Denise -Ja, amúgy remélem nem baj.-mondtam az ingjére mutatva, ami jelenleg rajtam volt, kicsit viccesnek találtam azt, hgy mellben én sokkal jobban kitöltöttem, mint valószínűleg ő.-A megmaradt időben nem akartam koktélruhában mászkálni.-magyaráztam eltűrve az útból hajamat. Éreztem, hogy mennyire megfeszült a teste az idegességtől, mikor oda hajoltam hozzá, majd hogyan ernyed el, mikor nem haraptam meg. Úgy tűnik ő is hitt a tévhitekben, miszerint a vámpírharapás fáj, mikor ez nem teljesen igaz. Nyilván zsákmányainknak nem a legkellemesebb érzés, de akik közelállnak hozzánk, vagy hasonló, ők képesek lesznek velünk együtt élvezni.-Több mint kétszáz éves múlottam, egészen pontosan 225 két óra nekem annyi, mint egy pislantás, ennyibe igazán nem halok bele, de keves tőled.-mosolyogtam megpuszilva a fejét. Elmondhattam volna neki, hogy nem fájna, ha megharapnám, de nem akartam adni alá a lovat.-Tényleg értékelem az ajánlatod, de nem tudnálak bántani.-tettem még hozzá, mert hát hiába nem érez kínzó fájdalmat, attól még szerintem nem egy kellemes dolog az ilyesmi, nem is nagyon szerettem közvetlenül emberkeből inni. Na meg két óráig kell még elviselnie, nem lenne túl jó, ha úgy maradnék meg az emlékezetében, mint a szexi vámpírcsaj, aki ivott belőlem. -Na de találd ki, hogy mit csinljunk a fennmaradó két órában.-vigyorodtam el hajábatúrva. Komolyan, neki a combom lesz a veszte, még nekem az ó haja. Élvezet volt beletúrni és össze kócolni, annyira, hogy mikozben szadiztam végig ott ült egy huncut kis mosoly a számon.

Electra

Előzmény | 2015.06.05. 21:42 - #26

Nash Merrick Nőket ritkán hoztam fel a lakásomra, és még kevesebbnek hagytam, hogy a ruhámban mászkáljon. De most nem bántan, hogy Denise kisajátította az egyik ingemet. Nyújtózkodás közben a felső felcsúszott a combján, és épp annyi villant fel a lábaiból, hogy szívesen ledöntöttem volna a kanapéra. Csendesen figyeltem, ahogy elindult felém, amikor beleült az ölembe, a combjaira simítottam a kezeimet. Ahogy a nyakamhoz hajolt, behunytam a szemeimet és felkészültem a fájdalomra, de aztán csak a puha ajkait éreztem az ereim fölött. Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg. A laptop órájára pillantottam, majd Denise vállára támasztottam a homlokomat. - Még két óra van hátra naplementéig. Nem akarom, hogy csak azért, mert itt ragadtál, éhezzél - suttogtam. Még soha nem harapott meg vámpír, bár nem is ez volt az első pont a bakancslistámon. Csak annyit tudtam róla, hogy fájdalmas. Mégis úgy éreztem, vállalnám a fájdalmat azért, hogy enni tudjon.

RenRena

Előzmény | 2015.06.05. 00:47 - #25

Denise Amint kiléptem és körbenéztem, szinte egyből kiszúrtam. Úgytűnt, hogy éppen valami filmet néz, vagy legalábbis hasonlót. Nem voltam régimódi és maradinak se lehetett éppen nevezni, de életemben, ha 2-3 filmet láttam, valahogy nem tudott ez a fajta szórakozás lekötni, az én időmben ennélkül is feltalálták magukat az emberek, na de mindegy, sok mindent lehetett a fjlett tudományoknak és technikának köszönhetni, így természetesen panaszom nem volt á, ráadásul kitűnően tudtam használni az összeset, mivel ott voltam mindegyik keletkezésekor.-Jó reggelt.-mosolyogtam rá kicsit fáradtan.-Igen, meglehetősen az, vagy csak egyszerüen kellően kifáradtam.-kuncogtam nagyot nyújtózva. Elhúztam a számat, mikor ő is észrevette rajtam, hogy éhes vagyok. Zvartan csóváltam meg a fejemet.-Semmivel.-sóhajtottam fel, majd magasba szaladó szemöldökkel figyeltem mit csinál. Elgondolkodva figyeltem és idegesen alsóajkamat harapdáltam, végül oda lépve hozzá lovaglóülésben helyet foglaltam az ölében.-Nem fog...-mondtam két tenyrem közé fogva acát, amit óvatosan megsimogattam. Oda hajolva hozzá nyakába csókoltam és elengedtem.-Nem foglak bántani, felejtsd el.-sóhajtottam megcsóválva a fejemet.-Különben se annyira vészes, majd mikor elmegyek, akkor eszek, addig kibírom.-mosolyodtam el. Semmi kedvem nem volt pont őt megharapni, ha talán más mondja bele mentem volna, de Nasht nem akartam bántani.

Electra

Előzmény | 2015.06.05. 00:33 - #24

Nash Merrick Órákig dolgoztam, először a konyhában, aztán a nappaliban elnyúlva a kanapén. Nagyrészt a cég honlapján végeztem karbantartásokat, aztán néhány emailre válaszoltam. Mivel nem igazán volt dolgom, és mint jó házigazda, nem akartam egyedül itt hagyni Denise-t, felvéve a fülhallgatóm, megnéztem egy filmet, aztán megn€ztem egy Trónok harca epizódot is. Már épp kattintottam volna a következőre, mikor meghallottam a motoszkálást a hálóban. Kivettem a fülhallgatót a füleimből, pont akkor, mikor Denise kisétált az egyik ingemben, ami mellesleg csodásan állt neki. A szám egy félmosolyra húzódott, és félrerakva a laptopot felálltam a kanapéról. - Jó reggelt - köszöntem vigyorogva. - Nagyon remélem, hogy kényelmes volt az ágyam. - Csak néhány pillanatig tanulmányoztam az arcát, és felfedeztem rajta az éhség jeleit. A homlokomat ráncoltam. - Nos, nem igazán tudom mivel szolgálhatok... - elgondolkodva a konyha felé pillantottam. Denise elmúlt már 200 éves, vagyis minden bizonnyal fogyaszthatott emberi ételt már, de nem tudtam, hogy az vajon mennyire elég neki. A szemeibe néztem, és egy tizedmásodperc alatt döntöttem. Visszaültem a kanapéra €s félrebiccentettem a fejem, hogy szabadon legyen a nyakam. - Mennyire fog fájni? - kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy leesik neki a dolog.

RenRena

Előzmény | 2015.06.05. 00:14 - #23

Denise Nem lepett meg különösebben, hogy nem tudott mit hozzá fűzni a történetemhez. Hasonló cipőben jártunk, egyikünk se tudta kifejezni magát, ha aról volt szó, hogy a másikat vigasztaljuk, tettekkel és kimondatlan szavakkal sokkal egyszeűbb volt minden. Igazából örültem annak, hogy nem mondott semmit, sokkal jobb volt így, de tényleg. Elég volt a szánalomból, bőven éleg egyéletre, nem kértem belőle mégtöbbet, főleg nem egy olyantól, akit lehet többé nem is látok. Szorosan hozzábújtam és lehunytam a szemem. Nem szoktam ilyen közvetlen lenni a kalandjaimmal, de ő más volt, vele könnyű volt annak lenni, mert nem csak egy használati tárgyként tekintett rám, amit egyszer kipróbál és onnantól azt is elfelejti, hogy létezett, mivel máris másikat keres. Persze nyilván ő is ilyen lesz, de éreztem hogy legalább egy darabig megjegyez magának, még én biztosan nem felejtem el őt. Talán az első volt, akinek ennyire meg tudtam nyilni. Volt benne valami, ami biztonságérzetet adott és bizalmat, így nem volt nehéz dolgom és csak reméltem, hogy nem fogok csalódni benne rövid ismertségünk alatt. ***** Meglehetőse sokáig aludtam egészen békésen. Csak nagyon lassan kezdtem el ébredezni és próbáltam minnél hamarabb magamhoz térni. Miután felültem feltűnt, hogy nincs rajtam ruha, ami nem volt különösebben meglepő, de kellett valami. Nyilván a koktélruhámat nem fogom felhúzni, így csak alsóneműt vettem fel és sutyiban csórtam tőle egy inget, ami persze nagy volt rám, de nem volt kifogásom elleni, így belebújtam, majd kiléptem a szobából álmosan szememt dörzsölve. Szinte biztos volttam abban, hogy rendesen össze kócolódott a hajam, de nem nagyon érdekelt. Éhes voltam, ami azért ciki, mert nem hinném, hogy tart magánál zacskózott vért, vagy hasonlót. Emberi kaját is ehettem volna, mivel képes volt a szervezetem befogadni, de persze az cseppet se használt, csak arra volt jó, hogy fent tartsa az emberi látszatot, ha úgy adódik.

[42-23] [22-3] [2-1]