Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.16. 21:40 - |
Mable Whitehouse & Aaron Lukas Sindre |
[28-9] [8-1]
Még mindig kicsit furcsáltam a fiú viselkedését, de végül is nem ő a legfurcsább ember akivel életemben találkoztam. Egy kívülállónak talán én is furcsa lennék, amiért nem akarok árnyvadász lenni, pedig őket ilyen meg olyan jóknak hordják el, amiért néha megölnek eg démont aztán onnantól ugyanúgy lekakilják az emberek fejét.
- Messze van még? - kérdeztem kicsit türelmetlenül. A lábaim már készen álltak, hogy megadják magukat a testemnek, ami nem lett volna a legjobb egy út kellős közepén. Megint mondanám magamnak a szokásos dolgot, hogy többet nem iszom, de azzal csak újra becsapnám magam, hiszen tudom, hogy a holnapi másnaposság elfelejtése után újra legördítem az alkoholt a torkomon. |
Egyenéőre túlságosan le voltam foglalva magammal, és nem is figyeltem oda a lány magyarázására, meg a karjának mutogatására, jelenleg lekötött, hogy rohadtul örüljek, amiért ismét a világra tudtam magam szabadítani gondosan háttérbe szorítva a többi barmot. A lány aggódó és kedves kérdésére rá néztem és ragyogó farkasvigyort villantottam rá, ami mindennek lehetett mondani, csak bájosnak nem, sokkal inkább volt rémisztő.-Óó tökéletesen rendben van minden.-válaszoltam szórakozottan, miközben végigmértem a lányt. -Egynek elmegy.-gondoltam magamban elégedetten. Nagyjából tudtam, hogy mi történt, amég az a barom volt elől, szóval pontosan tudtam, hogy lakásra megyünk, ami nekem tökéletesen kapóra jött, már csak annyi a dolgom, hogy nem engedem meglépni. Már magamban gondolkodtam is a kis tervement, hogy hogyan szórakoztassam magam vele a legjobban. Szegény kislány. Nem is tudja, hogy mi vár rá, de nem baj, igazából addig jó. |
A két, kb. 17 centis magassarkút egyszerűen a kezembe vettem és haladtam tovább a fiú mellett.
- Kedves gesztus, de elég nagy lány vagyok, hogy lábra álljak. - mondtam miközben a nemlétező biceoszemet utattam meg a fiúnak és valami macsófejet próbáltam mutatni. Mondjuk úgy, hogy nem sikerült. Észrevettem, hogy a fiút fejfájás gyötrni, mint amilyen nekem lesz holnap reggel. - Minden rendben? - kérdeztem meglepően kedvesen, de szinte észre sem vettem, hiszen inkább azt vettem észre, hogy a fiú pillantása egyik pillanatról a másikra megváltozott volna. A kedves és figyelmes fiú helyébe valami sokkal titokzatosabb és vérfagyasztó ember állt előttem. Nah jó, ez hülyeség. Már megint a pia beszél belőlem. |
Szorakozott kis vigyor jelent meg a szam szeleben.-Hum... Akkor, ha esetleg meg is ugy adodna orommel elkaplak es viszlak tovabb a karomban.-feleltem jot mosolyogva, de szinte regybol elkomorult a kepem, mikor az ismeros fejfajas ram tort eskimeletlenul gyotorni kezdett. Basszus...pedig azt hittem reggelig sikerul kitartanom, de ugytunik ez eselytelen. Csak remelni mertem, hogy valaki normalis veszi at a helyemet. Bocsanatkero fajdalmas pillantast vetettem a lany fele, majd mar el is tutntem a szinrol, helyemben pedig megjelent Aksel.
Elesen villant a szemem, mikor eloterbe kerultem. Lusta macskas es verfagyaszto vigyor terult el a kepemen. Ismet kint leghettem es nem is akar milyen tarsasagban. Nincs jobb moka mint egy reszef arnyvadaszkislanyt gyotorni es meggyalazni. |
/folytatom, csak gportálka már most el akarta küldeni a reagot.../
és a végtagjaim is csak egy kiadós alvásra vágytak egy puha helyen, de szerintem a jelen helyzetben egy keményebbet is elviseltek volna. Főleg a lábam, amit már teljesen kikészített a magassarkú. Megfogtam a fiú vállát, hogy miközben leveszem a lábamról ne dőljek el a szédüléstől. |
Furcsálltam magmtól, hogy mennyire figyelmesen hallgattam a fiút. Nem volt szokásom ennyire végighallgatni bárkit is, főleg nem részegen, de úgy tűnik a jobb társaság erre kényszerít.
- Még szerencse. Ha a "nem olyan messzénél" többet kellene sétálnom nagy eséllyel elaludnék egy sikátorban. - mondtam miközben egy aprót ásítottam. Későre járt és a szokásosnál sokkal fáradtabbnak éreztem magam. Szemeim csak arra vágytak, hogy végre csak a sötétséget lássák |
-Na látod ez sokkal, de sokkal rosszab-nevetgéltem zavartan, miközben tarkómat vakargattam.-Mondjuk úgy, hogy nem vagyok a rend híve.-mosolyogtam rá félénken.-Ez kedves.-röhögtem-Bár biztos akad olyan darab, aminek mindenképpen ez lenne a sorsa. Őszintén szólva nem tudom, mivel ritkán nézek körül jobban. Nagyon nem is tartózkodom otthon, mivel a falkával szórakoztatóbb, vagy valami kiállításon.-magyaráztam eltűnődve.-Ne aggódj, nem terveztelek befogni munkára.-pislogtam rá.-Vendégeket amúgy se szokás, ha csak nem ők kreálják a rendetlenséget. Azt hiszem...-kuncogtam nyújtózva.-Nem olyan messze. Jobban bírom a nyugodtabb környékeket.-bárcsak ezt a többiekről is el lehetne mondani- tettem még hozzá magamban. Persze nem lehetett panaszom, mivel jó környéket fogott ki aaron a választáskor. |
- Már megszoktam a rendetlenséget. Nem egyszer volt már, hogy eldobott nadrágot vettem észre az intézet folyosójának kellős közepén, ami természetesen a kukában landolt. De nyugi, téged jobban bírlak, minthogy a koszos nadrágodat a kukába dobjam. - néztem a fiúra gúnyos mosollyal. - Azonban ha bármelyikőtök azt hiszi, hogy szobalánynak jöttem, aki kiskötényben fog feltakarítani és pucsítgatni minden felé ezt én leütöm. Lehet utálok árnyvadásznak lenni, de azért tanultam némi közelharcot az évek során. - nevettem fel amolyan diadalittasan, mint aki képes lenne a világ összes emberét legyőzni egyetlen ütéssel. - És amúgy merre laksz? |
-Csak nyugodtan.-válaszoltam szórakozottan.-Egy éjszaka belefér és talán a falkában se szedik le érte a fejemet.-mosolyogtam rá.-Viszont nem tudom, hogy mennyire leszel elragadtatva a legénylakásomtól, amiben élek. Nem mondanám, hogy túlságosan női vendégekre lett szabva.-fintorodtam el. Nem volt nagy lakásom, de bírtam még ha csak egy egérlyuknak is felelt meg. Általában nagy káosz uralkodott mindig, hiszen a négy személyiség négy féle képpen képzelte el a berendezést, így egészen színesre sikeredett az egész, mondjuk egy valamihez mind értettünk. A rendetlenséghez. Ebben sose lehetne ránk panasz, de hát persze senki se volt oda a rendetlenségért, így mind szívtunk rendesen. Persze nem igazán akadtak vendégeink. |
Egy apró mosoly jelent meg a számon. Mindig is gondolkodtam rajta, hogy végre megtagadom, hogy árnyvadász legyek, de sosem volt igazán bátorságom meg is tegyem. Azonban most Alex bíztató szavai és az alkohol hatása is adott bátorságot.
- Akkor viszont meghivatom magam. Nagy eséllyel minden kényelmesebb annál az intézetnél. - néztem fel újra a fiúra. Miközben a szemébe néztem az agyamban össze-vissza futkosott az ötlet. Igaz, sosem bírtam árnyvadász lenni és nem is hiszem, hogy túlságosan eleget tettem azoknak a feltételeknek, amiket teljesítenem kellett volna, de azért volt pár jó cucc, ami azért volt a birtokomban, mert árnyvadász lehetettem. Az irónok hasznosságát mindig is bírtam, csak azt az undorító foltot, amit hagytak azt utáltam, szóval meg tudnék válni tőlük. Egyedül attól félek, hogyha megtagadom, hogy árnyvadász legyek sosem találkozhatok többet Suzy-val, amit teljesen biztosan nem élnék túl. A gondolatok áradatában teljesen meg is feledkeztem a fiú jelenlétéről és csak magam elé bámulva haladtam a kövön. |
-Ah... értem, de akkor miért vagy ott? Álítóleg meg lehet tagadni az árnyvadászságot. Legalábbis én így hallottam, igez, hogy nem sokan teszik meg, de mé gy is akadnak, akik igen, szóval mire vársz? Én is szeretem a szabadságot, hisz nincs is nála jobb dolog, éppen ezért tudom, hogy mennyire rossz mikor korlátozzák az embert. Ne hagyd magad, törj ki és élj olyan életet, amit te magad választasz.-mosolyogtam- Ha gondolod ma feljöhetsz hozzám, de csak ma. Tovább nem bitos, hogy jó ötlet lenne...-mormoltam elhúzva a számat. Így is kétséges volt, hogy regelig fent tudom magamat tartani az első helyen. Sajnos nem éppen én voltam a legerősebb személyiség a négyből. |
Úgy tűnik nem is olyan együgyű emberrel vagyok együtt. Sikerült észrevenni, hogy semmi kedvem nincs visszatérni arra a lepukkant vacak helyre, mégha ez az egyetlen hely, ahol aludhatok.
- Nagyon jól érzed. - mondtam úgy, mintha megdicsértem volna, hogy ilyen okosan észrevette. - Utálom azt a helyet, éppen úgy, mint az összes árnyvadászt ezen a vacak világon. Nah, jó, van köztük egy akit szeretek, de őt is azért, mert a húgom, de a többi elmehet a tudod hova. - mondtam szinte már boldogan. Szerettem őket szidni és kimondani róluk a véleményemet bárkinek akivel találkozom. |
-Mert én nem vagyok részeg, ebből kifolyólag pedig képes vagyok megvédeni magamat,ha szükséges. Na meg valljuk be. Vérfarkas vagyok, alig ha van okom félni.-mosolyogtam jó kedvűen a lányra. Nem bántam, hogy nem mutatkozott be, hiszen az ő dolga, ha akarja akkor majd megmondja a nevét, ha nem ó, akkor nem. Azt is ki fogom bírni, bár nem lenne ellenemre, ha tudnám ki is ő.-Miért érzem úgy, hogy nem akarsz az intézetbe menni?-kérdeztem szórakozottan tekintve le rá. Tényleg úgy éreztem, hogy semmi kedve oda vissza menni, de nem értetem, hgy miért. Árnyvadász, szóva elvileg nem kéne viszolyogni attól a helytől nem? Vagy én tudom rosszul? Igazából sose tudtam kiigazodni a fajtáján, mindig előrukoltak valami váratlannal, vagy jó kor nagy ökörséggel, de arra rá jöttem, hogy ez sajns velük jár. Szívesebben kerültem a nephilimeket, de ha vele már így össze hozott a sors, avagy Aaron, akkor már természetesen nem hgyom magára, csak mert van némi ellenszenves iráyultságom az árnyvadászokkal szemben. |
Még mindig kikerekedett tekintettel bámultam a fiút és csak mégjobban összezavart azokkal amit mondott. Minden esetre elfogadtam a kabátot, hiszen tényleg eléggé váztam a combig érő szoknyában. Inkább elfogadtam amit mondott, mégha nem is tetszett az ötlet, hogy az intézetbe kísér és nem valami puccos hotelba. Ezért kicsit meg is haragudtam rá.
- És akkor te miért is bóklászhatsz egyedül? - kérdeztem a fiúra tekintve eltekintve attól, hogy bemutatkozott. Mivel nagy eséllyel soha többet nem találkozunk nem árultam el ki vagyok. Maradjon meg a látásból ismerés. |
Látszott a lányon, hogy mennyire meglepi ez a hirtelen váltás. Szegény még csak elképzelni se tudta, hogy mivel és kivel keveredett össze.Persze nem én leszek az aki be fogja ebbe avatni-Én mindig ilyen kedves vagyok...-mondtam huncut mosollyal a számon.-Ez csak természetes. Szégyellem, hogy olyan volt..az az voltam az előbb.-feleltem neki kedvesen.-Fázol?-tettem fel az eléggé hülye kérdésd, de válaszára nem várva levettem kabátomat és hátára terítettem.-Jobb lesz, ha elkísérlek az intézethez. Ilyenkor már tényleg nem tanásos csak úgy bóklászni az utcákon, gyere.-mondtam átkarolva segítőkészen a vállát magammal húzva a lányt.-Mellesleg Alex vagyok.-mutatkoztam be. |
Meglepett tekintettel néztem fel a fiúra.
- Mi ez a hirtelen kedvesség? Csak nem megbántad, hogy így viselkedtél egy nővel? - néztem továbbra is a fiút, aki egy kicsit nőtt a hangyányi méret után. Még mindig nem értettem ezt a hirtelen személyiségváltozást, de részeg fejjel nem gondoltam, hogy képes lennék bármit is felfogni. Karba tettem a kezeimet, miután egy hűvösebb esti szél fújt keresztül az utcán. |
-Nem szoktam mazózni.-feleltem össze áncolt szemöldökkel. Tudtommal a többiek se tettek ilyet, szóval ezt igazán nem varrhatja a nyakamba senki.-Nekem nem tetszene, szóval maradok az eredeti tervnél.-vigyorogtam rá, miközben ő végig bukdácsolt egy sort a tűsarkújában.-Hogy elehet valaki ennyire sze...-mormoltam, de alakadt a szavam a hirtelen rám törő fejfájástól, utoljára egyik személyiségem hangja vizhangzott a fejemben-Én át veszem...- ezzel el is sütétült minden és Alex tört a felszínre.
Szinte azonnal, gondolkodás nélkül kaptam el a lány karját és aggódva néztem a szemeibe.-Jó vagy? Az előbb majdnem el estél...-sóhajtottam fel kissé megnyugodva, miután láttam nincs semmi baja. Ezek után nagyot nyújtóztam. Végre én is kint lehettem egy kicsit. |
Még mindig nem tudtam, hogy merre is kellett volna haladnom az intézethez, de eszem ágában sem volt útbaigazítást kérni, főleg nem a melettem lévő hülyétől, aki láthatóan nincs megelégedve, hogy még nem estem össze.
- Arra sosem gondoltál, hogy például magadat szadizod és azon nevetsz? Az nekem is jobban tetszene. - néztem egy pillanatra a fiúra és vissza előre, ami egy nagyon rossz ötlet volt, hiszen a hirtelen mozdulatoktól még jobban elszédültem és sikerült majdnem kitörnöm a bokám, ahogyan a lábfejem oldalra csuklott a cipővel együtt, de csoda folytán nem estem orra, pedig már felkészültem a becsapódásra. |
-Valószínüleg igen, ugyis rég röhögtem már egy jót, rám fér.-mondtam megindulva a csaj után. Kár érte, hogy ilyen részeg, így nem igazán élhetem ki rajta azt a fajta szórakozásomat, amit amúgy nagyon szívesen űzök a nőkkel. Miközben haladt én nyugodt tekintettel néztem körbe az utcákon. Kissé kihalt volt erre felé minden, ami eléggé nyomasztóan hatott, hiszen én megszoktam a belvárosi sürgölődést. Ez a rész egészen régi negyed lehetett, már csak a macska kövek miatt is, meg a házak építézti stílusából se volt nehéz kikövetkeztetni. Unottan ásítottam fel és elhajítottam a cigimet, hiszen az utolsó szálamat is sikeresen kivégeztem. ezek után nem maradt semmi érdekes, ami lefoglalhatott volna.-Milyen unalmas-sóhajtottam fel az ég felé emelve arcomat. |
Végighallgattam a fiú csacsogását, amit érdekesnek találtam, hiszen a szokásos hímneműeknél sokkal többet beszélt, legalábbis azoknál biztosan, akiket én ismerek. Kicsit megforgattam a szemeimet és instabil lábakkal folytattam az utamat az intézet felé.
- Szóval számíthatok arra, szadista bácsi, hogy egész utam alatt ott leszel mellettem és várod, hogy végre eltörjön a cipőm sarka? - haladtam tovább anélkül, hogy a fiúra néztem volna. Nem lett volna túl jó ötlet még a fejem ide-oda forgatni, mert már így is csoda, hogy nem ájultam még el. |
[28-9] [8-1]
| |
|
|