Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.13. 22:04 - |
Christian Deciso & Margaret Katelyn Heavenly |
[45-26] [25-6] [5-1]
Christian Deciso
Lassan emeltem fel a fejem és néztem rá a lányra. Elvettem tekintetem róla, amikor feltette a szokásos klisés kérdést. Nem érdekelt az egész.
- Sokáig aludtam? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, majd megdörzsöltem szemeim.
Nem akartam a múltra gondolni, de mindig, amikor ezzel álmodom teljesen magával ragad és ugyanúgy átérzem a fájdalmat, amit akkor éreztem. Tenyeremre tévedt méregzöld szemeim... Szinte éreztem kezeimen a vörös nedűt, ami rátapadt. Nem sok kell ahhoz, hogy orromat az erős vas szag is megcsapja. Nehézkesen felálltam és a szökőkúthoz léptem. Belemerítettem ismét kezeimet a hideg vízbe, de amikor megpillantottam a tükörképem a hideg is kirázott. Láttam magam tizennyolc évesen, amikor ez az egész történt... Csurom véres volt minden porcikám. A könnyeket is megpillantottam a szemembe, viszont erre megráztam a fejem ellenkezésképp. Amilyen gyorsan tudtam összeszedtem magam. Nyeltem egy nagyot és nyugodtan, ridegen szóltam a csajhoz.
- Mikor jönnek már? Kezd elegem lenni ebből! - mordultam rám.
Elég volt már nekem a társaságból. Le akarom tudni az ügyet... Nem érdekelt, hogy miként, csak tudjam már le! A félelmeim eltűntek a halállal kapcsolatban. Biztos voltam, hogy megúszom.. Ha kell, akkor fenevad leszek és kivégzésem napján nyirbálni fogok árnyvadászokat,,, Túl fogok élni mindenkit, hogy szeretteim halála ne legyen hiábavaló és bosszúm beteljesítsem! |
-Jojo nyugi, felfogtam , de ne aggodj, aligha lesz szuksegem rad.-mondtam felrebillentett fejjel nezve Chrisre.-Szerelem...-mondtam elvigyorodva csovalva meg a fejem.-Baromsag, amug, okes, majd szolok.-nyujtoztam elnyomva egy asitast. Hiaba a runa, attol meg ugyan ugy faradt maradok es nyuzott, csak annyi, hogy nem alszom el tole. Ahigy fig,eltem ugy tunt egesz hamar sikerult elaludnia. Irigyeltem, hisz en meg egy napig valoszinuleg nem kerithetek sort ilyesmire. Jobb otlet hijan csak nezelodtem a teremben es probaltam kitalalni valamit, hogy mivel foglalhatnam el magam. Mar jo ido eltelt, mikor ugy tunt a farkaska valami nem tul szepet almodik. Kivancsian figyeltem, majd felallva kicsit kozelebb mentem. Mar csak par meterre voltam, mikor felriadt. Mit ne mondjak elegge szarul festett. Ossze rancolt szemoldokkel legugoltam hozza es kivancsi tekintettel kezdten el furkeszni arcat.-Jol vagy?-kerdeztem csendesen.-Hozok valamit inni.-mondtam meg se varva valaszat felalltam. |
Christian Deciso
A lány szemeit elemezgettem magamban, és tudtam, hogy vonzódik hozzám. Nem kell ehhez túl nagy ész! Amikor megint arról pofázott, hogy ezután elszakadnak útjaink csak vállat vontam.
- Már mondtam, ha segítségre van szükséged csak szólj és segítek, de semmi több! Nem terveztem barátságot meg szerelmet, főleg veled! - sóhajtottam bosszúsan, majd miután jól laktam neki dőltem a falnak és keresztbe tette lábaim.
- Majd szólj, ha jönnek és köss ki vagy mi! - morogtam, és betakarództam.
Ezután hamar elnyomott az álom. Nem épp kellemes dolgok fordultak meg a fejembe. Konkrétan rémálmok gyötörtek. Álmomban sikeresen megint nyomi lettem, és gyenge. Anyámat ugyanúgy megölték előttem és kezemhez vére tapadt, miközben magamhoz öleltem és sírni kezdtem. Most már egész testem vérben ázott, de nem érdekelt. Nem tudtam elfogadni, hogy megint meghalt.. Az még jobban kiakasztott, hogy mosolyogva hunyta le szemeit örökre. Gyűlöltem magam és Matteo-t is, amiért nem volt itt, amikor szükség lett volna rá... Felálltam és körbenéztem, de édesanyámon kívül több áldozat is volt... Végül zihálva tértem magamhoz, és kellemetlenül éreztem magam, amiért a csaj így látott. Zavartan hajamba túrtam, és a földet kezdtem bámulni... Most intenzívebben élnek elmémben a múlt sebei. Feltépődött az összes és úgy érzem lelkem elvérzik.. Úgy érzem kezdek bekattanni! |
Láttam rajta, hogy ő se gondol rám másképpen, mondju kezt már rövid ismertségünk alatt elégszer tudtomra adta, de még így is fájt, hogy már senkinek nem számítok többnek egy könnyen megszerezhető ribinél.-Értem...-mondtam csendesen magam elé bámúlva mind addig, amég át nem karolt és ismtelten enyémbe mélyesztette, azt a borzongató tekintetét. Nem kicsit éreztem rá kényszert, hogy átkarolva a nyakát újra ajkát az enyémen tudhassam, de persze nem tettem. Rá akartam cáfolni a tévhitére. Mindig is tudtam, hogy milyen dolgokat néznek ki belőlem az emberek. Igazából az elején még szórakoztató is volt, hisz a lázadásomhoz hozzá tartozott, de ahogy idősebb lettem, úgy vált kellemetlenné, de egye inkább kikerülhetetlenné a dolog, még végül már rá nézésre is mindenki elkönyvelt annak, ami nem vagyok. Sose beszéltam róla senkinek, de meg volt a magam kis titka és erre a titokra valaki egyszer kimondatlanul is rá fog jönni, de az egyetlen egy személy lesz. Ő fogja egyedül tudni, hogy ki vagyok igazából.-Felejtsük el. Amint kiszabadulsz mindketten jól tudjuk, hogy onnan vége lesz a nagy össze ismerkedésnek. Csak mert segítek, még nem leszünk barátok, max ismersök.-válaszoltam kimérten.-Nem... nem vagyok.-feleltem az egyik oszlop tövébe letelepedve, miközben neki támasztottam a hátamat. elővettem az irónom és elkezdtem karomra rajzolni vele egy rúnát, ami segít ébren maradni. |
Christian Deciso
Kínomba már felnevettem, amikor visszatért a ribancos dologra. Nem nagyon hatott meg a dolog, hisz a vak is láthatta, hogy mit művel a csaj. Nem is mondtam inkább semmit sem a témával kapcsolatban.
- Felőlem! - motyogtam.
- Úgyis én vagyok az alfahím a falkában és fűvel-fával kefélek, mert megtehetem... Ez már belefér! - sóhajtottam.
Végül én is felálltam, és levettem magamról a plédet, majd a lányhoz közel léptem. Ezután megöleltem és egyik kezemmel derekánál átkaroltam őt. Szemeibe néztem megint.
- Kösz. - suttogtam.
- Ha élve kijutok tényleg jövök neked eggyel! - duruzsoltam ajkaiba, mint aki megakárná őt csókolni. Tekintetem megint a lányba fúrtam, de végül megszakítottam.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem tőle kevésbé ridegen, miközben enni kezdtem.
Az előző produkciómmal kicsit az idegeit akartam feszegetni neki, mert addig is figyelmemet terelem erről az egész szarságról. |
-Látszott, hogy nincs valami fényes hangulatban, szóval elhúzódtam tőle és komoran néztem rá, ha lehet még komorabban mint eddig. -Nem-e? Akkor miért visekedsz úgy?-kérdeztem.-Renben, tudod jól, hogy én hiszek neked... viszont ez még nem elég, kell egy megoldás, bármi, ami segíthet rajtad...-mormoltam őt figyelve.-Tudod, tényleg nem éltem át hasonlót és csak elképzelni tudom, hogy mennyire fájhat, de attól még nem kell így nekem támadnod..-válaszoltam hagyva, hogy közel lépjen hozzám és tekintetét az enyémbe fúrja. Enyhén megborzongtam tőle, fura de tetszett ez a szempár, volt bennük valami megmagyarázhatatlan. Csak akkor kaptam észhez, mikor ő már a földön depizős pózba vágta magát. Megkerülve letérdeltem elé, majd sarkamra ülve próbáltam tekintetét keresni.-Gondolom még rémlik, hogy leribancoztál...-kezdtem bele óvatosan mondani valómba.-Nos, nem csak te gondolsz rám így, hanem az egész londoni konklávé. Mivel, csak egy jó alibi tudna kihúzni a szarból, ezért mond azt, hogy velem voltál az idő alatt... Ha én is ezt vallom, akkor elfogják hinni, hiszen jól tudják akárkiért nem vállalnék ekkora balhét, meg mint mondtam, amúgy is egy utolsó kis senkinek gondolnak, szóval nem esik nehezükre elhinni, hogy kikezdtem egy vérfarkassal.-mondtam elfordítva róla a tekintetem.- Meg látták ugye a csókot is... Nekem meg már nem számít, hogy mit beszélnek össze a hátam mögött, de ha mondjuk te nem akarsz egy árnyvadásszal ilyen hírbe keveredni azt is megértem, csak felajánlottam egy megoldást.-vakartam meg idegesen a tarkóm, majd inkább felállva úgy döntöttem jobb, ha most elvonszolom magam arrébb. |
Christian Deciso
Rizsát hallva csak felsóhajtottam. Erre már én is rájöttem, sajnos... Emellett arra is, hogy valaki a falkában akart kibaszni velem. Keresztbe tettem lábaim és morogva fogadtam, amikor megpöckölte a homlokom.
- Nem vagyok szaros gyerek! - morogtam.
- Amúgy amiket mondtál tisztában vagyok! - motyogtam.
- De nem én öltem meg, mert én biztosra akartam menni! Mivel nem láttam a gyilkos arcát, amit egy csuklyával rejtett el így nem öldöklök árnyvadászokat! - morogtam.
- És igen, anyámat ártatlánul öltétek meg! - álltam fel és mordultam rá, miközben felálltam és szemeibe néztem.
- Sosem volt benne a démonok mocskos játékaiba! Én és a falkám elkerültük ezeket... Tisztességesen próbáltunk élni a ti törvényeitek szerint, de pár idióta vérfarkas miatt már egyből mi lettünk a célpontok... Gyenge voltam és ezért haltam meg édesanyám! - hajoltam le hozzá, hogy még jobban szemeibe tudjak nézni. Méregzöld szemeimmel kerestem valamit, viszont nem tudtam, még magam sem, hogy mit!
- Ti is hibáztok... - simult össze felsőtestünk, majd eltávolodtam tőle és a plédet hátamra terítettem, és fejem búbja sem látszott ki.
Felhúztam lábaim és a földet kezdtem bámulni. Nem tudtam mi lesz így.. Még ha véghez vihettem volna bosszúm, viszont még időelőtt valaki bemocskolt ilyen váddal... Komolyan így kell meghalnom, hogy semmit sem értem el a nyomorult életemben?! |
Kissé hitetlenkedve néztam, hogy a hülyeséget valóra váltja, de inkább rá hagytam és óvatos mosolyra húzva a számat megcsóváltam a fejemet. Vannak ilyen őrültek, de hát nem lenne annyira izgalmas az élet ilyen alakok nélkül. Ahogy hallgattam elhúztam a számat, majd kikerekedett szemekkel néztem rá.-Várj, várj....-motyogtam lesápadva számhoz kapva a kezem, miközben idegesen el kezstem fel alá mászkálni.-Azt mondod, hogy valaki megölte az egyik családtagodat... és ha jól sejtem árnyvadászok voltak?-kérdeztem bár választ nem vártam. Egyre idegesebb lettem a dolog miatt.-Basszus Chris ez így nem jó...-motrmoltam.-Valaki...valaki tisztába van azzal, hogy mik történtek a múltadban és ezt hasnálja fel ellened. Megölték az egyik családtagodat az árnyvadászok, és most megöltek egy árnyvadászt, akinek a meggyilkolását próbálják rád kenni. Ezzel teljesen rád tudják bizonyítani, főleg ha kiderült, hogy az volt az az árnyvadász, aki megölte az egyikszerettedet. Ha jobban utána néznek, már pedig utána fognak, akkor látják, hogy már volt a családoddal gond.. ezek után senki se gyanakodna másra, hiszen teljesen logikus lenne, hogy megölöd azt, aki ártott neked.-mondtam megállva és rá pillantva.-Hatalmas nagy szarban vagy...-nyögtem ki.-Fogalmam sincs, hogy ebből hogy tudnálak kirángatni.-csóváltam meg a fejemet, mielőtt ismét rá néztem volna, ezúttal kicsit haragosan.-Ne legyél már hülye.... ha utálnálak, akkor hagynálak itt megdögleni és nem foglalkoznék ezzel az üggyel, de azt teszem. Tény, hogy eleinte nem voltál szimpi, nagyon nem, de normális is tudsz te lenni, ha megerőlteted magad.-sóhajtottam fel majd oda lépve hozzá homlokon pöcköltem.-Ne legyél ennyire kis izé, különben is, most pont nem az számít, hogy milyen a kapcsolatom veled, mivel óriási nagy bajban vagy. |
Christian Deciso
A szökőkútas dologra mosolyra húztam a szám, és levettem a felsőm. Végül elindultam a kút felé és bevizeztem a testem. A hajam is merő víz lett, de nem igazán zavart... Sőt még jól is esett. Ezután leültem annak szélére és hallgattam végig elgondolkozva a lányt.
- Te mit tennél, ha igazságtalanul rúttúl megölnék számodra a legfontosabb személyt a szemed láttára? Mit tennél, ha eközben meg is aláznának jogtalanul? Ha azt éreztetnék veled, hogy te vagy a hiba, és te vagy mindenért a felelős... Mert gyenge voltál és nem tudtad őt megvédeni?! - kérdeztem ridegen, fagyos tekintetemmel néztem rá, amik ennek ellenére szikrákat szórtak.
- M, minden a nézet kérdése! Amíg nem élted át a szituációt és nem tudod, hogy mit miért tett senki sem ítélkezhet! SENKI! Ezt az egyet tudom! - morogtam.
- A szeretet és a gyűlölet között egy határ van... A jó cselekedetek és a bosszú között is szintén! Minden összefügg, és ha tudnád, hogy mennyire fekete-fehér az érzelmi rátánk meglepődnél! - böktem ki komor arccal.
- Te is utálsz engem! Ebben biztos vagyok... Látod? Nincs olyan, hogy semleges! Valaki vagy szimpatikus és kedvelsz, vagy utálod és megveted a viselkedése miatt! - rántottam vállat, majd merítettem tenyerembe egy kis vizet, amivel megmostam az arcom és hátra hajtottam ezután a hajamat, ami arcomba zuhant. |
-Naaa, ne csipked az arcom.-mormoltam elhúzva a szám- Ez annyira öreg nénis... ennyi után minimum jár valami, amiért megcsipkedhetted az arcomat.-mondtam tetetett felháborodással.-Medence... chh ne hogy azt hidd, hogy olyan luxus kecót rittyentek ide. Fürdeni akarsz? Ott a szökőkút.-fintorodtam el.-Valahol még ilyen lehetőséget se kínálnak fel, meg gondolj bele. Nem minden nap fürödhet az ember szökőkútban. Ne mond, hogy nem vonzz a gondolat.-nevettem fel. Ahogy a történetemet végig hallgatta, úgy lett egyre borúsabb az arca és én is inkább felhagytam a poénkodással.- Nem mindig értelmetlen a bosszú, van amikor teljesen jogos, de attól még nem érdemes ilyesmit tenni. Hiába bosszulsz meg valamit, ha már egyszer valami megtörtént, az megtörtént és úgyse fogod tudni vissza csinálni, akkor meg mit érsz el vele? Jobb lesz a lekiismereted, megnyugszik a lelked? Lehet, de attól még magadat ásod el vele egy életre és bebizonyítod, hogy te se vagy jobb. Én úgy gondolom, ogy akiben van bármennyi büszkeség, az eltűri a pofonakat, amit az élettől kap, aki pedig nem és inkább bosszút áll, az egy gyenge alak, aki nem képes elviselni egy rá nehezedő terhet és inkább válassza a könyebb utat.-mondtam határozottan. Arcomon már nyoma sem volt a vidámságnak, helyette komorság terült el rajta.-De mindegy.Mindenki maga dönti el, hogy elcseszi e az életét vagy sem, büszkén vonol e rajta végig, vagy sunyin meghúzódva.-vontam vállat és inkább innentől nem mondtam semmit. |
Christian Deciso
- Na, kérem a minikonyhám! - mentem oda hozzá és csíptem bele a pofijába játékosan.
- Egy órát kapsz! - vigyorogtam.
- Medence is jöhet! Amúgy is szeretek úszni, sőt már lételemem! - válaszoltam szintén vigyorogva.
Megfogtam végül a kaját és a plédet, amit nekem hozott. Félig felvont szemöldökkel hallgattam végig a történetet, amire felsóhajtottam. Nem nagyon lepett meg a dolog. Én is ilyesmit tervezek, de amíg nem vagyok biztos a dolgomba, hogy ki ölte meg anyám én addig nem pattogok! Ettől függetlenül elfintorodva néztem rá, hogy ezért halálra ítélnek bárkit is.
- Hülye bosszú, mi? - kérdeztem rá elhúzott szájjal.
Én korántsem találtam hülyeségnek a bosszút! Senki nem mondja azt nekem, hogy sohasem érzett még ilyet és nem bosszúlt meg dolgokat! Lehet nem élet-halál harc volt, de már mindenki tett ilyet!
- Jó. - böktem ki ridegen, majd vissza leültem az előző helyemre és enni kezdtem.
Nem tudtam mit hozzáfűzni ehhez. Néha azt éreztem, hogy egyesek annyira szeretnek Istent játszani a másik felett, viszont valójában mi is egyenrangúak vagyunk mindenkivel! Az erő az most teljesen mellékes! |
-Ehh...ra jottem en is-mondtam vissza fojtott vigyorral csovalva a fejem mikozben megindultam fele.-Hat...gondoltam ra, hogy hozok hutot, agyat es szekrenyt, de tul maceras lett volna, de ha adsz egy orat beshereltetek egy minikonyhat-valaszoltam szorakozottan.-Esetleg medencet is kapsz, bar annak a szokokut is jo.-mondtam kezebenyomva a kajat kozben leteritettem a pledet es elkeszitettem az alvohelyet.-Nem neztem az idot, de mar elegge kesore jar.-mondtam ra pillantva. Elegge faradtnak tunt.-Hat...-mormoltam elforditva a fejemet.-Uhm... ugy tunik, hogy valaki kivegzett valami hulye bosszubol egy arnyvadaszt... elvileg kitervelt ugy volt es tobb ember keze is benne van, de egysegesen teged gyanusjtanak.-motyogtam es bizonytalanul ismet ra neztem.-Ha rad bizonyitjak valahogy, akkor jobbik esetben kivegeznek... es igen. Ez a jobbik eset...-turtam bele ideges faradtsaggal a hajamba.-Nem alszom.-valaszoltam konnyeden. |
Christian Deciso
Álmoskásan kezdtem el szemeimet dörzsölni, amikor visszatért a csaj. Ásítottam egyet, és lepetten már idiótának néztem, ahogy kinézett. Komolyan rittyent nekem ide pizsipartit. Meg is mosolyogtam halványan, majd hajamba túrtam nehézkesen.
- Túl lőttél a célon! - nevettem halkan.
- Amúgy csak kaját meg párnát, és plédet hoztál? - tettem fel kérdésem kicsit kómásan.
- Egyáltalán hány óra van már? - sóhajtottam egy-két ásítás mellett.
- Sikerült belógni ezidő alatt és megtudni, hogy mi folyik itt? - nyújtóztam egyet és roppantottam ki a nyakam.
- Te is itt alszol vagy mi? Bocs, a sok hülye kérdésért! - morogtam végét szinte saját magamnak.
Nagyon annak a határán voltam, hogy elalszom menten, viszont bírtam még a strapát. Kíváncsi voltam már, hogy mibe keveredtem bele akaratom ellenére, szóval éjjeli üzemmódba kapcsoltam. Röhejes, de most teljesen lefáradtam, pedig éjjel szoktam aktív lenni most meg lemerültem... Ez szánalmas... |
Nem valaszoltam mar semmit, csak kileptem az ajton es felsiettem a lepcson. Ismeros hosszu folyosok vezettek minden fel. Aki nem jaratos itt nagyon konnydn el tud tevedni. Kislany koromban nem egyszer sikerult, sokszor meg a szuleim is alig tudtak megtalalni. Most mar persze tokeletesen kiismertem magam rajtuk. Ahogy vartam mar mindenki aludt, szoval egy hangtalansag runaval egyszeruen surrantam at a boszorkanyfenyekkel vilagitott folyosok hadan, ameg el nem ertem a konyvtarig. Benyitottam es korulneztem. Nem volt senki ee bent. Gyorsan cselekedtem. Egybol az asztalhoz leptem es mar netegettem is a papirokat. Szerencsere konnyeden megtalaltam ami nekem kellett, de csak hangosan felszisszentem az olvasottakon. Nem idozhettem sokqig, ugyhogy mar mentem is, de elotte a konyhabol csortam kajat es a farkaskanak is vittem pledet takarot meg parnat, hogy azert meg is csak valahogy le fudjon pihenni. Amint vissza beestem hozza ugy festhettem, mint aki pizsipartira pakolt. |
Christian Deciso
Megint csak bólintottam, viszont a megjegyzésre csak morogtam valamit. Matteo is mindig ezt vágta hozzám, hogy elcseszem könnyedén a dolgokat. Nem véletlenül lett a riválisom...
- Még semmit sem láttál! - jelent meg egy önelégült mosoly az arcomon, amikor az orra betörésre tért ki.
- Így terveztem én is, főnökasszony! - forgattam meg szemeim, amikor mondta a pihenést.
- Kösz. - böktem ki nyersen megint, majd ásítottam egyet.
Én két dolgot utáltam, amikor valaki mártírkodik vagy elvárja tőlem, hogy felelősséget vállaljak! Egyiket sem csíptem, így nem mondtam rá inkább semmit, mert a végén belefojtana a nyomorult kútba és nem élném meg a holnapot meg a kihallgatást! Amint kilépett az ajtón hátam neki vetettem a falnak és összekuporodtam kicsit. Nem nagyon volt melegem, de emellett hülyén hangzik, de picit fáztam. Fejem is neki döntöttem a falnak és lehunytam szemeim. Próbáltam kikapcsolni az agyam és pihenni kisebb-nagyobb sikerrel. Nem épp a legkellemesebb itt dögleni, amikor odahaza vár édesapám és a haverok! Nem épp így terveztem az estém, hogy itt fogok dekkolni valaki jóvoltából... Sokkalta inkább terveztem be egy-két csajt magamnak, akiket jól megdugtam volna, viszont kaptam helyettem egy becsület buzi ribinek kinéző cuki lánykát! Tény, hogy nem minden démonnak van ilyenben része, de azért én is el lettem volna nélküle... Legalább pörög az életem, hisz úgyis a bárban még az unalom miatt rinyáltam! Kész paradoxon, amit művelek, mert most meg már csak haza akarok menni... Most már ezt baszhatom, de remélem hamar túl leszek ezen az egészen! |
-Rendben-mondtam vedekezoen felteve a kezem, majd elvigyorodtam-Ott leszek, mert toled kitelik, hogy elcseszed, akkor pedig hiaba faradtam, na meg nem lenne jo, ha megint betorned valaki orrat-mondtam szorakozottan es felallva nyuntoztam egyet kozben.-Ha tudsz, akkor pihenj le, en pedig akkor korbenezek.-asitottam fel megindulva az ajto fele, ami az intezetbe vezetett.-Ha valahogy megis bejonne valaki, akkor kenj ram mindent -legyintettem.-Mar megszoktak, hogy nem ugrok senkinek parancsszora es azt csinalok, amit eppen jonak latok.-kozoltem, majd mar nyitottam is az ajtot, ami hasonlo elven mukodott, mint a nagybejarati. Caak arnyvadaszok voltak kepesek kinyitni. |
Christian Deciso
- Jó! - böktem ki röviden a válaszom. Mégis mit regézek, amikor egy szóval is eltudom intézni. Sosem szerettem feleslegesen fecsegni, és most mégis egész sokat beszéltem. Hallva, hogy ki fog kötözni csak elfintorodtam, de végül sóhajtottam egyet.
- Értem, majd kibírom valahogy, mint eddig is! - morogtam kedvtelenül.
Fapofával hallgattam végig a tervet és bólintottam egyet, hogy felfogtam. Talán mégse olyan reménytelen a helyzetem, ha itt van a csaj. Amikor viszont arról kezdett beszélni, hogy mindenképp ott lesz, ha megkérem rá és az a mosoly... Kissé meglepődtem, de betudtam annak, hogy agyára ment a fejfájás vagy valami.. Lehet tényleg megjött neki a PircsiMikcsi, hogy ennyire ingadozik a kedve.
- Rendben, és én etéren nem döntök! Rád hagyom... Ha akarsz jössz, ha nem, akkor nem! Én csak megkérdeztem. - mondtam kimérten, de nem bunkón, se ridegen. Inkább érzéketlenül, viszont ez is már egyre inkább a fáradtság miatt volt. Már bunkózni sincs erőm, se jópofizni.. Se semmi! |
-Oke, ahogy gondolod, de ha tenyleg kell valami, akkkr hozok. Este huvos van itt, igaz nem tudom a verfarkasok mennyire erzekenyek erre, de gondolom egy takaro sose art.-mormoltam eltunodve.-Hu? Ki leszel kotve, majd reggel mielktt ellenkriznenek es jonnenek kihalgatni.-valaszoltam annak ellenere, hogy utana lelegyintette. Fura egy fazon, de nem is olyan veszes.-Mellesleg en se konnyen haverkodom, szoval meg tudlak erteni-feleltem vallat vonva.-Hat... este, ha mar nyugiba lesz minden, akkor bemegyek a konyvtarba es elokeresem ennek az egesznek a papjrfeljegyzeseit. Biztos, hogy ott vannam az asztalon..utana vissza jovok es vazolom a helyzetet-mondtam eloadva az otletem-Uhm...elvileg ott lehetnek, mivel elmultam 18, de attol meg nem biztos, hogy a szuleim dijjaznak. Viszont, ha szeretned, akkor ott leszek, ha torik, ha szakad-mosolyodtam el kedvesen. |
Christian Deciso
Miután valamilyen szinten elnyomtam a perverz, nyugodt, de mégis görény énem, csak félszemmel figyeltem, ahogy magára firkant valamit a csaj. Nem törtem meg még mindig a csendet, és már épp beszédre nyitottam volna a szám, amikor megelőzött. Nem hittem a fülemnek, amikor hallottam, hogy a kérdés felhozatalt meg a bocsánat kérést. Halványan elvigyorodtam, majd legyintettem egyet.
- Inkább éhes, de el vagyok így is! - vontam vállat, és folytattam.
- Nem gáz, én is genya voltam, és az is maradok! Nem vagyok a kedvesség híve! - sóhajtottam fáradtan.
- Amúgy nem lesz gond, hogy nem kötöztél ki vagy valami? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mindegy, inkább rád hagyom! - zártam le inkább ezzel a kérdésem. Nem igazán akartam belemenni a részletekbe és nem igazán akartam felelősséget vállalni, ha valamit elbasz a lányka.
- Holnap a kihallgatáson ott leszel? - tettem fel következő kérdésem kíváncsian. Ez tényleg érdekelt, hogy mégis mit tervez. Sajnos, nem tudtam a fejébe látni! |
Elegge megfajdult a fejem, de nem tudtam volna megmondani, hogy ez mikor tortent. Tulsagosan is el voltam foglva a farkaskaval, szoval elovettem az ironom es egy iratzet rajzoltam az alkaromra, hogy egyhitse a fajdalmamat. Fura volt igy csendben ucsorogni.-Jut eszembe. Nem vagy ehes?-kerdeztem-Vagy szomjas?-tettem meg hozza kisse faradtan.-Ha kell valami csak szolj, mert ezt nem ugy epitettek meg, hogy otthon erezze benne magat barki is.-mondtam csendesen a plafonra emelve tekintetem. Szep hy volt, de sivar. Vissza pillantottam ra.-Amugy... bocs a beszolasaimert.-nyogtem ki oszinten, mikozben tekintetem az ovebe furtam szavaim nyomatekositasa keppen. |
[45-26] [25-6] [5-1]
| |
|
|