Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.16. 21:40 - |
Mable Whitehouse & Aaron Lukas Sindre |
[28-9] [8-1]
-Mert vagyok annyira szadista, hogy élvezzem mások nyomorát.-feleltem egy lidérces vigyor kiséretében, ami csak még jobban kiszélesedett attól, ahogy a lány köhécselni kezdett a cigifüsttől.-Mivel jobb szórakozásom nincs ide jöttem hozzás és magamban remekül szórkozok...-szívtam bele a cigimbe.-remélem nincs harag-röhögtem fel.-Ja és a félre értés elkerülésének érdekében, én nem sajnállak, inkább szánlak. Ez sokkal jobb szó arra, amit kiváltasz belőlem.-feleltem vállat vonva. Lehet nem voltam kedves, de legalább őszinte. Különben is amennyire részeg holnapra már úgyis elfelejti még azt is, hogy össze futott valaha velem. |
Először kicsit meglepetten néztem a fiú kezére, ahogyan hozzáér a karomhoz, de végülis segítségnek vettem, hiszen végre sikerült valami egyensúlyt találnom a magassarkúmban. Miután elnegedett újra rá figyeltem és a meséjéről, hogy valaki megtámad és semmi esélyem nem lenne megvédenem magam, ami nagy eséllyel igaz is, de ahogyan őt sem, engem sem nagyon izgatott.
- Akkor miért nem nevetsz fel és sétálsz tovább? Szerintem egyszerűbb lenne, mint megsajnálni egy védtelen árnyvadászt. - néztem a fiú szemébe a füstön keresztül. Enyhén felköhögtem. Az alkoholt nagyon is bírom, de a cigivel sosem tudtam dűlőre jutni, főleg azután miután egy lyukat égetett az egyik kedvenc selyempólómba. |
Oda lépve hozzá megfogtam a karját, hogy azért nehogy már kidőljön mint egy darab fa amég én póbálok vele beszélni, már aminnyire ez lehetséges egy részeg emberrel. Nem mondom, hogy én ne szoktam volna így, vagy még rosszabb állapotban haza támolyogni, de azért egy árnyvadász csajtól nem ilyenre számítottam.-Démonok, rossz akaró alvilágiak?-néztem rá magasba szaladó szemöldökkel.-Tudod részegen max akkor éled túl, ha rád támadnak, hogy ha éppen jókor szédülsz el egy esetleges támadás elől.-forgattam meg a szemeimet, majd elengedtem, amint úgy véltem talán nem terül el a földön. -Napersze nem mintha különösebben izgatna, hogy mi van veled, csak olyan nyilvánvalóan ki vagy szolgáltatva, hogy az már nevetséges.-mormolltam orromon keresztül eregetve kia cigifüstöt miután beleszívtam egyet. |
Megpróbáltam egy biztos pontot találni a macskakő kissé csúszós felületén és a tűsarkam között, ami nem igazán ment, de mikor a fiú közelebb jött hozzám próbáltam nem olyan részegnek tűnni, mint amilyen vagyok. Sajnálattam hallottam meg, hogy ennyire érződik rajtam az, hogy milyen alantas fajhoz is tartozom.
- Ugyan mitől kellene félnem? - néztem kérdő tekintettel a fiúra miután végigmértem. Az a szokásos izmos és helyes lükontróp faj volt, akikkel már nem egyszer találkoztam. |
Miután kivégeztem az utolsó előtti szál cigimet is elhajítottam, majd rá gyújtottam egy másikra, ami ezek után eléggé hanyagul kandikált ki a számból, miközben szememmel nyomon követtem egy eléggé bizonytalan léptű lány tűsarkús mutatványát.-Orra fogsz esni.-közöltem úgy mint aki éppen most köszön oda hanyag módon egy ismerősének. Közben kivettem a cigit a számból és hagytam, hogy tüdőmet betöltse a füst, majd kiáramoljon számon keresztül. Ezután vissza helyeztem a számba és enyhén ráharapva a végére zsebre vágtam kezeimet, majd megindultam a csaj felé.-Érdeks látvány egy árnyvadászt ennyire lerészegedve látni, nem félsz kislány?-kérdeztem feloldalas vigyort szabadítva a képemre. |
Az intézet felé tartottam az alvilági bárból. Természetesen az elfogyasztott alkohol miatt lépteim most nem voltak olyan kecsesek mint szoktak lenni és az amúgy is miniszoknyám kicsit feljebb csúszott a combomon. Így haladtam a londoni utcákon, ami nagy eséllyel nem az intézat felé vezetett. Mint szinte minden ilyen bári látogatás után most is legalább 2 órát kell gyalogolnom csakhogy megtaláljam azt az utált helyet, amit még otthonnak sem neveznék. Azonban nem volt mitt tenni. Megpróbáltam óvatosabban lépkedni magassarkúmban, nehogy ezt is tönkretegyem, mint a tegnap estit. Miközben így jártam a macskakövezett úton egy pillanatra felnéztem az útról és nem olyan messze egy férfit pillantottam meg. Mivel kergetett az ájulás nem volt kedvem bárkivel is igazán bájcsevegni, így nem is nagyon figyeltem rá, inkább próbáltam "haza" jutni. |
Kiszabadulva a régi rendőrörsről és lerázva magamról a nem kellő falkatagokat elindultam a lehető legcéltalanabbul london utcáin. Fogalmam se volt, hogy mióta sétáltam fáradhatatlanul, miközben egyre messzebb és messzebb keveredtem. Nem volt sehol egy olyan hely, ahová szívesen betettem volna a lábam. Bár a tetkósnál elidőztem kicsit, igaz úgy voltam vele, hogy van már elég bőven, na meg páran nem lennének elragadtatva az újaktól. Utáltam ezt a betegséget, amiben szenvedtem, de megtanultm vele élni. Kénytelen voltam, hiszen ketten teljesen hajthatatlanok voltak, mikor felhozták nekik a gyógymódot. Bár annyira nem bántam, hiszen ezt tett különlegessé, bár nem mindig a javamra fordították a dolgot a többiek, főleg Aksel, vele gyűlt mg legjobban a bajom, de legalább nem ellenezte a cigit, amit amúgy most is békésen szívogattam, miközben caplattam tovább a néhol macskakövekkel kirakott terepen. |
Mable Whitehouse & Aaron Lukas Sindre |
[28-9] [8-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
