Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.15. 15:48 - |
Azel Kise & Ryiah Sandasa Blacksky |
[21-2] [1-1]
- Hát valahogy nem vonz a gondolata, hogy úgy ébredjek. Lehet inkább hanyagolnám. - mosolyodtam rá fogat villantva. Felnevettem mikor vállba boxolt és dörzsöltem meg az ütés helyét. - Nem vagyok buksi... jegyezd meg hermina! - ha már ő is csodás neveken illet én sem leszek rest azthiszem. Azonban egyre közeledtük a házhoz így hamarosan már az épület lábánál álltunk. Hagytam előremenni hiszen ez az ő otthona, ő ismeri a járását. - Nem zaklat sose semmilyen démon? - néztem rá érdeklődve elvégre ha ilyen helyen él akkor a démonok egy idő után elkerülhetetlennek tűnnek számomra. Habár lehet, hogy ez csak nálunk van így... |
-Pont mint a masnaposokban-helyeseltem lelkesen bolintva.-majx beszerzek melled egy tigrist is, csak hogy akkor mar teljes legyen a kep.-mondtam szorakozott twkintettel pillantva fel az egre-A cranc...pedig azt hittem... mekkora csalodas.-sohajtottam sajnalkozva.-Hat nem ertem meg, de megprobalom tul tenni magam rajta.-ajanlottqm, majd magasba shalado szemoldokkel neztems ra, utana vallaba boxoltam-Onelegult Buksi....-mormogtam ossze rancolt homlokkal, kozben nekialltam a kulcsomat keresni, ami persze a taska legajara csuszott le es onnan voltam kenytelen kihuzigalni. |
- Azthiszem én volnék a kivétel. - feleltem mosolyogva a csipkés elméletére. - És végül tetkóval ébredek mint Vegas-ban. - vigyorodtam rá, majd előre vezettem fejemet és halgattam tovább a lányt. - Valahogy nem rajongok a transzfesztitákért...- húztam fel alsó ajkamat, majd tekintettem rá sajnálkozva. - Remélem megéted..- bologattam fejemmel, majd elvigyorodva ismét magam elé tekintettem. - Én is így gondltam... - feleltem önelégűlten hiszen tényleg ez a minimum, hogy miután kihúztam a szarból amiben nyakig üllt már, hogy megvendégel néhány éjszakával. - Nah látod. A sors is így akarta... veled pedig tudatta és nem készültél fel rám. Jobban teszed ha bepótolod...- mosolyodtam rá és az említett torony eközben egyre közeledett. Már alig volt 3 perc köztünk és a cél között. |
-Ahjj... pedig általában mások örömmel elfogadják az ajánlatom a csipkés rucira.-mosolyogtam.-Na jó nem, de vicces lenne. Viszont legalább örülhetsz, mert van eper illatú tusfürdőm. Csak úgy vonzani fogod tőle a csajokat, főleg, ha adok valami hullámcsatot, amivel el tudod majd a hajadat is csatolni.-mondtam elgondolkodva.-Lehet még a hajadat is befestem álmodban lilára. Tök menőn nézne ki.-vigyorodtam el.-Ahh...értem, de hát. Na mindegy, ahogy gondolod. Őszintén szólva te lettél volna az utolsó, akiről azt gondoltam volna, hogy a segítségemre siet. Mondjuk nem bánom, dehogy is. Nincsenek öngyilkos hajlamaim és adrenalin függő se vagyok éppen, szóval köszi, hogy segítettél. Ezek után a minimum, hogy meghúzhatod nálam magad, ameddig jónak érzed.-ásítottam el magam már sokadjára. Kezdett az én energia készletem is rohamosan megcsappanni. Úgy éreztem, hogy ezen még a kávé se tudna segíteni, csak egy félnapos szunya.-Aham, biztosan. Most hogy így említed a tudatalattim néha álmomban szokta mondani, hogy készüljek fel egy kékszalagos nudizós kutyára.-bólintottam elgondolkodó képet vágva. |
Persze gondoltam, hogy nem mondja komolyan de valahogy az oldalmba nyilaló fájdalom kicsit megtépázta a humorérzékemet. Nem mindíg ugy reagáltam ahogy az ő valóban elképtzelte. Csak elmosolyodtam rajta fáradtan fejemet csóválva a föld felé fordított fejjel. Felemeltem fejemet, majd néztem magam elé miközben válaszoltam. - Nem bánnák egy fürdést de valahogy a csipkés hálóing és a tanga gondolata nem tud vonzani. - vigyorodtam el fogaimat kivillantva, majd rá pillantottam. - Egyszerű... A baj nem válogat. Nem úgy tűntél mint aki a helyzet magaslatán volna. Hagynom kellet volna? - tettem fel a költői kérdést hiszen ezt nem konkrétan neki szántam - Szerintem nem. - válaszoltam meg a saját krédésemet. - Meg aztán előbb vagy utóbb ezek betaláltak volna engem is. Nem tudtam persze eleinte, hogy mivel állunk szemben de ha munkatársak is vagyunk... szerintem ez épp elég ok rá. - mosolyodtam el, majd magam elé tekintettem és sétáltam zsebre vágott kézzel. - Talán tudtad előre, hogy jövök! - mosolyodtam el a nagy ágyon. Persze, hogy én mennyire vágytam már arra, hogy abba a nagy ágyikóba bele süppedjek. Na de a fürdés... persze ki nem hagynám. Az első dolgom az lessz ha oda érek, hogy ledöglök egy kicsit, iszok valamit ami kisimítja kaparó torkomat és fellágyatja száraz számat, majd bemászok a zuhay alá. |
-Nem azért mondtam.-sóhajtottam rá pillantva.- Rendes alaknak tűnsz, szóval ne aggódj nem gondolom komolyan, amit mondok, csak így könnyebb, ha kicsit viccelődök. Bennem oldódik a feszkó, közben pedig nem alszom el, márpedig most szívesen aludnék már én is, mint te. Eléggé álmos fejed van.-mosolyogtam rá.-Mellesleg van kaja, szóval ha éhes lennél, akkor tudok mit adni, fürödni is lefürödhetsz, de szólok, ha csak nem vagy oda a franciabugyiért és a spagetti pántos felsőért tiszta ruhát nem tudok adni. Vaagy, ha nagyon merész vagy, akkor esetleg kerítek valami cuki feketecsipkés tangát-nevettem eltürve a hajamat.-Pff...na jó. Igaz, de hát most merd azt mondani, hogy nem lenne poén. Biztos nagyot néznének. Lehet lenne olyan, aki hülyeségből má csak azért is oda jönne hozzám.-mondtam elgondolkodva.-Na nem mintha annyira pasit keresnék... Jobban meggondolva 18 vagyok, de még egy pasim se volt.-esett le hirtelen.-Hum... esetleg, ha ... de nem. Egy éjszaka nem számít-csóváltam meg a fejemet, majd rá emeltem tekintetemet ismét. Kicsit sajnáltam, mert azért még is csak nem lehetett kellemes dolog.-Oké... ahogy érzed, de ha kell valami szólj... Amúgy miért mentettél meg?-kérdeztem őszinte kíváncsisággal a tekintetemben.-Nyilván már akkor tudtad, hogy mi vagyok, de én úgy tudom, hogy az alvilágiak nem szeretik a fajtám, de akkor miért?...-néztem rá tanácstalanul. Érdekelt a válasza, mivel nem hittem benne, hogy minden egyes alkalommal árnyvadászokat mentegetne, mert hogy az mekkora buli, fleg ha közben a falhoz basznak és darabokra törnek a bordáid. Szerencséje van abban, hogy gyorsan gyógyul.-Jó, csak gondoltam szólok, hogy mire számíts. Ja és jobban meggondolva eléggé nagy ágyam van, szóval akár elférsz te is. Még jó, hogy annó akkorát vettem bele, igaz fel nem tudom fogni, hogy mi a szarnak, de nem baj, már rá jöttem, hogy ilyen fura logikával működök.-mondtam fintort vágva. |
- Gőzmozdonynak nem nevezném magamat és még kutyának sem. De kinek mi... - vontam meg beletörődően vállamat, majd elmosolyodtam rajta. Mindenesetre reménykedtem abban, hogy nem vette komolyan amit mondtam hiszen csak nem gondolja, hogy két perc alatt úgy ráhajtok. Na persze annak örömére, hogy megmentettem még a kezét is megkérem. Fura gondolatok voltak ezek... - Hát nem hinném, hogy kapós volnál ha olyan pólóban flangálnál.- mosolyodtam el a gondolattól, hogy valaki is rámenne egy olyan nőre aki már magára plakátolja, hogy férfit keres mintha csak a járkáló táblás emberek volnának. Humorosan hangzott, nem hogy még el is képzeljem. Miután elszívtam a cigit egyszerűen elhajítottam valamerre és mikor megszólított ismét csak bevártam rá tekintve. - Megvagyok...- feleltem neki - Voltam már ocsmányabbul is...- vontam meg vállamat, majd dugtam zsebre kezeimet. Ahogy a nevemet elemezgette egyszerű vigyor húzódott a számra. Valami hihetetlen fura névválasztású családból származok. Az apám az anyám... mindkettejüknek démon neve van. Valami hülye szokás volt amit én is megörölköltem. Már ami a nevemet illette. A gyerekemnek az életben nemadnák ilyen nevet. Mint az Azazel... na persze. - Jelenleg legkisebb bajom is nagyobb annál mint, hogy a házad nagyságán álljak le problémázni... elhiheted. - feleltem neki kicsit félvállról véve a dolgokat. Hiszen tényleg így volt. Mit érdekelne az engem ha sörös üvegek meg szeméthalom heverne a házában. Nahjó érdekelne mert tisztaság mániás vagyok de most mit kezdjek vele. Egy éjszakát kérek és utána tiplizek is... max hálám jeléül rendet teszek nála na de mit érdekel.
Ahogy felszólalt hírtelen, hogy látja házának ablakait én is felpillantottam és máris kerestem szemeimmel a megnyugvásom helyszínét feldő ablakocskát. Legalábbis egy két napta tuti bevergődök oda és nem tágítok. Pofátlanság lehet de na most mit érdekel. Miután elpicsáztunk pár démont valószínű, hogy keresni fognak néhány napig. Az volna a leg ígéretesebb ha esne egy kicsit az eső de még mindíg nem úgy álltak a dolgok, mint ahogy azt korábban is említettem. Eső sehol, baj az mindenhol... hozzászoktam. Végűl nem találtam meg szemeimmel a házacska ablakát de attólmég, hogy látom nem lessz közelebb. Nekem pedig az lenne a legjobb ha minharabb levágódhatnék és pihentetném magamat. Egy hatalmas ásítás szökött ki számból ami elé téve kezemet ügyeltem arra, hogy ha valaki a számba néz ne láthassa az alsógatyámat azon keresztűl. - Csak érjünk már oda...- motyogtam fáradtan az ásítást befejezeve nyamnyogva kettőt bekönnyedzett szemekkel. |
-Aha, biztosan minden vágyam egy gőzmozdonyként pöfékelő szivecskés bilétával ellátott kutyuska. Álmaim pasija.-bólintottam halál komoly képet vágva, de persze egy percig se gondoltam komolyan. Több kelle ahhoz, hogy engem valki megnyerjen magának. Pl egy liter pia, mivel annyi után már azt se fogom tuni, hogy miből vagyok... és ez sajnos egy egészen kellemtlen tapasztalat.- De komolyan mátol a felsőimen is ez a felirat fog állni, hogy ilyen pasit keresek.-mosolyogtam fejemet csóválva a hülyeségem után. Természetesen ennyire bolond még én se voltam, bár aztán ki tudja. -Értem, akkor nyugodtan.-vontam vállat.-Hogy van az oldalad?-jutott eszembe, hiszen nem kis erővel kapták telibe, nyilván megsérült, csak nem akarta kimutatni, pedig nem ártana, mivel esetleg még tudnék is tenni érte valamit.-Azel...majdnem mint az egyik démon.-mondtam elgondolkodva. Azért valami ragadt rám az alatt az öt plusz három év alatt.-Okés, megértem, nekem nem gond, csak nem nagyon szoktam magamhoz bárkit is meghívni. Tudod nem olyan hűha, de nagy lakás, viszont egy embernek eléggé tágas, szóval sokkal jobb úgy, ha egyedül uralkodom felette.-ásítottam el magam.-Úú ott van, látni a tetjét.-mutattam előre, abba az irányba, ahol a ház is volt. Innen lehetett látni az egyik ablakomat és a mellette húzodó erkélyt is. Szerettem ott lakni, nekem tökéletes volt és kellően csendes környék. |
Egy szoba ide vagy oda úgyis be fogok feküdni mellé mert nem tetszett nekem ez a kanapé dolog. Mit érdekel hogy nem akarja, én nem alszok kanapén. Mire felkel úgy ott fogok melette feküdni. Az se érdekel ha rá hozom a cifrát hogy fekszik majd melette valaki. Hol érdekel az engem? Ígyis fáj az oldalam, nem hogy majd akkor ott feküdjek a kanapén is h a hátam is fájjon mint a fene. Meg még mit nem? Feleségűl ne vegyem? -Menő is volt. Rögtön belém zúgtál volna. - vigyorodtam el miközben számbál és orromból szivárgott kis a füst. Végűl teljesen kifújtam. - Messze lakok. Igazából kapóra jön a dolog! - mosolyodtam rá hátam mögött rá tekintve. - Nem mellesleg majdhogynem mindennapos a dolog szóval nem tudott annyira megbotránkoztatni. - Mondtam, majd vontam meg vállamat és tekintettem előre ismét beleszívva a cigibe. Miután bemutatkozott úgy volt fair, hogy én is megteszem ugyan ezt. - Azel Kise.- feleltem neki és sétáltam tovább. Már csak abban reménykedtem, hogy miharabb oda érjünk hiszen legszívesebben már most lehuppantam volna. A lábam sem tart örökké, már az oldalam miatt sem. Emelett nagyon ajánlom, hogy legyen lift mert az egyszer száz, hogy a karjaiban fog felvinni mint valami hercegnőt. Nem fogok 20 emeletet felsétálni így... - Fáradt vagyok ahhoz, hogy még haza is másszak...
|
-Csak egyszobás,szóval be kell érned a kanapéval.-mondtam kiöltve rá a nyelvemet, eléggé gyerekes húzás volt, de valahogy a mostani hangulathoz illet is kicsit talán.-Hah... hiszem, ha látom.-kuncogtam.-Bár azért a szivecske alakú biléta eléggé menő lehet-vigyorogtam, majd halkan felnevettem az utolsó megjegyzésén. Kissé elgondolkodva lépkedteme zek után mögötte.-Amúgy nem muszáj hazakísérned... biztos van jobb dolgod, meg gondolom nem kicsit tett be neked ez az egész.-sóhajtottam fel fáradtan hajamba túrva.-Ahh jut eszembe.. Ryiah vagyok. Ryiah Sandasa Blacksky, de bőven elég lesz a Ryi is.-mutatkoztam be. A történtek után valahogy teljesen ki ment a fejemből ez a része a dolognak, de a buksis rész eszembe utatta, így utólag. Ami késik nem múlik, vagy mi a franc. |
Elvigyorodtam rajta ahogy magam melett lógattam a cigimet. A cigi is csillapítja az oldalamba bele nyilaló fájdalmat amit minden egyes lépésnél olyan kiélezetten érzik mintha csak kést forgatnának meg bennem. Igyeztem ennek a legkevesebb jelét sem adni neki így nem is lehetett látni se hogy esetleg sántítanék se az arckifejezésemre se húzódott rá a dolog. - Egy olyan édes kutyuli mint én minimum megérdemli, hogy ágyban aludjon. Nem hiába nyertem meg a cuki kutyik versenyét a - emeltem ki a nyakörvet amit korábban a lány is említett- Kék Neon, szegecses nyakörvemmel amin még egy szivecske alakú biléta is volt azzal a felirattal, hogy Buksi! De eszedbe se jusson Buksinak hívni mert nem felejtelek el lábon hugyozni...- vigyorodtam rá bohókosan, majd ismét előre fordítottam fejemet. A lány mögöttem haladt így nem láthatta az enyhe fájdalmas kifejezést miközben számhoz emeltem a cigit és isméttelten jó mélyet szívtam belőle. |
Fura volt, hogy ilyen jól sikerült elviccelődnünk, meg dumálnunk ahhoz képest, hogy kevesebb mint egy órája még csak le se tojtuk egymás fejét konkrétan. Mondjuk nem bántam, mert ugye inkább ez, mint hogy öljük egymást.-Jójó, tudom nyugi.-mondtam nyújtózkodva.-Ejha nem semmi-kuncogtam-És magadat sszoktad felvezetni, vagy bérelsz hozzá valakit? Úú ugye van valami aranyos neonkék szegecses nyakörved?-kérdeztem utána sietve. Nem szerettem a cigifüstöt, de nem panaszkodtam, hizen az ő dolga, de attól még távolabb álltam tőle.-Háát... nem lehetünk annyira messze. Egész csendes környék és a tetőtéri lakás az enyém.-mondtam bár az utóbbit nem értettem minek tettem hozz, talán csak azért, mert mindig is imádtam az olyan lakásokat és még mindig örültem, hogy sikerült szereznem egyet.-Hö? Pizsiparti? Basszus nem készültem rá...-húztam el a számat, majd megvontam a vállam.-Felőlem jöhetsz, de a kanapén alszol. Kutya kosaram nincs.-mondtam és lőre megindulva mutattam neki az utat. |
Csak felvont szemöldökkel néztem őt ahogy a nudizós pillanataimat forszírozta, majd egy mély sóhajjal válaszoltam neki kicsit közben motyogva a dologba. Oldalra tekintetem és néztem kissé unottan. - Na mert nagyon sok választásom volt...- motyogtam, majd vissza vezettem rá tekintettem és elmosolyodtam. - Pedig már a kék szallagot is megnyertem... - feleltem neki eligyorodva, majd indúltam el kihúzve zsebemből a cigimet amit korábban tettem oda. Számhoz emeltem egy szálat, majd megálltam és betagarva a lángot a szél ellen gyújtottam rá. - Merre laksz? - kézdeztem miközbena számban lógott a cigi így egy kicsit elharaptam a szavakat de ettől függetlenűl érthetőek voltak. Szívtam egy mélyet belőle, majd ujjaim közé véve húztam el számtól és egy kicsit bent tartva fújtam ki orromon és számon egyszerre. - Nálad alszok!- jelentettem ki önkényesen hiszen nem fogok haza totyogni. Fáradt voltam én már ahhoz, hogy haza másszak miután őt elkísérem. |
-Nem nagyon.-válaszoltam őszintén-Van egy bizonyos pont az olyanoknál, mint én, ahol már magasról leszarod, hogy mi koslat a nyomodba.-vontam vállat-Hááát... majd bokán rúgom és elszaladok. Lehet hatásos lesz...-nmondtam szórakozottan, persze zet még én se gondoltam komolyan.-Lényeg a lényeg, hogy lesz ami lesz, majd megoldom, de attól még kösz a segítséget, bár nem szorultam rá és a ruhanélküli látványod nélkül is kihúztam volna, de hát...-fintorodtam el.-Viszont, ha gondolod haza kísérhetsz, annyit még megengedek.-vigyorodtam el.-Gondolom egy kiadós nudizás után úgy sincs jobb elfoglaltságod, ha csak nem kell holdravonyítanod, esetleg benevezned valami kiállításra. Cukin állhat egy majdni a fejeden.-mormoltam elgondolkodva félrebillentett fejjel méregetve, mint aki komolyan fontolóra veszi a dolgot. |
Míg halgattam a kismerét hajamat rendve vágva igazítottam és a történet végén mindössze vállat vontam az egészre. Nem az én dolgom volt. De ha valahova tartozok azt úgy se tudják megakadályozni. Legalábbis én így gondoltam. - Nem félsz hogy követni fognak..? - bőktem orrommal arra amerről jöttünk és utaltam a démonokra amik úgy elbántak velünk. Illetve próbáltak... - Elvégre nincs semmi olyan eszközöd amivel megvédheted magadat. - Ezlatt az ironjára gondoltam amit nem is olyan rég egy démon agyába állítva maratott szét annak kátrányos vérével. Nincsenek szülei ami azt jelenti senki sem aggódik érte... Ez azért nem a kellemes dolog. Át tudom érezni... szó szerint eldobtak maguktól egy elcseszett gyanú miatt... Szánalmas. |
-Akar ugyis lehet mondani-forgattam meg a szemeimet.-A szuleim eleve nem tartoztak a Klavehoz mikor megszulettem. Nem akatak, hogy egy olyan vilagban eljek es noljek fel mint ok, ezert igyekeztek embernek nevelni es a leheto legkevesebbet mjtatni nekem az arnyvilagbol. 10 eves voltam , mikor meghaltak. 10 ev hosszu ido es mar sehogy se ereztem magam oda valonak... na meg az eletuket kockaztattak ertem es a csaladjaikkal is megszakitottak minden kapcsolatot, azert hogy nekem jo legyen. Elegge halatlan lett volna, ha arnyvadasznak allok. Meg amugy se vonz ez a dolog.-vontam vallat. Kezdett kicsit elegem lenni abbol, hogy errol kell beszelnem. Egy olyan mint o ugyse ertheti meg.-Meg.-vagtam ra a tomor valaszt. A sikator kijarata fele lestem es vartam, hogy vegre mehessek. |
-Vagy úgy...- feleltem neki felhúzva alsó ajkamat, majd vállat vontam és megigazítottam hajamat.- Nem tetszett a rendszer? - vontam fel szemöldökömet értetlenkedve hiszen nem tudtam mi az ami miatt nem maradt ott. Elvégre így a maga lábán akar megélni és embereset játszik. Bár az ő gondja volt nem az enyém. Mindenesetre haza akartam végre menni, hogy ellássam magamat elvégre nem a legszebben nézett ki a dolog az oldalamat nézve. - Amúgy te megvagy? - néztem rá érdeklődve az épsége után. |
Ezuttal tudomast se vettem rola, hogy eppen elottem jutott eszebe nudizni.-Azota, miota megtagadta a Klavet es igyekszik nem arnyvadasz lenni, hanem egy egyszeru ember.-valaszoltam bosszusan.-Ot evig volt reszem kepzesben, miutan megoltek a szuleimet, aztan tovabbi harmat kellett eltoltenem egy arnyvadasz gyamsaga alatt.-mondtam mellkasomon osszefont karokkal a falnak dolve. Utaltam, ha arnyvadaszkent tekintettek ram. Egyszeruen ember akartam lenni. Olyan ember mint masok, akik hirbol se ismerik a valos arnyvilagot, de ugy tunik ez gy eletig kiserteni fog es sose szabadulok meg tole. |
Végül behúzódtunk egy sikátorba amint leszállt rólam kisebb fájdalmakkal fe vissza változtam emberré. Pucéran álltam előtte és nem zavartattam magamat. Kihúztam táskájának cipzárát és kikapkodtam a ruháimat. Elkezdtem felöltözni. Mindent a maga sorkában kapkodtam fel. Végűl az egyik kukának dőlve kaptam fel a cipőmet magamra. - Mióta kell egy árnyvadásznak egy bárban dolgoznia? - tettem fel neki a kérdést felpillantva rá, majd vissza bakancsomra amit épp bekötögettem. Miután a cipőfelvételt letudtam felhúztam pólómat, majd oda hajolva odalamhoz az egész csupa lila volt és kék. Nem is volt egy túl kellemes érzés. Vettem egy mély sóhajt, majd vissza hajtottam felsőmet és rá tekintettem. - Azt hittem többet tud egy Árnyvadász... - tettem szóvá neki, hogy egy csodás célbadobáson kívűl mással nagyon nem rukkolt elő. |
Hagytam, hogy hatara vegyen es elvigyen innen. Elegge kezdett elegem le ni a mai ejszakabol mit ne mondjak. Ahogy haladtunk az utcakon emberek is kerultek elenk, de mivel a varazslat vedett igy nem lattak, ha meg az utunkba kerult egy, akkor az felre allt valamilyen indokkal. Pl elejtett penztarca vagy hasonlo. Fura, hogy mikre kepes az alca. Hatra pillantottam, de nem lattam mar a demonokat, viszont ez meg korantsem jelentett semmit. A farkaska egy sikatorba huzodott es allt meg. En egybol lepattantam a hatarol. Elegge fura volt farkason ulni es nem akartam megismetelni ezt. |
[21-2] [1-1]
| |
|
|