Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.08. 20:49 - |
Joy Braley & Margaret Katelyn Heavenly & Christian Deciso |
[31-12] [11-1]
| Sejtettem, hogy megerezte magan a tekintetemet, amit izlestelen hozza szolasa igazolt is. Faradtan sohajtottam fel es lustan pislantottam fele. Nem szoktam megturni az ilyesmit, de olyan alaknak tunt, aki egyenesen varja, hogy sikeruljon neki felidegesitenie azt a szemelyt, akihez szol. Arnyvadaszkent meg kell tanulnunk turelmesnek lennk, igy kenytelen voltam en is erre vetemedni. Lusta mosollyal ajandekoztam meg.-Lattam mar jobbat, de egyszer el megy.-vontam vallat.-Ah sajnks ahhkz te keves vagy, de majd ra segitek, hogy ne szegyenkezz, amiert nem elveztem el a pofikadra.-valaszoltam elturve a hajamat, hogy ne zavarjon. Sejtettem, hogy a csipkelodesem nem nagyon fogja meghatni, sot de nem nagyon erdekelt. Felolem aztan piszkalodhat, mar egesz jo vagyok szajkarateban, mondjuk az azert nem semmi, hogy komolyan azt hiszi magarol, hogy akkora nagy szam. Ha nem lenne benne valami titokzatos dolog, amire felfigyeltem, akkor kulonosebben nem forditanek ra nagy figyelmet. |
Christian Deciso
Végül az egyik lányka lelépett és az árnyvadász csaj is leült a fenekére. Mondjuk furcsáltam, hogy egyik pillanatban képes lenne megdönteni egy vámpír csávót, most meg elkezdett depizni. Már épp elfordultam tőle, de magamon éreztem az árnyvadász tekintetét. Azt tudtam, hogy az én farkamból egyelőre nem kap... Még mindig valami ribikókának találtam, hisz ennyire nyíltan bepróbálkozni kicsit gáz! Furán éreztem magam, hogy így bámul rám. Gúnyosan elvigyorodtam és kénytelen voltam beszólni neki. Mégis mit csinálna velem? Megszadizna egy árnyvadász itt helyben? Ugyan, kérlek... Annyira nem érdekel, de tudom magamról, hogy úgyis ellene fordítanám az előnyét, vagy mijét.
- Látom benedvesedtél, remélem jó látványt nyújtok! - tűztem picit kényes témára, viszont mint mindig most is leszarom a következményeket.
- Spontán orgazmusod mikor lesz? - tettem fel a következő kérdést ugyanolyan gúnyosan.
Tekintetem le nem vettem a csajról, aki eddig engem bámult és nem érdekelt, hogy a körülöttem lévők mit gondolnak. Szórakozásnak egyelőre a másik idegesítése is megfelel. |
Hiába nézegettem a táncoló tömeget, nem éreztem azt, hogy ide való vagyok. Nem ment nekem ez a bulis dolog, így óvatosan ellöktem magam a pulttól és hazamentem. |
| Egy ideig szorakoztato volt, ahogy a vampir megprobalt beszelgetni velem, de hamar ra untam es mar kicsit bosszantott is. Azert jottem ide, hogy kicsit fel tudjak oldodni, de valahogy nem akart sikerulni, ami csak jobban ra tett pocsek hangulatomra. Nyomasztottak az otthoni dolgok. Sok zur akadt es en ettol szabadulni akartam. Alatlaban itt mindig sikerult is, de most valahogy nem akart ossze jonni. Ugy ereztem mintha minden es mindenki ellenem jatszana. Vegul megadoan bocsanatot kertem es elhuztam a csikot az asztalokhoz. Az egyik uresnel levagtam magam a szekbe es idegesen harapdaltam a szamat, mikozben elorangattam a mobilomat zsebembol es a hivas listat ellenoriztem. Volt mar jo par nemfogadottam. Nyilvan vissza akartak rendelni, de en hallani se akartam ilyesmirol. Inkabb fogtam es kikapcsoltam a keszuleket, majd vissza sullyesztettem a zsebembe. Egesz jo helyet talaltam, mivel itt nem volt akkora a surges. Lustan pislantottam korbe. Meglepettem figyeltem fel a mar erkeztemkor feltuno antiszoc alakra, aki tovabbra is a helyen gubbasztott. Nem tunt valami nagy parti arcnak, de volt benne valami figyelem felkelto es veszelyes. Kivancsian konyokoltem az asztalra es mustraltam tovabbra is. Nem erdekelt, hogy esetleg feltuno lehetett szamara, volt benne valami megfejthetetlen, ami igen csak erdekelt. |
Christian Deciso
Ugyanúgy figyeltem a körülöttem lévőkre, mégha pár szót váltottam is a pultossal. Láttam, ahogy az egyik csaj takargatja testét. Halál biztos voltam, hogy árnyvadász és rúnácskáit rejtegeti. Mégis minek jött ide? Ekkor figyeltem ugyanúgy, hogy mit csinál, de feltűnésmentesen. Félszemldökömet fel is vontam, amikor egy vérszívóval kezdett táncolni és konkrétan bepróbálkozott nála. Ribanc... Köszörültem meg a torkom, majd kértem egy kis Jacky bácsit, hogy lehűtsem magam kicsit. Meg is húztam a whiskey-t, és kényelmesen elhelyezkedtem a széken. Végül elkezdtem nézni a másik lánykát, aki kiakadt a töménytől... A köhögős csajt. Végig mértem tekintetemmel. Miután ez meg volt visszafordultam a poharamhoz és ujjaimat lassan húzni kezdtem a pohár száján. Kicsit el is gondolkoztam, hogy honnan ismerős, de pár perc múlva rájöttem... Ő is vérfarkas és egyszer-kétszer láttam. Ha már neveket nem tudok normálisan megjegyezni, akkor kihasználom az arcmemóriám. |
Miután nagy nehezen megittam a kikért italomat körbenéztem a teremben. Felismerni véltem azt a lányt, akinek az előbb nekimentem, épp egy vámpírt rángatott a táncparkettre. Elvettem róluk a tekintetemet és tovább pásztáztam a tömeget. A legtöbb alvilági csapatokban beszélgetett, ivott esetleg a tömegben rázta magát. Szemem megakadt egy sarokban ülő férfi. Elgondolkodtam azon, hogy mit keres itt egyedül. Mármint oké bulizni, de akkor minek ül egyedül egy sarokban? Végül is nem érdekelt annyira, hogy oda merészkedjek és megkérdezzem, így csak rendeltem magamnak még egy italt. Ez már gyengébb volt mi az előző, tehát minden köhögés és fuldoklás nélkül lebírtam nyelni.
Szememmel ismét a táncteret figyeltem. A zene dübörgő üteme magával ragadott, hívogatott, hogy álljak be én is viszont nekem sosem ment a tánc. Már kicsinek is két ballábas voltam, így inkább maradtam a helyemen. |
Magasba szaladó szemöldökkel néztem a lány után, aki nekem jött. Igazból fenn akadhattam volna rajta, de bocsánatot kért, ráadásul fáradt voltam most az ilyen apró veszekedésekhez. Körbejárattam tekintetemet az embereken, hát ha látok valami érdekset. Volt pár egész jó hapsi, de a felével már volt dolgom. Figyelmemet egy kis időre egy eldugott helyen gubbasztó fazonra akasztottam. Le mertem volna fogadni, hogy vérfarkas volt, de ez igazán mellékes. Egyenlőre fel akartam méri a terepet és nem rá hajtani senkire, szóval oda furakodtam a pultokhoz és kértem valami erőset. Kicsit megmosolyogtatott, hogy nem messze tőlem egy lány eléggé furcsán reagálta le a száméra nem ízlő ital izét. Nekem volt tapasztalatom, szóval nem volt gondom az italokkal, igaz ami igaz, még nálam is előfordult olyan, mikor valamit egyszerűen nem bírtam meginni. Az éjszaka hűvöse ellen kabátot vettem fel, ami miatt nem nagyon látszódtak a rúnáim, így egyenlőre egy kíváncsi tekintet se fordult felém. Az volt a baj, hogy akik nem ismertek erre felé és felfedezték, hogy ki és mi vagyok egyből vissza húzódókká váltak, mivel ezt hihették nyomozni, vagy éppen öldökölni jöttem ide. Nos egyik se állt éppen szándékomban, de nyilván volt nálam fegyver, ügyesn elrejtve. Mivel meleg volt lehúztam a kabátom és lepasszoltam a csaposnak, aki már jól ismert és nem ellett attól félnem, hogy esetleg nem látom viszont a ruhadarabot. Amint lehúztam a magam kis italát felálltam és ismét körbe pillantottam. Volt pár ismerős arc, akik oda invitáltak magukhoz, de nekem egyikhez se volt kedvem. Kellett valami új és változatos. Mivel jobb tötletem nem volt oda mentem egy vámpírhoz, akit nem először láttam már erre. Kicsit meglepődött, mire én nem is foglalkozva vele rá mosolyogtam és felkértem táncolni. Vagyis inkább kijelentettem, hogy mi most táncolni fogunk. Éppenséggel akadt partnere, de eléggé papucsnak bizonyult így elment, amint észre vette, hogy márpedig egy darabig nem eresztem a vámpírkát. Láttam rajta, hogy táncolna is meg nem is, de végül győztem azzal, hogy úgy tettem, mint akit kicsit meglöktek hátolról. Érezhető volt, hogy ahogy hozzá simulok enged a védelme. Túl egyszerű.... |
Christian Deciso
Mi sem jobb, mint kimozdulni kicsit a falkából és más sorstárssal találkozni, vagy épp vámpírokkal balhézni. Mindegyik a szívem csücske volt! Szokásos unott fapofával léptem be a bárba, majd leültem ,,kedvenc" helyemre. Kis búvóhelyemre, ahol kevésbé lehet észrevenni. Eleinte jobban szeretek magamnak lenni és a partnertől függ, hogy mennyire köt le és mennyire tudok rajta szórakozni. Jogos, inkább embereket szeretek hülyíteni, viszont egy-két jobb démont sem vetek meg! Szórakozás és az izgalom a lételemem... Felkönyököltem a pultra és nézelődni kezdtem. Megpillantottam két lányt, de rohadt átlagosnak tűntek. Nem nagyon hozott izgalomba... Már akkor eldöntöttem, hogy velük sem fogok kommunikálni, ha csak el nem tudnak szórakoztatni. Mivel általában vannak megérzéseim, természetesen most is voltak... Valamiért éreztem, hogy ide fognak jönni, szóval fejben már tervezgettem az eseményeket számítódög módjára. Ha ők unalmasak lesznek és nem tudom lerázni őket, akkor maximum kitalálok én valamit, hogy elszórakozzak! Ettől függetlenül reménykedtem, hogy kihagynak a jóból és megbeszélik maguk közt a havi bajt meg a pasi gondokat! Mindkettő számomra valami ilyesmi személynek tűnt... Mondjuk addig nem lényeg, amíg ide nem jönnek! Mivel nem voltam feltűnő és nem is terveztem olyanra, így csak szemem sarkából néztem végig rajtuk meg vontam le következtetést! |
Menekültem otthonról úgy, ahogy csak tudtam. A múltkori eset után a parkban még inkább nem szerettem volna egy helyiségben tartózkodni a szüleimmel és az ő folytonos megjegyzéseikkel. Már kezdett tőlük fájni a fejem, így megint úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Táskámba most beraktam vészesetére egy másik ruhát. hogyha megint alakot váltanék legyen mit felvennem.
London utcáin bolyongtam ide- oda, mikor fülemet megütötte egyfajta dübörgés. Kíváncsian követtem a hang forrását, míg végül a dübörgés átváltott halk zenébe. Emberi füllel szinte lehetetlen lett volna meghallani, de vérfarkas génemnek hála sikerült kiszúrnom. Felpillantottam az épületre, amiről sütött, hogy alvilágiak használják, vagyis számomra és a többi alviláginak. Bent egy hosszú lépcsősor vezetett le abba a helyiségbe, ahonnan a zene szólt. Semmivel sem törődve sétáltam végig a a lépcsőn, minek következtében neki is mentem valakinek. Eltátogtam neki egy bocsánatkérést, majd hátat fordítva neki mentem tovább. Lent már javában tartott a buli, a zene hangosan szólt és az alvilágiak már izzadtra táncolták-ugrálták magukat. Átverekedtem egy kisebb tömegen egészen a bárpultig. Rendeltem magamnak valami italt mire találomra rámutattam. Kikapva egyből bele is kortyoltam, de majdnem vissza is köptem, marta és égette a torkomat. |
Egy eléggé fárasztó napon voltam túl, mivel ma kétszer is érkezett démontevékenységek felől jelentés, ahova jobb ötlet híján persze, hogy engem küldtek, mint az intézetvezetők lányát. Ezzel még nem is lenne igazából baj, de a fél várost át kellett mindegyikért utaznom és a második alkalommal egy igen csak fitt démonkával futottam össze, akit úgy egy órán át kergethettem, mire megelégelte és szembenézett velem. Mire végeztem talpig démonszutyokban úsztam, meg sárban. Az intézetben elláttak és pihenésre akartak kárhoztatni, de én persze nem akartam otthon ülni a seggemen, csak mert a tüdőmet is kiköptem majdnem a hajsza után. Későre járt, mikor úgy döntöttem ideje lépni. Elvileg ma valami igan csak jó alvilági buli lesz a közeli szórakozó helyen, én pedig hülye lennék kihagyni. Így történt, hogy az alvilági bár bejárata előtt bámúltam a feliratot, ami emberiszem számára egy régi lepukadt üzlethelység ózsdi nevének tűnhetet, de én tökéletesen láttam a hely valódi nevét. Idétlen vigyorral az arcomon sóhajtottam fel és nyújtóztattam ki elgémberedett tagjaimat. Az alvilágiak nem rajongtak érte, ha a bulijaikon árnyvadászok is részt vettek, de én már szereztem magamnak némi hírnevet, így kevésbé néztek rám ferdeszemmel egy idő után. Érthető, hiszen még nem öltem meg egy vendéget se. Még. Ráérősen léptem be a bejárati ajtón. amitől egyből egy széles és hosszú lépcsősor vezetett lefelé, aminek a végén már láthatóak voltak a diszkófények villanásai, ne meg persze a zene is dübörgött rendesen. Ahogy a korlátra tettem a kezem éreztem a zene ütemének dübörgését, amint megremegteti az egyszerű fémet. Elindultam le a lépcsőn, közben még igazítottam egyet ruhám felső részén. Amint a lépcsősor aljára értem örömel nyugtáztam a tömeget és a jó hangulatot. Az ilyen helyeken mindig könnyű volt kikapcsolódnom, bár nem egyszer intettek óva tőle, pedig még nem próbált kinyírni senki. Lehet puszta szerencse, de nem baj. Szerettem ide járni, igaz nem mindig volt rá alkalmam, de amikor igen, akkor egyhamar nem mentem haza. Az otthoni sürgés-forgás után igazán felpezsdítő volt a villogó fényekben állni a zenére vonagló testek tengerében, miközben a legjobb számok bömböltek dobhártyarepesztő hangerőn. |
Joy Braley & Margaret Katelyn Heavenly & Christian Deciso |
[31-12] [11-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
