Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.03. 16:04 - |
Macy Abigail Eddinger x Aiden Breaker |
[45-26] [25-6] [5-1]
Mosolyogva csóváltam a fejemet. Már nem is annyira akartam vele csipkelődni úgy túnt nélküle is eléggé vicces tud lenni. Még a végén kiderül, hogy jó fej, csak én kellettem hozzá, hogy kihozzam ezt belőle, ami nem lenne meglepő.Én mindenkiből kihozom a jobbik énjét. Na jó nem egészen, de jól hangzik.-Ennél erősebbre számítottam, most csalódtam-csóváltam meg a fejemet szórakozottan.-Tud egész jó fej is tudsz lenni, csak te még az egyseknél is savanyúbb vagy-kacsintottam rá, majd felnevettem. Komolyan rég nem szórakoztam ilyen jól, ráadásul őszinte jó kedv sugárzott belőlem.-Ha előbb mutatod ezt az oldalad még az is lehet, hogy félre állok...De!-emeltem ki- Már késő.-mondtam kuncogva.-Talán egy másik alkalommal össze jön.-mondtam amolyan biztatásnak szánva a dolgot, aztán persze lehet, hogy nem úgy hangzott, de a szándék a lényeg... vagy nem? Idő közben felpillantottam az égre. Rendesen el ment az idő, ahogy néztem, de most nem foglalkoztam vele, amúgy se nagyon terveztem korán hzamenni, még csak az kéne, hogy valami démon miatt ugráltassanak. Á-á jó nekem így, tkéletesen el vagyok, nem kell ide üldözni és leölni való démon. |
Lepergett rólam a mondandója. Hívtak már másokor is gyerekesnek, éretlennek, ezzel nem tudott felbőszíteni. Sőt még egy mosolyt is megengedtem magamnak. Talán az szórakoztatott, hogy az egyik percben vénasszonynak tart, a másikban meg kisgyereknek.
- Annál jobb - vigyorogtam - Legalább nem savanyodok meg olyan könnyen, mint egyesek - billentettem szórakozottan fére a fejem. Reménykedtem bennem, hogy leesik neki a célzás. Igazából nem tűnt ostobának, így szinte bizos voltam benne, hogy érezni fogja az élt a hangomban, bár sose leht tudni. Viszont abban a pillantban tisztességel tudtam kihúzott háttal állni, mert végre úgy éreztem, hogy nem engem ostromoz, bár nem volt hitem benne, hogy meghatom a pitiáner kis gúnyolódásommal. Talán ez volt az egyetlen dolog az árnyvadászokban, amit tsizteltem, hogy úgy tesznek, mintha olyan jól bírnának mindent, pedig sose hittem benne, hogy nincsenek érzéseik, azonban sokszor tűnt úgy külső szemlélődő szemszögéből. |
| Hangosan felnevettem es nyujtozkodtam.-Valahogy ereztem hogy ez lesz. Milyen kis gyerekes.-kuncogtam fejemet csovalva. Vicces, barki barmit mond, de ez a lany vicces. Legalabbis szamomra. Az intezetben mindig is probaltak leszoktatni masok agyanak huzasarol es szerintuk idiota modoromrol, de sose lehetett. En ilyen voltem ez lett belemnevelve, na meg nincs az az isten, amiert vagy akiert en barmifele valtoztatast vezetnek be. Mindig ugy gondoltam, hogy majd masok igazodnak hozzam, vagy nem. Az se baj vegulis, mert legalabb marad akivel lehet egyet vitatkozni. |
Nem voltam elragadtatva, attól, ahogy rólam, és főként a tüdérekről beszélt. A "fajta" kifejezés meg olyan abnormális. Mi az, hogy fajta? Mintha állatokról beszélt volna. Úgyhogy egy grimasszal elintéztem a dolgot, bár már éppen tettem volna egy megjegyzést az árnyvadászokra, de inkább csendben mardtam. Arra tanítottak, hogy ápoljak jó kapcsoaltot a szövedségeseinkel, mert ha jóban vagyunk velük, akkor abból csak jó járunk - Akkor Jerome - bólintotta, hogy értettem mit mondott. Lehet, hogy jó kapcsolatot kellen ápolnom, vel de azért nem hunytam olyan könnyen szemet a mutatvány felet. Mellesleg ritkaság volt számomra, hogy valaki szeresse a középső nevét, én is ezért hagytam ki a bemutatkozásból.
- Nehéz elviselni, gogy megmondják mit tegyek, vagy éppen ne tegyek. Na meg ott van a popa, a kiszolgálás - soroltam a nehéz sorsú gyermekorm - Nem vagyok oda dolgért. Ráadásul még elszigetel a külvilágtól is. Az embervilág, több rejtelmet takar, mint a felfedezett tündérvilág - fejtettem ki a számomra egyértelmű dolgot - Mellesleg a képeim az alvilágban adom el, és nem az embereknek. |
| Magamban kuncogtam rajta-Remek tudtummal a fajtad nagyon jo az ilyesmiben-vigyorodtam el. Furanak tartottam, hogy csak azert allt le velem jopofizni mert kiderult, hogy arnyvadasz vagyok. Nem gondoltam, hogy ez ennyire erdekelni fogja ,de kulonosebben nem bantam a dolgot.-Aiden Jerome Breaker, de eleg lesz az Aiden-vagtam ra en is a bemutatkozast, mikozben kivancsi kek szemeimmel furkesztem az arcat.-Nem surun fordult elo, hogy tunderek az emberek koze vegyultek volna, szoval kivancsi lettem mi hajtotta. Vegulis a kis vilagukban ugy is jol meg vannak. Ahogy vissza gondoltam egyetlen egyszer jartam ott, de az is boven eleg volt. Maga a hely szep de az ott elo szornyecskek... foleg a kiralyno. Elegge erdekes egy noszemely a maga modjan szorakoztato is, de nem art tole tavol tartani magunkat. -Hum miert dolgozok egy tunder az emberek kozott?-neztem ra erdeklodo tekintettel. Ez tenyleg elegge foglalkoztatott, szoval meg a bajos termeszetemet is lehagytam valahol. |
Egyszerűen nem jutott semmi az eszembe. De szó szerint semmi. A földbe gyökerezett a lábam, és minden gondolatom elült, és olyan üresnek éreztem a fejem. Nem lettek volna túlzottan büszkék rám a bátyáim, hogy egy ilyen pitiáner hibát követtem el, hogy nem vettem észre kivel állok szemben. Holott már néha túl sokat láttam a világból, és pont ezt nem szúrtam ki. Nem akartam elhinni, de aztán ismét megszólalt, és ezzel sikerült végre elhinnem, hogy ennyi szerencsétlen béna vagyok. Úgyhogy összeráztam magam, úgyahogyan...
- Ahogy mondod, mindjárt cigánykereket hányok örömömben - mosolyogtam kevésbé hihető módon - Macy Eddinger - mutatkoztam be megkoronázva a felemelő találkozást. |
| Ahogy elneztem vegul csak leesett neki, hogy mi van. Kdeje volt, mert mar kezdett unalmas lenni, hogy ennyire vaksi a csaj, de most hogy tudja kivel all szemben lebet ismet tud nemi szorakoztatast nyujtani. Mindjart kiderul. Ahogy figyeltem lattam rajta, hogy ha tehetne uvoltve esnek a hajamnak es tepkedne .eg mijtan kikaparta a szememet a kormevel. Unottan sohajtottam es csak a fejemet csovaltam. Komolyan ennyire idegesito azert nem vagyok. Vagy lehet meg is?Hum... ha az intezetben meg tudjak, annak nem fognak orulni, hogy egy szovetsegessel kezdtem ki. A gondolat miatt akaratlanul fintorra huztam a szamat es meg fogadtam kicsit vissza fogom magamat. Na Jo...talan vissza fogom magamat. Egyenlore tul jol szorakoztam rajta , kiveve, amikor kezdett ellalosodni a dolog varazsa. A felbehagyott mormogas szeru karomkodasat megvigyorogtam.-Oh kepzelem mennyire el vagy todle ragadtatva. Csak ugy arad beloled az orom-valaszoltam szorakozottan. |
Hirtelen, azt se tudtam, hogy négjobban kikadjak, vagy inkább fentakadjak a vakságomon.Hogy lehetek ilyen hülye? Forrongtam magamban, mert különösebben nem figyeltem meg az illetőt, és ennek meg is lett a következménye. Idegesen a vizes tincseimet kezdtem birizgálni, és a torkomat mardosta egy feltörekvő üvöltés, de sikeresen folytottam el. És mélyeket sóhalytottam, hogy lenyugodjak. Hajtott a vágy, hogy neki essek, de nem sok esélyem lett volna egy árnyvadásszal szemben. Még persze még az is bökte a csőrömet, hogy könnyedén eljátszadozott velem.
- A jó... - kezdtem bele egy cifra káromkodásba, de egészen halkan, és még csak be se fejeztem. A tekintetem szinte szikrákat lövelt felé. Végül próbáltam meghiggadni, de nem igazán sikerült. Belülről a méreg fűtöt, kívülről pedig a víz hűtött - Mindig öröm árnyvaászokkal találkozni - vigyorogtam rá nem éppen őszintén. |
| A tunderek nem voltak olyan erzekenyek az idojarasra es altalaban kevesbe voltak naluk elternedtek az emberibb betegsegek. Hiaba...akik halhatatlanok azoknak konnyen megy. Eppen ezert nem is aggodtam a lanyert kulonosebben, bar az elegge nyilvanvalo volt szamomra, hogy nem kicsit fazik jelen pillanatban, amivel megprobalhattam volna egyutt erezni, de lusta voltam hozza.-Orult...orult ven banya-helyeseltem surun bologatva. Sejtettem, hogy mar elege lehet, ami szorakoztatott twkintve, hogy ugy nezett ki nem kell sok hozza, hogy vegre elerjem a celomat es kifakadjon. Mint, ahogyan azt gondoltam is kis idon belul ram rivallt, amin kajla vigyorom nyilvan nem segitett.-Csitt csitt dragasag, mindenki minket nez. Vagyjs... csak teged. Engem nem latnak-vigyorogtam.-Ha nem akarsz a dilihazba jutni tunderlanyka a kiralynod kegyelmere hagyatkozva, akkor szerintem vedd vissza a hangod.-ajanlottM 'segito" keszen neki. Kivancsi voltam, hogy vegre leesik e hogy mj vagyok. Altalaban az alvilagiaknak ez nem jelentett gondot, de o meglehetosen tompa agyu lanyka volt. |
Mindenütt csorgott le rólam a víz. A hajamból, a ruhámból. Így kénytelen voltam elsősorban a hajamat kicsavarni, majd a ruháimmal is hasonló kép tettem, hogy ne az ázott kutya képet fessen rólam a csuromvizes darabjaim. Bele sem gondoltam, hogy egy könnyed tüdőgyuladást kaphatok, végülis gondolkodni nem igazán gondolkodtam, inkább cselekedtem, ahogy ezt általában szoktam tenni. Viszont nem bántam meg, hogy azt tettem, amit. Egyszer mindent ki kell próbálni, nem olyan hosszú az élet, hogy mindent hallogassunk.
- Őrültnek? - kéredeztem vissza egy elégedett mosollyal, végüli a célom az volt, hogy ne képzelje, hogy kor vén vagyok, azt meg mindenki tudja aki ismer, hogy néha csinálok fura dolgokat - Annál jobb - vigyorogtam, talán kissé idétlenül - Eléggé... hm... nem érdekel - fontam karba a kezem, mert mostmár az agyam csak kattogot, hogy tuti valami sznob idiótát fogtam ki, aki nem képes két centivel odébb állni. És mondani se kell, hogy csak még hobban felment bennem a pumpa, és sikeresen szakadt át a gát bennem - Csak állj odébb, hogy ne lássalak többet - fakadtam ki, talán kicsit eltúlzott hangerővel. |
| Nem valaszoltam neki. Semminertelme nem lett volna, meg amugy se nagyon volt hozza kedvem, szoval inkabb csendben megvartam, meg vegre befejezi a monologjat, vagy a nem tudom milyet. Igazabol nem figyeltem arra, hogy mit mond, inkabb csak bamultam es vartak, hogy vegre befogja. Szerencsere ez elobb bekovetkezett, mint, ahogyan azt en elsore gondoltam, szoval kisse megkonnyebbulten sohajtottam fel es csovaltam meg a fejem, majd kezdtem el figyelni a magan musorszamat, amit mellesleg elegge gyanusnak talaltam, nem sokara ra ki is derulty hogy miert. Nem nagyon lepett meg a cselekedetevel, mivel tudtam, hogy az alvilagiak sokszor egeszen kulonos dolgokra kepesek, ugyhogy inkabb szorakozott vigyorral doltem a korlatnak es figyeltem ot. Latszott, hogy hideg a viz es nem sok kell neki, hogy oda fagyjon ugy ahogy van. Vissza fogtam az idetlen vigyorom es csak csendesen bamultam meg ki nem kecmergett nagy nehezen, majd pukedlizett elottem.-Aha, hogyne. Ettol inkabb orultnek foglak titulalni.-bologattam egyetertoen-Elegge...hm.. szanalmas probalkozas volt.-asitottam el magamat, mikozben jo nagyot nyujtoztam. Meg mindig nem lettem a kedvesseg hive. Ez van. |
| - Én csak elakartam menni a magam dolgár, két perc is sok volt a felemelő társaságodból - morgolódtam. Kikészitett, hogy minden mondarom után kiröhöhött, mintha kötelező lett volna. Csodálkoztam, hogy végül belement, hogy azt tegyek amit akarok, nem gondoltam volna, hogy szabadkezet fog adni. Természetesen én ki nem hagytam volna, hogy kiforgassam a szavait. Nem kötötte ki, hogy mit kéne tennem, így levettem a kabátomat, talán első látásra úgy tűnhetett, hogy éppen valami betkőző sóra késtülök, de attól messze állt a tervem. Lerúgtam a cipőmet, és így maradt a szoknya a és a blúz. Éreztem, hogy megfúj a májusi szél, ami abban a pillanatban nem volt túl üdítően meleg. Felültem a kolrátra, és semmi elözmény nélkül vágódtam hátra. A súlytalanság átvette fölöttem az uralmát, és nekem csak.ennek tetejében anyi volt a dolgom, hogy élvezzem, amit meg is tette. Egy kisebb mennyiség adrenalin löketet kaptam, ami miatt mintha ki is melegedtem volna, de aztán egy nagy csobbanás hallatszott, és ellepett a víz. Hideg volt, és nedves, azonban mégis jól estt, ahogy a víz cirógarja a bőröm. A ruhám hirtelen elnehezedett, amint megszívta magát vizzel, és a plussz súly a mélybe akart rántan, de győzedelmeskedett a túlélési kényszerem. A felszínre törtem, és vettem néhány jó mély lélegzetet. Az emberek nagyrésze őrültnek nézhetett, ugyanis megálltak bámészkodni, hogy mi folyik itt. Persze elég furán nézhett ki, hogy egy lány random úgy dönt, ő most csobban egyet a Temzében, mikor nem igazán szokás benne fürdeni. De nekem még akkir se esett le, hogy egy árnyvadásszal van dolgom. Eltürtem az arcomhoz tapadó vizes tincseket, majd úgy döntöttem ennyi elég lesz a pancsolásból, így elkezdtem kimászni, de azzal kellett szembesülnöm, hogy a jéghudeg víz és a hideg szél, együtt olyan volt, mintha jégkockákkal dobáltak volna meg egy téli napon. Átvetettem a lábam a korláton, majd mikor már teljes egészében a biztonságos oldalon voltam. Felhúztam a kabátom, és a cipőm - Voa lá - pukedliztem, egy urihölgyhöz híven - Bizonyítottam, hogy nem vqgyok kora vén - természetese közben elfagytqk a végtagjaim, de neki nem kellett ezzel tisztában lennie. |
| Megint megcáfolta az én mondatom,és ez ismételten egy hyomorszájas volt. Így csak.ismételten felsóhajtottam, mint alit idegesített, hogy nem képes elsőre felfogni a dolgor. Pedig tudtam, hogy felfogta, de mégis talán ez volt a legjobb mócer arra,hogy visszavágjak |
-Nem-e?-kuncogtam-Akkor az előbb hová siettél annyira, mielőtt még vissza rántottalak volna?-kérdeztem szórakozottan tőle.Amikor bele kezdett a magánakciójba én szórkozott türelemmel figyeltem. Azt gondolta, hogy ezzel a lassúsággal ki fog hozni a sodromból, de tévedett. Árnyvadászként meg kell tanulni türelmesnek lenni, szóval most se tettem máshogy. Amég ő ügyködött én magamban eldúdolgattam egy számot, csak hogy elüssem az időt, amég bénázik pár sort. Amikor elkszült eléggé furán néztem rá, majd vigyorogva megcsóváltam a fejem és lesütöttem a tekintetem.-Csinálj, amit jónak látsz.-feleltem vissza tartva a feltörni készülő írdatlan vihogásomat. Látszott, hogy nem túl gyakorlott ilyen téren, ami eléggé vicces volt, mivel én sok nála jóóval tapasztaltabb lánnyal futottam össze és velük össze hasonltva őt...hát a sírós vihogás környékezett, de vissza kellett fognom magam, hogy lássam mit parádézik le előttem, mert ennek a végkimenetelére nagyon kíváncsi lettem. |
| Macy Abigail Eddinger Sajnálatos módon nem sikerült túl korekten lereagálnom a dolgot, inkábbelintéztem egy elcsépelt szemforgatással, ami csak úgy adta magát - Ugyan én nem futamodok meg - vágtam rá ösztönösen. És a vérmérsékletem az egekbe szökött. Nem voltam oda, érte, hogy megkérdőjelezi a képességeim. Végső soron úgy döntöttem, hogy megteszem, amit akart. Titkon valahol legméjjen, amit talán magamnak se ismertem volna be, azért döntöttem így, hogy ne ócsároljon, hanem dicsőÍtsen. Kétség se fért hozzá, hogy nem voltam egy könnyű eset, ha a dicsőségemről volt szň. Levettem a nyakamból a kamerát, mad elszöszmötöltem az elrakásával is. Persze mind ezt oltáris lassan, hogy felhúzhassam egy kicsit. Leraktam a földre, úgy hogy nehogy megtapossa bárki is a nagyértékű darabot. Majd még ráadásként kibontottam a knytomat, mert valahogy kibontott hajjal, sokkal felszabadultabb voltam. Kondhatni, hogyha dolgoztam, csak akkor kötöttem össze tincsimet. Végül nehezen felsňhajtottam, mint akinek ez oltári nagy gondot okozna, holott egyáltalán nem volt az. Ikább utazás az ismeretlenbe, jellege volt, mert.valahogy még senki nem kényszerített rá, hogy kezdjek ki vele. Szóval idétlen szempillarebegtetéssel néztem rá, mind aki nek tudja mit tegyen most -Vannak konkrétumaid, vagy csináljam, amit jónak látok? - persze ezalatt titkon, azt értettem, hogy nem csak a nyali falival tudnám bizonyítani mire vagyok képes. |
-Az is vagy.-vágtam rá érzelem mentes hangon, eléggé unott pofával, mint akinek elege van abból, hogy nem érti meg a másik, hogy mit is akar, de lényegében erről volt szó. Úgy tűnt nem egy ész lény, de nem is kell annak lennie, végülis nekem addig jó.-Te mondtad, hogy ha kell bebizonytod, nos én szeretném, ha bebizonyítanád, szóval ne menekülj, mert általában a lányok futnak utánam és nem fordítva-röhögtem el magam. Kíváncsi voltam, hogy erre mit fog lépni. Panaszkodni nem volt joga, mert végülis ő volt az, aki ezt felajánlotta, szóval tartozott annyival, hogy akkor most ezt szépen bizonyítja is, ha már egyszer ekkora nagy szája volt. Mondjuk részben kicsit csalódott voltam, mivel egész hamar feladta volna, ha nem kapom el. Semmi szórakoztató nincsa meghunyászkodó lányokban, sőt eléggé le lombozóak tudnak lenni. Tipikus vénkisasszony, de talán elő lehet belőle csalogatni valami egészen érdekeset is. |
Macy Abigail Eddinger
Mondhatnám, hogy oda voltam, de sajnos ez tényleg igaz lenne, mert semmit sem utáltam jobban, mintha valaki fölém kerül. Már pedig a kacaja idegesítően csengett a fülembe, és undorral töltött el. Egészen egyszerűen közölni akqrtam vele, hogy csak lépjen odébb végre, had csináljak egy normális fotót, majd én mehettem volna a saját dolgomra, és ő is fopytathatta volna, azt amit éppen csinált, bármi legyen is az. Szóval úgy döntöttem megadom magam, és hátatfordítok neki, majd sohatöbett nem látom eshetőség szerint. De amint a gondolataim megszülettek, újak kerültek elébük, ezért kénytelen voltam elvetni őket. Nem bántam meg az utolsň mondatom, hisz az újdonság kétségtelenül a fogamra való volt. De nem voltam benne biztos, hogy pont annál az illetőnél kopogtassak, aki mndhatni földbe tiport az egójával. A következő lépésre nem számítottam, csak akkor eszméltem rá, hogy mi van, mikor már a derekamban éreztem a vasrudat. Először felnéztem rá, majd ekkor kezeit is a korlátnak támasztotta. Gyanítottam, hogy mi ezzel a a célja, de mégis nevetségesnek tűnt, hogy így akart ott tartani -Ez most komoly? - vontam fel kérdően fél szemöldököm, de rájöttem, hogy itt nem ez lesz az egyetlen bökkenő - Apropó az előbb még egy túlkoros banya voltam..- jegyeztem meg finoman, hogy milyen kiszámíthatatlan hangualtingadozásai vannak. |
A megjegyzését nemes egyszerűséggel elengedtem a fülem mellet. Sose érdekelt mások véleménye rólam, mivel tudtam jól, hogy egyeseknek eléggé nyers lehet a természetem, tehát megtanultam kizárni az ilyesmi hozzá szólásokat. Amúgy se tudott meghatni vele, mivel tetszett az erőlködése, ahogy próbál vissza vágni, eléggé szerencsétlenül. Ahogyelnéztem ő ugyan ezt nem mondhatta el magáról, miveleléggé sikerült felfújnia magát, amit én elégedett vigyorral nyugtáztam, miközben szórakozottan kezdtem el lengetni a lábaimat, miért is ne alapon. Látszott, hogy próbálja magát össze szedni kissebb- nagyobb sikerrel. Kezdtem kicsit megsajnálni... na jó nem. Túlságosan is vicces látványt nyújtott hozzá.-Hah..-mondtam.-Az egész város nyüzsög a kóbór macskáktól, szóval nekem ezt nem fogod tudni beadni, de értékelem a próbálkozásod-nevetgéltem ráérősen.-Be bizonyítod?-kérdeztem sunyi mosollyal, elrugaszkodva a korlátról pár másodperc alatt fordítvameg magunkat úgy, hogy a háta akorlátnak dőljön, miközben én két oldalt kezemmel el barikádozom a menekülési útvonalát. Nem mondtam semmit csak lusta mosollyal bámultam a képébe egész közelről. Szememet végig futtattam az arcán. Egész csinos volt, igaz alvilágiakkal ritkán szoktam kikezdeni. |
| Macy Abigail Eddinger Szinte már nevthetnékem volt, mikor elmagyarázta, hogy már pedig egy képnek csak is ő lehet a fénypontja-Á szóval bem csak barom, de még egoista is vagy - vontam le talán kissé kegyetlenül a következtetést, de mindigis úgy voltam vele, hogy ami a szívemen az a számon, ha pedig a lelkecskéje nem bírja, akkor így járt. - Lehet, hogy az öszkép elmegy, de csak mert a nagy arcod nem látszik rajta -szisszentem fel. Nem voltam oda érte, ha a munkámat minősítették, vagy engem. És az utóbbi megtörtént, és émelyítően hatott rám. Már-már túl látványosan kezdtem el szoknyámat igazgatni. Leporoltam, kiegyenesitettem, majd még birizgáltam egy ideig aaz alját, amíg elhelyeztem a mondatokat magamba. Üvölteni akartam, hogy engem nem kicsinyíthetnek le semmien mértékbe, hogy egyáltalán tudja-e kivel, vagy éppen mivel áll szemben. Végül felpillantottam, és végül büszkén kigyenesedtem - Őszintén már idejét sem tudom mikor láttam macskákat, és tudtommal még nem vagyok olyan öreg. De ha nem hiszed örömmel bebizonyítom - mosolyodtam el, talán egy kis gúnnyal mimikában, de alig észrevehetően. |
-He?-néztem rá hitetlenkedve.-Én mint zavaró tényező? Más világban élsz kedvesem, mert én sose lehetek egy képen zavaró tényező. Sőt én hozom meg az emberek kedvét hozzá, hogy nézegessék. Jobban meggondolva a lányok szeretik is nézegetni.-vigyorodtam el azon a tipukus önelégült módon. Jobbnak láttam felvilágosítani a lánykát, hogy engem nem lehet csak úgy zavaró tényezőnek titulálni.-Amúgy meg én voltam itt előbb, szóval aki itt zavar az max te lehetsz. Állj arrébb te, vagy gyere vissza később, amikor úgy döntöttem, hogy nincs kedvem maradni.-válaszoltam leülve a korlátra, majd eresztve felé egy vigyort.-Amúgy, ha nem lennél ilyen ellenséges még lvezhetnéd is a társaságomat, de hát koravén savanyú banya vagy, ahogy elnézem.-mondtam fejemet csoválva. -Inkább otthon kéne fényképezgetned a kismillió maskádat, nem gondolod?-kérdeztem érdeklődő tekintettel lesve rá. Tudtam, hogy most nagyon nem voltam egy tündérbogárka, de ennyit még túl fog élni a művésznő. |
[45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
