Az oldal lényegében a Végzet Ereklyéi című könyvsorozatra épül. Mint ahogyan az eredeti történetben, úgy itt is találkozhattok az éjszaka gyermekitől kezdve, a tündérek népéig bárkivel, akivel csak szeretnétek.
Az oldal annyi különbséggel fut, hogy itt minden olyan szálat kiveszünk, ami a könyvekben történt, vagyis a Kör soha nem alapult meg, nem született se Sebastian, se Clarissa és még sorolhatnám. Az itteni egy teljesen normális árnyvilág, ahol a Luke féle szövetség nélkül is minden rendben zajlik tovább. Ezzel csak azt szeretnénk, hogy ami itt szerepezések folyamán lezajlik, az csakis a TI történetetek legyen, ne pedig Cassandráé, aki megírta ezt a fantasztikus mesevilágot. Annyit kérünk tőletek, hogy legyetek eredetiek, ugyanakkor az alapsztorihoz hűek. Aki pedig esetleg nem ismeri a sorozatot, az se keseredjen el, hiszen ezek a változtatások pont azért jöttek létre, hogy bárkik kedvük szerint csatlakozhassanak, akiket egy kicsit is érdekli milyen lehet belebújni egy árnyvadász, vámpír,vérfarkas vagy tündér bőrébe.
További információkért kattints a történet menüpontra, vagy csak chatbe írj, és mi amint tudunk, válaszolunk.
Ha tetszett a könyv, vagy csak megragadta a fantáziátokat a leírás, ne habozzatok! Csatlakozzatok és legyetek részesei ennek a világnak ti is!
By.: Dea & Suz
Másegyéb
Szerkesztők:
Dea & Suzuna & Astier
Tagok: 16
Karakterek: 45
Fiúk: 23 || Lányok: 22
Születésnapok:
|
Macy Abigail Eddinger |
Június 28. - 19 éves lesz |
>> |
|
Matteo Scuro |
Július 23 - 23 éves lesz |
>> |
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.05.08. 15:51 - |
Joshua Heallight & Damien Myhr & Denise Mackenzie Davis - zárva |
[33-14] [13-1]
| Meglepetten alltam meg es pislantottam parat magam ele, mielott meg magasbaszalado szemoldokkel fordultam volna fele elegge ertetlen kepet vagva.-Hogy mi?-kerdeztem hitetlenkedve nezve a fiura. Lehet en voltam,aki bedilizett szaz ev alatt, de eskudni mertem volna, hogy a fiu szeretne, ha vissza mennek.-Mar ne haragudj, de en is ra unok a dolgokra egy ido utan, te pedig tisztan az ertesemre adtad, hogy jokisfiu vagy es meg csak nem is mersz olyanra gondolni, amit felajanlottam neked.-valaszoltam kisse turelmetlenul. Nem szerettem, mikor velem szorakoztak, az nem volt vicces. Mellkasomon osszefont kezzel alltam es mergelodve vartam, hogy most mit akart tulajdon keppen ez a dragasag, mert nekem mar otletem se volt konkretan. |
Igazából elégedettnek kellett volna lennem, amiért sikerült lekoptatnom azt a vámpírcsajt, de valamiért mégis eléggé szarul kezdtem magam érezni. Mindig is utáltam bántani másokat, visszautasítani azokat, és hasonlók, épp emiatt uralkodott el rajtam most is ez az érzés. Persze tudtam jól, hogy a vámpírt egyáltalán nem hatotta meg az, hogy most valaki visszautasította - főleg, hogy azt egy hozzám hasonló kis senki tette -, de a fenébe is, én túl jó voltam ehhez! Nem szerettem kihasználni másokat, pláne nem csak testi élvezetekért, de most itt volt ő, aki felajánlotta ezt nekem, én meg mégis csak férfiból voltam. Emellé pedig még hozzájön az a tagadhatatlan tény is, hogy szép volt, nagyon szép. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a külseje kezdett megbabonázni, de mi rossz sülhet abból ki, ha én most elfogadom azt, amit ő felajánl? Még ha csak egy egy éjszakás kalandról is volt szó, de rosszul semmiképpen sem végződhet, elvégre ő akarta annyira, tehát megbántani nagyon nem tudom. Ez a gondolat pedig szöget vert a fejemben, és kezdte nagyon megfertőzni az egész elmémet.
- Ennyivel fel is adod? - szóltam utána felvont szemöldökkel, teljesen figyelmen kívül hagyva mindazt, amit az előbb mondott nekem, de még a csókját is. - Azt hittem, egy kissé kitartóbb hölggyel van dolgom - beszéltem tovább. El akartam érni, hogy visszaforduljon, és visszajöjjön, bár azt magam sem tudtam, hogy pontosan mi miatt is csináltam mindezt. Hogy csak a saját vágyaimat akartam-e kielégíteni, vagy hogy az ő egójának akartam-e kedvezni, ötletem sincs. A tényen azonban nem változtatott, hogy önmagamat meghazudtoló tettre szántam el magam. |
| Ereztem rajta, hogy nem gondolja komolyan es o is csak jatszadozni probal, szoval nem ert meglepeteskent az elutasitas. Eleget eltem mar hozza, hogy ilyen alro geszrusokbol megertsem az embereket.-Nemet mondasz de a lelked melyen igent krditasz.-valaszoltam gyenged mosollyal.-Volt dolgom hozzad hasonloval fiu... tekintve, hogy amit mondtam olyan rosszul erintett, gondolom vagysz az elismeresre es arra, hogy felfigyeljenek rad, de mikor valami olyan akar torodni veled, amit szuletesedtol fogva gyulolnod kene, mert ezt neveltek beled, akkor elutasitod, pedig szeretned. En nem varok el toled semmit, csak szorakozni akarok, amit nem is titkolok. A korod beliek altalaban szivesen elnek az ilyen lehetoseggel. Na de mindegy. Elegge kiabrandito a ridegseget es en erre nem vagyok vevo, szoval ezzel befejeztem.-nevettem fel szorakozottan. Oda leptem ele es oda hajolva hozza nyomtam egy csokot az arcara.-Legy jo fiu.-kuncogtam hatralva tole par lepest mielott megfordultam volna es dudolaszva lassan es raerosen elindultam volna a vissza vezeto uton. Nem siettem el, mivel szamoltam vele, hogy lesz valami mondandoja szamomra. |
Igazából reménykedtem abban, hogy a vámpír csaj egyből venni fogja a lapot, és békén hagy, mert most egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez. Fáradt is voltam, és valamilyen szinten nyűgös is, amiért tényleg tök feleslegesen jöttem ide. Életemben egyszer akarok tényleg erősebbé válni, és harcolni egy démon ellen, erre mi történik? A démonnak semmi híre sincs, mert valószínűleg már rég lelépett innen. Ez már abból nyílvánvalóvá vált számomra, amikor eltűnt a jele, de a vámpír csaj is megerősítette ezt a feltételezést. Normál esetben, ha egy olyan személlyel találkozok, mint amilyen ő is, valószínűleg kétszer meggondolnám, hogy higgyek-e neki, de most nem vontam kétségbe a szavait. Csak haza akartam már menni, letusolni, és aludni, vagy valami, és nem kint álldogálni éjnek évadján.
Tehát, eléggé irritált voltam már alapból, na meg mérges is, így nagyon nem hiányzott még a vámpír csaj sértegetése is. Tudtam, hogy mi volt a célja vele, és igazából már hozzászokhattam volna, hogy mindenki ezzel piszkál, de egy nő szájából ezt visszahallani még mindig nem volt kellemes. Úgy döntöttem azonban, hogy elengedem a fülem mellett ezt a megjegyzését, és valahogy lekoptatom. Az előbbi ignorációmmal semmit nem értem el, így inkább más módszerhez folyamodtam.
Amikor kezével végigsimított a hátamon, majd kissé megmasszírozta a vállamat, jobb kezemmel megragadtam a csípőjét, és magamhoz olyan közel rántottam magamhoz, hogy arcunk szinte már összeért. Mivel a lány szinte ugyanakkor volt, mint én, így teljesen egy magasságban is voltunk, ami most pont kapóra jött, mert így legalább nem kellett lehajolnom hozzá.
- És mi van akkor, ha nemet mondok? - suttogtam a fülébe érzékien, ami kissé ellentétben állt azzal, amit kérdeztem tőle. Válaszára azonban nem igazán vártam, mert szinte rögtön el is engedtem, ezzel jelezve, hogy tényleg nem érdekel az, amit fel akar nekem kínálni. Bár azt magam sem tudom, hogy miért voltam annyira ellene... |
Csalódottan kellett látnom, hogy nem valami érdekes és izgalmas fazonnal futottam össze. Elhúztam a számat és macskásan nyújtóztam, nem mintha különösebben szükséges lett volna.-Ah.. értem.-bólintottam.-Nos nem tűntél valami fenyegetőnek, csak meglepett, hogy olyan hirtelen jelentél meg. Nem szoktam hozzá, hogy ilyenkor bárki is mászkálna erre felé, még ha az árnyvadász is. Mellesleg gondolom démon miatt jöttél. Mióta itt vagyok nem láttam egyet se, de még csak nem is éreztem, hogy lenne a környéken.-mondtam magamhoz képest egész segítőkészen, viszont annak ellenére, hogy eléggé unalmas alaknak láttam eszem ágába se volt még lemondani róla. Nincs olyan, hogy ne tudnám elcsavarni valaki fejét. Mára eléggé kész voltam, szóval kellett az egómnak a csábítás, még ha az egy ilyen szűzies kis valami fel irányult. gonolkodtam rajta, hogy hogyan lehetne levenni a lábáról, vagy csak kellően megtörni. Nem úgy tünt, hogy vevő lenne a sima flörtre, szóval lehet egyből be kell keményítenem. Erősebb vagyok és tapasztaltabb. Eltűnődve néztem a fiút.-Mint mondtam nincs itt semmi, szóval igazából már nincs is dolgod, de szerintem erre még te is rá jöttél. Értelmes fiúnak tűnsz.-mondtam elmosolyodva.-Viszont nem értem, hogy miért vagy ennyire merev. Mita élek nem láttam még egy olyan feszült mebert, mint te.-magyaráztam, aztán felcsillant a szemem.-Ohó! Csak nem az zavar, hogy árnyvadász vagy, de egy nyuszi fenyegetőbben néz ki mint te?-kérdeztem megjelenve a háta mögött.-Szegény gyermek...-sóhajtottam fel halkan, de úgy hogy hallja ő is.-Esetleg kicsit ellazíthatlak.-vigyorodtam el egész kzel lépve hozzá. Kezemet végig futattam a hátán. Nem volt valami izompacsirta, de érezni lehetett a fiatalos erejét. Kezemmel tovább vándoroltam egészen a válláig és óvatosan kicsit megmasszíroztam. Ennél tovább egyenlőre nem mentem. Ki akartam várni a dolgok végét, akkor dől el, hogy milyen lépésre szánjam el magam végleg. Mondhatni hagytam neki még egy utolsó esélyt. |
Igazából fogalmam sincs, hogy mit vártam a vámpírlánytól, de hogy nem azt, amit cselekedett, az is biztos. Lelkiekben már felkészültem arra, hogy rám támad, esetleg leüvölt, hogy mégis mi a fenét csinálok én itt, vagy mit képzelek magamról, hogy meg merem zavarni. De ehelyett ő felnevetett, elég hangosan ráadásul, amire csak összevontam a szemöldököm. Ezzel sikerült összezavarnia, nem tagadom, és egyszerűen nem tudtam, mire számítsak tőle legközelebb. Lehet, hogy egy pszichopata vámpírral van dolgom, aki azután, hogy jól kinevetett, nekem ront. Annyira nem lepődtem volna meg, ha ez történik, mert kinéztem a vámpírokból az efajta viselkedést, de ez a lány tényleg kiszámíthatatlan volt. Pár szökkenéssel előttem termett, majd bármi féle gátlás nélkül beszélgetni kezdett. Én sem tartottam magamat félelmetesnek, mert egyáltalán nem voltam valami nagy durranás árnyvadász létemre, de ez a viselkedés vámpírokhoz képest eléggé furcsa volt. Nem azt mondom, hogy minden vámpír és alvilági fél tőlünk, nephilimektől, de mivel nem kedvelnek minket túlzottan, ezét el is kerülnek. Ő ehelyett viszont inkább közel kerülni akart.
- Nos, én nem hiszem magam olyan elrettentőnek - vontam vállat teljesen figyelmen kívül hagyva, ahogy körbejárt, mintha valami ragadozó lenne, ami éppen most mérte fel az áldozatát, hogy kiderítse, megéri-e arra időt fecsérelni. - Csak az esetleges félreértések elkerülése végett mondtam azt - magyaráztam neki teljesen normális hangnemben. Kezdett lejönni a viselkedéséből, hogy mire megy ki a játék, amit következő mondata teljesen alá is támasztott. De ezzel nálam semmire sem ment, mert nem voltam az a típus, akit olyan könnyen el lehetne csábítani. Nem tagadom, elég szép külseje volt, de ez még édes kevés ahhoz, hogy nálam bármit is elérjen. - A kérdésedre a válasz pedig, nem tudom, te mit szeretnél kezdeni velem, de nekem dolgom van itt - vontam vállat ismét, miközben teljesen semleges hangon beszéltem. Tudatosan ignoráltam a lány flörtölését, egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, rám un-e vagy sem, illetve másrészt azért, mert én nem kérek az ilyen kalandokból. Nem voltam az a típus, aki hagyja magát elcsábítattni csak a testi élvezetekért. Nálam nem ez volt a legfontosabb. |
Ha nem szólal meg a fiú valószínüleg továbbra is merev testartással és ragadozó tekintettel figyeltem volna, de megszólal így kizökkentem. Ugyan nem volt rá szükségem, de mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam, közben igyekeztem értelmezni szavait. Lassú vigyorra húztam a szám, majd hajamba túrtam, de megálltam mozdulat közben, szóval a fejemet fogva halkan kuncogni kezdtem, majd hangos nevetésben törtem ki. Félő volt, hogy sírós röhögéés lesz, ami nem jó, mivel a vámpírok híján vannak a testnedveknek így csak az értékes vért könnyezném ki, ami nem túl szerencsés, szóval erőnek erejével inkább vissza fogtam magam, majd jókedvűen néztem a fiúra. Pár szökkenéssel már ott voltam tőle pár méterre.-Komolyan azt hiszed, hogy olyan elrettentő vagy fiú?-kérdeztem rá vigyorogva, mikőzben körbejártam, majd megálltam előtte.-Ha nem látnám rajtad a jeleket nem is gondolnám, hogy az vagy ami.-mondtam ki azt amit gonoltam. Sose volt kenyerem a kegyes hazugság, még ha az illető meglehetősen jóképű ifjú. Szemeim azonnal felcsillantak. Mindig is élveztem a tiltott kapcsolatokat, de ha jobb nem akadt, akkor csak a csinos társaságot. Van egy bizonyos kor, ahol az erény már nem számít annyira, így nem sett nehezemre szeretőket váltogatni. AMikor nagyon unatkoztam ömmel keresgéltem ehetséges jelölteket.-Nos, de ha már bántani nem aarsz, akkor mit kezdjünk egymással, ha már így ssze futottunk nephilim?-kérdeztem érdeklődve pislantva felé. Általában sikeresen csavartam mindenkit az újjaim kré és ezt most is így akartam, de előbb jöjjön egy kis teszt. Meglátjuk eléggé érdekes-e hozá, hogy komolyabban felkeltse az érdeklődésem, bár jobban szerettem az erősebb férfiakat, de nincs ló jó a szamár is, na meg kellően ártatlan angyali pofija eléggé érdekesnek bizonyult, szóval vártam a folytatást leplezetlen érdeklődésel. |
Nem rég óta álltam a lányt figyelve, amikor az felállt, és visszamászott a kerítésen. Eddig valószínűleg nem vett észre, mert eléggé meglepődött azt látva, hogy ott állok. De ezáltal, hogy mondhatni szemtől szembe álltunk egymással, jobban szemügyre tudtam venni az arcát, a vonásait - már amennyire ez a sötétben lehetséges volt -, és sikerült megállapítanom, hogy kivel van dolgom. Vámpír. Nem kellett szuper látás ehhez, elvégre ki más járna temetőbe éjnek évadján? Csak a vámpírokra jellemző - már amelyik ki szokott ide járni -, mert ők ugyebár csak este tudnak kimozdulni. A másik árulkodó jel a szeme volt. Mindez alapján azonban nem tudtam azt eldönteni, hogy ő a vámpírok melyik csoportjához tartozik. Voltak a nagyon harciasak, ellenségeskedők, de voltak náluk enyhébbek is. Nem akartam, hogy félreértse a szándékaimat, ezért megadóan feltettem mindkét kezemet, ezzel is jelezve, hogy nem ellenségesek a szándékaim. Nem akartam bajt keverni, meg amúgy sem volt különösebb bajom az alvilágiakkal. Ez alól pedig a vámpírok se voltak kivételek, habár a tündérek után ők álltak a második helyen a nem túl szimpatikus fajok listáján, amit én találtam ki magamnak. És hogy miért? A válasz igen egyszerű: mert ők voltak azok, akik szinte a legkevésbé bírták a nephilimeket. A többiekről se mondható el, hogy túlzottan imádnak minket, de például a vérfarkasok egész együttműködőek tudnak lenni. Persze kivétel mindenhol akad, de amíg nem voltak a lány szándékai nyílvánvalóak, nem akartam, hogy azt higgye, bántani akarom.
- Nem akarlak bántani - szólaltam meg, hangot adva a véleményemnek, bár nem voltam biztos abban, hogy a lány túlságosan hinni fog nekem. Valamiért úgy éreztem, hogy ő Joyyal ellentétben nem lesz olyan barátságos. |
| Mivel tulsagosan is el voltam foglalva a nosztalgiazassal nem tjnt fel, hogy valami az az valaki kozeledik felem. Csak bamultam a sirt es rajta a neveket. Valahogy olyan tavolinak ereztem mindent. Ditkan szoktam ide jonni es akkor is csak azert mert nem tudok mit kezdeni magammal, vqgy jo vissza menekulni egy olyan reg mult vilagba, ami mar nem letezik es ujra soha nem is fog. Mostanra a balok es a lovaskocsik mind a homalyba vesztek, de amik megmaradtak, azok fel se erhettek a regiekhez. Kiskoromban mindig az elso balomat tervezgettem, de sose lett belole semmi anya halala miatt, kesobb pedig apa kavarasa miatt. Nevetsegesnek ereztem, hogy hianyzik ez az apro meg sem tortent resz az eletembol. Megcsovaltam a fejem es hajamba turtam. Meg is miert kalandozgatok el ennyire? Jo nekem igy...sot! Igazabol halasnak kene lennem apam hulyesege miatt, de valahogy ez sose ment. Gyors mozdulattal ugrottam talpra. Ennyi eleg is volt nekem ebbol a helybol, ugyhogy vissza kiugrottam a keritesen. Ekkor pillantottam meg az engem figyelo alakot. Halkan szisszentem fel. Hogy lehettem ennyire hulye? Teljesen leengedtem a vedelmembol. Nem kellett hunyoritanom hozza, hogy lassam kivel az az mivel allok szemben. Jo latasomnak koszonhetoen innen is tisztan lattam a fiu feherboren eles kontrasztott kepezo runakat. |
Minden figyelmemet a szenzor kis kijelzőjének szenteltem, így nem igazán tudtam, hogy merre járok éppen. A sírkövek között járkáltam, de hogy pontosan merre, arról fogalmam sem volt. Azt sem tudtam, hogy merről keveredtem ide, és azt sem, hogy mióta bolyongtam itt. Csak mentem előre abban a reményben, hogy valahol démoni aktivitásra bukkanok, de eddig nem igazán volt változás. Tisztában voltam azzal, hogy mire vállalkoztam, tudtam, hogy korántsem lesz olyan egyszerű megtalálni egy démont egy ekkora területen, de még így is szörnyen unalmas és idegesítő volt ez a munka. És hogy ezáltal erősebb nem leszek, az is biztos. Már kezdtem azt is kétségbe vonni, hogy valóban volt itt a mai nap folyamán démon, mert annak jelenlétére semmi sem utalt. Valószínűleg több óra is eltelt már, mióta itt voltam, az én türelmem pedig kezdett egyre jobban fogyni. Már azon a szinten voltam, hogy hagyom a fenébe az egészet, amikor hirtelen változás történt a szenzor kijelzőjén. Halványan ugyan, de jelzett démoni aktivitást, ami mindjárt adott egy kis löketet ahhoz, hogy folytassam a kutatást. A jelet követve eljutottam a temető egy nagyon régi részéhez, ahol a sírok többsége eléggé ápolatlan volt, mert már nem gondozta őket senki egy jó ideje. Nem értettem, hogy egy démon mit kereshetett pont itt, de hát nem is ez volt a lényeg.
Reméltem, hogy hamarosan meglesz az a fránya démon, de mivel a jel egyáltalán nem erősödött, így eléggé kétséges volt az, hogy még itt tartózkodik. Valamikor a nap folyamán valószínűleg tényleg járt itt egy démon, de már rég elhagyhatta ezt a helyet. Ebben akkor lettem teljesen biztos, amikor eltűnt a jel. Nagyot sóhajtottam, majd beletúrtam a hajamba. Csak az időmet jöttem ide fecsérelni ezzel az egésszel. Nem akartam ideges lenni, mert az árnyvadászoknak ez a munkájuk, de nem szerettem túlságosan a felesleges időpocsékolást, ezzel pedig pont ezt értem el. Egyszer akarok erősebb lenni és démonnal harcolni, és abból is ez lesz... Egy égi jel akar ez lenni arra, hogy többet ne csináljam ezt? - tűnödtem el, de túl sokat nem foglalkoztam ezzel, csak eltettem a szenzort, majd kissé jobban szemügyre vegyem a részt, ahol voltam. A kijáratot kerestem, de mielőtt azt megtaláltam volna, megpillantottam egy elég réginek tűnő sírnál egy lányt. Összevont szemöldökkel figyeltem a lány alakját ilyen távolságból, mert valami nagyon furcsa volt rajta így első pillantásra, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi. |
| Jol emlekszem emberkent sose szerettem ide jarni, nekem valahogy a temeto sose jelentett semmi jot, mindig is a hideg futkosott tole a hatamon. Ahogy ballagtam a sirok kozott neman meredtem magamele. A temeto egy olyan resze fele igyekeztem, ami a legregebbi volt talan. Oda temettek el az egesz csaladomat. Meg jol emlekszem, hogy az akkori ujsagok valami idetlen tuz okozta balesetnek titulaltak a tragediat, amiben az eletben maradt ozvegy grof es annak lanya tragikus modon elegett. Meg csak sejtelmuk se volt arrol valojaban mi tortent, bar valo igaz apam tenyleg meghalt es ra harom evre en is. Halovanyan, de meg derengett vampir eletem elso orainak emleke. A kinzo ehseg es az egeto fajdalom, majd az emberi ver ize, amint betolti a szamat. Az a semmivel ossze nem hasonlithato melegseg, ami akkor atjarta addigra mar halott testemet semmivel se volt ossze hasonlithato. Egy ideig elegge sok kellemetlenseget okozott a vampirlet, de most orommel gondoltam vissza arra a napra, hiszen akkor eltem teljesen. Az emberi eletemmel ossze se lehetett hasonlitani azt, amit vampirkent eltem le. Semmi penzert nem csereltem volna...Ahogy felebredtem a kalandozasombol vegre megpillantottam a csaladi sirt. Az illetektelenektol egy mostanra rozsdas es ferde vaskerites vedte a sirhelyet. Konnyeden atugrottam felette annelkul, hogy boromet erhettek volna a landzsa alaku egnek meredo kerites darabkak. Kicsit leporoltam ruhamat es a sirhoz lepkedtem. Elhanyagolt volt, hisz senki se maradt fenn a csaladbol...engem leszamitva, de nem tehettem azt meg, hogy rendszeresen rendben tartom a sirt. Levagtam magam a marvagy padocskara, ami regen elengedhetetlen volt a sirok melle. Elore hajolva konnyeden simitottam vegig sajat marvanyba vesett nevemen. Kicsit morbidnak talaltam a dolgot, de valahogy mindig kulonos erzes fogott el ilyenkor. Valami megnyugtato es ismeros. |
Borús volt az ég, amikor beléptem a kovácsolt vas kapun, tökéletesen passzolva egy temető hangulatához. Soha nem szerettem ezekre a helyekre járni, mert akárhányszor az idrisi temetőben jártunk, anya mindig nagyon szomorú lett, gyerekfejjel pedig ez úgy jött le, mintha rossz hely lenne a temető. Ma már persze tudom, hogy anya akkor miért volt folyton szomorú, de ettől függetlenül még mindig nem szívesen látogatok el ide. Nemcsak rögtön nyomott hangulatom lesz, de még eszembe jutattja a múltat is, anyáék halálát, amire viszont utáltam visszaemlékezni. Bántott a gondolat, hogy túl erőtlen és gyáva voltam ahhoz, hogy kiderítsem az igazságot. Ev persze egyáltalán nem ilyen volt, ő tudni akarta az igazságot, én azonban féltem tőle. Féltem attól, hogy túl kegyetlen lesz, ezért inkább elfogadtam azt a hazugságot, amit mondtak nekünk. A szívem mélyén azonban én is éreztem, hogy ez nem helyes, de tenni ellene nem volt erőm és bátorságom. De mindezen okok ellenére, most mégis itt jártam, egy temetőben. A franc se gondolta volna, hogy saját önszántamból teszem be ide a lábam, de hiába, hívott a kötelesség. Démoni jelenlétet érzékeltek itt, így valakinek jönnie kellett. Én pedig tanulva a parkos esetből, erősebb akartam lenni, és még többet akartam harcolni, így hát elfogadtam ezt a munkát. De már akkor megbántam ezt a döntésemet, amikor betettem ide a lábam.
Megráztam a fejem, hogy elkergessem a felesleges gondolatokat, majd előkaptam a szenzoromat. Nem igazán szerettem volna, ha ismét meglepetésként ér a démon megjelenése, ezért inkább szenzorral a kezemben jártam a temetőt, arra figyelve, hogy hol mutat démoni jelenlétet. |
Joshua Heallight & Damien Myhr & Denise Mackenzie Davis - zárva |
[33-14] [13-1]
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
